Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 2-57. szám)
1918-01-13 / 3. szám
narmincKettediK évfolyam 3 SZftOi. Vác, 1918. január 13. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniK szerdán és vasarnap előfizetési árak; helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negvedévre 3 K. Vidéken : egy évre ’4 K, félévre 7 K. Rt'ves szám ara 24 fillér. Felelős szerkesztő és laptiila|d<»nos- Dercsényi Dezső. » Szerkesztőseg es kiadóhivatal : (iróf Csaky Karoly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nviliter s'va egy korona. Telefon-szám t A béke hajnala. Ivánka Pál elnök érdekes, feltűnést keltő beszéde, melyet a Váci járási közművelődési egylet közgyűlésén mondott. A föld Link föl négy év előli elszállt béke angyala bonlogalja szárnyait, készülőben van, hogy elhagyóit helyére újra visszatérjen. A leghosszabb harcvonalon a fegyverek letéve; a katonák — „vigyázz“ állásban — pihennek. De, józan emberi számítás szerint, ott már nem fognak egymásra lőni és egymás ellen gyilkos vad rohamra menni, az egy atyának gyermekei és egymásnak testvérei. Kain és Abel is let-tvérek, egy atyának voltak gyermekei; mégis Kain bosszúból és irigységből megölte az ártatlan Abell. A biblia történetei ismétlődnek. Most is a világháborúban, az egy atyának gyermekei bosszúból és irigységből gyilkolják egymás!. A különbség csak az, hogy most á Káinok nem mágnk gyilkolják le az Ábeleket, hanem ők magukat biztonságba helyezve, küldik egylnás ellen az ártatlan Ábeleket, a kik sem a- Káinoknak, sem egymásnak soha semmit sem vétettek’. Hány ezer és ezer Ábel ártatlan vére száll az átkozoll Káinok fejére? Hány gyilkosság terheli bűnös lelkűket, a mii öl számot kell adni akkor, a mikor a legfőbb . bíró elé mennek? Meddig folyik még sok Ábel vére a harcmezőkön ? Meddig szenved még a világ a Káinok kegyetlenségétől? Meddig tart még a szörnyű háború minden kínjaival, szenvedéseivel éa nyomorúságaival ? Mikor jön el hozzánk a béke angyala, hogy köztünk maradjon? Az a becsületes és őszinte béke ajánlat, a mit múlt évben ellenségeinkkel közöltünk, katonáink vitézsége és bátorsága, hadvezéreink bölcsessége, a fegyverleien polgárok szorgalma és kitartása és ellenségeink országaiban a mienknél rosszabb közellátási viszonyok már éreztetik hatásukat: abból a kerítésből, mellyel ellenségeink bennünket körülvettek, sok kisebb réoz már megsemmisült; a legnagyobb, a legerősebb és leghosszabb rész megingott, dűlőfélben van, ha az is ledől, megszűnik a veszedelem, mely bennünket kiéhezte- téssel, lehengereléssel, megcsonkítássá 1 feloszlással, megsemmisítéssel fenyegetett. Hol van az a sötétlátó lélek, a ki nem ismeri el azt, hogy ha mi eddig képesek voltunk győzelmesen ellenállni számban túlnyomó ellenségeinknek : az orosszal kötendő külön béke után ki van zárva az, hogy bennünket többi ellenségeink fegyverrel legyőzhetnek, vagy körülzárással ki-' éheztethetnek. Tagadhatatlan, hogy viszonyaink mindig súlyosbodnak; de fel lehet-e azt tételezni, bony fegyveres ellenségeink viszonyai javulnak ? Semmieselre! Ha erről nem is volna biztos tudomásunk, elgondolhatjuk, hogy ellenségeink, a Kik nagyobb mértékben vannak élelmiszer és más nyers termény bevitelre szorulva mint mi, a tetemesen megfogyott hajóikkal nem képesek magukat élelemmel és más szükséges cikkekkel még úgy sem ellátni, mint mi. Erős a meggyőződésem, hogy az orosz béke- kölés után nemsokára be kell következni a többi békelárgyalásoknak is, mert az északi harcvonalón felszabaduló milliós hadseregünknek a többi harcterekre dobása fegyverrel döntené el javunkra a háborúi, a mit ellenségeinknek nem volna tanácsos bevárni. E józan számítás mellett is el kell készülve lenni arra, hogy ellenségeink, Amerika és esetleg más államok támogatásába bízva,-még nem követik Oroszország példáját, még hónapokig nem adnak visszhangot békeajánlatunkra. Ezzel csak kés- lehelik az állalános békekötést, megnyújtják a háborús bajok és nyomorúságok láncolatát nálunk és maguknál; de nem fognak célt érni, mert ha eddig a harctereken ily eredményt értünk el az aránylag kevesebb erővel, ezután fegyveres és erkölcsi erőben gyarapodva: nem tesszük le a fegyver! addig, mig becsületes békét nem biztosítunk magunknak és unokáinknak. Tekintsünk bizalommal és reménnyel a 4-ik háborús karácsony elé: a Megváltó születésének évfordulója, fordulója lesz a négy évi szenvedéseknek is, a mitől az Isten már nem hosszú időn belül megváltja az emberiséget. Abban a hitben és meggyőződésben, hogy hibán ké'’!, bűneinkért tiég volt már a büntetés, elég az áldozat vérben, kényben, nélkülözésben, szenvedésben; forduljunk Istenünkhöz, atyánkhoz ezon fohásszal és könyörgéssel: törje meg a még hajthatatlan Káinok keménységét; küldje el a földre a béke angyalát és általa a várva-várt tartós békét; puhítsa meg az elvadult önző emberek durva lelkét és ke- r ény szivét, hogy ezután egymásban az Ő gyermekeit lássák és egymást testvérként szeressék s az eddigi bűnöket levetkezve éljenek ne csak önmaguknak, hanem Ő neki, mint Atyának és testvéreiknek az embereknek, akikkel egy nagy családot képeznek s a kikkel való ősszetartozandó- ságukat és egymásrautaltságukat soha nem érezték jobban, mint most, a mikor egymástól elválasztva, elszigetelve élnek, a mikor megbomlott, felfordult a világ rendje, mert az emberek milliói a békés munka eszközei helyeit, kezükben gyilkos fegyverrel, ném a mindennapi kenyér előálJi- tásában és Isién szolgálatában töltik el a soha vissza nem térő drága időt, hanem abban, hogy minél több embertársukat, testvérüket tegyék harc- és talán örökre munkaképtelenné. Kétségen felül áll, hogy az egymással hadban álló államok polgárainak megmérhetetlenül sokkal nagyobb többsége óhajtja, kívánja a megegyezésen alapuló mielőbbi békekötést, csak ellenségeinknek aránylag csekély számú Káinjai önző anyagi célokból és a megbomlolt agyvelő hibás számításából erőltetik még a háború folytatásai, mint a szenvedélytől elvakult, veszteségben levő kártyás, a ki kapzsiságból a mások kifosztásával akarja a maga vagyonát gyarapítani, a mikor a várt nyereség helyeit ellene fordul a szerencse, elveszti hideg vérét, mind vakmerőbben és vakmerőbben, játszik és veszendőbe ment pénze megmentésére kétségbe esett erőfeszítéssel kockáztat mind nagyobb téteket, a végkimerülésig, *a bukásig. Igaz, megszokott történni a kártya-asztaliját is, hogy megfordul a kártyaszerencse1 de jól tudják a kártyások, hogy a hideg vér és kitartás legnagyobb biztosíték a végső győzelemre, .. ért ez óvja meg az embert az elszámitástól a hibák elkövetésétől. Hindenburg gyakran hangoztatja, hogy a végső győzelmet a csüggedeílen kitartás és hideg vér biztosítják. A még harcolni és felettünk a fegyveres győzelmet kierőszakolni akaró ellenségeink magatartásából, a harctéri helyzetből, a hadi eseményekből joggal lehel következtetni s megállapítani, hogy dühös ádáz ellenségeinknél már csak a veszteségben levő kártyajátékos elszántsága van meg, a mivel a szerencse megfordulását erőltetik; de a hideg vér hiányzik. Ez a válság ideje! Most dől el jobbra, vagy balra a háború végkimenetele. Ha mi, a mi soha nem csüggedő kitartásunkat, hidegvérüségünket továbbra is \piinden körülmények között megőrizzük és magunkat sem a sillerek állal ei nem ragadtatjuk, sem pedig ellenségeink vakmerő erőfeszítései a harctereken és a diplomáciai téren zavarba nem hoznak: a végső győzelem javunkra bizlo- silva van. Tehát csak „kitartás és hideg vér!“ legyen jelszavunk és akkor nem maradhat eí a mi győzelmünk. Bármennyire is óhajtjuk a mielőbbi általános békekötés'!, nem szabad türelmetlenkednünk, mert ha negyven hónapig kitartottunk, akkor a döntő győzelemhez szükséges — 'emberi számítás szerint még hátralevő aránylag kevés ideig, minden körülmények között kitarthatunk, azért, hogy ellenségeinkkel minél jobb békét köthessünk, mert az csak kétségtelen, hogy ha a többi ellenséges hatalmak nem csatlakoznak az oroszokhoz és a fegyveres dönlés előtt nem bocsátkoznak velünk becsületes béketárgyalásokba: az elmaradhatatlan fegyveres győzelmünk után nem adjuk nekik oly olcsón a békét, mint most adnánk, azért, hogy magunkat a további áldozatoktól, magunkat és a viiágot a,z
