Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)

1918-08-04 / 32. szám

ttarminchettediH évfolyam 32. sz&i Vác, 1918 augusztus 4. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 30 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: öercsényi Dezső. szerkesztoseg es kiaaonivatai: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora két korona. Telefon-szám 17. Az új választójogi törvény. Van tehát,új választójogi törvény, rövid öt éven belül a második. És ha ma vissza­gondolunk. azokra a tendenciákra, a melyek a politikai éle! homlokterébe sorozták a választójog kérdését, tele keserűséggel ál­lapíthatjuk meg, hogy rúl játékot űztek a nemzettel. Külön mondatban leszögezzük azonban, hogy ill nem azokra gondolunk, a kik nemes hévvél egy olyan választójo­got akartak a nemzetnek adni, a mely magyar is, meg demokratikus is, hanem azokra, kik az élőbb említett szempontú javaslatot elalkudták bársonyszékekért s megszavazták a szennyben született mun­kapárttal ezt a második „oihari választöi­­jogol.“ 1913-ban Tisza csinált választójogi tör­vényt. de nem a nemzet, hanem a munka­párt. és a nemzetiségek számára. Ez a vá­lasztójogi törvény, a mely egyfelől nem voll tekintettel azokra a magyarosító szem­pontokra, a melyek figyelmen kivüi hagyá­­sával-a--magyar országgyűlés is hasonlatos arénává váíhaíik, mint az osztrák ország­­gyűlés, másfelől pedig nem voll keltő te­kintettel a kor azon eszmeáramlataival, a melyek a közönség szélesebb rétegeit kí­vánják alkotmányos jogokkal ellátni. E magyarellenes és antidemokrata jeUege melleit a (örvény pártváiasziójogi [örvény is volt. Szín függetlenségi kerületet az uj kerületbeosztásával három négy felé sza­kítva munktpárti kerületekbe osztóit. Szóval senkit, a ki magyar és demokrata volt, ki nem elégiíet! az 1913 as választó­­jogi törvény. Állandó, sőt a háború kitöré­sével a rengeteg áldozatot hozó nemzet részéről mind ellenállhatatlanabb erejű lett az a hangulat, követelés, hogy új vá­lasztójogi [örvény kell. A páríok között e háború tartamára kötött parlamenti fegyver­­szünet félmondaton és ismét a legszenve­­delmesebb harcok bénították meg ez or­szággyűlés munkálkodását. Ily körülmények érlelték meg legfelsőbb helyen az elhatározást, hogy az izgatott­ságot állandóan lápláió kérdést nyugvó­pontra kei! végre is juttatni. Ezen az ala­pon lopott az Eszterházy-kormány meg­­bb ást a választójogi törvényjavaslat elké­szítésére. Ma már egy esztendőnek a távolsága válasz! el bennünket ettől áz eseménytől. Egy küzdelmekkel teljes, súlyos háborús esztendő, tele egy sereg szép reménynek a sárba jutásával. Azóta elkészüli a vá­lasztójogi javaslat, meg is bukott az a kor­mány, a melyik vele jölí. Törvény is lett a javaslatból és mégis, ha feltesszük a kér­dést, hogy nyugvópontra jütött-e a nemzet­nek ez az életbevágó fontos ‘ kérdése, el­­intézteteft-e úgy, hogy minden magyar em­ber nyugodtan várja az e választójogi tör­vény alapján összeülő új országgyűlési, sajnos, csak nemmel felelhetünk. Nem, meri a már megszavazol! törvény és a javaslat annyira nem hasonlítanak egymáshoz, mint a teleszkóp a zsebkés­hez. Azt az elvet, a mit Wekerle a meg­egyezéskor olyan tragikus hévvel hirdetett, hogy a javaslat lényegéhez nyúlni nem en­ged, a paktumozás, az elodázás, az elf éle­dés, az ellánlorodás a huzavona alatt a javaslatból törvényt csinálok cserbehagy­­ták s hogy csak a hatalom birtokába ma­radhassanak, akcepfáltákjTisza István min­den óhajtását. E helyen csak egy kél kirívóbb s a magyarság érdekeit a vesékig sértő jellem­vonására hívjuk fel olvasóink figyelmét. Élénk emlékezetében van még minden érdeklődő embernek, a mit Tisza a bizott­sági tárgyalások alkalmából rendezeti az irni olvasni tudás körül. Mennyire féltette a nemzet sorsát a „nemzetietlen“ javaslattól. És csodák csodája, mégis azt történt, hogy a’honmentő Tisza és lakájai voltak azok, a kik egyszerűen leszavazlak a magyarul irni-oivasni ludast. Az oszlrák hadügyminiszter az osztrák országgyűlésben beismeríe, hogy a magyar­ság a kvóta szerinti százaléknál sokkal magasabb százaiéi ban áidozoti véri a monarchia megmentésére. De hiszen nem ireíl sokat erről beszélni ellenségeink elis­merésén keresztül tudjuk, a hol dicsőség, vitézség ragyogták be a njonarchia lobo­góját, azt mindig a magyar katona szerezte meg. Es mégis mi történt? Tisza István és nemes tábora azoktól a vitéz magyaroktól vonla meg vétójával a szavazati jogot, kik vérük hullásával pecsé- 1 el lék meg honpolgári kötelességük íe.( - siíésél. Tisza István szerint abból, hogy valaki jó katonának, jo a harctéren elesni, megsebesülni,, kínlódni, gyötrődni, még nem következik az, hogy érett legyen a szavazóurnához bocsátásra. így nem kaplak a Károlykereszíesek szavazati jogot. Pedig velük csak a magyar szavazók száma gya­rapodott volna. Magyarországon van 716769 törpe gaz^­­daság (1—5 holdig). E lörpe gazdaságok 1.106,708 hektárnyi területen gazdálkodnak. E törpebirtokok tulajdonosai mind a falu jóravaló, minden időben megbízható lakói. Tisza István ezeket sem tartolta érdemes­nek a szavazati jogra, ezeket is kihagyta az alkotmány sáncaiból. A nagygazdaságok (100 holdon felül) az ország művelhető területiből 6,848,818 hek­tárnyi területet foglalnak el. Tudjuk, hogy e gazdaságok a két Alföldön és a Dunán­­űlon vannak, a hol a lakosság zöme magyar vagy német. E nagygazdaságok természe­tesen nagyszámú munkást foglalkoztatnak. Még pedig szemben a városok ipari mun­kásaival, kik mint tudjuk, nemzetközieknek vallják magukat, jóravaló fajához hű elemek. Az uj válaszlójpgi törvény mig az előbbi­nek nem adott szavazati, jogot, az utóbbi­nak minden idevonatkozó igényét teljesí­tette. Tessék most mindezekhez hozzáadni a majd elkészülő uj kerületi beosztási, elől­iünk áll az elkövetkezendő uj magyar országgyűlés képe. Nem kérünk belőle! A választójogi törvénynek ilyetén módon való kivégzésébe nem nyugszunk bele. A kérdési igy nyugvópontra jutni nem enged­jük. Felvesszük újra a harcol. Fegyverein­ket addig le nem tesszük, inig a nemzet­nek olyan választójogi törvénye nem lesz, a mely minden jogos és magyar igényt ki nem elégít, a mely végei vet az eszem­­iszomos választásoknak. M. Halálozások. Fodor Imre, budapesti klinikái gondnok élete 39ik évében Budapesten meghalt. Hosszabb ideje betegeskedett, mégis halál­híre mély részvétet keltei! városszerte. Temetése tegnap délután volt a Rókus­­kápolnából. Özvegyén és három kisgyer­mekén kivüi kiterjedt rokonság gyászolja. Sulyok Imre máv. főellenőr élete 51-ik évében meghalt, hétfőn temetik az ev. te­metőbe .deákvári villájából! Sulyok a vasuí­­inlézmény egyik legkiválóbb ismerője és tagja volt. A kereskedeimiigyi minisztérium | vasúti osztályában volt beosztva s tanára j voll a vasüti tanfolyamnak is, melyen ki­váló érdemeket szerzett. Nagy elfoglaltsága ■ mellett még időt talált irodalmi munkál­kodásra is, több szakkönyve jeleni meg, ezek közöli nem egyet pályadijjal tüntettek ki. Végtelenül csendes, szerény életének egyik legszebb ideje volt, midőn lelkesen vett részi a váci sportegyleí megalapításá­ban s annak sokáig tevékeny tagja volt. Deákvár első lakói közé tartozott. Halála családján kívül rokonságát és tisztelőinek seregét borította gyászba. Katonai előléptetések. L r. Meiszner János, honvédhuszár tar­talékos főhadnagyot és Török. Gyulai m. kir. honvéd tartalékos főhadnagyot a király tartalékos századosokká lépfeiíe elő. ü wács j,Er»2sébe£»fgőzfiir'cic»í£ iránt érdeklődők egy kisebb csoporija a mull hó 27-én a Kúria szálló kistermében hosszabb^éríekezletei tartott a tervezi épi­­tészszel ékén. Az értekezleten behatóan megvitatták a vállalkozás főbb szemponi­­jaií és meggyőződve a vállalat életképes­ségéről és szükségességéről, azzal osz­lottak sz-ét, hogy a helybeli hatóságok, hivatalok, iskolák és gyárak vezetőinek, a munkásságnak, gazdáknak és pénzinté­zeteknek bevonásával, a vállalatot minden részében megvilágító újabb értekezletet tartanak f. év augusztus hó 4-én délelőtt /all órakor ugyancsak a Kúria szálló [ér­mében. Erre érfekezletre ez utón ts meg­hívja az érdeklődőket az inlézőség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom