Váci Hirlap, 1923 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1923-08-19 / 34. szám

2 EL TU NT ä LA KOK IX. Az udvarias ezredes, (Befejező rész) Szintén az udvariasságát jellemzi ez a másik eset, melynek emléke szállóigeként él a váci ajkakon. Megbízható birtokosok kincstári iovakat kaptak, ezek a lovak idővel a tulajdonukba kerültek, ele jól kellett őket tartani, különben az évi szemle, vagy had- gyakoriat után nem adták vissza. A lovakat a század- parancsnokok adták ki a vállalkozóknak, ők voltak érte a felelősek is. Az ezredesnek ehehz semmi köze ■sem volt. Paikovicsoí felkereste egy földbirtokos ismerőse és lovat kért tőle. Persze ő a legnagyobb udvariassággal megígérte: — Tessék kérem Dede, vagy Szukop százados urakhoz fordulni és reám hivatkozni. — Kérem, méltóságo.s uram, voltam már náluk, de az ő századukban most nincsen, úgy tudom, hogy ki­zárólag csak Sélley kapitány úrnak van két kiadó lova. Palkóvicsnak nagy oka volt arra, hogy Séíleyhez ne küldje a védencét. Feszült volt köztük a viszony annyira, hogy Sélley más ezredhez való áthelyezését kérte. — Akkor tessék kérem ő hozzá fordulni és meg­mondani, hogy én is kérem öt. A földbirtokos csakhamar visszatért és nagy mél­tatlankodva panaszolta el, hogy Sélley kapitány úr elutasitotia. — Tetszett kérem én rám is hivatkozni? — Igen, megmondtam neki, hogy az ezredes úr parancsolja és arra azt a kijelentést tette, hogy az ezredes úr neki nem parancsol, sőt olyan goromba­ságot mondott, a mit én nem is reprodukálhatok. — Óh ! óh ! Hát mit mondott? — Kérem, én azt nem mondhatom ! — De csak tessék, kérem ! — Azt mondta, hogy Lővinger F. Sándor ... — Palkovics a maga udvarias modorában csak ezekkel a szavakkal tiltakozott; — Ohó, ohó 1 Az nem fog megtörténni! Udvariasságának és egyszersmind szórakozottságá­nak legnagyobb fokát akkor érte el, mikor Kolozsvárott volt kerületi parancsnok. Kihallgatáson jelenik meg előtte Buzgó százados és magánügyben nyolcheti szabadságot kér. Az előírásos sarkantyú összecsapásokat a követ­kező párbeszéd követi: — Ááá ! Igen, szabadság! Hogy is hívják a száza­dos urat?— kérdi állát dörzsölgetve a kegyelmes. — Buzgó százados, — feleli a kérdezett. — Ááá! Buzgó, Buzgó! Igen, már emlékszem . . . Buzgó ... És minek a százados úrnak annyi sza­badság ? — Nagymélíóságodnak alázatosan jelentem, nősülni akarok. — Ááá! Nősülni! Igen, emlékszem . , . Buzgó nő­sülni ... És kit vesz el a százados úr ? — Nagymélíóságod kedves leányát, — szól a sza­bályos válasz. — Ááá! Igen! Most már csakugyan emlékszem! Nagyon szép! Szervusz Buzgó! Megadom! Sarkantyú Összecsapás. A kegyelmes a távozó után kiáltja: — Szervusz! Kézcsókom őnagyságának. (Kakas Márton 1913 január 19.) Dászkál György főállatorvossal lovakat voltak vá­sárolni. Valami Isten háta mögötti faluban rájuk este­ledett. A kicsi faluban csak egy vendéglő volt, abban csak egy szoba és benne csupán csak egy ágy. Dász- kálnak kanapét hoztak és azon hált. Reggel felé halk neszre ébred, felnyitja a szemét: hát uram fia! majd halálra rémül. Két mezítelen lábat lát a plafon gerendái felé meredni — Palkovich végezte szokásos reggeli tornáját, a tenyerén járt a szobában. A megvásárolt lovak között volt egy vak is. Az előző napon nem vizsgálták meg eléggé, legalább Pal­kovics nem nézte, mert már sötét volt és egyébként is megbízott az állatorvos szakértelmében. Nosza sietnek vissza a másik faluba. A parasztot otthon is találják és követelik, hogy adja vissza a pénzt, vegye vissza a lovat. — Már miért venném én vissza azt a lovat? -- szabadkozik a gazda. — Mert vak mondja az állatorvos. — A ló nem vak, — vágja vissza a gazda — az a vak, a ki megvette. Említettük, hogy Palkovics részt vett abban a sze­rencsétlen kimenetelű expedícióban, mely uralkodónk testvérének, Miksa kir. hercegnek, a mexikói császári hatalmat akarta megszerezni. V Á.C í HIRL A P Egy alkalommal azt a parancsot kapta, hogy jár­őrszolgálatban kémlelje ki az ellenséges fölkelők had­állását, Kicsi csapatával egy falun ment keresztül. Egy- egy házat nagy udvar vesz körül, mindeniket külön utca határol. Mikor fölér egy dombra, a honnéí az ellenség harci mozdulatát láthatja, visszatekint és ész­reveszi, hogy embereinek a fele megszökött a mellék utcákba, Visszatér szerencsésen és jelentése megtétele után előadja: — Ha a túloldalon nagyobb ellenféllel állok szembe, vagy ha tán előbb veszem észre embereim elmarado- zását, n un tudtam volna megfelelni feladatomnak. Nevetve mondják elöljárói: — L.átszik, hogy ön idegen és nem ismeri a mi vi­szonyainkat. Mire odaért, a túlsó oldalon is felére ol­vadt le az ellenség. Ott is csak úgy szöktek meg az emberek, mikor meglátták a jöttét, mint ezek itten. Életének egy másik felejthetetlen emléke volt, a miről szintén sokat beszélt szűk baráti körben, hogy gyermekéveit együtt töltötte Palatinusz Jóskával, József kir. herceggel. A nagy népszerűségnek örvendő ma­gyar főherceg persze csak heíenkint egyszer, kétszer ült be az iskola padjába, a mikor az osztály legkivá­lóbb tanulója, az éleseszű Palkovics druszája mellett foglalt, helyet. Hazafias érzésére és katonai lelkületére vall, hogy a mikor a háború kiütött, első volt a nyugalmazott tisztek között, a ki sietett felajánlani szolgálatát a hadi kormánynak. A hadügyminiszter azonban arra való te­kintettel, hogy az egyébként szellemileg és testileg teljesen rugékony altábornagy a 80-ik évét betöltötte, idehaza és talán irodában akarta őt foglalkoztatni, ezt azonban az újabb harci babérok után vágyó katona elhárította magától. Ekkor írta hozzám intézett levelé­ben: Mennyire sajnálom, hogy nincshnódomban kipró­bált váci ezredemet a csaták mezején vezetni. Hogy vinnénk diadalról-diadalra a zászlót és megmutatnánk a derék váciaknak, hogy-méltók vagyunk bizalmukra! Ujj jeirs Két IsSkípásstos' áthelyezése A szení-Ferenc-rend magyarországi tar­tományának gyűléséi mull héfen tartották meg, melynek a végén a rendiönök egyes rendházakban működő rendíagok áthelye­zését nyilvánosságra hozta. Innen tudtuk meg, hogy Forintos Lőrinc váci gvárdiání, ki a hitélet fejlesztése körül oly nagy ér­demelte! szerzel!, P. Szaniszlőf, kiért az iskolákban mini a legkiválóbb mesemon­dóért is rajongtak, Mária-Gyüdre helyezték át. Az aisóvárosi hívek, de a közép- és a felsővárosban is sok százan kérő ivei ír­tak alá, hogy a két kiváló lelkipásztort hagyják továbbra is Vácon. A kérvénynek nem leit eredménye s igy a váci házba jön, P. Zeno, ki már működött is itt néhány éve, mig az uj gvárdián Ambrus János lesz, ki Mária-Gyüdről jön. Ms Mfjfssfppar1 a Kodak eifeo Mióta szóba került a Gombás-patak tisz­títása (!2 millióba kerüli) és a nagy terüle­tek hasznosítása a mederszabályozás kö­vetkeztében, mindinkább kitűnik, hogy a hires Kodak Ltd mennyire negligálja a magyar törvényeket, magyar hatóságokat és a közérdeket. Ez teljesen rávall a gyöz- tas angol modorára: mii neki akár egész Magyarország is, azt cselekszl, a mi neki érdeke és hasznot hajt. A nagy vizű patak tisztításánál derült ki ugyanis, hogy a Ko­dak senkii meg nem kérdezve, senkitől engedélyt nem kérve egyszerűen egy nagy betonm&dencét épített bele a mederbe és elfogta mindenki elől a vizet. A városi ta­nács már ráírt, hogy a medencét azonnal bontsa széf, de úgy látszik, mit sem tö­rődik a hivatalos parancscsal, mert mos! az Agyagipar r. L, mely tudvalevőleg a régi kőkerlben már alapítása első évében szép sikert mutat fel, leit írásos feljelentést a Kodak ellen a viz elfogása mialt. Azt mondja az Agyagipar, hogy & Kodak az alatta épült vállalatot a legnagyobb veszedelembe dönt­heti, meri fűz esetén nincs egy csepp vizük sem, Az ui részvénytársaság a Kodak szi­gorú megbüntetését kérte. Októberig rraegkagajak as: elSátaüatsok äissstjük<ai A közélelmezési miniszter az uj gazda­sági esztendőben ismét megszorította a hatósági lisztéi!átásf. Hogy mily nagy arányú ez a korlátozás, kitűnik a váci statisztiká­ból: Mull évben 3000 nél többen kaptak a hatósági boltból lisztet, ez idén az uj ößz- szeirás alapján már csak 600 léleknek jutna olcsóbb hatósági liszt. A városházán rögtön látták, hogy ma, mikor a nyomor nagyobb, mint bármikor, lehetetlen ez a szűkmarkú­ság. mert egy répzf száz és száz kereset- képtelent és gyenge keresetűt foszt meg a legfontosabb betevő falatjától, a kenyértői, másrészt jogos felháborodást fog kelteni, a mi talán a télen zavarokat is okozhat. Ezért azt a listát, mely 3000 ellátatlanról szól, szigorúan revideálták és megállapí­tották, hogy Vácon legkevesebb 2000 Sélek kenyeréről kell az aj gazdasági esztendő­ben gondoskodni. Ezzel a névsorral a pol­gármester bement Budapestre, hogy be­ajánlja. OH azzal fogadták, hogy egyelőre minden marad a régiben októberig. Alsjd addig a miniszter elhatározza, mit csinál­janak a sok, sok szegény ellátásával. Ili említjük meg, hogy az újabb tervek szerint mindért város polgárságára uj adót akar a miniszter kivehetni, a miből aztán az ellá­tatlanok iisztszüksécjletét fedeznék. @80 a sjdci jépási tisstsiseidk a ár-^áicasalc \ Olyan fényesen, anyagi és erkölcsi szem- j pontból fényesen sikerült mulatság régen nem volt Vácon, mini a melyet a járási és községi tisztviselők rendeztek a lőházban. Itt volt a járás és a város intelligenciája, mely nagy élvezettel hallgatta a magas nívójú hangversenyt. Brogii József, a jegy­zői árvaház igazgatójának szellemes be­széde után Murgács Kálmán szívhez szóló nótáival gyönyörködtetett, majd Meinhardt Matyit, a nemzeti zenede kiváló tehetséges növendékét hallottuk nagy örömmel. Az eksztázisig fokozta a hatást Bakó László, a nemzeti színház művésze, a ki szavala­tával minden lelket egész mélyéig megha­tott, megfogott. A nagyszerűen sikerült hangverseny után a nagyszerű mulatság következett, mely még reggelen túl is tar­tott. Nagyok voltak a költségek, mégis ez az este a jegyzői árvaháznak több, mint 600 ezer koronái hozott. Ebben egyik leg- j nagyobb érdeme van a jószívű adakozó­kon kívül, Baríoss Endrének, ki iít, a köz­pontban páratlan onfeláldozóan szervezte meg a szép és emlékezetes estét. A F®S§ár-i dalkör szeroplese Ma folyik le a váci önkéntes tűzoltó tes­tűiét jubiláris ünnepe, mely iránt nem csak itthon, hanem messze vidéken is nagy érdeklődés mutatkozik. A program újabban azzal bővült, hogy a Polgári dalkör a szent mise alatt, később a díszközgyűlésen ének­számokat ad elő. Yfeáiskár a mozdonyszikrákfól E hó 2-án 13 órakor Rákospaioláról köz­lekedett villamos vaswti gőzmozdonyá­ból kiröpülő szikrák özv. Huszár Jánosné fóti lakos szalmaháza, mely a vasuíi töl­téstől 12 méternyire volt, meggyulladt s le égett. A kár 6 millió korona. Somogyi Já­nos váci lakos mozdonyvezető ellen az eljárási megindították.

Next

/
Oldalképek
Tartalom