Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)
1918-05-26 / 22. szám
VÁCI HÍRLAP hogy a kinek hantjára ’ csak egy könnycsepp is esik, azi e! nem felejthetik. Borbély István, nem, Borbély Pista (mert Te mindig igy, e bizalmas megszólítással fogsz élni ezrek emlékében) lenéztél az égből s lelki szemeid látták, hogy mennyi könny fakadt elmúlásod nyomán ? Láttad az őszinte gyászt, láttad a megbecsült polgár gyönyörű íelmagaszíaiását ? Ha láttad, nyugodt lehet pihenésed, mert tudod, hogy emléked maradandó példaképe lesz az igazi dolgos, jóakaratú váci polgárnak. Nyugalmad békés, csendes legyen és ha kizöldül a fű sirhantod felett évente, hirdesse, hogy boldog lelked boldogan nézi fejődését, haladását annak a városnak, melynek Te rajongóan szerető fia vívtál! Élete. Borbély István egész életét Vácon élte le. Az érettségi után ment rövid időre el, azután megtelepedett úgy szülővárosában, hogy innen soha sem vo11 kívánsága kimozdulni. Még Budapest sem érdekelte, alig egy-kétszer ment le évente. Vác volt neki a világ közepe, itt érezte jól magát, még szabadságot sem kért hivatalában. Húsz éves korában került a városházára s ügyességét, nagy munkaképességét rögtön felfedezték, mert már nemsokára mint polgármesteri fogalmazó működött. Előzékeny, kedves modora mindenkit megnyert, munkája pedig tökéletes volt. Igazi működési körét akkor találta meg, midőn anyakönyvvezelövé nevezték ki.Játszi könnyedtséggel végezte el munkáját, az anyakünyvvezetés igazán mellékes veit neki csak azért, hogy annál többet 'dolgozzon és használjon városa társadalmának. Sokszor láttuk, hogy a maga kis baráti körében kezdeményezőként iépett fel, de mihelyt tapasztalta, hogy az elvetett mag jó talajba jutott s kikéi, visszavonult, nem volt a vezetők közt. Mert jellegzetes vonása volt Borbély Istvánnak a szerénység. Soha az első helyeket nem kívánta, ő a dolgot, a munkát követelte magának. Nincs az a társadalmi egyesülésünk, melyben részt nem vett volna, melyben keze munkáját ne látnok. A háború alatt különösen kivette részét a munkából. Mikor megindult a társadalom önkéntes adózása a hadbavonultak családjai részére, ö kezelte a pénzt, ő hozzá jött a sok asszony, gyermek s osztotta nekik, a mit a jó szivek juttattak. Az önkéntes őrsereg szervezéséből ép úgy kivette a részét, mint később az erdélyi menekültek felsegélyezésében, vagy a szőlősgazdáknak rézgálic oszlásában. Legszebb és legeredményesebb munkál csendben, teljes megelégedéssel a hadisegélyezésben végezte. Irodája mindig telve volt hadisegélyes asszonyokkal, tanácscsal, pénzzel látta el őket és tudta a módját, hogyan segítsen olyanokon, kiknek 6 — 8 hónapig nem jött meg az utalványuk a hadisegélyre. Ha meggondoljuk, hogy a hadisegélyesek száma több kétezernél s ezek mindegyikének akad üg^es, bajos dolga, elgondolhatjuk, mekkora munkát végzett! És úgy végezte, hogy mindenki elégedett volt! A Váci Hírlapnál. Közel két évtizede a Váci Hírlap belső munkatársai közé tartozott. Jellemző az ő nagy szerénységére, hogy bármit irt, neve az alatt a cikk alatt soha sem szerepelt. Ha faggatták, még le is tagadta a szerzőséget. így volt az év történetével, me'yet minden évben versbe foglalva, ötletesen, kedvesen irt meg és pontosan a Váci Hírlap újévi számában közöltük. Évekig nem leheteti megtudni, ki a szerzője a közkedvelt krónikáknak. A szerkesztő katonai szolgálata óta önállóan vezette az újságot. Nem volt kedvére, de a sajtótörvény követelte, hogy most már a nevét kiírjuk a lapban. Becsületes meggyőződéssel, becsületes hírlapírói tollal rótta héíről-hétre a sorokat egymás után és ritka lelkesedéssel szolgált egy-egy jó eszmét nem csuk az újságban, de tetteivel és társadalmi munkájával. Legutolsó cikueinek egyike, melyet az alakulóban levő városfejlesztő részvénytársaságról irt. Mily lelkes, mily boldog volt, hogy ő adhatta először a város lakosságának tudtára a korszakos kezdeményezést ! A társadalom sokat vesztett Borbélv Istvánban, nem kevesebbet a mi újságunk. Megértő, kedves munkatárs, becsületes hírlapírói működés: ezt siratjuk mi Borbély Istvánban. Betegsége és halála. Május 14-én váratlanul megbetegedett. Erősnek ismerte szervezetét, soha bajai nem aggasztották. De most komoly súlyos beteg lett: bélcsavarodást kapott. Eleinte rettenetesen szenvedett, de a hét vége felé maga mondta, hogy jobban van. Ez volt a vég kezdete. Csak nagy rábeszéléssel leheteítarra bírni,hogy Budapestre vihessék, Kuzmik tanár klinikájára. Hordágyon tették vonatra, hétfőn operálták meg. A tanár rögtön látta, hogy menthetetlen. A klinikán mindenki tudta, hogy ki Vácon Borbély István s mindenki, még az ápolónők is sírtak, mikor az orvostanár a gyönyörű munkás élet megmentését lehetetlennek mondotta. Ö maga is sejtette, hogy élete végéhez ért. Jelinek Ágostonnak megmondotta névleg, hogy mindenkit tisztel, tartsák meg jó emlékükben és ha meghal, okvetlenül haza hozzák, a hétkápolnából temessék az alsóvárosi temető akácai alá../ Hétfőn este állott be az agónia. Lázálmaiban is mindig hazsvágyott. Éjjel lh 12 órakor szállt el nemes lelke. Temetése. Kedden kora reggel kapta az első értesítést dr. Preszly Elemér Borbély István haláláról s a szomorú hir gyorsan bejárta a várost. Gyönyörűen, egységesen nyilatkozott meg a részvét: a legnagyobb elismeréssel, tisztelettel nyilatkoztak meg mindenütt, a hol nevét kiejtették. Az őszinte sajnálkozás, társadalmunk nagy vesztesége: ez volt hallható mindenfelé. A város képviselőtestülete rótta le először háláját. Csütörtöki rendkívüli közgyűlésen a városatyák mind feketébe öltözötten vettek részt. Oly nagy számban, a mire kevésszer volt példa. A polgármesteri szokatlanul meleg,elismerésekkel teli jelentését állva, meghatóban hallgatták meg s azután dr. Preszly Elemér, a pénzügyi bizottság elnöke szólt Borbély Istvánról. Nagy munkásságát, ritka önzetlenségét, baráti ragaszkodását gyönyörű szavakkal méltatta. Kolossváry Mihály indítványára Preszly emlékbeszédét teljes egészében a közgyűlés jegyzőkönyvébe iktatták. A polgármester indítványára kimondották, hogy a város halottjának tekintik Borbély Istvánt, a város temelteti el s emlékoszlopára ötszáz koronát szavaznak meg. A májusi ájtatosság miatt nem temethették a Hétkápclnából. A Rókus-ban ravatalozták fel. Oly impozáns részvéttel temettékBorbély Istvánt, minő a város társadalmában nem sokszor nyilvánul meg. És mennyi könny hullott emlékére! Kevés szem tudott szárazon maradni! Podhorányi József prelátuskanonok temette és meghatóan szép beszédet mondott koporsója fölött, a dalegyesület pedig a hatalmas Egresi szivbemarkoló gyászdalával búcsúzott a kedves dalos testvértől. A gyászmenet impozáns volt a városon keresztül. A ki csak tehette, a temetőbe is lement. Itt ismét a dalárda énekelt, majd Rassovszky Kálmán tanár a függetlenségi párt és a dalegyesűlet nevében végtelenül megható beszédben búcsúzott Borbély Istvántól. A gyászolók serege még sokáig állta körül a sir!, mely eltakart egy munkás életet, jó barátot, kis társadalmunknak egyik leghasznosabb tagját. Állítsunk emléket! Borbély Istvánt mindenki ismerte a városban, ö mindenkit ismert és egész társadalmunkat szolgálta csendes, szép, eredményes munkájával. Spontán fakadt az a szép terv tisztelőinek százaiból, hogy a hálás kegyelet állítson emléket sírja fölé. Rögtönösen adakozások történtek s mi megnyitjuk hasábjainkat,hogy nyugtassuk a Borbélysíremlék adományait. Miudenkinek várjuk adakozását. Egyesületekét, magánosokét, mert ő a hadisegélyes szegényeket ép úgy szolgálta, mint azokat a jómódúakat, kik hozzá fordultak. Eddig a következő adományok gyűltek össze: Vác város 500 K, Váci Hírlap szerkesztősége 100 K, Novák Antal, dr. Preszly Elemér 50—50 K, Városi rendőrök és szolgák 45 K, Hiros-család 30 K, Perlusz Márton 20 K, Bimbauer Károly, Marossy Dénes 10 — 10 K, Caha Ferencné, 3 korona. A Borbély-siremlék adományait kérjük a Váci Hírlap szerkesztőségébe, vagy Täuber Ferenc városi tanácsoshoz küldeni. Emlékünnepély. A függetlenségi párt lelkes, fánforithatlan | bajnokának emlékét ma, vasárnap délután I öt órakor gyászgyűlésben üli meg Kossuthtéri helyiségében. Borbély István tisztelőit, barátait szívesen látja az elnökség a gyászünnepélyen. Kitüntetés. A király dr. Szarka Gyula, a 306. honvédgyalogezrednél beosztott tartalékos főhadnagy, gazdászati tisztnek az ellenség előtt teljesitett kitűnő szolgálatai elismeréséül a koronás arany érdemkeresztet adományozta a viíézségi érem szallagján. A Naszály bányái címen fog június első napján d. u. öt órakor előadást tartani a városháza dísztermében Majer István dr. egyetemi tanársegéd, a váci múzeum egyesület tagja. A barlangkutató megbízásából nemrég kútatta ki a Násznép-lyukat és egy újabb barlangot is fedezett fel a Naszály északi oldalán. A második vaskorszak, a Lafainkúltura összegyűjtött emlékeit ez alkalommal fogja először a jeles geológus bemutatni s azután a váci múzeumban elhelyezni. Az előadásra külön meghívás nincsen.
