Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)
1918-11-24 / 49. szám
2 VÁCI HÍRLAP Le a marhahús-árakkal!, Olaszország a háború alatt nem engedte külföldre azokat az újságokat, a melyek élelmiszerárakat közöltek. Egy budapesti lap Svájcon keresztül mégis megszerzett ilyen újságot és nyilvánosságra hozta az őstermelő Magyarországnak, hogy Olaszországban egy kilogram hús ára a háború utolsó hónapjaiban két lira és harminc »zöldi, a mi a mi pénzünk szerint ugyanennyi korona és fillér. Olaszország röstelle az ilyen árakat, eltiltotta újságjai kivitelét és mi, magyarok kínlódtunk a 20—30 koronás marhahús árakon! Lamport Soma mészáros maga és társai nevében most az Iparos-tanácshoz fordult és a váci marhahús árak rendezését kívánja. Az egész háború alatt kevés iparág volt oly gyűlölt Vácon ép úgy, mint az egész országban, mint a henteseké és mészárosoké. Ma mindenki belátja, hogy nem a fogyasztóknak volt igazuk a rettenetes idők alatt, hanem a henteseknek és mészárosoknak, a kik a konjunktúrák szerint vették a fogyasztásra szánl állatot. De ma, november 23-án kérdjük, miért tartják áraikat, miért árulják a marhahúst a régi árakon, mikor a marha ára lement? Egy megbízható váci polgártársunk a csütörtöki marhavásárról azt a hirt hozta, hogy ott pánikszerű árietörés voll. Nem kevesebb, mint 250 — 300 koronával olcsóbbodott a hús mázsánkint és hivatalos árjegyzés szerint a mi november 7-én 980 koronába került (élősúly!) az november 21-én már 550 — 650 koronánál nem ment magasabbra. Ismeteljük, ezt az árakat a hivatalosan kiadott árjegyzésből vettük ki. Ez azt jelenti, hogy a marhahús ára a budapesti piacon olcsóbb lett, ennélfogva a marhahús kilonkint 4—6 koronával kell, hogy olcsóbb légyen. Erre adjanak magyarázatot a váci mészárosok, illetve nem is kérünk magyarázatot, csak szállítsák le a hús árát! Nem kívánjuk a város közönsége nevében senkinek «em károsodását, de követeljük a korszellem megértését, minden ipartól a lakosság szolgálását! A pénteki váci piac már mutatta azt a képet, a melyből a jobb idők fognak fakadni. A falusinak nem kell a bankó, mégis hozták a libát, egész délelőtt fagyoskodtak és nem volt elég vevő, mert horribilis árakat diktáltak. A közönség megérezte, hogy kell a normális árak felé közeledni — és nem vásárolt. A piac tele volt csirkével, libával, a falu még nagy árakat sejtett, de sejtette az árak romlását is. Azért hozta be áruját. A közelgő hetek megmutatják, hogy az abszurdumig fokozott húsárak már esni fognak. Vége a háborúnak! Nincs kivitel, nincs a frontról kereslet, nem lehel a lakosság zsebét kizsarolni. Nemzeti tanács sem kell hozzá, rövid időn belül megyünk vissza a normális árak felé, mit a régi, Wekerle kormány megakadályozott, mert gondolta, hogy ha néhány koronával több jut a paraszt zsebébe, a Habsburg-parancsot teljesítheti: nem zúg a nép, vért adhat a frontra. Vége a becsapásnak, a népnek tapasztalni kell, hogy az uzsorának is vége. A húsuzsorának, a mit itthon és a piacon, a nagyobb vágóhídon, a harctéren adott! Pestvármegye Kégl János uralma alatt. Az ország átalakulása imponálóan halad a Károlyi Mihály vezetése alatt álló népkormány útmutatása szerint. A nagy nemzeti, becsületes gondolat foglalja le a népkormány minden percét, a kormányzó személyek megválogatására azonban kevés ideje marad. Ez az egyetlen mentség, hogy Pestmegye élére Kégl János dr. monori ügyvédet állította, miután öt államtitkári ranera emelte, kormánybiztossá nevezte ki és Patay Tibor főispánt felmentette állásáról. A mai kormány még nem emlékezhetik. de mi pestmegyeiek emlékünkben tartjuk, hogy Kégl János a darabont idők egyik legekszponáltabb képviselője volt s folytatva a vármegyén a gyűlöletes politikát, a Tisza-éra egyik prononszirozott emberéi tisztelhette benne. Ilyen közbizalmatlanságnak örvendő férfiút választott ki Peslmegye élére a kormány, amire csak az lehet az ország első vármegyéjének válasza, hogy csupán az történhetik a mi vármegyénkben, a mit a hires vármegye ellenzéke, mely tökéletes hive ma a népkormánynak, tesz és cselekszik. E mellett, ennél az irányzatnál Kégl János, mint a légy ülhet a kocsirúd hegyére és hangoztathatja, hogy az történik, amit ő akar, pedig tulajdonkép Kossuth-vármegyéjének eddig elfojtott régi magyar gondolkodása nyilvánul majd meg történelmi tetteiben. Nem alakult meg a váci radikális párt. Napok óta hirdették, hogy Vácon megalakítják a radikális pártot. Van néhány hive a pártnak a mi városunkban is, de bizonyos, hogy ezeken a lelkes híveken kívül aligha ismeri még tiz váci ember a radikális programot. Valószínűleg ennek kell betudni, hogy péntek estére hirdetett alakuló gyűlést nem tarthatták meg, mert alig voltak együtt néhányan. Révész Béla kijelentette, hogy a pari megalakítására nincs szükség, mert programja benne van a függetlenségi párt programjában és tulajdonkép csak névváltoztatás lenne az uj pártalakitás. Blauner Miksa dr. és mások azonban azon az állásponton voltak, hogy a radikális pártot mégis meg kell Vácon is alakítani. Ha a terv el nem alszik, jövő héten uj gyűlést hívnak össze az alakulásra. A vonat alá került. Vári Ferec első honvédgyalogezredbeli katona a reggel öt órai vonattal akart Budapestre utazni. Nem várta meg, mig a vonat megáll, felugrott a kocsira, de oly szerencsétlenül járt a tolakodásban, hogy megcsúszott, leesett és a kerekek halálra gázolták. A nép borzadva nézte a megcsonkított testet — de nem okul. Naprótnapra megismétlődik, hogy az utasok nem várják be a vonat megállását, átugrálnak a kerítésen és a mozgásban levő kocsikat ellepik. A legnagyobb veszélyben vannak, pedig jól tudják, hogy a vonal addig el nem megy, mig mindenki fel nem száll. Ha az utazóközönség nem tanúsít több figyelmet, ilyen szerencsétlenségek napirenden lesznek. Fizessük a Nemzeti Tanács adóját! A váci Nemzeti Tanács egyik gyűlésében foglalkozott a kormány rendeletével, hogy adót szedni nem szabad. A Tanács abban állapodott meg, hogy jól tudja, miszerint adókivetési joga nincs, de a rendkívüli idők rendkívüli körülményei erre rákény-I Myilttér. ■ Minden külön értesítés helyett. Szarnék Manó és neje mint szülők, dr. Szarnék Endre, Szarnék Gyula I (orosz fogoly) és Lili mint testvérei, Szarnék József nagybátyja és a kiterjedt rokonság fájdalomtól lesújtva tudatják, hogy a legjobb fiú, a leg| kedvesebb testvér és szerelő rokon Szarnék László I a 31-ik tábori ágyusezred főhadnagya, | a bronz és az ezüst Signum Laudis, I a kis ezüst, a bronz s a Károly csa- I patkereszt tulajdonosa 24 éves ko- I rában, 1918. nov. 14-én. 43 hónapi I frontszolgálat ufán, hazatérőben, Vil- I lachban, tüdőgyulladás következtében B meghall. Vác, 1918. november hó. Emlékét soha el nem múló kegyelettel őrizzük. Köszönetnyilvánítás. Mindazon jóbarátainknak és ismerőseinknek, valamint az igen tisztelt helybeli katonai állomásparancsnokságnak, akik felejthetetlen Sándor fiunknak temetésén szives megjelenésükkel és részvétükkel mély fáj-I“ dalmunkat enyhítették, hálás köszönetéi mondunk. Tárnái János és családja. szeritik. A városban a rendet kell fentartani, a nemzetséget fizetni kell, a szegényeket ruháwsjl és élelemmel kell ellátni, mindehhez pénz kell s a város pénztára nincs abban a helyzetben, hogy a nagy költségeket fedezze. A Tanács által kivetett adó egyik eszköz kezében, hogy aránylagos nyugalom van. Eredményes munkásságát bénítaná meg tehát, ha e nélkül az adó nélkül kísérelné meg a kormányzást. Most minden egyes polgárnak egyetlen kötelessége a rend fenlartásához hozzájárulni s ezt segíti elő, ha a reá kivetett adót elfogadja és mielőbb befizeti. A kifosztott lyiiklósy-szintápsulat Vácra akar jörcni. Miklósy Gábor színtársulata Vác után Nagybányára ment, a hol, mint az újságokban olvassuk, a forradalom alatt az oláhok elvették teljes színházi felszerelésüket, sót egyes szintársulati tagok ruháját is. A népkormány felajánlotta, hogy a nemzeti szinház és az Opera felszereléséből ad nekik, ha a főváros közelében, magyar vidéken akarják működésüket folytatni. Miklósyék természetesen Vácra gondoltak, a hol mindig telt házuk volt, szeretettel fogadták őket és váci működésük jó pár ezer koronát jelentett nekik. Táviratoztak Bóday Aurél városi tisztviselőnek, kérték, egyezzen meg Nemes Ignáccal, a Kúria bérlőjével, kinek ma Vácon egyetlen olyan helyisége van, a hol színházat lehet játszani. Nemes azonban kereken megtagadta Miklósyék befogadását. Azzal indokolta, hogy a társulat alkalmazottai legutóbbi tartózkodásuk alatt mozijában, a teremben és az épületben annyi kárt teltek, hogy nincs az a pénz, a miért az újabb kellemetlenségeket magára vállalja. Bóday önzetlenül most más helyiséget keres a kifosztott társulatnak, de mert aligha fog megfelelőt találni, Miklótyék valószínűleg Székesfehérváron kezdik meg működésű-
