Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)
1918-09-01 / 36. szám
VÁCI HÍRLAP 3 nak juttassuk. Az összeget már elküldtük a váci rokkantiskola igazgatóságához, melv rokkantjai nevében hálásan nyugtázza annak átvételét. Rézgálicot kapnak a váci gazdák. A mi ebben a szomorú háborús nincstelenségben valami vigasztaló a váci szőlőgazdákra, az az, hogy ebben az esztendőben a hatóság igen liszleségesen gondoskodott a rézgálicról. A minőség jó volt, sőt idejekorán kapták. Szinte hihetetlen a rettenetes körülmények között, mikor tudjuk, hogy egyes vidékeken a szőlő tőnkre ment, mert rézgálicot a szőlőtulajdonosok nem kaptak, hogy a váci gazdák jövő évi szüksáqletük egy részét már a héten megkaphatják. Hivatalos értesítés alapján közöljük, hogy azok a szőlőtulajdonosok, kik rézgálicra igényt tartanak, kedden, e hó 4-én jelentkezzenek Táuber Ferenc tanácsosnál, a hol ha kilonkint 6 korona 60 fillért lefizetnek, mirdjárt megkapják a rézgálicot is. Rossz sorsuk vám oroszországi hadifoglyainknak, Barsi Nándor püspökuradalmi erdőmérnök, a ki hosszú idő óta nem adó t magáról lürt, a krasnojarski fogolytáborból április 28 iki keletlel ezí a levelet irta Harmos Sándor mérnökbarátjának: Az utóbbi rdőben már semmi posíátn nem érkezik hazulról. Tőled is nagyon rég nem kaptam. Nem is bánnám már, csak vinnének egyszer haza. Itt most nagyon rossz dolgunk van. A szó szoros értelmében éheztetnek bennünket az oroszok. A mi bolsevikeink meg segítenek nekik. De mindez mind nem baj, csak szerencsésen hazaérkezhessünk. Itt még meghalni is borzasztó! A jövő telei azonban, ha Isten segít, már nem töltöm itt, az bizonyos. A viszontlátásig ölel szeretettel Nándor. Ezt az őszinte vallomást magyar nyelven irta Barsi, eddig még nem volt szabad magyar nyelven levelezni. Most már szabad, a cenzúra is megengedi, hogy az éhségről Írhassanak. Nem sinesíinek. a váci gyermekek üyerabi. Károly király emberi szép gondolata: a gyermeknyaraltatás botránybe fúlt. Nyolc és fél milliót gyűjtöttek a magyar gyermekek tengerparti nyaraitatására és éhesen, férgekkel teli hozták haza a szerencsétlen apróságokat, ráadásul még a horribilis összeget majdnem teljes egészében elköltötték! Még szomorúbb, hogy a magyar gyermekek rossz sorsát nem a tengerparti ellenséges érzületű lakosság okozta, hanem magyar emberek, kiknek kezeire voltak bizva, kik azonban csak az önzést és a kapzsiságot és nem a gyöngéd gondoskodást mutatták az egész akció alatt. Most akarták a gyermekek második turnusát levinni, de elfogyott a pénz, a botrány nő, nincs élelem, mindenki itthon marad. A váci gyerekek sem mennek. Ha éhezni kell, itthon is tudnak, de legalább szülői felügyelet alatt maradhatnak. Az osztrák gyerekek pedig szépen itt híznak az országunkban! Ezek nem felejtik el a jó magyar kosztol, a jó bánásmódot, de a mieink sem a koplalást! Nem érdektelen megírni, hogy a botrányba fúlt gyermeknyaraltatási csákányi Marx János, a szünidei gyermektelep elnöke jó előre megjósolta. Arra kérte Wekerle miniszterelnököt, hogy az összegyűlt adományokból egy nagy összeget juttasson az oly szép eredménnyel működő szünidei gyermektelepnek. Uj telepeket építenek és sok ezer magyar gyerek fog békésen, szépen nyaralni. Egy milliót Ígértek, de csak Ígértek, mert elfogyott a tengerparton. Jövőre azonban mégis Marx Jánosra fognak hallgatni! Vác visszakapja a sertéseit! Szomorú és izgalmas ácsorgás volt tegnap zsírért és sertéshúsért a városházi bolt eiőtt. Soha még ily tömeg össze nem jött. Zsúfoltan álltak a sorok még délben is és eféri az irgalmasok gyógyszertáráig! A várakozás alalí pedig megeredt az eső... A város tizenhal darab sertést vágott, ezeket pedig Prcszly Elemér dr. képviselőnk Könyörögte ki a sertésforgalmi irodánál Vác népe részére. Még maradt tizenhárom darab, ezeket jövő szombaton vágják s első sorban azoknak oszt.ák, a kik tegnap nem kaptak. Az élelmezési miniszter még 45 darab sertést utalványozott ki Vádiak Ceglédről. Miltényi Aurél tanácsos nagy boldogan el is ment az állatokért pénteken, de a ceglédi rendőrség nem tudott (!) kocsit keríteni részére s minthogy a 12 km-re levő sertéstelepre gyalog, a szakadó esőben nem tudóit eljutni, eredmény nélkül kellett hazaiérnie. A jövő héten újra kísérletet tesz a sertések elhozatalára, remélhetőleg több szerencsével. Valószínű, hogy lesz még több vágásra való sertése is Vácnak. ismeretes, hogy az orsz. zsirbizotlság a mi városunkból 129 darab hizlalt állatot rekvirált. Ott álltak a városi hizlalóban és elvitték. Azóta nem volt zsirkimérés, ha leheteti kapni zsírt, kéz alatt az árdrágítók 56—60 koronát kértek kilójáért. Mert nagy szükség volt rá, meg is kapták. Szocialistákból egy küldöltség ment ezt elpanaszolni Nagy Ferenc közélelmezési államtitkárnak, a ki azt a kijelentést tette, hogy nem kellett volna Vácnak a sertéseket kiadni, csak annyit, a mennyi a fölösleg. (Hát lehet ma fölösleg?) A küldöttség előtt azonnal telefonált a zsirközpontnak, hogy huszas turnusokban tartazik Vácnak visszaadni az elrekvirált sertéseket. Ha a zsirközponl nem fog akadékoskodni és az államtitkár parancsát teljesíteni fogja, úgy a városnak közel 150 darab sertése lesz, a melynek vágását rögtön megkezdi. Gondoskodni kell azonban, hogy legalább három helyen folyjon lehető leggyorsabb tempóban (ha többe kerül is a városnak) a kimérés és e drága munkaidőben ne tartsák fel a népet. Katonai szakmunkásokat kell kérni, akkor nem lesz verekedés, egymásgyalázás, hogy egy fél kiló zsirhoz és egy fél kiló húshoz hozzájuthasson a szegény ember családja. Hősi haloftaink. A Piave mellől két katonánk hősi haláláról adnak hirt. Stark György polgártársunk hasonnevű fia julius 17-én tífuszban egy olasz földön levő kórházban meghalt. — Lami József volt asztalos, utóbb a 46-ik gyalogezred katonája az olaszok ellen való támadás második napján, junius 16-án golyótól találva hősi halált halt. Az olaszok temették el visszavonulásunk után. Latkóczy-család gyásza. Városszerte mély részvéttel fogadták azt nagy csapást, mely a köztiszteletben állé Latkóczy Pál máv. állomásfőnököt és nejét érté. Halodféléves Mancikájuk egy huszonnégy órai szenvedés után ártatlan lelkét visszaadta az égnek. A kis halott temetésen ott volt az egész város úri társadalma és könnyes szemmel osztozott a lesújtó gyászban. Ki volt az a szocialista című hírünkre vonatkozttlag kaptuk az aiábbi sorokat helyreigazításul, melyei szívesen közlünk annak a kijelentésével, hogy múltkori közleményünket teljes egészében fentartjuk: „Ki volt az a szocialista?“ c. közleményére bátorkodom a kővetkezőket megjegyezni: Először is én a közélelmezési bizottságnak tagja nem voltam, csak azon a héten kaptam megbízatást a munkásságtól, a mikor ez a szomorú tény megtörténi, igy tehát én nem tudhattam miként állt a közélelmezés. Továbbá azt állilja a cikk, hogy én izgattam a helyzetet nem ismerő asszonyokat, hogy menjenek Preszly képviselő úrhoz és lisztet követeljenek. Ez nem áll. Tudtommal a képviselő úr az előző napon lenn járt a vármegyénél lisztén s ezért küldtem hozza az asszonyokat, hogy ott bővebb feivilágositást nyerjenek, mert valljuk be, a városházán kevés felvilágosítást kaptak. A mi a pártfegyelmet illeti, legyen megnyugodva a szerkesztő úr, hogyha olyan dolgot cselekedtem volna, a mi a párlszabályokba ütközik, akkor felelősségre is vontak volna, meri párlom szigorú vizsgálat tárgyává tette az ünyet. Még egyet: izgafót keres a cikk? Meg lehet találni a nincsíelenségben, nem kell izgatni a nélkülöző tömeget, a kiknek nincs zsírjuk hónapok óta, lisztjük igen kevés, világítójuk egyáltalán semmi s akkor a burgonya is oly ritkaság volt, mint a fehér holló. Ez volt az izgató és nem én, pártom több tagjával azon dolgoztunk, hogy a kedélyeket lecsillapítsuk. Zibrinyi János, Hönig Ignác, az árdrágító. A Váci Hírlap nem utazik szenzációkban, leleplezésekben, tálán íelíerjedtségének egyik titka, hogy nem több, mint komoly íudósifója a város közönségének. A mi újságunk nem kapható olcsó, egyhetes szenzációkra, mely egyéneket meghurcol s jövő héten a nagy hangból enged apróbetűs sorokban. Honig Ignác, váci ecetraktáros mellett is elmentünk volna, ha kiáltó árdrágítása nem lett volna felháborító és nem tolakodik megírásra. Megírtuk, a többi a hatóság dolga (a rendőrség el von foglalva a nyomozással), e helyet! kiállóit Hönig Ignác a nyilttérbe és hosszú védekezéssel állolt elő. Nem vitázunk, drága a betű, nem is akarunk vitázni, csak a tényt szögezzük le: Hönig Ignác az ecetsavat 4500 koronáért ajánlotta, gróf Pálffyuradalom augusztus 10-én 368 koronáért. Hönig 50 százalékost ad, Pálffy 80 százalékost. Hönig ily magas százalékú ecetsavért ajánlata alapján közel 8000 koronát kérhetne. A közönség ítélje meg, hogy nem kelí-e ilyen veszedelmes árdrágítóra azonnal lecsapni a rendőrség kezének. Hz asszonyéit* Ez a cime annak a megható, nagy szerelmi drámának, mely csütörtökön kerül bemutatásra az Állandó mozgóban, a főszerepben Magda Sonjával. A darab megkapó, melyben kitűnően alakítja Magda Sonja azt a démoni főúri asszonyt, ki nem törődve semmivel, két emberéletet áldoz fel flörtjének. A darab meséje magában szép és mindvégig feszült érdeklődés mellett pereg le, de még szebbé teszik a gyönyörű tiroli tájak, hol a darab lejátszódik.
