Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1917-06-10 / 23. szám
Harm'ncegyediK ávíolyam Vác 1917. junius 80. VÁC I HÍRLAP PoiitiRai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szérktsztőseg és kiadóhivatal ; Gróf Csáky Karoly-úl 4. sz, (Iparudvar.) Nyiltter so a egy korona. Telefon-szám I Vác mint áramfejlesztő központ. Irta Bakos József. I. Lovag dr. Floch Reyhersberg Alfréd adta ezen címet a múltkor egy cikkéneit, melyben egy általánosan kifejezett kívánság látszott megnyilvánulni, minden közelebbi meghatározol! ttrv nélkül. Ebből az alkalomból felevenedetf, mára háború elölt irt cikkem, a melyben én a címben említett eszmét tudtommal annak idején részletesen ismertettem, a „Váci Hírlap“ olvasó közönségével. A háború alatt azonban hallgattam vele, meri hitem szerint, most semmi sem fontosabb, mint dolgozni minden embernek a haza érdekéért úgy, a hogyan az neki az Istentől megadatott. Tehát nekem is minden más dolog elölt, csak az lebegett a szemem előtt, hogy dolgozni a katonáknak és a katonákért. A fölein lelő! szívesen és idáig szüntelenül megteltem és meg is óhajtom fenni. Most azonban, miután hiszem és vallom, hogy nem messze van az az idő, mely a várva-várf szent békét meghozza, minden emberi ellenkezés dacára is, eljött az ideje, hogy ismét dolgozzon minden ember a jövőért is. Ez okból felveszem ismét a cimüen jelzett eszme fonalát és a toll szolgálatával dolgozni kívánok a városéri, a társadalomért és néha-néha az egyes emberért is. Ez a háború a1 atf irt első cikkem legyen Vác városnak" szentelve, legyen megengedve, hogy megismertessem azon célt, melynek keresztülvitelében telire hívok mindenkit a városban. Ez a cél melyért dolgozni és küzdeni kell megteremteni, egy „Áramfejlesztő központot, vizerő hajtásra Vácon“. Hogy, hogyan legyen az megteremtve, hogy kik által és hol ? alább ismertetem, ezen és még ezután következő két cikkben. Először tehát azt irom meg kik azok, kiknek ebben a dologban legelőször meg kell mozdulni. Megjegyzem ezt itt mindjárt, hogy, ha az alább említendő érdekelt felek nem mozdulnának, közönséges „kisember“ létemre is kijelentem, hogy lesz, sőt ha kell majd, van is rá magánvállalkozó is. A ki azonban most mig az érdekeltek mozgásáról meg nem győződik, várakozó álláspontot foglal el. S ha az érdekeltek megteremtik ezt a telepet, akkor a pénzével ő is melléjük áll, de ha nem, úgy majd ő teremti életre ezt az eszmét. De hát itt jönnek az érdekeltek és pedig: Első a Ganz-gyár villamossági csoportja. Láttuk és látjuk állandóan, hogy mit kell eltűrni és elszenvedni a Ganz villanyos társaságnak a szénhiány miall. Azután látjuk, mit tűr el a közönség és az iparlele- pek az áram hiánya miall. Ide már löbb ok nem kell,, hogy meg legyen jelölve a Ganz villanyos társaság érdekeltsége és kötelezettsége. Ezeken csak a vizerőre berendezett áramfejlesztő telep segít. Második érdekelt fél Vác városa, mint a lei köteles közüzemeket teremteni és pedig olyanokat, melyek neki és a nagyközönségnek hasznot és munkaerőt ad. De köteles és érdekelt fél a város azért is. mert ha neki több ezer lóerőre berendezett áramközpontja van, mely neki számításom szerint több ezer korona jövedelmet hajt, könnyebben fejlesztheti azokat a közüzemeket (vízvezeték, csatornázás, kövezés, közvágóhíd, közkórház stb.) melyek hová továb égetőbb és égetőbbek lesznek. Harmadik érdekelt felek a hajóstársaságok, a melyek évtizedek óta keresnek egy megfelelő téli kikötőt. Ezt most ez alkalommal megtalálhatnák, megteremthetnék. Negyedik érdekeit fél volna az „Ujpest- Vác Nagymarosi villanyos vasút engedményesei. Kiknek igen nagy összeget kellene befektetni, ha a nekik szükséges áramfejlesztő telepei létesíteni akarnak. És ez még akkor is kockázatos befekletés, mert, hát ha holnap lenne is az a szent béke, eltelik pár év, még annyi szenet tudnak maguknak biztosítani, a mely az állandó üzemvitelhez szükséges. Ölödik érdekeli fél a városi polgárság, a kiknek a jövő kötelességévé teszi ezután, hogy pénzét okosan és lelkiismeretesen minden olyan,vállalkozáshoz hozzá adja, mely a várost fejleszti, előbbre viszi, magái pedig jól kiszolgáltatja, pénzét pedig jó kamattal gyarapilja. Hatodik érdekelt fél, a pénzes emberek, én ezeket igaz és lelkes szóval kérem fel, hogy ezután a pénzüket ne csali olyan helyre rakják lé, a ho! a megkapott kamattal vagy osztalékkal csak a maguk gazdagságát viszik előbbre-előbbre, hanem olyan vállalatokba is fektessék, a melyek úgy az egyes polgárnak — mert én azt is hiszem, hogy a jövőben egyformák leszünk a kötelességekben és a jogokban — mint a köznek is hasznos szolgálatot tesznek. Tehát érdekelt felek, gongolkodjatok, dolgozzatok, Az én tervem és célom; Áramfejlesztő központot teremteni vizerőre Vácon. Veletek, vagy nélkületek! Királyi kitüntetés. A király dr. Galcsek György prelátus- kanonokot társadalmi és közművelődési téren szerzett érdemei elismeréseid a lkod osztályú polgári hadi érdemkereszíte! tüntette ki Előléptetés. A m. kir. pénzügyminiszter dr. Tápay István pénzügyi titkári címmel és jelleggel felruházod szolnoki .pénzügyi segédtitkári jelen állomáshelye meghagyása melled a Vili. fizetési osztályba pénzügyi titkárrá nevezte ki. Felhívás a szülőkhöz és a tanulóifjúsághoz „Elvárom mindenkitől, hogy megértve e nagy időknek mindnyájunkat munkára hivó parancsszavát, minden erejét megfeszítve fog a jövőben is dolgozni...“ igy szólnak királyunknak, IV. Károiynak szavai a nemzőihez. Mindenkitől! Tőletek is, kedves tanuló ifjak! E rendkívüli időkben a ti testi j és szellemi munkátokra is számol tart a I király és a haza. Apáitok most mellüket az ellenség gyilkoló vasa elé tartva védik a ti életeteket. Megfogyatkozott a földmunkától életadó vasát forgatók száma. A könnyebb munkát nektek kell vállalnotok. Kell! Nemcsak azért, hogy segítsetek a földből előteremteni a harcban álló hősök és az itthonmaradtak élelmét, hanem azért is, mert a magyar föld szereíeíében álizzi- tott telketek megérti a hazai rög hivó szózatát, a mint munkáskezek után esengve szól: Jer, liszlits meg a gyomtól, taracktól, öntözz, kapálj, áss és gereblyézz, vess belém nemes magot, hogy a termés bő áldásával jutalmazhassam gondozásodat, munkádat! Ne hagyj lezüllenem, csak gyomot és tüskét teremnem nektek, mert az én örömem, az én boldogságom, ha olyan vagyok, mint Isten kertje; ha pedig elhanyagoltok engem, akkor olyan vagyok, mint a gondozatlan, fésületlen, mosdatlan árva gyermek, a Ilinek nincs gondozó édes anyja ! . . . Melyik magyar gyermek ne látna büszkeséggel a munkához, mellyel a hazai föld testét tisztogatja, ápolgalja nemcsak hasznosság szempontjából, hanem benső lelki ösztönből is ? Azt hiszem, olyan magyar gyerek egy sincs. Hanem értsük meg egymást. És e szavaimmal a szülőkhöz fordulok. „A nemzet, az összeség érdeke kívánja, parancsolja a fiúgyermekeknek a mezei munkában való részvételéi.“ Ezek nehéz, komoly szavak, miket a 6631/1917. sz. vallás és közoktatásügyi miniszteri rendeletből idéztem. Azt hiszem, most már elég leckét kaptunk abból, hogy a köz érdekében benne foglaltatik mindenkinek legjobban felfogott önérdeke is. Azért kérem a szülőkéi, engedjék meg gyermekeiknek, sőt buzdítsák azokat arra, hogy a nemzet, az összeség érdekének parancsszavát követve, jelentkezzenek az ifjúságimunkáscsoporlba felvételért. „A tanulóifjúság, midőn a szántóföldön, a mezőn, a réten munkát teljesít, a nemzet katonája és már zsenge korában megszerzi a nemzet elismerését“ — mondja a miniszteri rendelet. Nem kétlem, hogy a tanulóifjúság lelkesedéssel vállalja a munkát s hiszem, hogy a szülők örülni fognak a megnyilvánuló nemes buzgalomnak, különösen ha hangsúlyozom, hogy a rendelet a tanulóifjúság
