Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1917-02-25 / 8. szám
Harmincegyedih. évfolyam 8 st Am Vác 1917, február 25. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán évasárnap. fciíöfizetesi árak: helyben egy evre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ara 20 fillér. Felelős s/erkesziö és íaptnlaioi Dercsényi L>ezsö. mos: (írói Nvi"!«--r «o ázerKcszioseg es kiadóhivatal: Cs *kv Karoly-úf 4. sz, (Iparudvar.) egy korona. T;iefon-szám A többteemelésről. Az 1911. évi parlameníi drágasági vitákban születet! meg nálunk a többtermelés jelszava. Serényi gróf volt, a ki a drágaságnak minden remédiumát abban a rövid parancsban adta ki: termeljünk többel. Azóta természetesen nagyol változott a világ. A liverpooli piacon nem fizetik már 1 dollárra! drágábban minden lisztek között a magyar lisztet. Mines kivitelünk a nagy fogyasztó országokba, de nem is vinnénk ki, mert a nagy erőveszteségek mellett is, még mindig vagyunk annyian, hogy kenyerünket itthon fölegyük. Ellenségeink blokádját, minden csodás | hősiességük mellett is nem a búvárhajók j törik ál, hanem az istenadta föl az ő áldott termékenyen termő erejével, nemzeteket fentartó és tápláló ősi hűségével. A háborúnak erőfogyasztó mindennapos adószedését nemcsalt a nép sínyli meg, de megkeseriili a termőföld is. S épen azért ma hangoztatni a többtermelést, nem tartom egyébnek a háború előtt jómódban élt emberek siránkozásánál, a szűkös kenyérjegy bevezetése miatt. A többtermelés megvalósítása a háborút követő időknek mindenesetre egyik legfontosabb kérdése lévén, mezőgazdaságunk egész rendszerének átalakítását vonja majd magával. A többlermeiés egy teljesen fejlett agrikulíurának a velejárója, hazánkban máról-holnapra meg ne.t, oldható. Azonban már most készülnünk kell rá. Minden fejlődés szükségképen fokozatokat feltételez. S a fokozatok egymásutánjának rendje magát a fejlődést, segiti határozottabb és állandóbb valóságra. Hazánk mezőgazdaságának fejlettségi foka még csak olt tart, hogy az exlenziv gazdálkodással elérünk évenként nagyon ingadozó termésekben 13,531.000 hektár szántóföldön körülbelül 100 millió métermázsa kalászost, melynek legalább is 10 százaléka még az aratási időben elvész a keresztekben való kicsirázás, megpenészedés, dohosodás miatt. Tengeri termelésünkben a huzamosabb ideig tartó s nagyobb nedvesség! percent miatt az évi károsodás legkevesebb 20 százalék. Krumpli, répa, zöldség, takarmány termelésünkben a lassú munka, az őszi esőzések miatt siettetett romlás, célszerűtlen vermelés miatt percentekben és számokban ki sem fejezhetjük az évi veszteség millióit. Minek termelnénk lehál addig többet, mig a meglévővel okosan bánni nem tudunk. Igaz ugyan, hogy szinte megdöbbenünk, ha országunk termését összehasonlítjuk Franciaország, Belgium vagy Németország évi termésével. Németország sovány, homokos talaján már 10 eszlpndővel ezelőtt búzából 62 százalékkal, krumpliból 74 százalékkal, szénából 145 százalékkal többel termelt hektáronként, mint a magyar gazda kövér, fekete humusz talaján. Hektáronkint mi ezidőszerint 10-12 mázsa szemesterményt produkálunk Németország 16—20 mázsájával szemben De merem állítani, hogy a minden fokozat nélkül kikényszerilett többtermelés mezőgazdasági berendezkedésünk mai állöpotánan nálunk csak a romlás, veszteség és kár évi percentjét növelné. A többlermeiés elérésére előzetesen is széleskörű mezőgazdasági program megvalósításai feltételezi ember-, állal- és földvédelemben. Ma még a mi népünk nem a fö djének, de a házi kis kertjének, gyümölcsösének, veteményesének terményeit sem tudja a maga számára és élete javára ésszerűen felhasználni. Konzerválás, befőzés, aszalás, iz készítés, féli elrakás vagy teljesen ismeretlenek a nép elölt, vagy oly primitiv fokon gyakoroltatnak, hogy végtére is az istenadta termény a trágyadombra vagy az árokká kerül. így történik aztán, hogy ezen a tejjet-mézzei folyó átdob földön a magyar népnek olyan nyomorúságos a táplálkozása. A mezőgazdasági vagy mondjuk falusi élet régi, elhanyagolt alapjait teljesen szát kell rombolni. Falusi iskoláinkban el van hibázva a tanterv. Olyan ismeretekkel tömik a kis paraszígyerek fejét, mely az ő életének tartalmával : a földdel, annak okos művelésével, a termények százféle használhatóságával nem törődik. A tanítók ugyan íöbbé-kevésbbé tisztában vannak a gazdasági ismeretekkel, de könyvből, iskolai magyarázatokból sem a gazdálkodást, sem' a földet meg nem szereli a gyermek. Nagy szükség volna tehát arra, hogy minden faluban egy gyakorlatilag is kiképzett, szorgalmas, okos, józan parasztembert kis miníagazdaság berendezéséhez segítene az állam, a kitől tanulna az egész falu, de különösen tanulnának gyakorlati órák beosztásával az iskolás gyernlekek. És tanulnának nemcsak földművelést, hanem a mi talán még fontosabb, a termés okos megmentését, megtartását, felhasználását és értékesítését. Ez volna a többtermelés fokozatos eléréséhez az első lépés. A második lépés volna a népnek szigorúbb erkölcsi nevelése. A gazdálkodáshoz becsületes, józan és tiszta lélek szükséges. Máskép a legfokozotlabb többlermeiés melleit is tönkremegy a gazda. Hogy ma népünkéi nem zabolázza semmi erkölcsi és f-enyitó erő, tanúság rá az ügyvédek azon dicsekvése, hogy a háború ideje alatt 50 százalékkal megszaporodott az apró u. n. csirkeperek száma. Pedig ezeket a drága apró pereket is mind a kis parasztvagyon siratja meg. A zabolázó erkölcsi erő hiányára mutat továbbá az utóbbi időben hallatlanul felszaporodott s vakmerőén véghezvilt lopások száma, melyek országszerte a mezőgazdasági közbiztonság teljes elzüllését igazolják s a gazdálkodási kedv kiölésére vezetnek. Végül a többtermelés legnyomósabb alapja lenne a gazdatársadalom tehermentesítése. Hensch akad. tanár számítása szerint a háború elölt 1 mázsa búza termelési költ égé a gazdának belekerül 12 K 78 fillérbe. Rubinek számítása szerint 13 K 85 fillérbe! Ma, a mikor az adók, közterhek, drága munkás és cselédviszonyok szinte elbirhatatlanok a gazdára nézve, ki számíthatja ki, hogy 1 mázsa búza termelése mibe kerül. Igaz ugyan, hogy a többtermelés a kiadást felére apasztaná, de a löbbtermeléshez gazdálkodási kedv és energia kell. A mi pedig ma nincs. És még sokáig nem lesz. Mindaddig, mig a kis és középbirtok mai állapotából: a teljes becsértékig való eladósodásból föl nem szabadul. Kanonoki insfalfiácló. A királyi kabinetiroda e héten küldte le dr. Kesller István kanonoki kinevezését s ezzel együtt több váci szákeskáptalani kanonok fokozatos előléptetését megerősítő királyi kéziratot. Gróf Püspökünk kívánságára az uj kanonok és a promoveált többi kanonokok ünnepélyes beigtatása tegnap reggel nyolc órákor ment végbe a székesegyházban fényes egyházi pompával s I a székesegyházi ének- és zenekar teljes közreműködésével. A megható egyházi ünnepélyes beigtatást gyengélkedő megyés püspökünk helyett Gossmann Ferenc felszenteli püspök végezte, gr. Csáky Károly megyés püspök pedig az nap délben vendégül láíía asztalánál a székes káptalan tagjait. Hatodai eSőlépiefések, A király február elsejével Pauer János cs. és kir. huszárkapitányt, Valjevó ezidei. katonai parancsnokát ő'rnagygyá, Preszly Lajos m. kir. honvéd tart. gazdászati hadnagyot főhadnagyivá és Vadkerty Gyula m. kir. honv. népfelkelő zászlóst hadnagygyá léptette eM. Srfaí’etéí’s kitüntetés* Kontra György cs. és kir. 60. gyalogezredbeli e. é. önk. népfelkelőt felettes katonai parancsnoksága az ellenség előtt teljesíteti bátor és vitéz magatartása elismeréseid az orosz harctéren a bronz vitézségi éremmel tüntette ki. Siatáiosás. Özv. hegymegi Hegymeghy Lászlóné szül. szendrői Geöcze Eleonóra, mátyusi Szenczy Árpád nagynénje, február 24-ikén életének 93-ik évében elhunyt. Temetése holnap hétfőn délután megy végbe a rom. kát egyház szertartása szerint. Ny. b !
