Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1917-08-26 / 34. szám

2 VA C I HÍRLAP A Váci Ifj. Sportegylet műkedvelői előadása. Az országos hírben álló régi Sportegy­letünk a háborús esztendők alatt vissza­vonultan éi: valamennyi alosztályának csak­nem minden tagja a testet, lelket frissítő sportolást a harctéri küzdelmekkel váltotta fel. Elmentek, kardot kötöttek igaz ügyünk­ért, talán életüket is feláldozták, hogy a jövőben szép hazánkat soha többé idegen meg ne merje bántani! Pedig hogy lelke­sedtünk értük!... S ha egv-egy verseny­ből győzelmesen kerültek ki; ha vándor­díjjal. serleggel, vagy plakettel kezükben tértek vissza városunkba : a háromszoros hurrá-ban benne volt minden üdvözlésünk, szeretetünk és rajongásunk... Szivünkhöz voltak nőve, szivünkben éltek, mig ki nem ragadta onnan őket a haza hivó szava... Barátságos egyleti helyiségében, a hol annyi kellemes estéket töltöttünk : ellensé­ges foglyaink ütötték fel tanyájukat s a falon függő számos oklevél most ezeknek beszél a váci Sportegylet országos híréről,, hervadhallan érdeméről . . . De beszél még másról is, másoknak... A mi ifjúságunkhoz szól a gondolat nyel­vén, kérő, esdeklő hangon : ápoljátok cé­lunkat szorgalommal, igyekezettel, hogyha majd visszajönnék régi tagjaink, örömmel lássák: nem volt hiábavaló a nagy munka, mellyel a váci Sportegyletnek nevet, babé­rokat s az idegenek előtt is tiszteletet sze­reztek ... És az ifjúság megértette ezeket a kérő, buzdító szavakat! Ápolják a célt, melyet maga elé tűzött a Sportegylet, sőt tovább mennek: ápolják a művészetet is! Alig néhány hete, hogy megalakultak, máris magukra vonták a közönség figyelmét s ezzel kapcsolatban annak szeretetét is. Ezt láttuk augusztus 23-án a Kúria nagytermé­ben bemutatott jótékonycélú műkedvelői előadáson, mikor a művészileg egybeálli- tott műsor keretében a váci ifjúsági Sport­egylet tagjai előadták Kökény—Pikéthy Haj­nalka című varázsregéjét négy képben. A műsort a Himnusz előzte meg, melyet a szép számú előkelő közönség mély áhí­tattal hallgatott meg. Utána Meinhardt Ma­tyóka lépett a függöny elé, hogy Szuhovszky Zsigmond zongorakisérete ínellett eléne­kelje a Kard és rózsa című, kedves sző- I végű éneket. A líceumi hangverseny óta ! nem hallott az öreg Kúria olyan lágyan csengő, szívhez szóló éneket, minő Mein­hardt Aáaíyóka ajkáról tova szállt, hogy be­töltse a nagyterem minden zugát. S mikor elült a zúgó tapsvihar, melyet a közönség | bőven juttatott a kis énekesnek, előlépett városunk jeles hegedűművésze: Juracsek Béla, hogy hallgatóságának újabban bebi­zonyítsa: hegedűjénél ezekben a nehéz na­pokban csak kardját szereti jobban. Három művésztől: Händel, Drdla és Dussektől adott elő játszi könyedségge! kezelt hege­dűjén egy Largettot, Souveniert és Menüet­tet. Mindhármat Pikéthy Tibor kisérte zon­gorán s a siró hegedű hangja harmoniku­san vegyült bele a kisérő zongora sokáig emlékezetben maradó zenéjébe. Majd Mat- kovich Emmyke Kárpáti ima című éneke csendült fel, a mit szintén Szuhovszky Zsigmond kisért zongorán. Csak ilyen al­kalommal tapasztalhatjuk,mily értékes han­gokat rejtegetnek * magukban egyes csalá­dok tagjai a nélkül, hogy azokkal minél gyakrabban élvezetet nyújtanának a mi dalos ajkakra vágyó publikumunknak. Mat- kovich Emmyke kedves énekével annyira megnyerte a hallgatóság tetszését, hogy kénytelen volt műsoron kívüli számot is énekelni. Ezután Jurisity Uros orosz inter­nált volt a műsor ötödik szereplője, a ki Pikéthy Tibor zongorakisérete mellet két Elérne! szövegű darabot énekelt. A műsor hatodik s egyben utolsó pontja volt a Hajnalka. Nehéz feladat megállapí­tani, kié legyen az érdem: a szerzöké-e, szerepeké, vagy a rendezőé ? Az anyai szivet találjuk legalkalmasabb példaadásra, a ki szüreteiéből minden gyermekének egyformán juttat, mégis mindenik azt tudja, hogy ő egy egész anyai szív szereidével bir. A Hajnalka szerzői, szereplői és ren­dezője egyformán kivette részét a publi­kum hálájából, ünnepeltetéséből, mégis úgy láttuk, mindenik teljesen őszinte, meleg szereíeíhivásra lépett a lámpák elé. Sajnos, nincs terünk részletesen foglalkozni a Haj­nalka szereplőinek játékával, csak általá­nosságban írhatjuk meg, hogy az öreg ki­rálytól az utolsó törpéig mindnyájan osz­tatlan részesei voltak az est sikerének, mégis ki kell emelnünk első sorban a cím­szerepet kreáló Nell Margitkát és méltó partnerét, Leopold Andort, a ki a Királyfit alakította. Talán ez volt az első eset. hogy a műkedvelők között az annyira idegen, a darab hatását pedig nemcsak lényegesen előmozdító, de természetes jelleget adó szituációkat Nell Margitka és Leopold An­dor felismerték és minden mozdulatukban azokhoz alkalmazkodni iparkodtak. Dicsé­retet érdemel még a többek között Gágel Olga (Tündér) és Góts Gabika (Lepke), a kik szerepükben otthonosan érezték ma­gukat. A közönség megelégedését mi sem fe­jezte ki jobban, mint az a tapsvihar, mely felhangzott nemcsak egy-egy kép végén, de a nyílt jelenetek alatt is. A darabban elő­forduló sok-sok ének, zene és tánc, mind oly hatást tudlak elérni, a minőt még mű­kedvelőktől csak ritkán láthattunk. És ezek­ért a szerzőkön és szereplőkön kivül a dicséret, az elismerés pálmáját, mert egye­bet nem adhatunk, odanyujtjuk a derék rendezőnek, Leopold Sándornak, a ki a nagy munkát önzetlenül vállalta. Nem volna teljes e tudósítás, ha meg­feledkeznénk Kovács Józsefről', a ki a súgó helyén páratlanul kiváló műkedvelő; aztán Tomecskó Mihályról, a ki az ifjúsági Sport­egyletben megpendítette a művészet ápolá­sának húrjait s láttuk, miként tudta egybe- gyűjeni városunk műpártoló közönségét. A jövedelmet részben az uj egylet felsze­relési költségeire, részben pedig a vörös- kereszt váci kórháza javára fordítják s hogy mentői több jusson a jótékony céira : tegnap este a darabot másodszor, ma pe­dig harmadszor mutatják be. Bánffy Gyula. A tanév kezdete a váci főgimnáziumban, A beiralások szeptember L, 3. és 4. nap­jain lesznek, ezt megelőzőleg augusztus 30. és 31-én tartatnak a magánvizsgálatok, augusztus 30-án a felvételi, pótló és javító vizsgálatok; szeptember 5-én Veni Mancié, 6-án pedig a rendes előadások kezdődnek — A főgimn. igazgatóság. Arányi Béla aranymiséje. (Megható, az Egek Urának is tetsző egyházi ünnepségek keretében mondotta el a sze­retettel körülövezett agg piarista igazgató- tanár, Arányi Béla nyug. kegyesrendi ház­főnök ötvenéves aranymiséjét csütörtökön reggel a piaristák templomának főoltáránál. Ünnepi harangszó jelezte a szép nap ese­ményéi, a csendes, egyszerű szerzetesi templom megtelt az aranymisés pap előkelő rokonságával, a klérus tagjaival, szerető rendtársaival, volt tanítványaival s a tisztelő nagy közönséggel. Két volt tanítványának, Kiss János városi tisztviselőnek és Simon Géza kult uszminiszteri számvizsgálónak szolgálatával, könnyes szemekkel lépett az ünnepelt szerzetes az Úr oltára elé, hogy ötven év után is épp oly tiszla lélekkel, Istenfélő szeretettel és hódolatleljes imá­dattal áldozzon a Magasságnak, mint ezelőtt 50 évvel. Megszólalt az orgona s Wolkóber János vezetésével az egykori hálás szivö tanítványok éneke csendült fel s hangzott az egész aranymise alatt. Az erőteljes szép férfikarok közölt Néder Ede kegyesrendi promagister kedves szólójával zengte el az aranymisés ünnepére szerzel! Divényi- Wolkóber féle megható himnuszt s ugyan­csak a rendtárs, Divényi Gyula tanár által irt és Wolkóber János által zenésitettférfi­kart a szent mise végén énekelte a férfikar. Majd következeit az aranymisés pap áldás­osztása, A nagyprépost vezetésével a meg­jelent kanonokok és a papsag térdelt le elsőnek az oltár elé és vettek az arany­misés áldását, majd sorba jöttek az igaz­gatóval élükön a rendfársak, a kegyesrendi növendékek; az ünnepelt rokonai, a volt tanítványok, jóbarátok s a közönség. Áldás, után tisztelgés és üdvözlés volt az agg piarista előtt, ki meghatóban s szeretettel rebegett mindezekért hálás köszönetét. Adja a Mindenható, hogy a jubiláló szerzetes, Arányi Béla nyug. főgimn. igazgató-tanár gyémántmiséjét is hasonló jó egészségben s a mostani szeretettel űörülvetten ünne­pelhesse meg! A Váci Zeneiskolában (Attila-utca 3.) a beiratások szeptember hó 1-én és 2-án d. e. 9—12-ig és d. u 2—6 óráig tarlatnak. Az előadások szeptember 3-án kezdődnek meg. A beiratási dij 5 ko­rona, a tandíj havonként 12 korona és no­vemberben a fűtés- és világítási dij 6 ko­ronába kerül. A zeneiskolában tanittatik a zongora, hegedű, celló, ének és cimbalom. Ezé?) utóbbi tanszak abban az esetben, ha kellő számban jelentkeznek a növendékek. Köszönet. A Váci Vöröskereszt Egylet kórháza számára küldött alább felsorolt adományok­ért a nemesszivü adakozóknak hálás kö­szönetét mond a kórház elnöksége. N. N. 7 kor.. IVeisz Henrik 10 kor., 10 sz. szoba belegei 6 kor., Reiszmann cég 5 kor., Teszák Gyula 10 kor., Manbcim Aranka 2 drb mankó. Halálozások. Özv. Ádám Rezsőné, Ádám Emma kézi­munka tanítónő édesanyja Budapesten, a hová rokonai látogatására ment, csütörtö­kön 74 éves korában pár napi szenvedés után meghalt. Az elhunyt úrnő holttesét Vácra hazahozták s tegnap délután temet­ték el nagy részvét niellett a Rókus ká­polnából. — Braun Ottó villanyszerelő, a Ganz-cég váci képviselőjénél« fia. élélének 2ó.-ik évében pénteken meghalt Budapesten \

Next

/
Oldalképek
Tartalom