Váci Hirlap, 1919 (33. évfolyam, 1-56. szám)

1919-01-19 / 6. szám

2 VÁCI HI RLAP K, Valter József 2 K, Horváth László 140 K, perselyből 1L40 K, mely adományokért hálás köszönetét mond az elnökség. Kihirdették a statáriumot! Tegnap, szombaton este a város utcáin a következő rendkívül fontos hirdetményt ragasztották ki: Hirdetmény. A magyar nép Kormány feihatal = marása és utasítása alapján Kihir­detem a statáriumot. Elrendelem, hogy rablás, betörés, gyújtogatás, testi sértés, ölés, fosztogatás és a törvényekben felsorolt bűncselek­mények rögtön Ítélő eljárás alá es­nek a büntetésük : halál. Kijelentem, hogy ezen rendelet végrehajtására megfelelő karhata­lom áll rendelkezésemre. Ezen rendelet 1939. jan. hó 18.=án délután 6 órakor lép életbe. Vác, 1919, január hó 18-án. Novak Antal polgármester A népkorrránv határozatát Rég! János, vármegyénk kormánybiztosa tegnap dél­ben telefonon közölte Novak Antal polgár- mesterhelyeítessel, a ki rögtön megtette az intézkedéseket a kihirdetésre vonatkozólag. Azonnal szervezték a végrehajtó karha­talmat a nemzetőrségből, a munkásszá­zadból és polgárőrségből, mely ötven fő­nyi lesz. A kormányt felkérték, hogy a rögtömtélő bíróságra a váci járásbírósá­got jelölje ki. Sáfár rendőrkapitány hirdetmény útján is felszólítja a lakosságot, hogy este ki­lenc óra után az utcán indokolatlanul ne járjon, mert a nemzetőrség és rendőrség letartóztatja. Hét nemzetőrt sehesiiett meg egy golyó. Sajnálatos baleset történt péntekről szombatra virradó éjszaka a nemzetőrség kaszárnyájában, a közvetítő intézetben. Mészáros Ferenc megtöltötte manlicherjét, melynek csöve a föld felé volt irányozva. Ebben a pillanatban a fegyver elsült, a golyó a cementpadlóhoz vágódó!! és szét­vágta a kemény cementet. Mészáros kö­rül hét nemzetőr állott, a felpattanó ce- mentdaraboktól mindegyik íöbbé-kevésbbé megsebesült. Legsúlyosabb sebesült Kohn Miksa őrmester, kinek allestén a cement több helyen huscafaíokal vágott ki és mert saját lábán nem tudóit elmenni, hordágyon szállították haza. A megsebesültek közt van Csuka István hadnagy, Havlicsek Jó­zsef, Pápa István, Abelovszky János és Jakab Ferenc nemzetőrök, kiknek sebe — szerencsére — egy-két hét alatt gyógyul. Adományok a s»*egénykony5iának. A szegénykonyhának Zsarnócay László- né 4 mm. burgonyát, II kg. répát, Szalay testvérek 2 lit. rumot, Hever István 10 kg. főzőiiszlet, 5 kg. darát, egy névtelen ha! evőkanalat, Roller G. 10 kenyeret, Mlinkó Lászlóné 8, Korpás Lajosné 5, Scheffer Andrásné 5, Tanács Erzsi, Zsarnócay L-né 3—3 üveg paradicsomot, Cservenák Magda 12 fej káposztát küldött. A vezetőség kéri a város társadalmát, hogy a szegénykony­hái tehetsége szerint támogassa. »Nem kaptam parancsot, hogy Vácra bevonuljak.« Nem csehek, spahikat várhatunk! A héten megint izgult Vác. A kiknek ke­nyerük, hogy saját külön izgató szérum nélkül nem tudják elkölteni vacsorájukat, megint hordták a hirt, hogy a csehek be­vonulnak Vácra. Lehet, de ehhez nem kell rémhíreket terjeszteni és ha ez a sorsunk, nyugodt megadással tűrhetjük. A rémhír- terjesztők, a kik soha sem hisznek az új­ságoknak, most mutogatni zsebükben hord­ták a Déli Hírlap pénteki számát, a me,y- ben a pozsonyi cseh-szlovák parancsnok, a ki különben olasz ezredes, kijelentette, hogy a versaillesi haditanács parancsára cselekszenek, intézkedés nélkül egy lépést sem mehetnek előre, de megszállják Vácot is és innen északra fordulnak. Erre az autentikusnak látszó nyilatko­zatra Budapesten már az a hir terjedt el, hogy szombatra hajló éjszaka Vácon egy parlamentér jelent meg a megszállás rész­leteinek megbeszélésére. A budapesti lapok egymás után hívták fel a Váci Hírlap szer­kesztőségét, igaz-e, hogy Vácon már csehek vannak? Egyik munkatársunk nem sokat ígérő vállalkozásba kezdett és elutazott Nagy­marosra. Innen gyalog tette meg az utat egész Garamkövesdig, a hol cseheket ta­táit. Egy főhadnagy volt a parancsnokuk, á ki nem engedte meg, hogy interjúvolják, egyszerűen kijelentette: — Semmiféle parancsot nem loptam, hogy akár Nagymarosra, Nógrádverőcére, vagy Vácra bevonuljak. Talán bővebbet az ipolysági, vagy a drégelypalánki parancs­nok mondhat! Tudósítónk impressziója az volt, hogy a dunamelléki cseh-szlovák csapatok aligha indulnak Vác ellen, ha igaz a megszállás, azt a drégelypalánki vonalról inkább vár­hatjuk. Ma ismételten mondhatjuk Vác lakossá­gának: ne izguljon. Ha jönnének a csehek, előbb bejelentik a kormánynak, hogy az előbb kijelölt Ipolyvölgyeí, demarkacionális vonalat átlépik, a várost értesítik a meg­szállásról és csali azután következik a bevonulásuk Vácra. Erről azonban még e sorok írásakor nincs szó, de viszont fölös izgalmak, főleg pedig rémhírek (erjeszté­sétől tartózkodjék mindenki, különben a jelentős pillanatok idején a nemzetőrség fegyverével fog találkozni minden felfor­gató ! * Ez a cikkünk már ki volt szedve, mikor újabb híreit keringtek a városban s ennek magva az, hogy ma, vasárnap délután két órakor (pont két órakor!) a csehek Dré- g'elypalánk felől megszállják Vácoi. Nagyobb hitelesség okáért egy drégelypalánki gazda „kihallgatta“ a csehek beszélgetését az ottani kocsmában és a csehül aligha tudó derék magyar hozta nekünk a hirt. Úgy vagyunk a cseh megszállással, mint a mesebeli hazug és a farkas. Mindig ki­áltozzák, hogy jön a farkas, illetve a cseh és ha tényleg Vácon volna, már el se hinnék. Komolyabb hírnek látszik, a mit Kovacsik Mihály, a Nemzeti Tanács propoganda bi­zottságának elnöke hozott Dunakeszről. Hivatalos utón volt és hallotta, hogy a Nyilttér. Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, kik szomorúságunk­ban felejthetetlen jó férjem és apánk halála végtisztességadásán megjelen­té 1c, összes jó ismerősök és rokonok fogadják érte hálás koszönefünket. Í Vác, 1919. január hó 15-én. Özv. Török Andrásné. és gyermekei. dunakeszi fiatalság táncmulatságra kért en­gedélyt az ott tartózkodó spahik francia tisztjétől. A tolmácsot felszólította, hogy kérdezné meg, a szines francia lovas-csa­pat Dunakeszin marad e? Tolmács utján a tiszt kijelentette, hogy lovaikat nem tud­ják a községben elhelyezni, a gazdák pe­dig állandóan panaszkodnak, hogy takar­mányuk eltűnik, ezért a legközelebbi na­pokban az üressé vált váci huszárkaszár­nyába költöznek, a hol azt a szigorú fe­gyelmet, melyet a gyarmati katonaság fe­lett a francia származású tisztek és altisz­tek gyakorolnak, fentarthatják. Végül emlékezzünk meg arról, hogy a „Világ“ című lapot a napokban felültették a városházáról. Ez az újság telefonon kér­dezte, mi van a csehekkel és valaki azt válaszolta, hogy „már bent vannak“, mire a „Világ“ megírta, hogy a csehek Vácot elfoglalták. Sem az országnak, sem a mi városunknak nem az érdeke, hogy ilyen éretlen vicceket terjesszenek komoly órák­ban. Polgármeslerhelyetíesünk intézked­hetnék, hogy ily gyerekes hirtérjesztők ne jussanak a telefonhoz. fótiért köztársaság? A vasuii állomáson leste el ezt a jele­netet egyik olvasónk, a ki mindig figyel­meztet minket a jellegzetes epizódokra: Két falusi asszony várja a vonatot, mely késik, szokás szerint. Addig is előszedik a tengersok bankót és kisimítják, egyenkint. A hetivásáron dőlt kék kötényük hatalmas zsebébe. Az egyik mondja: — Nem jót van az, hogy köztársaság. Miért nem lett az ország részvénytársaság. Lássa, szomszédasszony, mi mindig kap­tunk osztalékot a takaréktól, de hallotta valaha, hogy a köztársaság osztalékot fizetett? Jeg^g^örííket is lopnak. Érdekes, hogy a héten egymás után két panaszos átütött be a rendőrségre, hogy jegygyűrűik.í ellopták. Az egyik károsult Droznyik János, a másik Gréczi Ferenc, a leiknek kéí-két arany jegygyűrűjét vitte el az ismeretlen tolvaj. A gyufahiároy országos ínséggé kezd már ki fejlődni! A gyufahiáry legfőbb oka az, hogy a kény­szerszövetséggé bővült karlel nem képes a vele szemben támasztott jogos igények­nek megfelelni. A vasúti forgalom meg­bénulása is fokozza a gyufahiányt, mert a gyárakban elkészült árut nem lehet a fo­gyasztási helyekre szállítani. Több nagy gyufagyár idegen nadaktól megszállott te­rületen fekszik. A budafoki gyár alig képes a fővárosi ellátni, a besztercebányai pedig már nem szállít. Fontos feladata a kor- másynak, hogy a megszállott vidékek ka­tonai parancsnokaival tárgyalást kezdjen a termelt gyufa szállítása iránt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom