Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)
1918-08-11 / 33. szám
V A CI HÍRLAP 3 letelepedésüké! tisztességtelen vagyonosodásra használják fei. Rezeink köz! van a fenti hosszá című osztrák vállalkozás ecetsav ajánlata, mely szerint ez é.v áprilisában 252 koronáért, e hónapba1»! 432 köre náért hajlandó 60 százalékos ecelsavat száz kilónkinf (tiszta súlyban!) szállítani bárkinek És ezzel szem ben Honig Icjná0 fővárosi újságokban önmagát agyondicsérő ecétnagyraktoros úr? Kezeink közöli van Hónig Ignác két ajánlata, mely szerint 50 százalékos (tehát az osztrák- gyártmánynál liz százalékkal gyöngébb) ecetsavat Vácról egyikben 4,500 K-ért, másikban 6200 K-ért ajánlja ! Nehogy azt gondolja a felháborodott olvasó, hogy Ausztriában más az ecetsav ára. Az az osztrák egyesülés magyaror szági, nyilramegvébe kebelezett szomolányi gyár (gróf PáIffy József tulajdona) ecetsavkészilményéi ajánlja 432 koronáért, ugyanekkor Hónig Ignác váci háztulajdonos az ö gyengébb eeefsavjái 4500 és 6200 koronáért offerálja! Megállapíthatjuk, hogy Hónig Ignác Vácróí a legszéditőbb és a legnagyobb árdrágítást végzi a lehető iegs/emérmetlenebbül és a naiv közönség bedül a reklámozott kellemetlen idegennek.* vásárolja áruját, mert senki sem világosítja fel, Csak épen a hatóság nem tud róla. $ A Hónig Ignác neve ezek után bizonyos, hogy a mi körünkben ismeri lesz, de még hozzá kell tenni, hogy ezt az alakot jobban ismerje meg a közönség, hogy összes ajánlatait ebből a megyar városból kizárólag csak német nyelveli teszi meg mindenkinek. Hát jó (mi soviniszta magyarok oly türelmesek vagyunk,) de legalább németül tudna! Alig öt soros ajánlata telve van a legelemibb német helyesírási botrányokkal, a miből bátran következtetjük azt, hogy Hónig egyedik és kizárólagosan, mint öltözködése is mutatja, egyedül a galíciai jargon nyelvet beszéli s gondolja, hogy ebben az országban ezzel a nyelvvel is boldogul! Nincs ennek a cikknek más célja, mint tudni, vájjon e sovinisztának hirdetett országban lehet-e árdrágító, a kit nyilvánosan lelepleznek, beszélhet-e az árdrágító német nyelven magyar emberekhez, hatóságokhoz büntetlenül. Erre kérünk választ a váci rendőrség vezetőjétől. Feltámad a SReissmare-cécj ? Mint az országban mindenütt, úgy Vácon is nagy az ingatlanforgalom. Napról, napra cserélnek gazdát házak, földek, szinte megszokottá lesz már, ha eqy-egy eladásról hallunk. A kedélyeket azonban mégis felvillanyozta . a héten a Csáky-úti Muslay-ház eladása önkéntes árverésen. Mindenki kiváncsi volt, kinek a kezére kerül ez a rég, inemes kúriához hasonló ház és sokan úgy jósolták, hogy a inai árak melled nem lesz csoda, ha kélszázezer koronát Ígérő vevő akad. Az árverés dr. Morlin Zsiga ügyvádi irodájában hétfőn délelőtt nagy érdeklődéssel ment végbe és a sok ajánlattevő között Reiszman Dezső lett a győztes, a ki a házat 132 ezer koronáért vette meg. Rögtön hire is terjedt, hogy az uj vevő, a ki tudvalevőleg Prágában egy nagy borűzlet tulajdonosa, a Reiszman-céget, a melynek oly kiváló hire van országszerte, fel akarja támasztani a Muslay-házban, a hol megfelelő pince is akad. Mennyi igaz a híresztelésekből, nera tudjuk, csak közöljük azzal a hozzáadással, hogy a hir erősen tartja magát s Így lehetséges, hogy a Reiszman Ig. ác cég egy napon feltámad. Btiegirtduli a reggeli ha/ó. A közönség a vonalok túlzsúfoltsága miatt régen sürgeti a budapesl—vác—esztergomi szeméiyhajójáratok megindítását, de a dunagőzhajózási. társaság csak most van abban a helyzetben, hogy a személyhajót forgalomba helyezze. Tegnap reggel óla Budapest felé 7 órakor, Esztergom felé pedig 4 órakor van hajójáratunk’. A társaság biztosan jó üzletet fog csinálni, de ehhez az is kell, hogy ne rozoga hajót küldjön erre az útra, hanem olyat, melyben eső és vihar ellen az utazó közönség meghuzlralja magát. FeSöifizetések, A váci műkedvelők egyesületének múlt szombaton tartott bemutatkozó előadásán a következők fizettek felül Marx János 50 K, Első váci állandó, mozgó színház • 24 K,1.. Reitter Ödön, Nemes Ferenc 20—20 K, Ottó> József, dr. Magas Árpád, Gossmann Ferenc, Tragor Ernő, dr. lovag, Floch-Reyhersberg Alfréd (Szőrirákos), Kulcsár Gizella, Tomecskó Mihály, Abeles Henrik, Abeles Sándor, Abeles Izidor, Lehocz András, Mudrisch János 10—Í0 K, Nagy Sándor jüszágigazg., Jeszenszky Imre 8—8 K, Takács Mihály 6 K, Gedeon Emil, Scheffer András, Borbély Sándor, Záborszky Árpád, Bokor Károly, Kövy Pál, ifj. Mischler Antal 5 — 5 K, Neuwirth Simon, Marschalkó György; N. N., özv. Meinhardt Jánusné 4—4 K, Kovács Andrásné 3 K, Polgár N , Szauer Jenő (Rákossztmihály), özv. Pea Györgyné 2—2 K, MiSlin János 1 K. káposzta vixben fürdik. A következő érdeket» levelei kaptái; : Tiszteit Szerkesztő úr, igen régei, olvasóin tápját es merem állítani, hogy abban sok helyes ötlet megvalósításának sürgetéséről olvastam. Ezek közé tartozik, hogy mar néhány év eiőít felvetette,.hogy a váci piacon is, mint az ország és a külföld minden modern városában, iegyen hatósági mérleg (nagyobb árú leméresére) a piaci áruson, Kofák, falusiak pedig kényszeritttssenek, hogy kézi mérlegen adjak el a terményeket. Nem valósult meg a helyes gondolat, nem kutatom, vájjon nem-e azért, mert a modern ötletei ép újságja és nem a bölcsek vetették fel. Az utóbbi esztendőben azonban már otí a mérleg minden elárusitó kezében, meri erre országos (és nem váci) rendelet kötelezi őket. Ugv látszik azonban, hogy ezeknek a mérlegeknek használata s a piaci áru a rendőrséget nagy elfoglaltsága miatt nem érdekli. Egyenesen megbotránkoztató jelenetnek voltunk többen hétfőn délután tanúi a iegnyilvánosabb helyen, a fehérek temploma elölt. Az történt ugyanis, hogy a kofái; legnagyobb nyilvánosság elölt, a jelzett he lyen egy vödörben áztatták a káposztát és igy készültek a keddi hetivásárra. Meghalták a káposztatejeket fényes nappal, hogy kedden reggel iegalább egy fél kilóval többet nyomjon és a makszin felül még a vizel is megfizesse a naiv közönség. Ehhez nincs más, amit hozzá tegyek, mint az, hogy a szép verőfényes délutánon egyetlen rendőr sem volt látható, pedig Kálló úr egyet állandóan kirendeli a piacra. Tisztelője egy váci államtisztviselő. N vilit ér. löszöneinyslvánitás. Mindazoknak a jóbarátoknak, ismerősöknek és rokonoknak, kik szeretett férjem, néhai Fodor Imre véglisztességadásán megjelentek s ezzel is nagy bánatunkat enyhíteni óhajtották, fogadjál; ezen az úton gyermekeim nevében is hálás köszönetéinél. Vácon, 1918. augusztus 8. özv. Fodor Imréné. Köszönetnyilvánítás. Felejthetetlen halottunk végtisztességén megjelent Öszszes jóbarátainknak, Szent-Rókus nevezett társulatnak és gazda ismerőseinknek együttesen itt mondunk hálás köszönetét, hogy megjelenésükkel, el nem felejthető jóságukkal iparkodtak fájdalmainkat enyhíteni. Mindnyájuknak és mindenkinek itt a nyilvánosság előtt köszönjük részvétüket. Vác, 1918 auousztus 9. . Id. özv. Neisz Ferencné és gyermekei. A Magyar-Belga Kevtgazdasági részvénytársaság igazgatósága, tisztviselői és munkásai mély szomorúsággá! jelentik, hogy a társaság buzgó, fáradhatatlan igazgatója De Langhe Teofil úr f. évi augusztus hó 4-én este 9 órakor Budapesten a halotti szentségek felvitele után visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. A megboldogult hült tetemei aug. hó 8-án d. u. 4 órakor fognak a Hétkápolnában beszenteltetni és az alsó városi temetőben örök nyugalomra helyeztetni Az engesztelő szentmise-áldozat az elhunyt lelkeüdveért folyó hó 9-én d. e. 10 órakor fog a Székesegyházban a Mindenhatónak bemutattatni. Az elhunyt nemes egyénisége, minden fáradsággal, nehézséggel dacoló eredményes munkássága, páratlan önfeláldozó buzgalma hálás emlékezetünkben mindenkor élni fog. Vácon, i918 augusztus hó 6-án. Áldás és béke poraira! E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerk. Nyilatkozat. Távollétem alatt értesültem, hogy a revolver-lap uj szenzációval szolgált. Ösztcrreicher úr titokzatos szappan üzleteivel akar engem szerves kapcsolatba hozni. Az aljas rágalmazó ellen ezért a piszkos meggyanusilásert a bíróságnál fogok orvoslást keresni, de mint köztisztviselő, kötelességem, hogy a magam szerepét a titokzatos szappangyár ügyében-a közönséggel megismertessem. Volt körülbelül 12 — 15 kg. elhullott libákból származó libazsírom. Kálló kapitány úrnak és sokaknak másoknak is volt tudomása arról, hogy múlt év őszén honnan kerültek ezek hozzám. És volt körülbelül ugyanennyi margarinom is, melyet pesti hozzámtaríozóimtói kaptam a tavaszon. A lapokból tudja az olvasó, hogy ez a margarin, melyet a főváros lakóinak utaltak ki a télen, miféle undorító zsiradék volt. Nos ebből a kétféle zsiradékból akartam Pelivanovics internálttal jóféle házi szappant főzetni, úgy, »nini azt másfél évvel azelőtt tettem, melyből Kálló kapitány urunk is kapott két Ízben. Pelivanovjcs azonban valahová Kolozsvárra került és igy nem főzethettem ki vele a zsiradékokat. És most következik Öszterreicher szerepe. Ő ugyanis emliíette, hogy van itt egy orosz internált, a ki1 szintén ért szappanfőzéshez, e! is hozta a lakásomra és ott a szappant ki is főzte. Távollélem aiatt feleségem a szappan nagyobb részét be akarta küldeni hozzálarlozóimhoz. Ezt a szappant foglalták le jogtalanul és törvénytelenül, mert ehhez sem Kálló urnák, sem a zsirközpontnak semmi köze és ha Kálló úr hivatásának magaslatán áll és nőmet kihallgatja, ez esetben híj barátja persze elesett volna a szenzációtól, de a szappanügyben is világosan lát. Ha én azt a döglött libákból eredő zsirt és bűzös margarint áruba kíséreltem volna bocsájtani, a hosszúcimű újság lett volna az első, mely rögtön Az Esthez szalad. Minthogy itt még csal; kihágásról sincs szó részemről, Kálló úr a lefoglalt szappant szépen vissza fogja adni nekem, illetve rokonaimnak. A libazsír ugyanis ez idöszerint nem tartozik a zsirközpont hatáskörébe, házi szappant pedig »ninthogy százával főznek városunkban, nekem is jogom volt főzni, ezt tőlem még Kálló űr sem vitathatja el. Haraszti Ernő városi állatorvos.
