Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1917-02-18 / 7. szám
VÁCI H i R L H 3 Kitüntetett hajóskapitány. A király az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálatai elismeréséül Dobó Aladárnak, az Első cs. és kir. szab. Dunagözhajózási társaságnál alkalmazott I. oszt. hajóskapitánynak a koronás arany érdemkeresztet a vilézségi érem szalagján adományozott. Elhunyt piarista. A kegyesrendiek sátoraljaújhelyi társháza és főgimnáziumának tanári kara gyászlapon jelenti, hogy Karsay János kegyesrendi áldozópap és nyugalmazott gimn. tanár, életének 61-ik, rendi tagságának 44 ik évében, hosszabb szenvedés után meghalt. Az elhunyt piarista a kilencvenes években a .váci rendháznak volt tagja és a magyar irodalomnak tudós tanára. Házasság. Dobrovits Viktor műszaki főtanácsos február 10-én kötött házasságot a Aradmegyei Feset pusztán özv. Sebők Sománé szül. Bolgár Margit úrnővel, néhai Bolgár Lajos volt váéi városi tiszti orvos leányával. Halálozás. Müller Ignác magánzó 67 éves korában Vácon, a Budadesli főút 57. számú házában vasárnap délután meghalt. — Králik Ferenc volt városi választott képviselő 67 éves korában hosszas betegség után hétfőn megboldogult. — A város legöregebb kádármestere. Fischer József 71 éves korában kedden, pár napi szenvedés után elhúnyt — Fikó Sándor, a Pestmegye Vác és Környéke munkatársa hosszas betegség után szerdán éjjel tüdőgümőkőrban meghalt 26 éves korában. Kevesebbet utazzunk! A vasutakkal szemben, a háború kezdete óta támasztott igények még mindig fokozódnak. A hadszíntér növekedése a hadrakelt sereg szükségleteinek elszállításához a járművek mind na yobb számát vonja el s az élelmicikkek s egyéb mellőzhetlen életszükségletek szállítása is nagy mértékben terheli meg a vasutakat. Hozzájárulnak ezekhez a vasúti üzemanyagok pótlásának nagy nehézségei és a szó katlanul zord téli időjárás okozta akadályok is. E körülmények kényszerítő hatása alatt a vasutak nem kerülhetik el a személy és áruforgalomnak a mainál fokozottabb korlátozását. A személyforgalom korlátozása azonban csak az esetre járhat a várt eredménnyel s csak úgy lesz a közönségre nézve is elviselhetőbb, ha maga a közönség hazafias és belátó támogatásában részesíti a vasutakat s lemond minden oly utazásról, a melyhez igazán fontos érdek nem fűződik. Első sorban a kirándulásokról és kéjuiazásokról kellene lemondani, de ezen felül is az igazán mellőzhetetlen esetekre kellene az utasokat szorítani. Ha a közönség e részben támogatná a súlyos helyzetben levő vasutakat, nagy terhet venne le azok vállairól s ezzel közvetve hathatósan segédkeznék abban, hogy vasutaink a hadviselés érdekében oly kiválóan fontos, de épp oly nehéz hivatásukat a haza érdekében annál jobban betölthessék. Nem szabad kukoricával etetni. A belügyminiszter rendelkezése szerint a kukoricát sertés, tyúk, liba s más állat etetésére ezentúl felhasználni nem szabad. Ezen rendelkezés ellen vétőket súlyos büntetéssel sújtják. Nincs szivarom, nincs cigarettám, nincs dohányom, a trafikba már be sem merek nézni, mert legutoljára, hogy megkérdeztem az egyikben, van-e dohány, mint elmebeteget be akartak vitetni. Hát mit csináljak? Már minden dohányforrás kimerüli, már minden trükköt végig csináltam. Tegnap még szívtam egy cigarettát: lenyiraitam a bajuszomat és ebből sodortam magamnak egyel. Rosszabb az sem volt, mint mostanában a purzicsándohány. Csak erősebb volt. mint az angol bagó, de ez onnan lehetett, mert a bajuszom is angolos volt Ma már nincs semmim A szivartárcámban hűtlen ideáljaim fényképei szoronganak csak, gyufám van, de nincs mire rágyújtanom. Sajátságos, a mig szivarom volt, mindig mástól kellett tüzet kérnem, soha nem volt gyújtó a zsebemben. De ez is egy olyan önvigasz : a gyufát mtgvellem, legalább ez iegyen meg. Ma még csak reggel van, hogy fogom ezt a napot kibírni? Mert semmi remény, hogy dohányhoz jussak. Vasárnap eszembe jutott, hogy van valahol éltévé egy nyolc koronás habanám, a mit egy ménkű nagy Gerbeaud-bankeíten kaptam. Gyönyörű darab, ezüst papírba volt csomagolva, akkor eltettem magamnak, gondoltam most elszívom. Nyolc koronás s/ivar ilyen időben! Előkerestem, felbontom a staniolpapirt, hát a szivar már nem volt benne, egy kÖLvér tollszár volt a helyébe csomagolva. Valaki már előbb jött rá erre az ideára és elszivta előlem a habanát. A műit héten még nagy úr voltam. Szivarom és cigarettám ugyan már akkor sem volt, de legalább pipázni tudtam. Az agg honvédeknek évek óta gyűjtöm a szivar végeket. Gondoltam szegény nemzeti hősök, úgy is megalázás, bagót adni nekik, felaprilottam pipadohánnyá a gyűjteményt. Odahaza és a kávéházból ugyan kidobtak a pipámmal, de a Duna-parton egész szépen kiszívtam egy-egy pipát. Ma már nincs semmi. A gyomrom üres, nem Ízlik az étel, nem izük az ital, alig aludtam valamit, mindig csak a dohányra gondolok. Irigykedve nézem a szövőgyár kéményét, annak jó, az füstöl. A Reitter-gyár kéménye is füstöl, a mozdony is füstöl, csak én nem füstölök, Érzem, nem bírom ezt soká. Egész sápadt vagyok, a szemeim beestek, elhanyagolom a külsőmet, én nem tudok dohány nélkül élni Milyen jó volt mikor még kérni lehetett, kölcsön, barátságból egy egy szivart, vagy cigarettát. Még volt, a ki adott, mert még volt, a kinek volt. De ma már másnak sincs. A legjobb barátomnak, a kinek egyszer az életét mentettem meg és most a harctéren van, iHam, hogy küldjön egy pár szivart. Ők rendesen megkapják porciójukat, miért ne küldhetné nekem szereteladományt. De a mig az ide ér! Addig én meghalok. És ha meghalok, nem hagyom ellemeltetni magam. Égessenek el, szálljon fel belőlem egy kis füst, hadd szívjam azt maga : ha, a tüdőmbe. Brusztcugot fogok csinálni magamból és ez olyan szép lesz. De a halálig még nagy út van, addig meg is kell halni. Most még csak beteg vagyok, mindenem fáj és ha a haláltól nem is félek, a betegségtől igen. Orvost hivattam, az orvos megvizsgált, csóválta a fejét és azt mondta l — Hm. Nem tetszik maga nekem. — Ezt már sokan mondták nekem, — feleltem. — Nagyon kell vigyáznia. Rendesen kell élnie. És ha komolyan akar gyógyulni, eltiltom a dohányzástól. Ránéztem. Vicc ez? Vagy ez az orvosi tudomány? Eltilt a dohányzástól, mikor hetek óta nem jutok rendes porciómhoz. — Doktor úr — mondtam neki — adjon egy trabbukkót és én báliéit lépésben végig táncolom a világot. De a doktor nemet inteti és igy felelt: — Azt nem. Hanem elengedem az orvosi honoráriumot, ha megkínál egy cigarettával. Aida Meg;öti a fémekért járó pénz. A fémrekviráló bizottság ez úton értesiti mindazokat, a kik fémtárgyaikat beszolgáltatlak, hogy az ezek után járó pénzt most küldötte meg a hadi kincstár. Az összeget e héten fogják kifizetni a városházán (a gazdasági hivatalban) mindenkinek, a kik idézte lesznek és felmutatják a beszolgál- v tatott fémekről szóló utalványukat. A p&ii.zért tehát csakis az idézésre jélentkt#.zenek az illetők. • Fafa SViargana a cime annak a változatosságban gazdag íilmm k, melyet az Állandó Mozgó két napra vasárnapra és hétfőre tűzött piűsorára. E nagyszabású filmben benne van ami csak ma egy a hivalasa magaslatán álló filmgyártól kapható. Nem túlzunk de szédül a fej attól a látványosságtól, attól a szenzációpergőiül, ami e filmnek 5 felvonásán át hetezer méteren keresztül a közönség elé tárul. A Fata Norgana (a Wolfson cirkusz utolsó díszelőadása) izgalmasság, látványosság és rendezés tekintetében a Szibéria és A kaméliás hölgy voltak, messze túlszárnyalja. Az előadások kezdete 5, fél 7 és 8 órakor. m unkaadók figyelmébe. A polgármester értesiti a város közönségét, hogy a zsolnai miniszteri kirendeltség területén nagyobb számban vannak oly mezőgazdasági munkások, akik néhány hónapra hónapszámosonként más vidékre is hajlandók elszerződni. Az érdeklődők forduljanak közvetlen a zsolnai miniszteri kirendeltséghez sürgősen, mert az elszerzödtelésre csak f. év március hó 15-ig nyílik alkalom. Lóiulajdonosok figyelmébe. E hó 25-én egy katonai bizottság érkezik városunkba, mely ezúton fejhivja a lótulajdonosokat, kik lovaikat önként óhajtják eladni, a vásártéren mutassák be. A lólulajdonossal megállapított vételárat azonnal készpénzben kifizetik. A szerkesztő iávoHéie alatta szerkesztésért felelős: BORBÉLY ISTIIÁN. Ny i Ittér. Köszönet nyíl vánitás. Mindazoknak a jó ismerősöknek és rokonoknak, akik szeretett leányunk elhunylakor mélységes bánatunkban a temetésen való megjelenésükkel iparkodtak fájdalmunkat enyhíteni, különösen pedig a váci Katolikus Legényegylet vezetőségének és tagjainak szives részvétükért ez úton mondunk hálás köszönetét. Vácon, 1917. február 13. í Stukovszky család.
