Váci Hirlap, 1919 (33. évfolyam, 1-56. szám)
1919-10-19 / 47. szám
Certs urat: Comanduirea Pietei in Waitzen Locot. R. Kornea. HarminctiarmadiK évfolyam 47. szám Vác. 1919. oKtóber 19. W ■ “ ■ ■ VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: helyben és vidéken: egy évre 40 korona, félévre 20 korona, negyedévre 10 korona. Egyes szám ára hetven fillér Felelős szerkesztő és laptulajdonos Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4 szám (Iparudvar) Nyilt-tér sora három korona. ’ Telefon-szám 17 A román térparancsnokság közleményei: A román térparancsnokság közhírré teszi, hogy minden megokolt ügyben, ha panasz lenne a román katonaság ellen, úgy teljes szigorral eljár. Azonban, ha valaki — mint előfordult — nem igaz, vagy rosszindulatú feljelentést tesz, úgy a feljelentő a legszigorúbban lesz megbüntetve. A pénz és munka. Ez a két érték harcol évszázadokon át és a világháború után sincs a harc befejezve. Mi ennek az oka ? Az én nézetem szerint az emberiség meg mindig nem helyezte egyiket sem megilleiő helyre. Mi a pénz? Egy tényleges vagyonfedezet által teremtett cseretárgy. Tehát maga egyedül nem tényleges érték. És mégis micsoda irtózatos tülekedés, harc, öldöklés, elkárhozás árán törekszik érte a népek tömege ! AM a munka? Az a.valódi érték, a mi a pénz fedezete lehet épen úgy, mint az eddig szokásban volt arany-fedezet. Es ime, ez után nem törtetnek az emberek, különösen most, a teljes tönkrejutá- sunk elölt. Hát ennek mi az oka ? Az, hogy az eddigi példák azt állították a nép elé, hogy sokkal könnyebb munka nélkül pénzhez jutni, mint becsületes munkával; azt, hogy a ki ilyen könnyű pénzhez jutott könnyen megvehette a munkáskezet. Az egyetlen király nóta Történelmi tény, hogy a magyar mindig monarchists nemzet volt. A Habsburgok . szomorű uralma is csak a királyokat gyűlöltedé meg a magyar néppel, de nem magát a monarchikus államformát. Most köztársaságot élünk, de nem kell hozzá nagy politikai bölcsesség, hogy a jövő államformát bárki is előrelássa. Handabandázhat itt egy, a nép lelkét nem ismerő, de irányítani akaró társaság, az az egyenes, becsületes meggyőződést nem fogja befolyásolni. Papirpusztitásl csinálhat, de közvéleményt nem fog csinálni. A magyar nép mindig áhítattal fog a szent István koronájára nézni, melyben a magyar állam szimbólumát látja... A héten váci ifjú emberekből álló társaság mulatóit a kávéházban. Cigány is került valahonnan. Közben a mai szomorú állapotokról folyt a szc. — Mennyi gyász, szerencsétlenség szállt Magyarországra az uj köztársaság ideje alatt- Nem is tudja az ország jó .nevét, épségét visszaszerezni, csak a királyi tekintély. Egy megfelelő házból való király. Ez ma a közóhaj, mely elöbb-utóbb nyilt kifejezésre fog jutni ... Az ilyen példák lesüllyesztették a munka- kedvet, a munka által teremthető tisztességes élet bizalmát, a munka értékét, le- becsültetlék a p*énz becsét is, az érte tör- tetésl állandóvá és könyörtelenné tették: A valódi létfentarló és biztositó, de apénz- nek fedezetet is nyújtó munkára, a valódi értékre, még ma sem törekszik senki, vagy elenyésző kevesen; de a látszólagos érték után a törletés, a harc állandóan fokozódik. Ezt abból az alkalomból teszem szóvá hogy napról napra hirdetik az emberek, hogy a fehér pénz szemétre való, a postapénz nem ér semmit, egyedül a kék pénz érvényes. Sajátságos, hogy mégis mindenki any- nyira kapkod ehez a nem tényleges értékhez, a pénzhez, mig a munkához, a pénzértéknek igazi jó fedezetéhez alig, aMg menekül, különösen a városi ember. Az a városi, a ki csodálkozva mondja, hogy a pénzünk értéke maholnap nagy semmi lesz. Bizony az lesz, mert a nem tényleges értéket, a pénzt imádják jobban azok, a kiknek van, nem pedig a munka által teremthető igazi pénzfedezetet, a teremtő munkát. Itt van a munkanélküliség, miért van ez? Talán valóságban azért, mert nem volna mit dolgoznunk ? Van itt mit dolgozni, de a pénzbrtádós akadálya. Soha annyi rossz épület, soha annyi rossz kocsi, soha annyi rozoga bútor, soha annyi elnyűtt kabát, soha annyi talpatlan cipő nem volt talán a világon, mint most és még sincs munka. Azért van ez, mert pénzimádók az emberek most, a világháború után még jobban, mint a háború előtt, vagy alatt. Mi I kel! azért az anyagért, a mit rni nem termelünk, hogy dolgozhassunk? Vaay arany, vagy becsületes, lisztesséSzóval rojalista volt az. egész társaság. — Húzz nekem egy királynőt át, — szólt az egyik sírva vigadó magyar a cigánynak. A cigány azonban hallgatott. — No hát nem hallod? — Mit kérem alássan? — Húzz egy királynőiét. — Olyant nem tudok. Én húzok akár ötszáz nótát is, de királynótát nem ismerek. —- Mondj neki te egyet, — szól közbe a társaság másik tagja. És a rojalista ifjúnk szégyenkezve ismerte be, hogy ö sem tud egy királynótát sem. — Ki lúd hát a társaságban? Nem tudott senki. A buzgó királypártiak kénytelenek voltak bevallani, hogy a magyar népnek, melynek nyolcvanöt százaléka kétségtelenül 1< irály párti, nincs egy király nótája sem. Idejuiíaíta a Habsburgok uralma a monar- chísta magyarságot. A nép nem talált közöttük egyet sem, a kit költői fantáziája egy dicsérő dalra érdemesített volna. Van ugyan Vörösmartynak $ egy-némely költőnknek királyhimnusza, de ezek erő szakolt alkotások, melyek magának a költőnek sem őszinte érzelmeit fejezik ki. Nem is ment át egy sem a néptudatba, ges munka, a mely aranynyá lesz. Olyan aranynyá, a mely megadja még a fehérpénznek is a fedezetét. A háború kezdetén a lelkesedés mindig azt mondotta „megadjuk“, mikor aranyat kértek vasért; mikor mindent kértek semmiért, mindig azt mondtuk „megadjuk.“ A midőn az elpusztulásunkról van már szó, hát most mondanánk azt, hogy nem adunk semmit? Most százszorosán adni kell a hazának. A gazdag adja az aranyát, a jóYnódű adja a pénzét, hogy az egyszerű ember dolgozhasson, munkát teremthessen A munkás, a szegény adja becsületes pénzért fokozott munkáját és lesz pénzünknek fedezete, értéke, nekünk l^sz munkánk mindnyájunknak és a munkánk által teremtett gyártmányok által ismét arany értékű fedezete lesz a pénzünknek. Dolog és áldozat nélkül, csak az országtól és a várostól követelve mindenünket, magunk a kis ujjúnkat sem nyújtva ki, nincs és nem lesz értéke pénzünknek, nem lesz értéke magunknak egyenkiní és összesen, nem lesz értéke sem városunknak, sem hazánknak. Kezdjük meg végre a munkát és dolgozzunk, mert csak igy vihetjük előre hazánkat, városunkat, magunkat. Bakos József. Házi estély az iparfársulatban, A váci I. Ált. Ipartársulat október 25-én, szombaton este 8 órakor a társulat, részben az elaggottak pénztára javára zártkörű házi estélyt rendez, melyre tagjait és hozzátartozóit meghívja a rendezőség. Belépő dij személyenkinl 10 K, családjegy3 személy után 20 K. mert nem tudta senkiben azt. az érzést kelteni, melyet szóval kifejezett, mert nem volt igaz. Végre hosszas találgatás és habozás után megszólal az egyik ifjú ember. —- Én még is tudnék egyel, — mondja titokzatos mosollyal. — Csak nem a Gollerhalte, — kérdezi a másik nem minden irónia nélkül? — A dallam a Gotíerhalte-é, de a szöveg magyar. Egv igazi király nóta, mely magyar és népszerű. — Halljuk ! Halljuk I —- Melyet mindenki ismer. — Elő vele. — Melyet a Habsburgok alatt mindenütt elénekeltünk széles e hazában. — ? ? — AAely a nép őszinte érzését fejezte ki. — Énekeld hát. És a fiatal ember el kezdte cigánykiséret melleit énekelni az egyetlen királynótát, mely a monarchista magyar nép ajkán a Habsburgok uralmának hatása alatt megszületett : — Hetes, nyolcas, kilences, tizes . . . G. M.
