Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)
1918-08-18 / 34. szám
rtarnatnchettediK éTfolvam 34. 9Z&m. Vác, 1918 augusztus 18. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjelenlK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: Jielyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre S K. Vidéken: egy évre 34 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 30 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajaonos. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora két korona. Telefon-szám 17. Szent István napja. Irta : Rassovszky Kálmán. A szent király, kinek igazságos jobbját, mint valódi nemzeti ereklyét körmenetben hordozzák körül Budavára utcáin, immár ötödik éve harcban látja az általa megépitetl szép magyar hazát. Élethalál harcban azoknak a határoknak sértetlenségéért, a melyeket már az ő kardja is védelmezett. Harcban annyi ellenség elten, a mennyit egy királyunk se és a magyar nemzetnek ezer év óla egy nemzedéke se látott maga ellen. Harcban, a mely úgy szólván a világ uj sorsát dönti el, melynek eredménye uj szerepeket oszt ki országok és nemzeteit között, uj arculatot ad a mi földrészünknek. Harcban, mely árháború eszközeit a fegyvernemeket oly fantasztikus formákkal szaporhotta meg, minőkről még csak sejtelmünk se lehetett. Harcban, melyben ég, föld, levegő, viz —minden mozgósilva van. Harcban, a melyben az emberi lángelme mesébe illő alkotásai, soha nem lálolt halalma, ereje és vakmerősége káprázlalja el nemzedékünket. Harcban, a hol ugyanazokban a pillanatokban az embernek isteni adományai és brutális átlatiassága rettentő versenyfutásban láthatók. És mikor első királyunk ez iszonyalos küzdelem kitöréseit, tűzokádó erejét, világpusztifó tusáil végignézi: oil lálja nemzetéi nemzetek sorában, megállani azt a helyet, melyet ő jelölt ki, ö szabott meg és ó biztosított neki .az európai népcsaládok, az európai civilizált nemzetek sorában. Látnia kellett, mert hiszen onnan, a hol ö van, ezer év szentjei, királyai, bölcsei, szentjei és mártírjai társaságában, o.inan keresztül látni korlátlanul időn és térségeken le egészen az emberek szive fenekéig: látnia kellelt, hogy elbizakodolt hatalmasok, fönhéjázó nemzetek helykén odaígérték az ő szép országa részeil prédául. És látnia kelleti, hogy a magyar a maga szövetségeseivel e hitványokai megalázta, álmukat összetörte és nem sokallta se elfolyolt iszonyú vértengeréi,se egyébb áldozatait és lálla, hogy a hatalmasok is eddig nem*tudtak úrrá lenni rajta. Mert meg van Írva a mi sorsunk könyvében,hogy a magyart csak önmaga pusztíthatja el; idegen nemztt, ha a magyar egyetért, soha, semmi erővel!! A bűvös erő pedig, a mely ezl a mondalot igazsággá váltja, nem egyéb, mint az, hogy a magyar semmi viszontagságban, a megpróbáltatások semmi özönében soha el nem szakadt a maga múltjától, soha le nem fért históriai nagy alakjainak ösvényéről; soha el nem ejtette nemzele hagyományai!, kultuszát azoknak, a kik érte küzdöttek, szenvedtek, vértanú- és hősi halál! hallak. Szent István király napjának ünnepi körmenele, a melynek nimbusza és ihlele valléskülönbség nélkül uralkodik a magyar sziveken; a szent Jobbnak ünnepi körmenete úgyszólván évenkintvaló megújítása annak a fogadalomnak, hogy a magyar történelem szelleméhez, irányához, hagyományaihoz; múltúnk szenvedéseihez, vérünkhöz, mellyel ezt a földet minden szomjúságában oly bőven italluk; nevünkhöz, nyelvünkhöz mindenkor hívek maradunk tűrhetetlenül és rendithelellenül. Jel (udla Szent Islván, hogy a nemzet jövendő sorsát tartó Gondviselés kezében nemcsak imádság és alázalosság pihen a szent kereszt tövében, hartem vékrózsák is. Szent István csak egy Kézzel tartja a keresztet, a másikban kard van... Az egyik kar a szentlé, a másik a harcos katonáé. Úgy szállott ő is tábor, a, mint a mi katonáink; imádsággal és fegyverrel. Benne is meg volt a XX. századbeli * erős hilünk, hogy egy nemzetépület tégláit nem a megalkuvás maliéra, hanem a harcokban kiömlött honfivér kötheti csak össze szilárdan s teheti örökélctűvé! S hogy csak annak a nemzetnek van jussa az élethez, a melyik a jobb jövőért tud áldozatokat hozni s a hol minden katonának' sziklaszilárd meggyőződésévé vált a költő szava, hogy „e nagy világon s a kívül nincsen számodra hely." Nemcsak egy nemzet sorsának jövendő titka, de egy ilyen nagy szabású világháborúnak az esélyei is kilürkészhelellenek. Lehel, hogy sok vérre! szerzett babérkoszorúnkból a harcok vihara még sok levelet letép s az öröm mámoros napjait még fölválthatják a csüggedés és fájdalom kínos ftercei. Erre is készülnünk kell erős, elszánt, magyar lélekkel! De mi bízunk benne, hogy az igazságot védő örök Istent látjuk, a ki odaáll az igazak vérző hada mellé. A szerencsétlenségtől nem félünk, meri nemzetünk felelt uj fényben tündöklő dicső csillaga: Szent István király. Eddig csak keresték, hogy hol van Islván király? Most tudjuk, hogy közel van: velünk van. A nemzeti szent koronát az első magyar király Géniusza őrzi. S mikor majd a jövő hélen Budavárában körülhordozzák Szent István áldott jobbját, tudjuk, hogy ez a kéz nemcsak áldott, hanem áldó kéz is lesz, meri megáldja a sok szenvedő, nyomorgó magyar családot, a háborús árvákat és bánatos özvegyeket s összegyűjtve a sok könnyes imádságot, a Mindenható trónusára Írja. hogy; „Isten áld meg a magyart!" Esküvő. Nagy Olgái, Nagy Sándor püspöki jószágigazgató leányát augusztus 14-én délután vezelle oltárhoz a ferencrendiek templomában Juth Béla besztercebányai kir. kai. főgimnáziumi tanár, Házasságukat Kolossváry Mihály pápai preiátus áldotta meg nagy, és előkelő közönség jelenlétében. Az egyházmegye hírei. Apát avatás. A megyés Főpászlor aug 11-én avatta fel az uj apátot, dr. Kestler Ist-_ ván szemináriumi igazgatót a püspöki házikápolnában. — Plébánost beiktatás. Ce.iléd város plébánosát, Szilágyi Imrét augusztus hó 20-án iktatja be hivatalába dr. Kestler István apátkanonok. — Változások a szemináriumban. A megyés püspök dr. Béky Lászlót a szemináriumnál eddig betöltött hivatalos elfoglaltságainak fentartásával aligazgatóvá, dr. Miskolczy Jenő sz. József intézeti prefektust pedig az erkölcstan és lelkipászlorkodástan tanárává kinevezte. — Uj tanszék. A váci t°ol. fö< iskolán a grófpüspök a keresztény archeológia és egyházi művészet előadására uj tanszéket szervezett s tanárnak Malzenauer Oszkár prelálus-kanonokot nevezte ki. A Bauer-villa is gazdát cserélt. Kezdetben nem vala még semmi, csak nehezen megközelíthető szántóföld és # szakadék szélére, a hol diákgyerekek játszottak várbevételt, Bauer Mihály, a volt főgimnáziumi rajztanár, egy régiességet utánzó villát épített. Aztán elkezdte hordozni a gondolatot, hogy a Deákvár légyen nyaralóhely, vegyenek telket és építkezzenek. A hogy a gondolattal előlépett, kritizálni kezdték, lebecsülték, a mint Vácon kritizálnak és lebecsülnek mindent, a mi egy kis haladás, új és modern. Kritizálták, sőt rosszindulatúlag lebeszéllek mindenkit, a ki vásárolni akart ötven krajcárért egy négyszögölet. Mert akkor ez volt az ár Deákvárban. Nem is ment oda váci, Bauer ötletét teljesen idegenek, Budapestről kiköltözött vasutasok karolták fel, ök építkeztek először Deákvárban. Mikor aztán már a rosszakaral sem tudla a deákvári vállalkozási megakadályozni, mentek ki Vácról is néhányan s ma már annyian vannak, hogy ha nem volna háború, a deákvári iskolát is megépítették volna. Ezt a kis visszaemlékezést pedig abból az ötletből irtuk, hogy a Deákvárban elsőnek épített villa, Bauer Mihály villája, a héten gazdát cserélt. Negyvenezer koronáért megvásárolta Kiár százados, a honvéd fényszóró lanfolvam parancsnoka, a ki azt átalakíttatja s a ki azt tervezi, hogy a villanyvilágítást is rendelkezésére álló katonai munkaerővel kivezetteti a Deákvárba s igy az ott lakóknak első intézkedésével régen hiába táplált vágyát teljesiti. Nem érdektelen megírni, hogy Deákvárban az utóbbi időben szintén fellépett a nagy adás-vételi láz s most főleg katonatisztek vásárolnak házakat a fejlődő telepen. Szeptemberben — bohózat. Ismeretes, hogy a váci műkedvelők egyesületének egyik célj<r az, hogy havonkint tagjaival egy-egy előadást rendezzen. Az augusztusi népszínmű után Guthi—Rákosi Viktor három felvonásos bohózata, A képviselő ur következik, mely szeptember jelsö felében kerül, előadásba.
