Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)
1918-03-30 / 14. szám
\ Egyes szám ára: 30 fillér. MarmuichettediH violyarn 14 'záiu Vác, 19i8. március 30. VÁCI HÍRLAP PolitiRai lap, megjeleniK szerdán és* vasárnap. / ' , Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre '4 K. félévre 7 K. Egyes szám ára 30 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: öercsényi Dezső. Szerkesztőség es kiadóhivatal: Gróf Csákv Károly-út 4. sz, (iparudvar.) Nyilttér soia két korona. Telefon-szám i7. Nemzeti föltámadás. Ijta : Rassovszky Kálmán. Sohasem visszhangzóit még eddig a húsvéti szózat, ahogy „Békesség nektek, én vágyóit" végig a világon úgy, mint most; sohasem váltott ki lelkűnkből oly izzó, győzni s érvényesülni akaró vágyai a béke után, mint ma, a világháború negyedik huavétjén. E vágy kitör elfojtott érzéseink, szegény, szenvedő lelkünk mélységéből s hirdeti, hogy a hol béke nincs, ott kultúra sincs, ott nincs megváltás, nem leltet föllámadás. De hát most már dereng a kegyetlenség s szenvedés hosszú éjjele után az új, a jóba világ hajnala s a húsvéti Allelujaból valóság készül: a világbéke, társadalmi béke, egy jobb világ . . . Köszöntjük a szenvedő emberiséget husvét ünnepén, köszöntünk a megpróbáltatások és szenvedéseit e véres napjaiban minden magyar embert széles e hazában a föllámadás hajnalán! Ki merte volna hinni vagy hirdetni, hogy a hadüzenet napjától kezdv£ a negyedik husvét is fegyverben, rettenetes harcok közepett'találjon bennünket! Tele civilizációnk gőgjével, humanisztikusnak s aílruisztikusnak hirdetett korunk fenhéjázásával, azt hittük és hirdettük, hogy a szervezett nagy hadseregek mai korában, a közlekedés és szállítás eszközeinek tökéletessége mellett; a pusztító fegyverek csodaerejével és az európai államok anyagi és szellemi érdekközössége mellett ecfy háború* ebben a legcivilizáltabb világrészben és épenséggel a legmúve'febb nemzetek közt erkölcsi és anyagi lehetetlenség, hogy hónapoknál tovább tartson. És ime negyedik éve gázolunk vérben, negyedik éve pusztítjuk ártatlan emberek városait, országát, negyedik éve romboljuk egymás és a magunk hitét, illúzióit, ideáljait és lelki nyugalmát ! Katonáink százezrei meg mindig künn a harcmezőn, szemben az ellenséggel, gyilkos kedvében mindenik,'mig itthon egy órára felcsendül a húsvéti ének: Alleluja, örvendezzünk, líála legyen az Istennek . .. Csak visszafojtva, még nem elég hangosan, nem teljes örömmel merünk énekelni Allelujál. Óh mily fekete éjszaka, melybe a húsvéti örvendezés, békesség' fénye reszketve hatol csak bele! Az özvegyék ezreinek és ezreinek fekele sokasága; az árváknak gyászos légiói; a búbaborulí családok tömege; a feldúlt tűzhelyek rideg (anyákon; a csonkán, bénán, nyomorékon hazatérlek ármádiája, a hazasiró, még mindig rabságban szenvedők sokasága. A sóhaj, a fohász, mely ma elrebben az emberek ajkáról, mint iszonyú felhőtömeg tódul fel az égre és eltakarja feketeségével a csillagokat. És szóljunk-e azokról is, akik nem a harctéren véíiik a hazát s akik se mint özvegyek, se mint árvák, se mint szülők nem adták oda áldozatul a haza védelmére legkedvesebbjüket? Szóljunk a szenvedő milliók belső frontjáról, akik nem nem öldöklő csatákban vitézkednek, hanem a háború mindennapi sanyarúságaival állanak itthon szakadatlan lest- és lélekölő harcban; akiknek feje fő, szive szakadoz a mindennapi ^gondtól, jfogy hol vegyenek ruhát, élelmet, fát, hol vegyenek föllel a ruhájukra, hogyan szerezzenek csak cérnát is, hogy a foltot fölrakhassák? Itthon megállni férfiasán a háború megpróbáltatásait nem kisebb vitézség, mint győzedelmeskedni fegyverrel a harctéren! Es megálltuk, ünnepek, fénye ragyog azért ránk ebből a nagy valóságból. Köszöntlek óh áldott husvét napja, amelyen a magyar nemzetről ezt a csodát mondhatom! Szomorúsággal és büszke örömmel telik meg a szivem e pillanatban,karikor nagy világátalakulások küszöbén állunk. Baj, gond, aggodalom, félelem és sorscsapás ha kéíségbeeií, emberi természetünk parancsolja ránk, hogy.keressünk magunknak felsőbb lényt, kinek irgalmában találjunk enyhülést. Akinek jól vau a sora, aki bőségben és örömben tölti életét, vajmi könnyen megfeledkezhetik arról, hogy hinnie leéli egy felsőbb lényben, akihez vigasztalásért 1 ehet fordulni, aki fölemeli a lesújtottak megerősíti a kétségbeesettet. De a nagy megpróbáltatások súlya alatt vagy a tátongó sir szélén megkönnyebbül az emberi lélek, ha hite a végtelen Urához emelheti, ha láthat valakit maga fölött, aki egy örökkévaló új élet boldogságával vigasztalhatja. így lesz sok tagadóból hivő, igy lesz sok' eltévedtböl megtért, mikor megismeri lelkének nemesebb felét, azt. amely megszabadítja a földi salaktól s egy eszményi világ felé ragadja. Áldozat nélkül ez nem történik sem az egyes emberre, sem az emberiségre. Krisztusnak is szenvednie kellett és meghalnia, hogy megéreztethesse az emberiséggel, hogy aki magát föláldozza, az megdicsőül, aki másokért meghalt, az föltárnád és örökké él... És bár a Megváltó vérleien áldozatot rendelt számunkra az utolsó vacsorán, mégis folyton kell hozni önkéntelenül véres áldozatokat is az emberiségnek a tökéletesedésért, az örökkévalóság számára. A szent hit vértanúi, a nagy eszmék szenvedő vagy* elvérzett bajnokai mind az örökkévaló haladásért kényszerítve hozott áldozatok. És most egy másik áldozati oltár ég s a világ legkuiíuráltabb nemzetei hordják mindenütt, a legjavát fáradhatatlanul az emésztő lángokba. Mintha egy halálosan megbántott felsőbb hatalmat akarnának kiengesztelni, de az megsértett fensége nagyságához méltó áldozatot követelne. Az utolsó évtizedek nacionalista tudománvos szelleme lul akarta lépni a kört, melyet a Teremtő az emberi észnek í>zabolt. A holt anyagokon való uralkodásban elbizakodva, a szellemi világrenden is önkényesen akart változtatni és szentségtörően akarta tagadni és hogy tagadhassa, lerombolni a haza fogalmát, e csodálatos közösséget, melyet lények szakadatlan sora alakított ki olyanná mint a milyen, hogy az emberi szellem benne kielégülést találhasson. Most áll helyre a megbomlott egyensúly a metafizikai világrendben és az elbizakodoft elméknek tények, minden tudományos rendszernél erősebb tények mutatják, hogy a hazafiság nem érzelgő emberek exaltálí hangulata, hanem felsőbb hatalmak állal meghatározott szükségesség. Az emberek milliói legyőzik félelmüket, erőt vesznek családi fájdalmakén, magukra idézik inkább a nyomort és szenvedést, de harcolnak és vért ontanak. Egyes emberei: önző uralomvágya, aljas tervei vagy őrült fanatizmusa lehetne-e végső oka e szörnyű háborúnak ? Ha igy volna, nem volna-e annyi erő az emberei-; több százmilliójában, hogy véget vessen egyesek hatalmi tébolyának, mikor létük ellen tör? A békés polgárból önző forradalmár helyett halált megvető hős vált és a frázisnak mondott eszme újra gondolattá, érzéssé I vált... Mert a hazaszeretet akkor izmosodik meg, amikor az ember kényszerítve van szenvedni és éleiét kockáztatni a hazáért. Az áldozatok száma egyre növekszik. Milliók számoltak le az élettel, melyet fölajánlottak a hazának s e milliók szivébe egyre mélyebben vésődik a hazaszeretet fenséges érzelme, e szent érzés szükségessége. Hull az ember, pusztul évtizedek békés munkájának gyümölcse. Még nem tudjuk, mikor lesz teljes az- áldozat, csak azt látjuk, hogy a haza fogalmának fenj sége egyre fényesebben emelkedik ki e I világfölfordulásból, hogy fényével beara | nyozza jövő századok útját, i Á mi ma szenvedés és pusztulás, abból évtizedek múlva erény és nagyság faliad. A mi ma egyesnek és családoknak szerelteik elvesztésén érzett szivettépö fájdalom, abból egy új nemzedék után, mikor az idő szivünk sebeit beheggeszíi, dicsőség és büszkeség forrása lészen. Szenvedésből, halálból, pusztulásból igy szövődik a fényes Glória, miként a Golgota után a föltámadás! Uj sxolgafofli'ó Mácors. • Götz Kurt Tibor váci járási szolgabiró már elfoglalta uj állását Kállay Uhui orsz. gyűlési képviselő, hadigondozó kormánybiztos mellett mint titkár. Helyébe Pestvár- , megye főispánja Horváth János szolgabiróí helyezte Vácra, ki a héten már átvette hivatalát. Az uj szolgabiró mini tüzérhadnagy' 38 hónapig teljesített frontszolgnlatof, ezután mentették fel mint közig, gyakornokot, s nemrég választották meg szolgabirónak.
