Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1917-07-22 / 29. szám

2 VÄCI HÍRLAP k függetlenségi- és 48 as párt népgyűlése Vácon. Együtt a munkássággal. Falragaszok nem hirdették, toborzásra nem volt szükség s alig 400 meghívót kül­dött szét a váci függetlenségi- és 48-as párt vezetősége, hogy július 15-én délután 5 órakor a Káptalan sörház kerlheiyisé- gében a munkássággal karöltve népgyülést tart. Kormánypárti gyűlés volt ez, de az ott megjelent 400—500 ember arcáról iegke- vésbbé sem lehetett azt leolvasni, amit a régibb kormánypárti gyűlések jelenlevői­nek arca szokott letükrözni, hogy azért vesznek részt a gyűlésen, mert muszáj, mert mit szól majd a hivalalfőnök, a ke­nyéradó, a protezsáló, ha nem fogja olt találni a bensőjében másként érző, de függő embereket. A gyűlést nem is hatalmas des- poták, szavazatokkal rendelkező nagy-urak, hanem a nép igaz barátai és sorsukat szivükön viselő szeretettjei vezették, akik népszerűelv, kedveitek nem önérdekekből, hanem tiszta szívből, jó iélekből, népsze- retelből, önzetlenségből. A népgyűlés tel­jesen rendben, komolyan, higgadtan folyt le s azon elejétől végéig a függetlenségi és 48-as eszméknek meggyőződéses hatása s a mostani egész világot álható szociális eszméknek fui/alma uralkodott. Öt órára teljesen megtelt a Káptalan sörház kerthelyisége. Ott voltak a váci és vidéki, mindenkor törhetetlen hitű, igazi nyílt szivű negyvennyolcasok, a letűnt munkapárti uralom lidércnyomása alul fel­szabadult függetlenségi érzelmű hivatal­nokok, ott a váci és környékbeli gazda­közönség, az iparosok, a kereskedők, s a jogoktól megfosztott munkásság. A kor sztlleme, hogy a katona nem félt olt meg­jelenni s a kormány igazságérzetébe vetett hit, hogy nem bújtak el ott az állami- s egyéb hivatalnokok, hanem nyíltan oda- álltak a helyeslők közé, de nem azért, hogy kormánytámogatásukért koncot várjanak. Ilyen volt a kép, ilyen volt a hangulat, amikor Sáfár Béla ref. lelkész a nép elé állott s az ő lelkes, szivhez szóló, szeretet­teljes szavaival megnyitotta a népgyűlést. Először is magyarázatát adta annak, hogy miért nyitja meg ő a gyűlést. Még jóval a háború élőit öt választotta meg ugyanis a váci orsz. gyük kerület függetlenségi és 48-as pártja elnökének. De ha nem is indokolja Sáfár Béla az ő elnökségét, úgy sem lehetett volna mást jobb elnöknek elismerni, mert őt az alatt a pár év alatt, amióta Vác város polgára, mindenki meg­ismerte, még pedig tisztán csak a jó olda­láról, mindenki — felekezeti külömbség nélkül — megbecsüli, szereti. A nép érdekében önzetlenül, becsületesen, oly sok fáradsággal annyit tenni, mint ő, aligha tett még valaha valaki Vácon, Ami pedig hazafiasságát, törhetetlen, igaz ma­gyarságát illeti, arról mindenki Vácon, de az egész országban is meg van győződve, aki őt ismeri. Lángoló hévvel, soviniszta magyar érzéssel előadott beszédét föl- föl ujuló éljenzés szakította félbe s ez a spontán elismerés volt a nép igaz köszö­neté. Utána a kerület képviselője, dr. Preszly Elemér beszélt. Az ő beszéde a vasárnapi gyűlésen képviselői beszámoló s egyben programmbeszéd volt. Kiterjeszkedett min­denre, amit egy képviselőtől a párthívei s a most minden szóra vigyázó szociál­demokrata munkásság elvár. Nem voltabban a beszédben hízelgés az új kormány iránt, nem volt voks-keresés a választóktól, nem volt a munkásság édesgetése, de viszont n m volt a letűnt munkapárti kormány és éra fölötti kárörvendő, gúnyoros lenézés hanem őszinte, meggyőződéses, dgaz haza­fiasságtól áthatolt, egyenes beszéd, meg- győzhetetlen érvekkel támogatott férfias kritika, amit legjobban tanúsított az a je­lenség, hogy a beszédnek afcíüggetlenségiek éppúgy, mint a munkásság, valamint a kíváncsiságból,jelenvolt egypár munkapárti­érzelmű ember is egyérfelműleg helyesel fék, éljeneztek, tapsoltak. Dr. Preszly Elemér beszédét különben szószerint közöljük mellékletünkön. Nagy Ferenc veresegyházi ref. esperes, a kerületnek törhetetlen hitű, 48-as vezető férfia, egy kedves modorú, nagykészült- ségű, fiatal ref. pap köszönte meg dr. Preszly képviselőnek tartalmas, szép beszédét s a kerület függetlenségi polgárságának bizal­máról biztosítva őt, a képviselő nem vál­tozott eszméi után további támogatását ígérte neki elismerésül. Most következett Klárik Ferencnek,' az országos szociáldemokrata párt kiküldöt­tének szónoklata. Egyszerű, fekete, lesült arcú munkásember Klárik Ferenc, kinek nevét a fővárosi szocialista népgyűlések alkalmával mindig olvashattuk. A szónok beszéde elején visszautasította azt a vádat, hogy a szociáldemokraták hazaellenes politikát űznek. Éppen ez á borzalmas vérzivatar taniihatott meg min­denkit arra, hogy a szociáldemokrata párt nemzetközisége nem hazaellenes. Hiszen a munkásság százezrei védelmezik ezt a hazát, részben a harctereken vérezve, részben a front háta mögött emberfölötti munkát végezve. Ezután kifejtette, hogy az ország demokratizálása nemzeti érdek is, mert csak politikai jogokkal fölruházott népben van meg az az eró, amely nemcsak a belső, de a kívülről jövö elnyomatással szemben is megvédelmezheti az országot. Az emberi életnek és javaknak ez a mostani tűz és vérözönbe fúlása megtaníthatott bennünket arra, hogy a háború nem kívá­natos, már pedig a jövő háborúit csak úgy lehet elkerülni, ha az imperializmus erejét megtörjük. S ezt is csak a demokra­tikus erők kifejlődése által tudjuk elérni. Az általános, egyenlő, titkos választó­jogért való küzdelem hozott bennünket együvé, hogy egyesült erőkifejtéssel har­coljunk ennek megvalósításáért. Addig tehát, mig ez törvénybe iktatva nincs, elveinknek föntartása mellett, mi szociáldemokraták, önökkel szívesen har­colunk együtt. Érdekes s a kor szellemére valló jelenség, hogy Klárik Ferenc szociáldemokrata vezér beszéde fölött ezúttal nem mosolyogtak, nem gúnyolódtak az emberek, hanem nagyrészt igazat adtak neki s az ügyesen előadott, kerek, tartalmas szónoklatáért megtapsolták. Melha Endre váci r. kath. polgári fiúisko­lái igazgató energikus, bátor, kerekded szónoklata következett ezután. Petőfi Sán­dor „Erdély“ című költeményét taglalta, hogy az apró porszemeket még a szellő is elfúja, de amikor a porszemele sziklává nőnek, azokat már a szélvihar sem tudja megmozdítani, ebből vonja le a következést, egyesülésre, tömörülésre, szervezkedésre hívta föl a kerület függetlenségi és 48-as érzelmű polgárait. Régebben, még jóval a háború előtt meg volt ugyan szervezve a váci függetlenségi párt, de azóta annyi sok minden történt, oly sok változás állott be a politikában, az életbeT), ho.gy szüksé­gessé vált a pártnak újból való szervezése. Határozati javaslatot terjesztett elő, mely szerint kimondja a népgyűlés, hogy újból megalakítja a Váci orsz. gyűl. kérület füg­getlenségi és 48-as pártját s megválasztja annak vezetőségét. A népgyűlés egyhangú­lag, lelkes éljenzések közepette megalakít­ván a pártot, annak elnökévé kikiáltotta Sáfár Béla váci ref. lelkészt, társelnökökké Bencsók Jánost, Donovitz Ferencet, Melczer Dezsőt, Nagy Ferencet, Pelczer Bélát, Révész Bélát, Rónay Gézái, Szlacsányi Jánost, Szommer Gyulát, Teszák Gyulát és dr. Tragor Ignácot, titkárrá Melha Endrét, vá­lasztott még jegyzőt, gazdát és a vidékkel együtt egy 150 tagú választmányt. A párt megalakulása után Melha Endre titkár felolvasta a mai népgyűlést üdvözlő vidékiek leveleit és táviratait, igy a többek között Pelczer Béla galgamácsai r. kath. plébános levelét és Rónay Géza veresegy­házi földbirtokosnak táviratát. Végül a nép­gyűlés egyhangú lelkesedéssel elfogadta a követhező határozati javaslatot: „A váci választókerület polgársága és munkássága a kerület képviselőjének, dr. Preszly Elemérnek beszámolóját meghall­gatván, őt szeretetéről és ragaszkodásáról biztosítja s ígéri, hogy zászlója mellett a jövőbe)i is kitart. Egyben üdvözli a Tisza- rendszer ledöltével az ország ügyeinek intézését kezébe vett Eszíerházy kormányt, mely AAagyarország demokratizálását az általános, egyenlő, titkos választójog mi­előbbi megvalósítását s a háború sebeinek orvoslását vette programmjába.“ Ezek után a népgyűlésből kifolyólag táviratilag üdvözölte a párt gróf Eszterházy Móric miniszterelnököt, gróf Apponyi Albert kultuszminisztert, mint az országgyűlési egyesült függetlenségi és 48-as párt volt vezérét, dr. Vázsonyi Vilmos igazságügy­minisztert, mint az általános egyenlő és tit­kos választói jog törhetetlen vezérét, báró Prónay Dezső acsai nagybirtokost, és a pest­megyei függetlenségi és 48-as párt vezérét és dr. baji Palay Tibort Pestvármegye új főispánját. Sáfár Béla pártelnök Isten áldását kérve az űjonnan megalakult párt működésére, a párt minden egyes tagjára, hős katoná­inkra, a háború által sújtottakra, az önálló, független magyar Haza éltetésével zárta be a népgyűlést, megköszönvén a szónokoknak működésüket s a közönség szives türelmét s példás magatartását. Hét óra jóval el- múllotí már, amikor a népgyűlésen részt- vettek csendben, nyugodtan, a hazafias szellemű beszédektől áthatottan, egy szebb jövő reményével szivükben, szétoszlottak. Itt említjük meg, hogy az újonnan szer­vezett váci függetlenségi és 48-as párt egy állandó körhelyiség létesítése ügyében mindent el fog követni, hogy ez meglegyen s máris tárgyal a helyiség kérdésében, mert azt akarja, hogy a váci és kerületbeli függetlenségi és 48-as polgároknak csekély

Next

/
Oldalképek
Tartalom