Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)

1918-08-11 / 33. szám

V A CI HÍRLAP 3 letelepedésüké! tisztességtelen vagyonoso­­dásra használják fei. Rezeink köz! van a fenti hosszá című osztrák vállalkozás ecetsav ajánlata, mely szerint ez é.v áprilisában 252 koronáért, e hónapba1»! 432 köre náért hajlandó 60 száza­lékos ecelsavat száz kilónkinf (tiszta súly­ban!) szállítani bárkinek És ezzel szem ben Honig Icjná0 fővárosi újságokban ön­magát agyondicsérő ecétnagyraktoros úr? Kezeink közöli van Hónig Ignác két aján­lata, mely szerint 50 százalékos (tehát az osztrák- gyártmánynál liz százalékkal gyön­gébb) ecetsavat Vácról egyikben 4,500 K-ért, másikban 6200 K-ért ajánlja ! Nehogy azt gondolja a felháborodott olvasó, hogy Ausztriában más az ecetsav ára. Az az osztrák egyesülés magyaror szági, nyilramegvébe kebelezett szomolányi gyár (gróf PáIffy József tulajdona) ecet­­savkészilményéi ajánlja 432 koronáért, ugyanekkor Hónig Ignác váci háztulajdonos az ö gyengébb eeefsavjái 4500 és 6200 koronáért offerálja! Megállapíthatjuk, hogy Hónig Ignác Vác­­róí a legszéditőbb és a legnagyobb árdrá­gítást végzi a lehető iegs/emérmetlenebbül és a naiv közönség bedül a reklámozott kellemetlen idegennek.* vásárolja áruját, mert senki sem világosítja fel, Csak épen a hatóság nem tud róla. $ A Hónig Ignác neve ezek után bizonyos, hogy a mi körünkben ismeri lesz, de még hozzá kell tenni, hogy ezt az alakot jobban ismerje meg a közönség, hogy összes ajánlatait ebből a megyar városból kizáró­lag csak német nyelveli teszi meg minden­kinek. Hát jó (mi soviniszta magyarok oly türelmesek vagyunk,) de legalább németül tudna! Alig öt soros ajánlata telve van a legelemibb német helyesírási botrányokkal, a miből bátran következtetjük azt, hogy Hónig egyedik és kizárólagosan, mint öltözködése is mutatja, egyedül a galíciai jargon nyelvet beszéli s gondolja, hogy ebben az országban ezzel a nyelvvel is boldogul! Nincs ennek a cikknek más célja, mint tudni, vájjon e sovinisztának hirdetett or­szágban lehet-e árdrágító, a kit nyilvá­nosan lelepleznek, beszélhet-e az árdrágító német nyelven magyar emberekhez, ható­ságokhoz büntetlenül. Erre kérünk választ a váci rendőrség vezetőjétől. Feltámad a SReissmare-cécj ? Mint az országban mindenütt, úgy Vá­con is nagy az ingatlanforgalom. Napról, napra cserélnek gazdát házak, földek, szinte megszokottá lesz már, ha eqy-egy eladásról hallunk. A kedélyeket azonban mégis felvillanyozta . a héten a Csáky-úti Muslay-ház eladása önkéntes árverésen. Mindenki kiváncsi volt, kinek a kezére ke­rül ez a rég, inemes kúriához hasonló ház és sokan úgy jósolták, hogy a inai árak melled nem lesz csoda, ha kélszázezer koronát Ígérő vevő akad. Az árverés dr. Morlin Zsiga ügyvádi irodájában hétfőn délelőtt nagy érdeklődéssel ment végbe és a sok ajánlattevő között Reiszman De­zső lett a győztes, a ki a házat 132 ezer koronáért vette meg. Rögtön hire is ter­jedt, hogy az uj vevő, a ki tudvalevőleg Prágában egy nagy borűzlet tulajdonosa, a Reiszman-céget, a melynek oly kiváló hire van országszerte, fel akarja támasz­tani a Muslay-házban, a hol megfelelő pince is akad. Mennyi igaz a híresztelé­sekből, nera tudjuk, csak közöljük azzal a hozzáadással, hogy a hir erősen tartja magát s Így lehetséges, hogy a Reiszman Ig. ác cég egy napon feltámad. Btiegirtduli a reggeli ha/ó. A közönség a vonalok túlzsúfoltsága miatt régen sürgeti a budapesl—vác—esz­tergomi szeméiyhajójáratok megindítását, de a dunagőzhajózási. társaság csak most van abban a helyzetben, hogy a személy­hajót forgalomba helyezze. Tegnap reggel óla Budapest felé 7 órakor, Esztergom felé pedig 4 órakor van hajójáratunk’. A társaság biztosan jó üzletet fog csinálni, de ehhez az is kell, hogy ne rozoga hajót küldjön erre az útra, hanem olyat, mely­ben eső és vihar ellen az utazó közönség meghuzlralja magát. FeSöifizetések, A váci műkedvelők egyesületének múlt szombaton tar­tott bemutatkozó előadásán a következők fizettek felül Marx János 50 K, Első váci állandó, mozgó színház • 24 K,1.. Reitter Ödön, Nemes Ferenc 20—20 K, Ottó> József, dr. Magas Árpád, Gossmann Ferenc, Tragor Ernő, dr. lovag, Floch-Reyhersberg Alfréd (Szőrirákos), Kulcsár Gizella, Tomecskó Mihály, Abeles Henrik, Abeles Sándor, Abe­les Izidor, Lehocz András, Mudrisch János 10—Í0 K, Nagy Sándor jüszágigazg., Jeszenszky Imre 8—8 K, Ta­kács Mihály 6 K, Gedeon Emil, Scheffer András, Bor­bély Sándor, Záborszky Árpád, Bokor Károly, Kövy Pál, ifj. Mischler Antal 5 — 5 K, Neuwirth Simon, Marschalkó György; N. N., özv. Meinhardt Jánusné 4—4 K, Kovács Andrásné 3 K, Polgár N , Szauer Jenő (Rákossztmihály), özv. Pea Györgyné 2—2 K, MiSlin János 1 K. káposzta vixben fürdik. A következő érdeket» levelei kaptái; : Tiszteit Szerkesztő úr, igen régei, olva­sóin tápját es merem állítani, hogy abban sok helyes ötlet megvalósításának sürge­téséről olvastam. Ezek közé tartozik, hogy mar néhány év eiőít felvetette,.hogy a váci piacon is, mint az ország és a külföld min­den modern városában, iegyen hatósági mérleg (nagyobb árú leméresére) a piaci áruson, Kofák, falusiak pedig kényszerit­­ttssenek, hogy kézi mérlegen adjak el a terményeket. Nem valósult meg a helyes gondolat, nem kutatom, vájjon nem-e azért, mert a modern ötletei ép újságja és nem a bölcsek vetették fel. Az utóbbi eszten­dőben azonban már otí a mérleg minden elárusitó kezében, meri erre országos (és nem váci) rendelet kötelezi őket. Ugv lát­szik azonban, hogy ezeknek a mérlegek­nek használata s a piaci áru a rendőrsé­get nagy elfoglaltsága miatt nem érdekli. Egyenesen megbotránkoztató jelenetnek voltunk többen hétfőn délután tanúi a ieg­­nyilvánosabb helyen, a fehérek temploma elölt. Az történt ugyanis, hogy a kofái; leg­nagyobb nyilvánosság elölt, a jelzett he lyen egy vödörben áztatták a káposztát és igy készültek a keddi hetivásárra. Meg­halták a káposztatejeket fényes nappal, hogy kedden reggel iegalább egy fél kiló­val többet nyomjon és a makszin felül még a vizel is megfizesse a naiv közönség. Ehhez nincs más, amit hozzá tegyek, mint az, hogy a szép verőfényes délutánon egyetlen rendőr sem volt látható, pedig Kálló úr egyet állandóan kirendeli a piacra. Tisztelője egy váci államtisztviselő. N vilit ér. löszöneinyslvánitás. Mindazoknak a jóbarátoknak, isme­rősöknek és rokonoknak, kik szere­tett férjem, néhai Fodor Imre véglisz­­tességadásán megjelentek s ezzel is nagy bánatunkat enyhíteni óhajtották, fogadjál; ezen az úton gyermekeim nevében is hálás köszönetéinél. Vácon, 1918. augusztus 8. özv. Fodor Imréné. Köszönetnyilvánítás. Felejthetetlen halottunk végtisztessé­­gén megjelent Öszszes jóbarátainknak, Szent-Rókus nevezett társulatnak és gazda ismerőseinknek együttesen itt mondunk hálás köszönetét, hogy meg­jelenésükkel, el nem felejthető jósá­gukkal iparkodtak fájdalmainkat eny­híteni. Mindnyájuknak és mindenkinek itt a nyilvánosság előtt köszönjük részvétüket. Vác, 1918 auousztus 9. . Id. özv. Neisz Ferencné és gyermekei. A Magyar-Belga Kevtgazdasági részvénytár­saság igazgatósága, tisztviselői és munkásai mély szomorúsággá! jelentik, hogy a társaság buzgó, fáradhatatlan igazgatója De Langhe Teofil úr f. évi augusztus hó 4-én este 9 órakor Budapesten a halotti szentségek felvitele után visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. A megboldogult hült tetemei aug. hó 8-án d. u. 4 órakor fognak a Hétkápolnában beszenteltetni és az alsó városi temetőben örök nyugalomra helyeztetni Az engesztelő szentmise-áldozat az elhunyt lelke­­üdveért folyó hó 9-én d. e. 10 órakor fog a Székes­­egyházban a Mindenhatónak bemutattatni. Az elhunyt nemes egyénisége, minden fáradsággal, nehézséggel dacoló eredményes munkássága, páratlan önfeláldozó buzgalma hálás emlékezetünkben min­denkor élni fog. Vácon, i918 augusztus hó 6-án. Áldás és béke poraira! E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerk. Nyilatkozat. Távollétem alatt értesültem, hogy a re­volver-lap uj szenzációval szolgált. Ösztcr­­reicher úr titokzatos szappan üzleteivel akar engem szerves kapcsolatba hozni. Az aljas rágalmazó ellen ezért a pisz­kos meggyanusilásert a bíróságnál fogok orvoslást keresni, de mint köztisztviselő, kötelességem, hogy a magam szerepét a titokzatos szappangyár ügyében-a közön­séggel megismertessem. Volt körülbelül 12 — 15 kg. elhullott libák­ból származó libazsírom. Kálló kapitány úrnak és sokaknak másoknak is volt tu­domása arról, hogy múlt év őszén honnan kerültek ezek hozzám. És volt körülbelül ugyanennyi margarinom is, melyet pesti hozzámtaríozóimtói kaptam a tavaszon. A lapokból tudja az olvasó, hogy ez a mar­garin, melyet a főváros lakóinak utaltak ki a télen, miféle undorító zsiradék volt. Nos ebből a kétféle zsiradékból akartam Pelivanovics internálttal jóféle házi szap­pant főzetni, úgy, »nini azt másfél évvel azelőtt tettem, melyből Kálló kapitány urunk is kapott két Ízben. Pelivanovjcs azonban valahová Kolozsvárra került és igy nem főzethettem ki vele a zsiradékokat. És most következik Öszterreicher sze­repe. Ő ugyanis emliíette, hogy van itt egy orosz internált, a ki1 szintén ért szappan­­főzéshez, e! is hozta a lakásomra és ott a szappant ki is főzte. Távollélem aiatt feleségem a szappan nagyobb részét be akarta küldeni hozzálarlozóimhoz. Ezt a szappant foglalták le jogtalanul és törvény­telenül, mert ehhez sem Kálló urnák, sem a zsirközpontnak semmi köze és ha Kálló úr hivatásának magaslatán áll és nőmet kihallgatja, ez esetben híj barátja persze elesett volna a szenzációtól, de a szappan­ügyben is világosan lát. Ha én azt a döglött libákból eredő zsirt és bűzös margarint áruba kíséreltem volna bocsájtani, a hosszúcimű újság lett volna az első, mely rögtön Az Esthez szalad. Minthogy itt még csal; kihágásról sincs szó részemről, Kálló úr a lefoglalt szap­pant szépen vissza fogja adni nekem, il­letve rokonaimnak. A libazsír ugyanis ez idöszerint nem tartozik a zsirközpont ha­táskörébe, házi szappant pedig »ninthogy százával főznek városunkban, nekem is jogom volt főzni, ezt tőlem még Kálló űr sem vitathatja el. Haraszti Ernő városi állatorvos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom