Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)
1918-07-07 / 28. szám
flarmtncKettediíV évfolyam 28 száok. Vác» 1918. julius 7. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 34 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 30 fillér. < Felelős szerkesztő és laptulajdonos. Dercsényl Dezső. Fzerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora két korona. Telefon-szám 17 Közélelmezés, hadiözvegyek, hadíárvák. DR. PRESZLY ELEMÉR orszgy. képviselőnk parlamenti beszéde. Igen gyakran halljuk a jelszót, hogy földet a rokkantaknak. Hát ez nagyon szép dolog, de a legtöbb esetben csak jelszó marad. Ebben a tekintetben bátor vagyok utalni arra, hogy helytelen volna az is, ha a rokkanfáknf egy helyen telepítenénk le, mint ahogy nem vezettek eredményre az erre irányuló kísérletek. Egyes törvényhatóságok áldozatkészségéből u. n. rokkant-telepek már létesüllek is, ezek azonban semmiképen sem váltak be, mert mikor megtellek rokkantakkal, kisült, hogy az ilyen rokkanttelep tulajdonképen örökös tárháza az elégedetlenségnek. Alikor az a rokkant csak az ő társát látja, csak vele beszélgethet, akkor az elégedetlenség napról-napra ott van a szivében, akkor folytonosan csak az ő keserű sorsára gondol, folyton arról panaszkodik, ha azonban — mint a hogy a Hadigondozó Hivatal teszi — visszavisszük a rokkantat az ő falujába, abba « környezetbe, a hol ismerősei, rokonai vannak, a honnan elindult, akkor nagyon kis áldozattal — és ezt nyomatékosan hangsúlyozom, — boldog és megelégedett emberként tudjuk öt a hazának megtartani. Azok az esetek, a melyekben a Hadigondozó Hivatal eddig ilyen rokkantakat földhöz jullatotl, igazolják, hogy nem túlságosan nagy áldozattal, pár száz, vagy egy-két ezer koronával végleges ekzisztenciát lehet a rokkantak részére biztosítani. Ezek olyan kérdések t. képviselőház, a melyek kell, hogy minden magyar embert érdekeljenek és kell, hogy különösen érdekeljek az összes képviselőket. Épen ezért én azt a kérdést intézem képviselőtársaimhoz, foglalkozzanak kerületükben a hadigondozás kérdéseivel, a rokkantakkal, az özvegyekkel és árvákkal. Kisérjék figyelemmel a hadigodnozó népirodák működéséi: legyenek azoknak segítségére és akkor azok hitem és reményem szerint be fogják tölteni azt a mugasztos hivatást, a melyért alkottattak; akkor eredményt fognak tudni felmutatni és akkor a hadigondozás nagy kérdése a lehető legtökéletesebben lesz megoldva ebben az országban. Hitem szerint feltétlenül szükség van arra is, hogy egy népjóléti minisztérium állíttassák fel. Hiszen Ausztriában, a mely ezt a minisztériumot megszervezte, látjuk, hogy ez a minisztérium, ott működése óta gyönyörű eredményeket tud felmutatni. De nemcsak Ausztriában, hanem azt mondhatnám, hogy az összes kulturállamokban ma már oly nagy területet ölel fel, oly nagy munkakört tölt be a népjólét ügye, a mely feltétlenül külön szervezetet igényel. Gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam annak idején, midőn népjóléti miniszter volt, ezt a kérdést 3 napirenden tartotta s iparkodott azt a népjóléti minisztériumot megszervezni. (Egy van balfelől.) Véleményem szerint azonban helytelenül .fogott hozzá a kérdés megoldásához, mert igen sok minisztériumtól akart elvenni fontosabb tesületeket s ennek következtében féltékenység támadt;, egyik minisztérium a másik után jelentette ki, hogy nem adja át azt, a mit tőle gróf Batthyány Tivadar úr kért s az eredmény az volt, hogy a népjóléti minisztériumot, a melyen ő igazán szeretettel munkál!, felállítani nem tudta. Véleményem azonban az, hogy hiszen nem az a fontos, . hogy idefönn egy kérdés, mondjuk, a közegészségügy, vagy a munkásvédelem, vagy a munkásbiztositás kérdése melyik minisztériumban van, hanem csak az a fontos, hogy odalen a perifériákon mindezen kérdések centralizálva lehessenek, mert hiszen á mai sikertelenség' és eredménytelenség a sok jóakarat ellenére épen a decentraziláció következménye. Hiszen iálja, tapasztalja az ember azt, hogy ugyanabban a városban egyszer összejönnek az anya- és csecsemővédelem apostolai, majd jő egy lüdővészellenes agitáció, a következő harmadik héten pedig a hadigondozás kerül sorra és igy megy ez jóformán hétről-hétre, de mindig ugyanazok az emberek vétetnek igénybe, mert hiszen minden egyes városban, már névszerint ismerjük azokat az egyéneket, a kik szociális érzékkel bírnak és szociális kérdésekkel foglalkoznak, az eredmény pedig jóformán semmi vagy a lehető legminimálisabb.' Ennélfogva én nem arra fektetem a fősulyt, hogy idefönt ceníralizáltassék ez az egész akció, hanem odalenn a perifériákon, a hadigondozó népirodákban folyjon a munka, a melyek szervezzék meg a maguk hatáskörében az anya- és csecsemővédelmef, a munkaközvetítést, a tudővész elleni védekezést s a közegészségügy minden néven nevezendő ágát. És ezek a népirodák, ezek a decantralizált irodák bírjanak itt a központban a népjóléti minisztériumban egy clyan központi szervvel, a mely munkásságukat eredményessé teszi és a mely a részükre szükséges anyagi és erkölcsi (eszközöket rendelkezésükre bocsássa. És itt térek rá arra, hogy hiszen -ehhez feltétlenül pénzre is van szüksép. Épen ma olvastam a Budapesti Hírlap mai számában egy cikket, a melynek Írója a pénzt úgy iparkodik előleremteni, — Lipcsey Péter a szerzője — hogy az egyes községek és városok által ezekre a célokra létesilendő alapok szükségét hangoztatja. Én azonban a kérdés megoldásának ezt a módját nem tartom helyesnek, én az anyagiak tekintetében feltétlenül az állami megoldásnak vagyok hive. Szükségesnek tartom; hogy minél előbb lehetőleg a népjóléti minisztérium szervezésével egyidejűleg törvényjavaslat kerüljön a ház elé, a mely a hadigondozás minden egyes kérdésére kiterjeszkedik és e törvényjavaslatban gondoskodás történjék arról, hogy mindazok, az alapok és alapítványok, (Élénk helyeslés a baloldalon.) a melyek hadigondozási célokra rendeltelvék, az állam felügyelete, rendelkezése alatt összegyüjtessenek és akkor olyan alapot fogunk teremteni, a melyből ezeknek a kérdéseknek anyagi részét elláthatjuk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ha pedig ez az összeg nem lenne elegendő, akkor vessen ki az állam direkt erre a célra állami adót. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mert hiszen a társadalmi adakozás úgy sem helyes formája e kérdés megoldásának. Hiszen mindig ugyanazon c. jólelkű emberek adakoznak és nagyon sokan vannak, még pedig tehetős emberek, a kik a maguk önzésében teljesen kivonják magukat és elzárkóznak mindenféle hozzájárulás elöl. (Úgy van! úgy van! a bal-és a szélsőbaloldalon) Ezeket államilag kell kényszeríteni arra, hogy a háború sebeinek enyhítésén közreműködjenek. Ha már a szivük sugallata szerint nem tették meg kötelességüket, állami kényszereszközökkel kell őket erre szorítani. Abban a reményben, hegy ez a törvényjavaslat minél előbb a ház elé fog kerülni, befejezem felszólalásomat és elfogadom a javaslatot. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalpn.) Kitüntetések. Ferenc Salvator főherceg ő császári és királyi Fensége, mint a magyar szent korona országai Vöröskereszt Egyletének védnökhelyettese 1918. évi január hó 18-án kelt magas elhatározásával, a háború alatt a katonai egészségügy körül szerzett kiváló érdemeik elismeréséül László Endrénénel^ a sebesültek étkezője vezetőjének, dr.Tragor Ignácné kórházi élelmezés vezetőjének, dr. Kisparti János ügyvezető elnöknek és Laczkó Arnold irgalmasrendi testvér, alorvosnak a vöröskereszt hadiékitményes diszérmet díjmentesen adományozta. Jubileum. Kokovay János 4 prépost-kanonok mull szombaton ülte pappá szentelésének 25 éves fordulóját, mely alkalommal kartársai és ismerősei nagy számban szívesen üdvözölték. A jubiláns első miséjének évfordulóját Hódmezővásárhelyen szülői és rokonsága körében ünnepelte. Katonai kinevezés. Horváth Kálmán büntetőintézeti főtisztet, szkv. honvéd főhadnagyot, lapunk munkatársát, szkv. honvéd századossá nevezte ki a király. ^
