Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1917-06-03 / 22. szám

vA ci hírlap 3 égy sorba. Gyujlók, lelkesítők az ő költe­ményei, miként a láva lüzél érezzük ere­inkben, ha Tokaj nedűjét szürcsöljük. Csakhogy pezsgőt és tokajit csak ritkán és akkor iszunk, ha valamely nagyobb elha­tározásunk keresztülviteléhez erőt, bátor­ságot, lelkesedést akarunk meríteni és j csakis mérsékelt korlyokbanfogyaszfhaljuk, j mert csakhamar betelünk velők és köny- : nyen ittassá válunk. így vagyunk Vörös­marty és Petőfi költészetével is. Magas szárnyalású gondolataikat követni, nyelve- í zeíük választékos szép szavait figyelemmel kisérni, képeik tömöltségét szélboncolni könnyen elfárasztja az embert, mig az egy­szerű értelem színvonalára szállítja ie. Nem igy vagyunk Arany költészetével. Minél to­vább olvasgatjuk költeményeit, annál több szépségét fedezzük fel és nem tudunk ve­lők betelni, úgy vagyunk vele, mint a mi szőlőhegyünk boraival, a törökhegyi, pap­völgyi, vagy csörögivel. Ha tovább szőjük a hasonlatot, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a mint Tompa költészetében sok a virág, úgy az. ő bora is gyümölcsből készült. Ady és az őt követő újabb költők poharában csak a szóda pezseg, a boruk nem ringat mámorba, mert pincében ké­szült műbor, mely csak csömört és főfá­jást okoz. Ezután Aranyt mint embert és hazafit jellemzi. 1852-ben Ferenc József Pestre készült. Az irányadó körök mindent elkö­vettek, hogy fogadtatása minél fényesebb legyen. August Ágoston báró helytartó fel­keresi Eötvös József bárót és kéri, hogy jó tanáccsal és tervvel legyen segitség-ére. — A költség mellékes, fő, hogy a csá­szárt meglepje, a népnek pedig megnyerje a tefszésétl • Eötvös kelletlenül vállat von és azt fe­leli, hogy nem tud semmit. Majd később azt kérdi : — A felség a Lánchídon áíhajíat, ugy-e? Igen. No akkor ott a hídfőnél. — Mit, mit? —kérdi örömmel a helytartó. — Hát az egyik lámpavasra akasztasd fel Prottmanní, a másikra meg magadat. Ez bizonyára meglepi őfelségét, a népnek pe­dig nagyon fog tetszeni. Körülbelül ilyen eredménnyel jártak a hatalom emberei Aranynál is. Őt is meg- környékezték és Ígéretekkel ráakaríák venni, hogy egy dicsőítő ódát zengjen az ifjú uralkodó magasztalására. Arany a ké­relmet megtagadta és mintegy válaszul megírta A velszi bárdok című gyönyörű balladáját, melyben tudvalévőén a költők átkot szórnak a királyra. A muzeumegyesület hivatásához méltóan kutatja és összegyűjti mindazokat az ada­tokat, melyek hazánk nagyjaira vonatkozó­lag városunkkal összefüggésben vannak. Aranyt illetőleg sajnos, nagyon -kevés ada­tunk van. Mindössze három költemény. A Koldus énekben az 1849. április 10-iki diadalmas váci ütközetre célozva inkább a rim kedvéért említi városunkat: Sokat táboroztam, meg is nyűltem látszik; Versectől Szolnokig, Isaszegtől Vácig. Ott maradt a jobb kéz, mankót hordoz a bal Mankóstul sem ér föl régi, ép lábammal Oh, erongyokat már, hogy is nem hagytam ott — Adjatok, adjatok a mit Isten adott. A Népnevelés cimű költeményében egy jolsvai időjóst gúnyol ki és fölemlíti a maga korában nagyon elterjedt V. évfolyamot ért Váci kalendáriumot is; Mint egy garaboncas, legotlan Vihart csinál, ha kedve szottyan; S mit szája mord —probátuml— meglesz: Nyáron meleg, télben hideg lesz. „Csitt! — közbevág — csitt!“ és az apró Naptárral ajkán elhal a szó; Vagy azt se’ tudják, mit beszélnek; Derűt, borút össze-izélnek. A Győri, Váci s több e féle Mind hosszú orral búnak félre: S a Lőcsei (oly nagy korában !) Meg-megfordul halott porában. 1868-ban, amikor a váci honvédemléket fölállították, Degré Alajos a váci honvéd­bizottmány alelnöke fölkérte Aranyt, hogy az emlékműre verset Írjon. A költő már ez időben betegeskedett és megtagadhatta a kérelem teljesítését, mert a honvédemlék feliratainak szövegét tudvalevőleg Degré irta. Halála után fta, Arany László fiókja fenekén, irómappája ráncai között egy papir-szeietre akadt. Még 1868-ban irta rá saját szenvedéseire vonatkoztatva ezeket a sorokat: Felszólítottak verset Írni a váci honvéd­emlékre. Ecce: Itt nyugosznak a honvédek : Könnyű nekik, mert nem élnek! (Arany János hátrahagyott versei II. Em­lékre cimű sóhaj.) Arany János 1862. augusztusában Vácon is járt, h lyesebben keresztül utazott váro­sunkon. Madách Imrének Alsósztregován 1862. évi július 22-én kelt leveléből tudjuk azt. Ebben a leiéiben Madách arra kéri őt, hogy fogadja utitársának, ha Tompa Mihályt felkeresi és látogassa meg őt ott­honában. Valóban — Írja — a milyen fájdalmasan esnék, ha e tárgyban kérésemet mellőz­néd, oly rendkívüli szerencsémnek tarta­nám, ha annak teljesítésével újabb bizony­sággal toldanád barátságodat irántam. Csak néhány szóval tudósíts a napról, mikor in­dulni akarsz s Vácon alkalmatosságdm várni fog, első állomásra akár Szontágh Pál barátomhoz, akár öcsémhez viendő, hol már én várni foglak. Néhány héttel e levél kelte után Arany orvosi rendeletre a szliácsi fürdőre utazott, űtba ejtette Alsósztregovát és néhány na­pig ott időzött. Így tehát azt kell hinnünk, hogy megfordult városunkban. A Hokkant-iskoSa javára a Ka!. Legényegyletben pünkösdről villany­hiány miatt elmaradt színdarabot (Rokkant­huszár— Tündérlak AAagyarhonban) június 3-án, 7-én (Űrnapján) és 10-én adják elő, mindenkor este fél 8 órai kezdettel. Belép- tidij egy korona. ft váci gazdáik hadsegéi^ző bizottsága. Pestvármegyében már megalakult a Vár­megyei gazdák hadsegélyző bizottsága, melynek az a célja, hogy a pestvármegyei elesett földmivesek özvegyein és árváin termésük jövedelmének arányában legalább 3 éven keresztül, vagy egyszersminden- korra segítsenek, vagy a részükre ingye­nes használatra felajánljanak bizonyos földterületeket, hogy azok hozamából segít­senek a földmives hadiözvegyeken és ár­vákon. A vármegyei hadsegélyző bizottság felkérte Vác városát, hogy itt is alakítsák meg a helyi bizottságot hasonló célzattal, mely ügyben pünkösd hétfőjén jöttek össze a váci gazdák és szőlőtulajdonosok a vá­rosháza közgyűlési termében. Dr. Zádor polgármester nyitotta meg az értekezletet s ismertetvén a megalakulandó bizottság hazafias és emberberáti céljait, nyomban meg is alakult a Váci gazdák hadsegélyző bizottsága, melynek elnöke Nagy Sándor kir. tan., jegyzője Täuber Ferenc v. fogal­mazó, pénztárosa Borbély István anya­könyvvezető és ellenőre Baríoss Ferenc földbirtokos leltek. A megalakult váci bizott­ság kimondotta, hogy saját kebeléből gyűjtő bizottságot küld ki, akik házról házra járva; a gazdasági hordás után és a szüret be­fejeztével a gazdaközönség és szőllőtulaj- donosok között megindítják a gyűjtést. Volt róla szó, hogy a gazdák adója után köte­lezően rójják ki az adakozást, de jobbnak találta az értekezlet, hogy a termés arányá­ban a gazdák jószivére apellálva, tetszés szerint felajánlott adományokat gyűjtsenek. MonóifeEgázolás. Egy zebegényi születésű, 16 éves, vasúti pályamunkás, névleg Gabula Mihály Szob- ról utazván, Zebegényben le akart szállni a vonatról, mely még mozgásban volt, de oly szerencsétlenül ugrott le, hogy a kere­kek aiá került, melyek mindkét lábát elvág­ták. igy hozta be a vonat a szerencsétlen fiút Vácra, ahol pünkösd vasárnapján a városi kórházban kiszenvedett. Holttestét szülei hazaszállítanák Zebegénybe. RézgáSic érkezett. A vármegyei gazdasági egyesület a múlt héten megküldte a váci szőllősgazdák ré­szére az idei rézgálic szükséglet 2-ik rész­letét és pedig 3477 kilót, melyből minden -megrendelőnek 25 percenlje jut a rendelt mennyiségéből. A kiosztás idézők szerint most hétfőn, kedden és szerdán történik a városháza udvarán s mindenki csak az, idézőn jelzett napon kapja meg a rézgáli- cáí. A mostani, második kiosztással együtt 68 százalék adatik ki a feleknek:, mert előbb 43 percent osztatott ki. Ügy tudjuk, hogy rövidesen meg fog érkezni a harma­dik részlet is. 65 százalékos kukorica kenyér. Az elmúlt héten a hatóság kenyérsütésre főzőlisztet adhatott, a melyet 65 százalék­ban kukorica liszttel kevertek. Ugyanis a kiutalt kenyérhszt sürgetés ellenére nem érkezett meg s igy a rendelkezésre álló feli ér! i szítéi keíleil helyettesíteni. A 65 szá­zalékos kukorica liszttel való keverés egy­előre megmarad, mert a vármegyei kiuta­lás alapján csak úgy lehet a lisztmennyi­séget kiosztani. A kimérésnél el lehetünk készülve egy kis késedelemre is, mert a liszt legnagyobb részét más városok mal­maiból kapjuk s a szállítás ma sok aka­dályba ütközik. A szelvényeket azonban, ha némi késéssel is, be fogják váltani. Nyilttér. Egy váci korc&máros hőstette. Vasárnap este az egyik váci vendéglő­ben a korcsmáros, illetve iícés felesége beleszólván játékunkba, azt mondtam, hogy semmi köze a dologhoz. Az asszonynak hős férje erre nekem ugrott, torkon raga­dott és ki akart dobni a helyiségből sér­tegető szavak kíséretében. Sértegette mind­azokat, a kill itthon vannak, pedig ő is bár 30 hónapja katona, még nem volt a fronton. Tizennégy éve járok abba a vendéglőbe s hogy nem vagyok katona, azt testi gyen­geségemnek tudom be okul s ha csinál­tam is adóságot — éppúgy mint ő — min­dig kifizettem. Az adóság emlegetésével engem nem tudott lealacsonyítani, mert ő is elismerte, hogy mindig kifizettem ezt, én pedig viszont mondhattam volna, hogy a hős korcsmáros, azaz itcés is tartozott nekem bútorokért. Égi/ iparos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom