Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1917-05-06 / 18. szám
riarmmcegyeditv évfolyam 18 tzám Vác 1917. május 6. VÁCI HÍRLAP PolitiKal lap, megjeleni!! szerdán vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy evre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő, és iapíulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség es kiadóhivatal : Gróf Csáky Károly-út 4 sz, (Iparúdvar.) Nyilrter so a egy korona. Telefon-szám 17. A megpróbáltatás idején, Nyíltan és őszintén beszélünk, bizalommal és szeretettel. Amikel mondunk, nem ;a nyugtalanság, az idegesség fokozására mondjuk. Ellenkezői 'g. Józan megfontolásul, hogy teljesen megnyugodva nézzünk a hátralevő hónapokra a nemzet élelmikérdése ügyében. A hároméves háború mindent felemésztett. Legjobban talán az élelmiszereket. A küzdelem e mázsás súlyát különösen most érezzük, a mikor a régi eleség elfogyta előli állunk és a mikor még főbb hónap választ el bennünket az új ennivalótól. A hálralevö időre csak nagyon szűkösre szabott ennivaló készletünk van már. Annyi van, hogy csakis akkor tudunk kijönni vele, ha mindenki a legnagyobb takarékossággal él, különösen, ha lisztfogyasztását a lehető legkevesebbre szorítja. Ha ez! nem tesszük, ha nem tudunk lemondani, akkor a legnagyobb veszedelemnek nézünk eléje. Akkor hiába való voll a magyar katona rettenthetetlen bátorságos küzdelme. Akkor hiába szenvedtek milliók oly borzalmasakat a harctereken. Akkor hiába halltak meg az apák, a hitvesek, a testvérek, a fiák a csatatereken. Ezeknek nagy áldozatát, csodás munkájuknak eredményét mi megsemmisítjük, az utolsó órában mint valami kárlyaváral összedülni engedjük és mint hazaárulók a háború dühöngő fúriájának, az angoloknak tervét segiljük elő, hogy a kiéheztetéssel roppantsa össze igazságos küzdelmünket. Azok a testvéreink, a kik fegyverrel és életükkel védik és szolgálják hazájukat, három évet befejezve teljesitik már az emberfeletti kötelességei. Nekünk is nehéz volt a sorunk. Igaz. Sok keserűséget éltünk át. Nagyon igaz. Sok fájdalmas órákat szenvedtünk keresztül. Senki sem vonja kélségbe. A lövészárok lakóival azonban ne merészeljük összehasonlítani sorsunkat. Ez kigúnyolása, megszeníségtelenitése lenne a magyar katona páratlan szenvedésteljes küzdelmének. Megpróbáltatásunkat, nélkülözésünket "ú hátralevő időre kissé fokozni kellene, hogy a hároméves eredményeket meg ne hiúsítsuk. Ezt a célt a gyomornak szűkebbre szabásával tudjuk elérni azzal, ha mindenki a legnagyobb takarékossággal néi, ha mindennap megvon magától néhány falatot, hogy igy azlán mindennapra jusson egy kis éhség csillapító addig, a míg az Úristen újat nem ád. Nem lehetetlent kér, követel tőlünk a haza, a katona a harctérről. Mindnyájan teljesíthetjük. Teljesítenünk is kell. Mert a ki most nem hallgat a komoly szóra, a ki most nem gyakorol egy kis önmegtagadási, az a nemzet ügyének elárulőja, a haza tönkretevője és megérdemli, hogy a csataterek átka sújtsa agyon. | Emberek, legyünk okosak és ne üssük el üres szólamokkal ezt a jóakaró figyelmeztetést. Az urak nem koplalnak csak a szegény ember koplaljon! Az uraknak is kell koplalniuk és azok is megteszik e tekintetben a kötelességüket. Akiről pedig tudjuk, hogy nem igy lesz, hogy elrejtett készlete van, hogy bőségben él, akkor, a mikor másnak ti falatot is meg kell számlálnia, tessék feljelenteni, majd kiegyenlítik az igazságtalanságot. Jelentsük fel, ha úr, ha nem, bárki is legyen az. Rajiunk függ, hogy lehetőleg igazságosság legyen, hogy mindenki egyformán bőjíö je át a hátralevő hónapokat. Ennek megtétele mindnyájunk hazafias kötelessége. Még egyszer ismételjük komolyan és sok jó akarattal. A hálralevö időre csak akkor lesz elégséges az ennivalónk, ha a legszigorúbb takarékossággal és önmegtagadással élünk. Fontoljuk meg jól. Ettől függ a háború dicsőséges befejezése. A haza jövő sorsa. Éltől függ minden. Kinevezés, előléptetés, választás. A m. kir. kultuszminiszter dr. St iner Lajos meteorológiai assisién! egyetemi magántanárrá nevezte ki. Dr Steiner Lajos Vác város szülötte, fia néhai dr. Steiner Márton volt váci közszeretetben álló, népszerű orvosnak. — Ugyancsak a vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. Szűcs Istvánt, ki eddig csak a miniszteri osztálytanácsosi címmel volt felruházva, valóságos miniszteri osztálytanácsossá léptette elő. = Dr. Petrik Béla székesfővárosi segédfogaimazóf, Tragor János lakarékpénztári főpénztáros vejét fogalmazóvá választották. A kegyesalapitványok uj gondnoka. Motesic.zky János p. preiátus halála után a váci kegyesaiapiíványi hivatal gondnoka j s egyszersmind pénztárosa ideiglenesen ! dr. Baksay Károly p. preiátus nagyprépost volt s most az uj gondnok Podhorányi József prépostkanonok, felsővárosi plébános lett. Szent Flórián napja. Pénteken reggel trombitaszó hangzott a város főutcáján. Önkéntes tüzoltóíesfüleíünk zászló alatt, a kéményseprők és kályhások mentek a fehérek templomába, ahol ünnepélyes hangos misét hallgattak, védőjük szent Flórián napján. Az énekes szent misét a V. Ö. T. T. lelkésze, Kardoss Ágoston c. esperes mondotta. Uj felügyelő-bizottsági tag. Vasárnap tartóba a Váci Ipari és Kereskedelmi hitelintézet évi rendes közgyűlélésél, melyen az elhalt Racsek János igazgatósági tag helyére dr. Krakker Kálmán vármegyei aljegyzőt, eddigi felügyelő-bizottsági tagol, ennek helyére pedig felügyelőbizoltsági tagnak Nagy Sándor számlisztet választották meg. A gyermekvédelemről. Még küzdünk, még fiaink és testvérein k állják a harcol csodás bátorsággal és magyaros kitartással. Még az emberiség nem elégelte meg a véres öldöklést és nem tette hüvelyébe a kardot, de már elfáradt és megijedt a következményektől és már kezdi keresni a békés megegyezés útját, hogy összeforrassza a szeretetnek és megértésnek durva kézzel ketté szakasztott kapcsát, amely nélkül élni és a kultúra rögös mesgyéjén előrehaladni nem lehet. Már hallatszanak a bélié hangok s mi ezen édes muzika melleit örvendezve nem feledhetjük el, nem szabad elfelednünk, hogy olyan kérdések merednek reánk, melyeknek szerencsés megoldásától függ teljesen, vájjon a közelálló jövőben e! tudjuk-e foglalni Európa népei közölt azt a hely-et, rneiy bennünket jogosan megillet. — Sok és nagy íeladal várakozik reánk, melyek teljesítéséhez sok és erőteljes, Istent és hazáját lelkesen szerető, önzetlen és erkölcsös munkásra lesz szükségünk. Csak akkor fogjuk igazán élvezni a béke áldásait, ha tesz elegendő dolgozni tudó és akaró emberünk. Ebből kifolyólag elsőrendű kötelességünk figyelemmel kisérni a jövő polgárainak, a ma még gyenge ifjúságnak nevelését és megteremteni, ha hiányzanak, azokat a feltételeket, amelyek mellett kifejlődhetik erőteljes és nemesen gondolkodó egyénné. Elsősorban meg kell alkotni a csecsemők nehézményes védelmét, amely ugyan már megmozgatta a lelkeket, de még mindig szivárványos és nem általános, mint szükséges volna. Falun és városon egyaránt annyi csecsemő pusztul el részben tudatlanság, részben a kellő anyagi eszközök hiánya folytán, hogy ezt tovább tétlenül nem tűrhetjük. Szervezeteket kell felállítanunk, melyeknek kizárólagos célja a csecsemők halálozási százalékának megapaszlása. Mert csak igy lesz elérhető a háborúban mértéken felül megfogyatkozott emberanyagunk pótlása. És késni nem szabad, már is sokat késtünk, minden percnyi késedelem nemzeti veszedelmet jelenihet. A második kötelességnek a már fejlettebb korú ifjúságnak nevelése és védelme. Nevelése a tiszta erkölcsre és mnnkaszeretelre, amelyek nélkül az ember emberhez méltó életet sohasem élhet. Védelme a rossz befolyások ellen, melyeknek ma annyira ki van (éve, mert hisz’ a szegény családok gyermekeit a nyomorúság az erkölcstipró utcára kényszeríti, az apa a fronton lévén, az anya pedig naphosszat dolgozik a betevő falatért. Mindkettő legcélravezetőbben a a patronage utján érhető el. A patronage oly nagy fontosságú nemcsak társadalmi, hanem nemzeti szempontból is, hogy Különösen egy városból sem volna szabad hiányoznia. Mindenütt szükséges volna egy
