Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1917-02-11 / 6. szám

VAGI Hi R LAP 3 A kiosztott vaskeresztek súlya. A világháború folyamán eddig 420,000 má­sodosztályú és 10,000 darab elsőosztályú vas­keresztet osztottak ki. Egy keresztben 9 gr. öntöttvas és 9 gr. ezüst van, a kiosztott vaskeresztekhez 150 métermázsa érc kellett. A szalagokra 140,000 m. kellett. Lótulajdonosok figyelmébe. E hó 25-én egy katonai bizottság érke­zik városunkba, mely ezúton fejhivja a ló­tulajdonosokat, kik lovaikat önként óhajt­ják eladni, a vásártéren mutassák be. A lótulajdonossal megállapított vételárai azon­nal készpénzben kifizetik. Találós kérdés. Kaptuk az alábbi sorokat: A Ganz cég felemelte a villanyárakat azoknak, akik eddig ki voltak egyezve, vagyis pausál összeget fizettek. Felemelte pedig — egészen természetesen — azért, mert drága a szén, munkaerő stb. Igen ám, de ugyanakkor, amikor stájgerolt, nem tud adni vülanyosáramot, vagy ha tud is, felé­nyit adja, mint eddig. Mit emelt tehát, az elvont áramot? Mert akik órára fizettek, ha ezeknek emelte volna, azt értem, mert ezek megtalálják a számadásukat akkor, amikor kényszerítve vannak a spórolásra s igy behozhatják a felemelt árakat. De mi most mit csináljunk, fizessünk a redukált áramért magasabb árakat? AkiaGanzféleár­­emelésben megtalálja a logikát, annak haj­landó vagyok egy szál faggyú gyertyát ajándékozni! Tisztelettel egy pausálista. Felelet : Pausálista úr, találós kérdésével fordul­jon a legközelebbi városi közgyűlés elé ! Egyébként itt említjük meg, hogy a héten dr. Zádor polgármester lent járt Budapesten a szénelosztó központnál, ahol kilátásba helyezték, hogy fog a város szenet kapni, ha nem is az igényelt mennyiségben, sőt az ígéretnek már is van valami kis látszata, mert pár napra úgy, ahogy el van látva a város szénnel. Felülfizefések. A főgimnázium hangversenyén felülfizet­tek: Huber József dr. 24 K, gróf Csáky Károly megyéspüspök, Forgó Kálmán dr.. Jung János, Galcsek György dr. 20—20 K, dr. Széky Antalné 14 K, Ká)lay Ubui, Schef­fer András 12 K, Rózsahegyi Gyula, Vág­­hegyi Ágoston, Priszter Ágoston, Tragor Ignác dr., Podhorányi József, Schmidt Já­nos, Kestler Istvándr., Kiss József (Vác­­hartyán), Morlin Zsiga dr., Bartos Ferenc, Irgalmasrendi társház, Geiger Miksa, Hiizi­­gráth Lajos, Vadas József dr., Zádor Já­nos dr., Gossmann Ferenc, Balanyi György dr., Walter J. dr., Gerstenberger Oszkár, N. N., Milmann Katalin, 10—10 K, Arányi B. 8 K, Bruzda J., Báskay Dezsőné, Demjén L , Grünhut József, Hörl Péter dr. 6 — 6 K, Szalay Géza, Kolossváry Mihály, László Endre, Gyulay Ferencné, Matlyasovszkv Brigitta, Váró Károly, Sipos Mihály, Halász József, Tragor János, Légrády Ernő, Roller Gusztáv, Paszterkó Ádám, Göllner Hugó, Pfefferer Alajos, Holzbauer Róbertné, Kál­mán József, 5—5 K, Fábián nővérek, Vi­rágvölgyi Lajos, Éder Kálmán 4—4 K. Schaub István, Márkus Gyula dr., Lencsó Ferenc dr. 3—3 K, Velebni János, Nalonek Dezső, özv. Mébold Frigyesné, Arányi Krisztina, Borbély István, Vida Géza, N. N. Klapka .József 2 — 2 koronát. drams botrány. Világraszóló botránynak jött nyomára városunk nagy erkölcsi purifikátora, Kőim Mór borkereskedő, sirkő-vésnök, nyomda­tulajdonos és lapszerkesztő úr. Hosszú­­cimű lapja legutóbbi számában rendőr­­kapitány és ügyész után kiabál, tizenöt évi fegyházal emleget, mint legenyhébb bün­tetést Perlusz Márton részére, mert néhány borsókál tartalmazó húst árúba bocsátott. Ha már a város közönsége a „nagy bot­rányról“ tudomást szerzett, szükségesnek tartjuk, hogy azt minden maliciától, minden tendenciózus beállítástól menten mi is megismertessük a város közönségével. Es akkor a szenzáció hajhászás oxigénjével ökör nagyságúra felfújt béka megint csak összeesik jelentéktelen varangygyá íme: A városi állatorvos három napi szabad­ságon volt. Ez idő alatt Perlusz Márton egy sertést ölt saját házi szükségletére. (Meg kell engedni, joga van hozzá, ha mindjárt nem is volt kóser sertés.) Perlusz Márton azt hitte, hogy saját háztartásáról lévén szó, nem tartozik a hús állatorvosi megvizsgálás alá, mint a hogy fogyasztási adó fizetése alól is mentes az ilyen hús. Az 54/300. 1908. évi M. R. azonban ez eset­ben is kötelezi a mészárost a hús állat­orvosi megvizsgáltatására. Ez az egyetlen kihágás, a melyet Perlusz Márton jóhisze­­műleg elkövetett. (Nem valószínű, hogy fel­akasztják érte). A húst nevezett besózta és éléskamrájába eltelte. Ugyanekkor Perlusz Márton egy másik szabályszerűen meg­vizsgált és egészségesnek talált sertés hú­sát is mérte székében és egy vevőnek — nem lévén már a kívánt húsból — a saját céljára leölt sertés húsából adott egy ki got. Ezen húsban volt néhány borsóka s vevő a húst először egyik orvosunkhoz, azután Rultkay Imre m. kir. állatorvos úrhoz vitte, a ki a borsókákat megállapította. Harmad­nap hazajött a városi állatorvos. Értesült a 'dologról és nyomban utána járt. Meg­­állapította (és erről hivatalos úton jelen­tést is leit) hogy a kérdéses sertés húsa az 1 kig. kivételével Perlusz Márton birto­kában «van besózott állapotban, a hús többi részében borsóka egyáltalán nem volt található, miért is az a fent említett rendelet értelmében jóformán korlátlanul volna fogyasztásra bocsátható, ha azt tu­lajdonos tervbe venné. No már most! Ha nevezett mészáros tudla volna azt, hogy a sertés húsa borsókás, akkor bizonyára nem tarlóba volna meg saját háztartása részére. Pro secundo! Ha megtartotta saját háztar­tása részére, akkor bizonyára nem vette észre, hogy a hús borsókás és igy azt az egy klgoi, melyet belőle eladott (és a me­lyért véresen lakolni fog) teljesen jóhisze­­műleg .adta el. A húsban ugyanis csak a vevő fél konyhájában szeletekre történt feldarabolás közben vették észre a borsó­kát. Pro lertio. A sertés húsát, mely Per­­iusz Márlon háztartási tulajdonában van, még ha az borsókás is lenne, nem lehet tőle elvenni, mert ő azt el akarja fogyasz­tani háztartásában. Egyszóval öngyilkos akar lenni. És ezt nem akadályozhatja meg sen 1 i! Még Kohn Mór lapszerkesztő, stb. slb. úr sem. Pedig a hogy mi öt ismerjük és az ö filantropizmusát, ezt ő okvetlenül megtenné. Pax. A Váci Zeneiskola félévi vizsgálata. A múlt vasárnapon volt a Váci Zeneis­kola félévi vizsgálati hangversenye, melyen a növendékek bemutatták áz eddig tanul­takat a szülőknek és érdeklődő közönségnek Alár a kezdők is meglepő ügyességet mutatlak fel zongora tanszakban és hegedű­játékban. Különösen kitűntek Fárn ekGabika Farkas Anna és Klárika, Virágvölgyi test­vérek, Békési Margit a ki a zongorajátékon kívül báró Eötvös „Vár és kunyhó“ című melodrámáját szavalta, melyhez a zenei részt Ságh József igazgató szolgáltatta. Azonkívül kitűnt aztán Juracsek Aranka, ifj. Fárnek László, Kovács Iluska, Halászy Erzsébet és Edilhke Termáim Antal, Jarolim Nándor, Pfeiffermann István stb. Bolti tűz. Szerdán reggel, a mikor kinyitották Si­­malcsik Károiy Konstantin téri divatüzletét, a boltból hata inas füstfelleg tört elő. Az üzletben még talán elölte való napon, vagy este a kályhából pattanhatott ki a szikra, vagy valaki eldobta szivarját és valószínű­leg ez okozta a tüzet Egész éjjel lappan­gott a tűz elhamvadt több kendő sál, de inkább a nagy füst és meleg tett sok kárt az árúkban, mert lángra nem tudott lob­banni a veszedelem. Az üzlet árúi egyéb­kénig biztosítva voltaié Siftegfag^oii katona. Kedd reggelre a gödi halárban az ottani csendőrjárőr egy köpenynélküli, félig meg­­fagyolt, 40—43 év körüli katonát talált, aki beszélni már nem tudott s eszméletén kí­vül volt. A katona egy drótkerítésbe ka­paszkodott s teljesen meg volt dermedve. A csendőrök a katonát vonatra tették és Vácra szállíttatták, de a harcos útközben a vonaton meghalt. Semmiféle irás nem volt nála, csak néhány korona pénz s igy kilétét nem lehetett megállapítani. A hullát a városi kórházba vitték, ahonnan a róm. kát. egyház szertartásai szerint csütörtökön temették el. A megfagyott katonáról fény­­képfelvételt eszközöllek, hogy esetleg ké­sőbb valaki felismerhesse. Alsó ruhája szerb nemzeti viseletű volt s igy valószínű, hogy nem környékbeli ember lehetett. Nők a katonaságnál. A katonai intézeteknél, a kórházakban, egy hadügyminiszteri rendelet értelmében most gyökeres vállozás fog beállani A mi­niszteri rendeletnek nyilvánvaló célzata az, hogy úgy a katonai hivatalok, mint az^iro­­dakban és kórházakban a férfiakat fölvált­sák eddigi szolgálataik alól, hogy a fegyverké­­pes férfiakat honvédelmi célokra használják fe! és helyükbe női erőket fognak alkalmazni. A hadügyminiszternekilyeni rányú rendelete már meg is van és annak foganalosilasa csak igen rövid idő kérdése. A rendelet értelmében teljesen megszűnik az ápolói, (verteri) intézmény, amelyet eddig legna­gyobbrészt e célra beosztott katonákkal láttak el. Az összes ápolói leendőket most női ápolónők fogják el'álni, akik ezért a teljes ellátáson kívül kezdetben hatvan korona fizetést kapnak, később pedig, ha az ápolónői vizsgát letelték a teljes ellá­táson kívül havi 120 K fizetést fognak húzni. De nemcsak a kórházakban fog dominálni a női munkaerő, hanem a katonai hivata­lokban, irodákban és irodavezetőkön kivü[ minden más teendőt női alkalmazottak fog­nak ellátni. Ez utóbbi állások betöltésénél á háborúban hősi haláll halt katonák öz­vegyeit és árváit, rokkantak feleségeit ve­szik első helyen figyelembe, ha az illetők ily munka végzésére vállalkozni akarnak. A szerkesztő távolléte alatta szer­kesztésért felelős: BORBÉLY ISTVÁN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom