Váci Hirlap, 1919 (33. évfolyam, 1-56. szám)

1919-02-02 / 10. szám

10. szám. Vác, 1919 február 2. Harmincharmadik évfolyam VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben és vidéken : egy évre 24 korona, félévre 12 korona, negyedévre 6 korona. Egyes szám ára harminc fillér. Feldes szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. szám (Iparudvar) Nyilt-tér sora két korona. ' Telefon-szám 17. üzenet. Az Úrnak ezernyolcszáztizenkilencedik esztendejében, januárius hó 30-án — esli nyolc óra tájban — bájos kis társaság toppant be a helybeli „Mücsarnok“-kávé- házba. Egy bözigazgatási vezető férfi, egy háborús konjukíurák duzzadt emlőin fel- hizolí szőke hadimilliomos, egv harmadik ismeretlen idegen. Az említettek ragyogó és túltengetten öntudatos arccal gardiroz- tak egy negyedik urat, a kin egyenruha volt. Tiszli egyenruha .... Olasz tiszli egyenruha. A kávéházban dermedlen üldögélő, bús magyarokat ennek az érdekes együttesnek megjelenése — érthetően — azonnal fel­rázta'egyhangúságukból. Nos, ezen imént említett urak a talián tiszttel letelepedtek egy márvány asztalhoz, a cigány! magukhoz intették s miután a városba a szesztilalom úgy is érvényben van, tüneményes gyorsasággal megjelent négy sudár pohárban a reprezentatív, gyön­gyöző hadi pezsgő. A társalgás valami halandzsába oltott „ifalo-ungaro“ nyelvben folyt, a pezsgő ellenben a jó urak ajkán s a cigány leg- igézőbb propaganda mosolyával sorra éb- resztgette az elhunyt talián zeneszerzőket. Az asztalion ülő hadimilliomos az éj­szaka csalogányát provokáló csaítogtatás- sal fülyürészte az olasz melódiákat s sze­relmes pillantásokat váltott az olasz hadfi­val, a ki most már monoklit viselt, jól érezte magát, boldog volt, hogy az egész kávéház őt bámulja. Mondom, a cigái.y Puccinit keseregte, a pezsgő mohón fönt el a bárzsingokba s a jó magyar urak agyonápolták az olasz­magyar barátságot. A kávéházban szomorúan gunnyasztottak búsmagyar váci polgárok, de persze csak fekete kávé, meg málnaszörp mellett, hí* szén a szesztilalom csak reájuk vonat­kozott. Eddig a tényállás. Ehhez még kommen­tár sem kellene. Mégsem lehet egy hanyag gesztussal, megjegyzés nélkül napirendre térni az eset felett. Az olasz tiszt szerep­lése itt harmadrangú kérdés. Hogy honnan jött, milyen megbízatással, milyen konnexusban áll az emliíelt urak­kal, az ebben az esetben mindegy. Nem is fontos. A mikor ragyogó, boldog arccal hallgatta az elcsukló olasz melódiákat, egy pillanatra szimpatikus is volt s én ekkor szerettein is benne hazája muzsikáját sze­rető dalos lelkét. Őt ünnepelték magyar vendégbarátsággal. Bámulták, pezsgőt ivott s reprezentálta ezen estén a győztes áníántot s ezzel aztán — pont. Hanem az emlitett három magyar úrhoz volna egy pár szavam. I Urak! Ez nagyon Ízléstelen gesztus voll. Ne áltassák magukat egy percig sem azzal, hogy hívatlan ágensei voltak az országos propaganda bizottságnak. Urak! Ez nem propaganda. Ez durva arculütése a jó iz- i lésnek, a jó magyar nemzeti érzésnek s mindennek, a minek csak valamelyes köze is volt az önök magyarságához. Elfáradt, agyongyötört testünkön hangos vijjogással most iakmároznak a? ánlánt keselyűi s önök uraim, nyilvános helyiség­ben egy csomó, magyar polgár szeme lát­tára, füle hallatára, talián muzsikaszó mellett, statárium és szesztilalom idején, saját hazájukban, a győztes ántánt egy harcosának égisze alatt pezsgővel mula­toznak. Ha nekünk elfásult, szomorú szivű ma­gyaroknak egyszer eszünkbe jutna— olt a kávéházban — egy kis italba fojtani azt a keserűséget, a mit az ország mai állapota felett érzett kétségbeesés belénk fojtott, mi ugye nem kapnánk szesz ? Ha az olasz nemzet annyira közel nőtt szivünkhöz, ám ünnepeljék fiái. De ne nyilvános helyen. Otthon a lakásukban. Huzassák el neki a Kossulh-nótát s ma­gyarázzák meg neki, hogy milyen évszá­zados, mérhetetlen bánat sir ki a kuruc nótákból. Huzassák el a „Szeretnék szán­tani“ nótát s mondják meg neki, hogy szerelnénk szántani jó televényes, fekete magyar földben, ha nem vetlék volna el tőlünk Bácskát, a Bánságot s Délmagvar- ország szent humuszát. Urak, ez igen! Ez propaganda! ""Ezt a magyar haza meghálálná önök­nek. Amúgy azonban eltörpül a maguk szereplése egy csúf emberi hiúság, egy magyartalan lömjénezés, ízléstelen gnóm- jává. Én nem tudom, hogy mit gondoltak a többi kávéházi vendégek. Csali arcukon láttam a tehetetlen düh szégyenpirját és a mély undort. Önökért pirultak, jó urak! Az egész esetből nem csinálok kabinet kérdést. Önök uraim ezek után nem rep­rezentálhatják Vácon a polgárság magyar nemzeti érzéseit. Átadom önöket a helybeli polgárság és munkásság nyilvános itélőszékének s meg fogják találni önökkel szemben a helyes tónust. Esti kilenc órakor hazameniem. Az egyik dunaparti ház előtt hatalmas gépkocsi unatkozott. Rajta a fonák magyar trikolor táblácskája. Kél hatalmas, prémbe burkolt talián soffőr ült benne s várta türelmesen, a mig az urak olt benn’megelégelik a most már magánházban folytatóit mulatozást. A gondosan bezárt redőnyök mögül foj­tott olasz muzsika szürődölí ki s nekem eszembe jutod a magyar Himnusz s az a sok ezer magyar levente, a kik még min­dig olasz ég alatt sanyarognak s a kilcet bizonyosan nem pezsgőzte! Viklor Emánue király szolgabirája, vagy jéggyárosa. A Dévénynél betörő Duna csendesen hömpölygőd délfelé s ha érezte volna, hogy mi folyik abban a dunaparti házban, kicsapod volna medréből s önöket egy szempillantás alatt elseperle volna .. . . Bokor Róbert János tüzérfohadnagy. 916 e^eír" koronát költött el január végéig a Nemzeti Tanács. A Nemzed Tanács csütörtöki gyűlésén Klein Károly, a pénzügyi bizottság elnöke számszerűen ismertette, hogy a forrada­lom óta mennyi kiadása és bevétele volt a Tanácsnak. Az adatok érdekelni fogják a város közönségét, ezért itt közöljük: A nemzetőrség kiadása 1,164,747 korona volt, a népjóléti albizottságé 124,745 korona, a közélelmezési albizottságé 60,808 korona, a katonaságnak előleg 73,360 korona. Ezzel szemben a nemzelőrségnek visszatéríted a kormány 414,606 koronát, a népjóléti bi­zottság pedig .49,381 koronái térített vissza, vagyis a Nemzeti Tanács eddig 916,074 ko­rona 82 fillért fizetett ki. Ezt fedezték a város állal kölcsönzött félmillióból és a Nemzeti Tanácshoz adó címén befoiyi 517,624 koronából. A Tanács rendelkezé­sére e szerint még 101,539 korona áll. A pénzügyi bizodság tagjai tisztükről lemon­dottak, de a Tanács nagy, elismerő nyilat­kozatot tett mindén bizottsági tagnak, fő­leg a fáradhatatlan Klein Károly elnöknek. Minthogy a Nemzed Tanács legközelebb feloszlik és helyébe Vác város néptanácsa veszi át az ügyek vezetését, lemondásukat visszavonták és a néptanács megalakulásáig hajlandók működni. SpaB'tesiíilet uj jegyzője. A váci ipartestület elöljárósága január 29-én tartod gyűlésén a lemondott Paulik János jegyző helyére Bakos József ko- vacsmesterí választotta egyhangúlag jegy­zővé, Az uj ipartestületi jegyző a követ­kező hivatalos órákat fogja tartani: vasár­nap délelőtt 9-11-ig, minden nap 12-től 1/.,2-ig, továbbá pénteket kivéve, minden este 5-7 óráig. Az uj jegyző az iparosság minden egyes tagját felkéri, hogy bárminő iparos ügyben forduljon bizalommal hozzá. Minden tehetségével az iparosság rendel­kezésére áll. Továbbá kéri az uj jegyző itt, a nyilvánosság előd minden ipari szak­csoport elnökének és jegyzőjének lakás­címét, hogy az őket érdeklő ügyekben tá­jékoztathassa. A Nemzeti Tanács uj alelnöke. Illés Elemér őrnagy, a vasulezred pa­rancsnoka töob hónapi gyógykezelés miatt eltávozott városunkból és a Nemzed Ta­nácsban viselt alelnöki állásáról lemondod. A Tanács helyébe Zöld Béla századosi, a nemzetőrségi zászlóalj parancsnokát vá­lasztotta meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom