Váci Hirlap, 1923 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1923-09-23 / 39. szám
Egyes szám ára 2Q0 korona .37»i& évfolyam. 39 sx&m Vác, 1V23 szeptember 23. VÁCI HÍRLAP PolitiKal és társadalmi hetilap, megjelenít, vasárnap Helyben negyedévre ^OO^Vidéken negyedévre 2890 K ! Felelős szerkesztő és laptulajdonos j Szerkesztőség és kiadóhivatal : Csáky-ut 4 sz. (Iparudvar) Egyes szám ára 2Ü0 korona. I Dercsénvi De^SO ! ^e-e^ou Nyílt-tér sora 1000 korona. Hirdetések milElőfizetéeeket csak negyedévre fogadunk el j ‘ | mg$er sora 1000 korona,hivatalos hirdetések 2000 korona Szokol, Orel és a Turu! A „Reménység“ sportünnepélyére Nemrégiben Pozsonyban jár! am kis fiaimmal. Mindjárt az első napon, estefelé egy rövid körsétára indultunk a sógorommal s a kis fiaimnál is apróbb- unoka- öcsémmel. Az unokaöcsém, a négy éves Lackó, a mint a régi magyar s most cseh gimnáziumhoz közeledünk, már messziről futni, rohanni kezd s engem is hiv, nógat, sürget: — Guszti bácsi, Guszti bácsi! Jöjjön, jöjjön hamar, nézze, mit csinálnak a Szekciók !! Eisieíünk mi is oda s néztük mi is: én is, a fiaim is. Látok, látom . . . S hallom a sógoromtól: Ezt minden nap estefelé 6 tói 8 ig így csinálják! Vakációban, iskolai időben egyaránt! A gimnázium udvarán — vakációban! — kétszáz 12—18 éves diák tornászott. Szabad felső testtel, tanárok vezeiése alatt tizes csoportokban, munkában mind, az összes ifjú, használatban az összes íorna- és sportszerek! Korlát, nyújtó, mászó póznák, lélréj.?, magas- és távugró mércék, golyók, gerely és disz! ősz, mind .. . mind használatban, lit szabad-, oíi szergyakoriaf, amott futás, [még odább "távoiugrás . . . Repül a gerely, a diszkosz . . . olt buzogányok forognak, eleven mozgás, élénk élet mindenütt s időnként a csoportok váltogatják egymást. Mindenütt pirospozsgás, nap'oarnifoií bőrű izmos gyermekifjak ! Ezek a fiúk pedig ... ezek a tornászok, ezek a jó kedvvel sportolóit a Szokolok, Meri azok voltak! Nagyvilágot bejártam már. Idegeimre is halóit egy és más. Uraim, a Szokolok látása is mozgásba hozta a véremet, az. idegeimet ... és ... és, meri ott voltak mehettem csonkamagyarországi magyar fiúit is, a fiaim: mindjárt meg is mondottam nékik: — Fiaim! Ezek a Szokolok! Ezek a csehek. Ezek igy várnait reánk, igy készülnek a fogadtatásukra ! Ne feledjétek el e képei, mondjátok el majd otthon elbizakodoit társaitoknak is! Ha ti is így készültök majd s nemcsak üres szóval fogadkoztok, nem féltem a Turult. Latiunk azután Orelokaí is, lótokat is. Ezek is versenyre kellek a Szokolláf, a „sasok“ a „sólymokkal“. S mit csinál ez alatt a Turul? Itt ott bon- togalja szárnyait, egyszer-másszor, egy-egy pillanatra diadalmasan fel felrepül — a Turul, de csak egy-egy Turul. De hói vannak a Turulok, a Turulsereg? Gunr.yaszí, gubbaszt, szunnyad, mozizik s legfeljebb focizik.! E szunnyadóknak, alvóknak mondom én el a kis fiaim helyet!: | Edzétek a testei, tornászai©!?, sportoija- í tok Turul-fiókák!! Rendszeres, naponkénti spori keil ide is, a mely erősiti a testei, üdíti a lelket. Ne csak rövid távra, ne csak egy-egy gólra, egy jó ugrásra, csupán egy- ecjy jó dobásra trenírozzatok, kitartó, hosz- szú erőkifejtésre kell begyakorlódnunk, hogy bírjuk, győzzük az iramot a hosszú távon is. Nem elég egy sport, mindent gyakoroljunk, hogy 3 testet teljességében, összes izmaival erősítsük s minden idegszálai acélozzunk meg. Mert nem egy percnyi, nem rövid lélekzetű, nem spriniszerű verseny vár reánk. Hosszú munka, súlyos küzdelem, ehhez pedig ember kell agáira! izomember! Idegember! . . . S a szív embere! Ez legyen, e három együttvéve, a magyar ember, a Turul, a mely nem csupán felszállni, nemcsak felemelkedni, hanem fennmaradni is képes! A Szokolok és Orelek — mint mondám — dolgoznak! S mi? Hm!? De mégis. Háíha pirkadást jeleni a ma ? Mert ma ... Ma, vasárnap itt Vácon bontja ki szárnyad [a Turul a „Reménység" délutáni, vásártéri sportünnepélyén. A fővárosból jönnek ki a magyar tornázok jelesei, hogy bemutassák, megkedveltessék asportoi s repülésre segítsék a „Reménység“ színei ben küzdő sólymokat és sasokat. Segítsük őket — s minden magyar tornász, testedző ügyet! — erkölcsileg és anyagilag, hogy a sólymok és sasok úlján diadalmasan repülhessen a légbe, a győzelmes magasba, a magyar trikolór diadalát hirdető: Turul! Szentgyörgyi Gusztáv öktéfees* §4=és2 S^ladách-ünnep Néhány nap múlva főgimnáziumunk bejáratánál egy emiéjUábia fog áilani, mely büszkén hirdeti, hogy Madách Imre ennek az intézetnek voil négy éven át tanítványa. Az emléktábla leleplezése október 14-én ieS'z, melyet a főgimnázium igazgatóságával karöltve a váci főgimnázium vo!í növendékeinek egyesülete rendez. Az egyesület ezen a napon tartja ez idei közgyűlésé! és ennek keretében folyik le majd az ernlékműlelepSezés is. £1 piaristák asj rassfSfsSreököS választottak Róma múlt évben Butíykay szeniferenc- rendi íarlományfőnököt, néhány hét előtt Bangha jézustársasági atyát, most hirtelen Singer Kornél kegyestaniíőréndi rendfőnököt eiszóüíoüa Magyarországból. Singer Kornél generális-asszisztens lett az örök városban s úgy látszik, küldetése hosszabb időre szól, mert a piaristái? utódját dr. Hám Antal személyében meg is választották, ki a nagykáptalan összeilléséig helyettesi minőségben fogja a rend ügyeit vezetni. Félmilliárdot követel a pénzügyminiszter októberre Vác lakosságától! Kezdik már széthordani a pénzügyigaz- gatóság nyakátékért stilusu kivetését a fizetendő jövedelem és vagyonadóról és mindenki, a ki kézhez kapja, most ocsúdik fel, hogy mily horribilis összeget kíván október végéig a pénzügyi kincstár tőle! Félre vertük a harangokat idejekorán: az iparosság már tiltakozott a roppant meg- terhelteíés ellen, a kereskedők most állanak ki: félő, hogy már későn lesz. A pénzügyminiszter nem kevesebb, mint ötszáz milliót (inkább többet, mint kevesebbet) akar csupán ebből a városból kivinni egy hónap múlva és.ismerve a kincstár szorult hei/zeléí, a pénzügyigazgatás kegyetlenségét, ez meg is fog történni. Ma már hiteles adatok állanak rendelkezésünkre, íme, tessék t-iszörnyúlködni: Az 1921 évi jövedelem és vagyonadó ötszöröse fizetendő az 1922 évre, husszo- rosa pedig 1923-ra. Az 1921 évi jövedelem- adó Vácon 14,917,000 korona, vagyonadó 3,374,993 korona volt, ez a pánzügyigazga- lóság kiszámítása szerint (hogyan hozzák ki, nem tudjuk) 1922-re 89,604,238 korona, húszszorosát véve 1923-ra pedig 357,383,809 korona. Ez együtt nagy átlagban 447 millió, ehhez vegyük az általános kereseti adót, mely havonta Vácon a 25 milliót meghaladja, bátran elmondhatjuk, hogy a pénzügyminiszter félmilii-árdoí követel október végére a mi városunk Adófizető polgárságaié!. Szinte lehetetlennek tartjuk, a nagy pénzbőség idején is, ekkora összegnek megfizetését, de akkor itt a valorizáció is: minden hónapban 50 millióval nő az adófizetők adósága! (Milyen óriási adóról van szó, csal? egy példái mondunk: a pénzügyi kincstár egy millió híján száz milliói követei csupán e címert a püspökségtől. Ebben nincs benne a gabonában fizetendő földadó. A püspöki vagyon ép úgy nem bírja el ezeket a rettenetes terheket, mini a kisbirtokos, a kereskedő, az iparos. Ha pedig ei kell birnit mérhetetlen drágaság következik. Ezért sürgetjük és mindnyájunk érdekében követeljük, hogy Vácon uj adókivetés legyen ! Aihefyesett faraáfi* A közoktatásügyi miniszter nagyon kegyesnek i?ezd mutatkozni. Eiőbb szétkergeti a gyönyörűen fejlődő váci tanítóképzőt s azután „méltányolja“ a tanárok lakás- nehézségeit, iparkodik elhelyezni ökeí. Elsőnek Tanács Imre tanárt helyezte ál a váci polgári fiúiskolához. A többiek sorsa még bizonytalan. Vácon 3 napig: A lseinek
