Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)
1918-11-20 / 48. szám
4 V A C 1 HÍRLAP yfége van a tótfalusi mulatságnak. Tahitóífaluban iá megalakították a nemzetőrséget, de hogy a kormány 30 koronáról leszállította fizetésüket 10 koronára, Kontra jegyző összehívta őket s kijelentette, hogy nagyobb díjazást a község sem adhat. A nemzetőrök szemrehányást tettek a jegyzőnek és régi sérelmeiket sorolták fel. Ez alatt az elöljáróság megszökött a fenyegető veszedelem elől, Kontra is nagy nehezen menekült s a község teljesen vezetó nélkül maradt. A nemzetőrök elhatározták, hogy önmaguk gondoskodnak ellátásukról. Kiválasztolták a község legvagyonosabb gazdáit, azoknál sütfedek, főzettek s napról-napra változtatva beszállásolásukat, mondhatni, hogy igen jól éllek. Konlra jegyző Óbudán felhívta a figyelmei a tótfalusi lehetetlen állapotokra, mire egy fél század köztársasági kalona az uj bevonultakból kiment a községbe s anélkül, hogy fegyverét használta volna, egy óra alatí rendet teremtett a községben. A renitens nemzetőröket összefogta és neveiket a népkormányhoz terjesztette fel, hogy a földosztásból, mert polgártársaiknak károkat okoztak, zárja ki, mint azt előre kijelentette Búza Barna földmivelésügyi miniszter. Zavargások a szomszédban,. Tudósítóink jelentik, hogy a forradalom első napjaiban Márianosztrán valóságos zendülés volt (a női fegyházban csend volt). Szobon a vasúti kocsikat kifosztották, Nagymaroson a jegyzői lakásba kézigránátokat dobtak és Binder főjegyző menekült, Feltűnik különösen a józan nagymarosi németség viselkedése, mely solia anarkiszíikus lépésre még nem ragadtatta magái. elemi iskolákat «nem rayitoiták men« Hétfőn, 18-án kellett volna a spanyoljárvány mialt bezárt iskolákat megnyitni. Afőgimnázium, fiú- és leánypolgári iskolákon kívül azonban csak az elemi negyedik osztályát nyitották meg, hogy a jövő tanévben ne veszítsenek azok, a kik gimnáziumba, vagy polgáriba mennek. Nincs szén, nincs fa, esetleg a most megnyílt iskolákat is a tél közepén be kell zárni, ha Grünhut József nem lúd fáról gondoskodni. Az elemi iskolák megnyitására egyelőre nem is gondolnak, most még arról tervezgetek, hogy február végén megnyitnák és egész nyáron át, a vakációban is folyna a tanítás. De ez még, ismételjük, csak lervezgetés. Qfaza! Jíaza!... Egy gondolat viharzoíl át a lelkeken.... . Őrnagyunk, a kitől a szervező erő el nem vitatható, de nevelésétől fogva a kicsinyeskedő osztrák katona volt, bizalmasan közölte velünk, tisztekkel, hogy az olasz front megingott, a csapatok felbomolva, rendetlenül tódulnak vissza a hinterlandbs . . . Ha nem is közölte volna az AK megrendítő értesítését, a mind közelebb hallatszó ágyúszó jelezte a front felbomlását, a lövegek torkolattüze már látható volt, ember, kocsi egymást érte a kitűnő olasz utakon. A régi bevált osztrák recipe szerint még nálunk állították össze azt az üteget, melyet a visszaözönlők ellen srapnell-esőt akarl gátul állihni, de az embergyiikoláshoz már magyar tisz! nem vállalkozót! . . . Odaálltam a legénység elé és beszédet mondtam a magyar katonáknak. Hazulról semmi hir és a távolba érző magyar szív súgta szavaimat, hogy otthon van a veszély: megyünk haza! Az arcok eltorzultak. De nem az a torz vonás, mikor ki kell menni a frontra, hanem az esztendőket idegen országban eltöllö, haza rettenetesen vágyó fegyelmezed katonáknak srfikulálatlan hangban kitörő szava volt a válasz leikemból kelő szavaimra . . . És még sem indulhattunk. Őrnagyunk menteni akarta a menthetőt és kimerült lovainkkal öreg, értéktelen ruhákat és fuvaroztatott az állomásra, mikor a pozsonyi tót tüzérek a szomszéd községben kijelentették, hogy ha délután három óráig nincs parancs az indulásra, parancs nélkül indulnak haza. Az őrnagy — mii volt mit tenni — élére állt a tömegnek, nehogy a vezetést kiejtse kezéből és déli eqy órára — október 29-én — elrendelte az indulást. E sorolt célja halvány kontúrokban leírni azt a rettenetes szenvedéseket és kétségbeesést, melylyel a magyar csapatoknak meg kellett küzdeni, mig haza kerültek ezer veszély közötí.Én benne voltam, de az én személyem a legkisebb legyen, mert e sorok csak a magyar lélek páratlan összetartásáról, egy célra töréséről, lelkességéről akar szólni, a mi körülbelül ugyanaz volt a milliós sereg minden magyar csapatának visszaözönlésénél. A menel élén a tótok vezettek, végén a magyarok, közben voltait sí — csehek. Aligha célzatosság nélkül. Az országutak már zsúfolva és mindnyájunk imádsága voll, hogy a görci hidat elérjük. Az egész gondolatunk tapadt ehhez, mert akkor megmenekültünk az elfogatás veszedelmétől! A rémület csak nőtt, hisz a hid eltorlaszolva, a kocsik nem is egyes sorban, de hármasával álltak az utón és mikor a hidra léphettünk volna, a korom sötét éjszakában vakító nappali fény és forróság: Lucinicon (vájjon ki emlékszik az első Isonzócsaták e rettenetesen összelőtt községének nevére ?) fellángolt a múlt évben szerzett olasz puskapor tüze. Négy vaggon, négyezer métermázsa puskapor égett perzselő fojtósággal, mely 180—200 kilométerre rémitette a hangos éjszakában a tájékozatlan ezrek tömegét! A görzi hídon elképzelhetetlen zür-zavarban vágtaíott száz és száz kocsi egymás mellett. Isten csodája, hogy le nem szakadt a fegyelmezetlen tömeg alatt! Görc, az olasz szép Gorizia már nagy pakolásban volt.Semmi mást nem lehetett megtudni, mint azt, hogy az olaszok partra szállottak hátunk mögött, Triesztnél és Montfalconenál s rohanvást siessünk, ha karjaik hözé nem akarunk kerülni. Szállási csináló tisztjeink, kik két órával előttünk jártak, már nem tériek vissza.— Mind elfogták. Most eqy hirtelen kanyarulattal északra! Neki az Isonzó-csaiák némán kiáltozó emlékeinek. A helyzet ez: balról, Cividaie környékén olasz lovasság, jobbról az ifjú Jugoszlávia áhítozik magunkkal cipelt ágyúinkra, hátunk mögött a francia gyalogság jön, egyedül egy út van még nyitva a fogság elkerülésére: végig az Isonzó völgyén, aztán keresztül az 1400 méteres Predil-hágón . . . Éjszakai sötétségben tovább! Hidak elrombolva, magunk készítjük el. Aztán jönnek egymásután: Salcano, Vrh, Canale, Tóiméin, Mizli Vrh, Karfreií, Flitsch, Rombon-szakasz, a hol az áttörés „sikerült" : Javorcsek. Némán hallgatnak, mint az a töménytelen kopott fejfa, mely csak nem akar véget érni. Jön a nép elénk a föld alól (mert ház sehol a környéken) és kérdi halkan, félve: — Béke lesz? Keservesen kacag fel a tüzér : Most már biztosan. Egyik, a ki ott volt, magyarázza, hogyan történt ép egy év előtt a frontáttörés, a többi a sírfeliratokat böngészi, hátha ismerősére talál. Kegyeden kép: egy szláv paraszt a sírokról hatalmas káposztafejeket vág le, mondja bocsánatkéröleg,hogy itt csakennyi a termő föld. Valahogy bennem zúg a haialmas szózat: Hazád-Készítette a Pestvidéki Nyomda Vácon 181079. nak rendületlenül . . . A hajnali szürkületben felb> rult kocsik, elhagyatod autó Nincs itt semminek értéke, f léje sem nyúl senki. Negyvenk darab huszonnegyes mozsár o fekszik elhagyatva, senki felé. se fordul. Egy vonat jön melle tünk Assling felé: tele nevel leánynéppe!. A hadseregparanc. nokságQuarfirabteilungjának né munkaerői és tisztjei. Megje gyeztern magamnak a tapaszta latot: a nagyon szép hilfskrafto személyautón, a csinosak von; ton, a csúnyák gyalog, kinlódv mennek az úton. Nagyon romlo volt már a front veszélytelen rí sze, olt hátul. Egyébként feljeg' zem: a kacagó, mulató vonat, olt hagyta a mozdony egy alat útban. Aussaban megtudta, bog a szlávok elzártál; a vasút útjs most a mozdony menekült 1 Nei láttam, de bizton hiszem, mec fagyott a mosolyuk. Most jövünk a rablók várához Unterbrett és következik a hágó fel a felhőkig. Erről majd a V. H vasárnapi számában irok. Dercsényi Dezsí Sae^eskednek a váci kereskedők is. A mit régen, békességes idői' ben elmulasztottak a váci keres kedők, most pótoljak és szel vezkednek érdekeik megvéd; sére. Váró Károly id. elnök vo zeíése alatt már több gyűlés tartottak és az alapszabályok; készítik el. Aktuális témáról i folyt a megbeszélésük: a vá< i kereskedőknek is vasúton v< szed el sok ezer koronát ér i árujuk. Kérik a kormányt, hoc > hadikárnak mondja ki és ie^ alább részben térítse meg a ki reskedők kárát. Elhatároztál hogy az országban több helye1 kifosztott kereskedők felsege lyezésére gyűjtést is indítanak A váci kereskedők úgy tervezi! hogy szervezkedésükbe bevon ják a kereskedelmi alkalmazóba lakat is, a kik, mióta a keres kedő ifjak egyesülete nem mi ködik, szervezetlenek. A keres « kedelmi alkalmazottak az ónba: s ebben az alakulásban nem aka; « nak részt venni, mert érdekei is munkaadóikkal szemben vált;! ban ellentétes. Cérsii© és egyéb kŐEpossI A legszerencsétlenebb gondul lat volt a sok intézmény közti amiket a háború alatt a nép bo dogitására létesítettek az u. r központ, vagy magyarul... hir ii leien nem is tudunk neki íis: e tességes magyar nevet adni. szabók hónapok óta panaszkoc ;c nak, hogy nem képesek műnk; vállalni, mert nincs cérnájuk. H; hová lett? A cérnát, sok mé jr egyébbel elnyelte a közpor Igazán itt volna az ideje, hog :< vége legyen a központoknál Csak adói félünk, hogy könnyebi dolog a békét megkötni, mint 1 felesleges központokat felos? látni. De mégsem ; mert a kői mány egyik legújabb rendelet az összes központokat fokozaté san be fogja szüntetni.
