Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)
1918-03-24 / 13. szám
narmJncKettedih évfolyam 13 3ZáDk Vác, 1918, március 24. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre !4 K, félévre 7 K. Egyes szám ara 24 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: bercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sva egy korona. Telefon-szái Emléketa váci hősöknek! A Magyar Védő egyesület március 15-iki közgyűlésén Borbély Sándor elnök megn Aló beszédében veíetle fel az eszmét, hogy állítson a társadalom °gy monumentális emléket a váci hősöknek. A Védő egyesület készséggel vette a/, eszmét s mindjárt megkezdette a gyűjtést. Este aztán a Kúrián tartott ünnepi vacsorán dr. Preszly Elemér képviselő szintén megemlékezett Borbély Sándor eme akciójáról s a társadalmi gyüj • tés ilt folytatódon. Arról volna tehát szót hogy a mostani világháborúban a különböző harctereken elesett, kórházakban,ellenséges fogságokban, hadifáradalmak következtében otthon hősi halált halt összes váci katonáknak álliítassék föl a hatalmas, nagy emlékmű. Ma még csak az eszme vetődölt, föl s ennek alapján indult meg a társadalmi gyűjtés, hogy aztán a kivitel milyen formában alakul ki, az is rövidesen eldől majd, mert a Védő egyesület' — mint kezdeményező — fölszinen akarja tartani a szép és nemes gondolatot. (Mielőtt áronban az illetékesek, megkezdenék a tárgyalásokat az emlékmű létesilése ügyében, meg kell emlékeznünk egyéb hasonló célú mozgalmakról, melyek városunkban már megindultak. A váci honvéd hadikórház több ezer koronát gyűjtött össze arra a célra, hogy abból a hősi halált halt és itt eltemetett hősöknek emlék álliítassék. Tehát nemcsak kizárólag a váci hősökre gondolt itt a hadikórház, hanem mindazokra, a kik Vácon haltak el valamelyik kórházban. Ez az össz’eg Vác város közpánzfáránál van letéve. Úgy tudjuk, hogy az egyes vallási felekezetek is gyűjtöttek már saját külön híveik számára, hogy az ő hőseik nevei a templom falába beillesztendő márványtáblákon örö lőhessenek meg. Ke tévesszük ilt össze ama gyűjtést, mely Bárdos Ernő emlékére már löbb mint 6000 koronát tesz ki. Ebbői az összegből az ő hamvait fogják hazohozaíni s csak a felmaradt pénz fog a (emelésére és a sirján emelendő sirkőre fordiítatni. Borbély Sándor beszédét p2dig, melyben a Védő egyesület égisze alatt megindította a mozgalmai, itt közöljük: Tisztelt Közgyűlés! Hazafias érzéssel, polgártárs! szeretettel üdvözlöm az e közgyűlésünkön megjelent kedves tagokat és szivesen látott vendégeinket. A magyar védelem, melynek jegyében egybegyűl 1 ü;ik, felelte nagy feladat inunkálására hiv fel minden magyart s minkéi egyesülc-lileg hivatottakat különösebben is E mostani nagy világégési megelőzőleg is ott volt fejünk felett a fenyegető veszély füstje és sziporkája. De —hogy hasonlaílal éljek, — az csak kéménytűz volt a mostani háztető égéshez és a nemzet gerendázatának recsegéséhez képest. Akkor a bútorainkat, ruházatunkat és egyáltalán anyagi javainkat félfetlük, védtiik- Ez a magyar kéz munkájának, azaz: a magyar iparnak volt a védelmezése. De haj azóta nagyot változott a világ. Európa lángbaborultsága egyformán megemésztette úgy a mi ipari termékeinket, mint a többi európai nemzetek készen volt kultur termékeil. Újaknak alkotására mostanság sem idő nem kerülhet, sem produkáló kéz nem juthat, ily körülmények között, midőn az árúk fogyatékossága, sőt hiánya már kitetsző észszerűleg nem szorgalmaztaíhatjuk azl, a mi nyilván hiába való törekvés és észszerűden akarás lenne, hogy t. i. csak magyar gyártmányt vegyünk, fogyasszunk. A háború vérzivatara — sajnos — a legbecsesebb anyagól, az embert sem kimélte Sőt a •egjelenlékenyebb kárt éppen az emberi életben teile. „Elhulanak legjobbjaink a hosszú harc alalk“ Ezekkel megritkul! a haíárvédők sora és megfogyatkozott a békés polgári munkások tömege és egyszersmind a családeltartók száma is. Az igy bekövetkezett veszteség a megmaradt emberanyagnak tudatosabb és fokozottabb védelmét kívánja. Előiérbe lép ill az anya- csecsemő- és általában gyermekvédelem. Ez az elsőrendű magyarvé'delmi feladat nem hagyhat érirfelienül minket sem. De mert e feladatnak meg vannak* már szervezetei és vállalkozóit képviselői, mi ez irányban csak segítő és támogató szerepre lehetünk hivatva. Bár a jelen idő forgatagja nagy változásokat teremtett és a nem látható jövő szokatlan eltolódásokat hozhat léire, ez idő szerint még sem képzelhetem úgy el a jövőt, kogy a magyar védő egyesüleínek ne maradhatna meg a munka alapja, mely eddig voll, f. i. a magyar iparnak s általában a magyar elme s kéz munkájának a védése. Keletkezhetnek, a mint bizonnyal keletkezni is fognak újabb helyzetek, melyek újabb pontokat állítanak a magyar védelem munkasorozatába, de ezek sem tehetik feleslegessé azt az első eredeíi 'célunkat; hogy egyrészt a fokozottabb munkásság, másrészt a kiadásainkkal kívánatos önmegtartóztatással gazdaggá legyük országunkat, illetőleg mi előbb hárítsuk el fejünk felől az agymisujtani készülő adósságlerhet. Ezt az eredeti alapot elhagynunk sem nem indokolt, sem nem tanácsos, még ha annál ingerlőbben hatnak is reánk e nagy háború okozta más alkalmi jeienségek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyarság védelme javára más cimek alatt dolgozó más társadalmi alakulatok munkájából egy egy- részletet átvenni, vagy nekik a párhuzamos munkában jó szomszédi segítséget nyújtani ne akarnánk. Mert nem a begubózolí féltékeny önzés mérsékeli lépésünket, hanem az a vágy vezet és hajt, hogy válvetett erővel több oldalúlag is szolgáljuk a haza iidvét. Addig is, mig a háborús feldúitság larl és az emberiség erejét az állam elíolódáso nagy tényei kötik le, elsőrendű hivatásunk ' folytatásáig lehetnek más tenni valóink is, ugyancsak a magyar védelem szolgálatában. Mert nem csak az anyagot kell védelmeznünk; védenünk és ápolnunk kell mindent, mi a magyarság fogaiménak összeíélelét alkotja. Azok a nemzeti tulajdonságok ugyanis, melyek ezer éven át megtartották és most megvédelmezték e hont, méltók arra, hogy a megvédelmezelíek részéről a leghálásabb elismerésben, sől méltó magasztalásban részesüljenek. A kik pedig elvérezlek, meghaltak érettünk, azoknak a nemzeti hallhatatlanság emlékét kell felállítanunk, hogy igv mi is védelmezői és megtartói legyünk azoknak az erényeknek, melyek hazánkat eddig megtartották. Ne adja Isién, hogy a magyar nemzetet még érje egy ily megpróbáltatás. Ne adja az isten, hogy a hősi halottak sírjának az legyen a jövőben a hivatása, kogy a pusztításra és öldöklésre serkentse az utódokat. De a sírjukon kinőtt fű, fa, virág illata még is azzal az átható erővel kell hogy betöltse a magyar föld levegőjét, hogy a hősök nem hiába hallak meg a hazáért és érettünk. Az ő haláluknak ludata meg kell hogy termékenyítse a mi szivünket 'és lelkünket arra az elhatározásra, hogy a mit ők megvédtek, megmentettek a mi számunkra, azt mi nekünk a béke eszközeivel meg kell tartanunk, sőt fel kell virágoztaínunk a kultúra javára. Sajnos, hogy vannak, azaz hogy kellett nemzeti kálváriáinknak lenni. Nekünk váciaknak is van. A hétkápolna melleit halmon emelkedik, hogy ország- világ láthassa fájdalmas dicsőségünket. A négy év óta dúló és ki tudja még meddig eltartó világháború azonban felülmulfa még az 1848-iki eseményeket is. A haza mostani védelmezőit és hősi halottait nem halom, nem domb, de hegypiramis illetné meg, ha egybegyüjthetnők az anyák, hitvesek és árvák megkövesülí fájdalmait. Hozzánk, Magyar Védő Egyesülethez illő gondolái, reánk váró feladót lenne annak a társadalmi mozgalomnak megindítása, hogy a világháború váci hőseinek emlékét oly alkotássá!, oly emlékművel örökítsük meg, mely méltó a hősöknek nemzetmentő tetteihez és az utódok köteles kegyeletéhez is. Ennél kevesebbet nem adhatunk azok emlékének, kik legszebb korukban adták oda életüket mindnyájunkért. Emeljünk tehát nekik nemzeti oltárt, hol enyhül némileg az anya, a hitves, az árva fájdálomkönnye, hol nyugvó pontot találhat a mi részünkről a hálaérzet, hol megpihenhet a világjáró hontalan s a hová nemzeti imágságot tanulni eljárhat gyermekünk.
