Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)
1918-05-19 / 21. szám
2 VÁCI hírlap Freysinger Lajosné emlékezete a nöegyletben. A város legrégibb és legcsendesebb előkelő egyesülete: a nőegylet mull héten közgyűlést tartott, melyet nagyrészben nagyasszonyának, dr. Freysinger Lajosné emlékének szentelt. Nem voltak sokan ezen a közgyűlésen. Gyürki Károlyné elnökölt és a régi tisztikart választották meg a jövő évre is. Megörökítették az egyesület könyviében özv. Freysinger Lajosné érdemeit és kimondották, hogy emlékét azzal is megtisztelik, hogy árván maradt elnöki széliét egy évig nem töltik be. Ezután Gyürky alelnöknő Farnek László dr. titkárt kérte fel, hogy az egyesület oly neves és munkás vezetőjéről tartsa meg emlékbeszédét. A titkár következő szép szavakkal áldozott Freysingerné emlékének. Igazán sajáíságos véletlene a sorsnak, hogy csaknem ugyanezen szavakkal kezdte meg emlékbeszédét Vác város közgyűlésén, 1907. március 17. napján, azóta már szintén néhai jó dr. Galcsek György prelátüs kanonok, elköltözött szeretett elnöknőnk boldogul! férje, dr. Freysinger Lajos felett és másik véletlene a sorsnak, hogy két ilyen kiváló egyént, Férfit és Nőt, rendeli egymás mellé élettársnak. A Férfi, a férfiúi erényeknek, kiváló testi és szellemi képességeknek, a Nő, a női erényeknek, szokatlan, eszményi női tökéletességeknek — úgyszólván — minta alakjai egyesitettek a Végzet által egy egész belső életre, hogy azután vállvetve, szinte vetekedve, minden különleges s akaratképességgel, törhetetlen energiával, egymásból merített erővel, egymás Anteusaként, kövessenek közös, nemes célt: a hitvesi, szülői, önzetlen és állandó közhasznú munkásságban merítsék ki áldott képességüket! A Férfit korán, az élet, szorgalom és a munkának, a használni tudás és akarás fénylő delén szólitoíla el a lélekben épen oly erős, de gyöngéd szivű hitves oldala mellől az Úr — és a Nő haiálra sebzett szívvel, holtáig rajongó emlékezéssel, de bámulatos lelki nagysággal, a halálig egyformán szeretett Férfi oldalán elkezdett hitvesi, anyai és társadalmi odaadó munkásságot mindvégig ugyanazon energikus akarattal, csüggedetlenül, szinte fanatikus vággyal, a Férfihez mindig méltónak lenni, híven és. céltudatosan tel j esi tette. T el j esi tette, mondom, mert: a közös munkásság szorgalmas eredményét tetőzve hagyta hátra, az általánosan tisztelt és becsült Férfi nemes emlékét változatlan fényben íentarlotfa, saját erényei állal a feledés örvényébe korán elmerülni nemcsak nem engedte, de, ha lehet ezen kifejezéssel élni, öregbítette, gyermekeiből a szülők magas megbecsülletésében méltóan részes és hasznos társadalmi tagokat nevelt, a követendő életpéldát a Férfiban és önmagában azoknak priedestálra állította, legelső sorban állott mindig a vallás, társadalom szolgálatában, önzetlen szívvel, megértő lélekkel támogatta tanáccsal, tettel, anyagilag a szegényeket, szűkölködőket, édes anyaként törölte le az özvegyek és árvák könnyeii. Állandó gondoskodásának, törekvő lelkének* egyik szereted és gyöngéd tárgya volt mindvégig a Váci Jótékony Nőegylet is. Úgy lehek ebben is a hőn szeretett Férfi emlékének élt és áldozott, hogy fentartsa azon magas nívón, aminőben még együtt a Férfivel közösen éltek és munkálkodtak. Az egylet kisdedovójának kedves apróságai szivéhez nőttek, szerette és ápolta ezt a gyöngéd kapcsot, együtt örült, együtt sirt a kis ártatlanokkal és úgy az öröm, mint a sirás jótékonyan oldotta fel — öröm és szomorúság után egyként vágyódó — szív és lélek beli érzékenységét. Mindazt, amivel ma bir és a mily erős támogatásban ma részesül, hogy kitűzött nemes feladatának sikerrel megfelelhet és léte mindörökre biztosítottnak látszik, utolsó évtizedeiben ezen Egylet — úgy szólván — neki köszönheti; az ő megfontolt, átgondolt eszméinek, kitartó szorgalmának, lankadatlan fáradságának, aüaraterős munkásságának, szívós buzgalmának, úgy, hogy ma már 50 éves szép múltra, biztos és erős jelenre, még biztatóbb, a legfontosabb szociális egyik munkakör teljesítésére hivatott és megalapozott jövőre tekinthetünk! Fájdalom, nem igy képzelte el egyletünk ezen közgyűlésnek, mely az 50 éves jubiláns közgyűlésünk lett volna, lefolyását és programiját, azt hittük, jogosan hihettük, hogy büszkeségtől dagadó szívvel, örvendező 1 élelv kel zárjuk le egyletünk első fél százados történetét, ünnepel ülünk, a nemes munka, az emberi szorgalmas együttműködés szép ünnepét és ezen ünnepen hálás elismeréssel áldozunk elődeinknek, alkalmink lesz közvetlenül köszönetét mondani azoknak, a kik arra élő érdemesek és megnyitjuk a második félszázadot saját munkásságunknak, megalapozzuk erre is az irányt, mi is páldát adunk a mi utódainknak! E helyett pedig ime, gyászba boult szívvel, fájó lélekkel búcsúztatjuk azt, a kit legelső sorban, mint legérdemesebbet, akartunk és kívántunk ünnepelni, köszönteni, tömött sorainkkal további kitartásra, uj eredményekre biztatni! Úgy látszik, a sors nem akarta és nem engedte ezt nekünk és neki! Vagy la- Ián csak az ő nemes szerénysége fosztott meg ettől minket és őt is, hogy hálánkat és köszönetünket leróhassuk. hiszen már előre tiltakozott szerényen minden iinnepeltetéstől és a sors neki ad. lt igazat, elvonta őt szerénységével előlünk és az ünnepelteíéstől. De ha a sors ekként végzett is vele, nem foszthatott és nem fosztott meg minket attól, hogy érdemeit magunknak meg meg ne örökítsük, a jelennek le ne szögezhessük és fényesen át ne adjuk az utódoknak, követendő nemes példaként magunknak és utódainknak ! Ritka női tökély volt elköltözött szeretett elnöknőnk. A nőknek azon megtestesült ritka fajtájából való, a kik nemes szívvel, nemes lélekkel megáldva jöttek világra, felismerik és követik áz igazságot, életcéljukban lörheíleníil egyenes irányban indulnak és maradnak, öntudatosan cselekésznek, következetesen és megfontoltan alárendelik magukat a célnak, tántorithaílanul élnek utolsó percükig az önzetlen és hasznos munkának. A nők e íipusát fénykörbe kellene vonnunk akkor is. ha nem a mi elnöknőnk lelt volna és követendő szép példaként odaállítanunk akkor is, ha nem magunkról lenne szó! Áldás volt élete, áldott legyen emlékezete, erre oktat minket az ő élete, erre buzdítson az ő emlékezete, erre kötelez a hála és kegyelet, amellyel neki egyesületünk minden élő és jövendő tagja tartozik. Az új rendöralkapitány. Krompaszky László megválasztott rendőralkapitány nem foglalta el állását, ezért a város újra pályázatot hirdetett a rendőralkapitányi állásra. Úgy látszott, hogy a pályázat meddő marad, de az utolsó pillanatban dr. Rapcsányi István, Rázmán Ferenc és Vastag Zoltán adta be kérvényét.A szerdai közgyűlés dr. Zádor János alispáni-helyetíes elnöklete alatt dr. Rapcsányi István kecskeméti rendörfogalmazót választotta meg egyhangúlag Vác rendőralkapitányának. Azután még Bélák Jánosnál és Kovacsik Mártonnál városi szülésznőknek választották. Előléptetés soron kívül. A király S/ömmer János honvédlüzér főhadnagyot a m. kir. 37. honvéd tábori tüzérezredben az ellenség előtt tanúsított hasznos és eredményes szolgálatai elismeréséül tüzérszázadossá nevezte .ki. — Szommer százados, ki Szomnier Gyula máv. főfelügyelő fia, a háború alatt a vaskereszten kívül megszerezte az összes tiszti kitüntetéseket, most öt ‘a legfőbb hadúr érdemei elismeréséül soron kívül léptette elő. Iskoláink uj tanfelügyelője. A hivatalos lap közli, hpgy az újpesti kir. tanfeiiigyelőség vezetésére a közoktatásügyminiszter Lőrinczy Giörgy kir. tanácsost, nyifravármegyei kir. tanfelügyelőt áthelyezte. Lőrinczy egyike a magyar irodalom díszének s feltűnő, hogy a nyitrai újságok a kiváló tanférfiú és iró érdemeit teljesen elismerve, őszintén megírják, hogy Lőrinczynek Nyitrán alig volt hive, barátja s ott apró intrikákkal üldözték. Wirnhar*di-fiúk megválasztása. A főváros e héten tartott közgyűlésén Wirnhardt Béla fogalmazót 241, Wirnhardt Ágoston fogalmazót pedig 254 szavazattal tanácsjegyzőkké választották meg. Alindkét uj íanácsjegyzö Vácon végezte összes iskoláit és Wirnhardt Ágoston nyug. járásbirósági tisztviselő, jelenleg kegyesalapitványi tiszt fia. Hőseink emléke. Ne feledkezzünk meg hőseinkről, kik meghaltak a mi életünkért. Egy pár koronát mindenki adhal s erkölcsi kötelessége, hogy adjon is. A'fa N. N. küldött 1 koronát. Hozzáadva eddigi gyűjtésünkhöz, takarékpénztárban van 1640 korona. Növendékpapok felvétele a váci egyházmegyében. A következő hivatalos értesítést kaptuk: A világi papságra lépni kívánó tanulóifjak felvételi vizsgálata a váci egyházmegyében az idén junius 18-án délelőtt 9 órakor fog a váci püspöki palotában megtartatni. A felvétel a VI., VII. és VIII. osztályokból történik. Pályázóktól teljes ismerete kívántatik a magyar nyelvnek, de előnyben részesülnek a több nyelven beszélők. A felvételi vizsgálatot megelőző napon, azaz f. évi junius hó 17-én folyamodók tartoznak megjelenni és déli 12 óráig bizomútványaikat, keresztleveleiket, valamint egyéb okmányaikat a püspöki hivatalban letétbe helyezni.
