Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1917-12-25 / 51. szám
tlarnaincegyediK évfolyam 51 3£&j V7áct 1917. december 25. VÁCI HÍRLAP PolitiRai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre '4 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 20 fillér. Szent May ünnepén. Irta : RASSOVSZKY KÁLMÁN. A véres világesemények bizonyára elriasztónak a földi békességet s a szegény halandó megdöbbenve kérdi, vájjon mindaz, ami! jelenleg látunk és álélünk, nem teljes cáfolala-e az angyali ígéretnek „Dávid városában“? Vájjon csak a vigasz- forrása fesz-e ezután Krisztus eljövetelének szent emléke s hizlaló reménységért, belső megújulásért és felszabadulásért, hiába fordul majd a hivő a jászoléban tündöklő fényesség felé ? A kereszténység, mint történeti érő és fejlemény léped a világba, mint új eszme, a melyet történeti szükségek érleltek meg. Az öröm, a béke, a szeretet, a melyet igér és ünnepei, nehéz küzdelmek és áldozatok gyümölcse volt. A Békesség fejedelmének földi élete folytonos küzdelem és harc volt. Küzdött korának szellemével, a pögány világ megrögzött előítéleteivel, küzdött az iszonyú testi szenvedésekkel s végül küzdött a halállal. Küzdelmei azonban diadallal végződtek. Az eszme, a mit zászlójára irt, győzött. Ezen eszme megünneplésére készül a keresztény világ immár a negyedik véres karácsony ünnepén. Évfordulóját ünnepelni annak, aki! a „Békesség Fejedelmének“ mondtak a próféták, a kinek születésekor az ég angyalai békességet hirdettek és Ígértek a jóakaraté embereknek s a ki maga is kijelentette és biztosított bennünket, hogy „békességet ad nekünk, olyat, a minőt a világ nem adhat.“ . . . Szent karácsony estéjén szokva vagyunk elfeledni, hogy odakűnn hideg van; hogy a szivekben bánat lakozik, hogy vannak emberek, a kik gyűlölték egymást, hogy vannak emberek, a kiknek nincs otthonuk, kik éheznek, fáznak, nélkülöznek. Szokva vagyunk csak azt érezni, hogy a milyen meleg van a szobában, olyan édesen melegít szivünk szeretete, hogy a milyen szépen világit a karácsonyfa gyertyalángja, olyan szelíden világi! a gyermekeknek körülöttünk ragyogó naiv öröme . . . De fájdalom, még mindig a háború jegyében ünnepeljük a béke bárányának a földre jövetelét, sötétségben a világosság felgyúlását, kegyetlen harcok közepetíe a szerelet, a megváltás Istenének megszületését. Szinte megáll a szivek verése arra a gondolatra, hogy ezerkilencszáz évvel a béke bárányának, az emberszeretet prófétájának megszületése ulán a keresztény népek irtó háborút vívnak egymással, milliók állnak fegyverben, földbe beásott sáncokban egymás elpusztítására törve s mialatt mi itthon a meleg szobában igyekszünk őrömet varázsolni családi körünkbe, addig olt künn a harcmezőn milliók áznak, fáznak, koplalnak és harcolnak egymást Felelős szerkesztő és laptulajdmm' Dercsényi Dezső. Szerkesztőség es kiadóhivatal : > Gróf Csáky Károly-út 4- sz, (iparudvar.) Nyiltter sora egy korona. Telefon-szám17 irtva... Hideg borzongás fut végig tagjainkon a karácsonyfa tövében, ha e világháborúra gondolunk, melyhez hasonló még nem volt, a mióta a világ áll, sem dimenzióiban, sem borzalmasságában, sem teknikájában, sem makacsságában. Mintha megbomlott volna az egész emberiség, úgy támad, küzd nemzet nemzet ellen három világrészben, szárazon és vizen. És kis nemzetünk ebben a rettentő világháborúban nem télien néző, hanem számottevő cselekvő tényező. Nem azért, mert nemzeti hiúság, vagy önző hatalmi vágy ragadott bele, hanem mert hatalmas, nagy nemzetek ránk kényszeritetfék, hogy megvédjék magunkat, országunkat, hazánk területi épségét ellenségeink bomlasztó aknamunkája ellen. Nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy a hármas bérc és négy folyam egy ország maradjon-e, vagy darabokra hulljon ; hogy a mi gyermekeink, kik most oly gondtalanul örvendenek karácsony esléjének s a szülői szeretet melegének, hogy ezek az ártatlan lelkek szabad nemzet fiai máradjanak-e vagy; idegen zsarnokság rabigájába görnyedjenek. S ha erre a kérdésre gondolunk s az eredményekre, miket hosszú véres harcok után elértünk; ha az orosz fegyverszünetre s a közelgő békére megdobban a szivünk s új élet, új remények csillaga bontakozik ki a vérzivataros felhők közül, múljék el rólunk a háború iszonyaitól való hideg borzongás, (örüljük le szemünkből a fájdalom könnyeit, keményedjék meg el!ágyult szivünk, ne lássuk többé a szenvedő katonát, hanem üdvözletét küldve a harcok hőseinek, gondoljunk a gondtalanul örvendező jövő nemzedékre, veszteségeinken vigasztaljuk magunkat azzal a hidalta!, hogy ki a mit elvesztett, ennek a jövő nemzedéknek békéjéért, szabadságáért, boldogságáért vesztette el -s gondoljunk arra, hogy a megszülelell Jézus nemcsak megszületésével döntőbe romba a pogánykor barbarizmusát, hanem szenvedéseivel és halálával s az emberiség sem egy csapásra vedlett ál rabszolgalaríó pogányból az egyenlőség elvi alapján álló nemzetekké, hanem hosszas és véres küzdelmek után lépésről-lépésre haladva, nagy visszaesésekkel, mini a milyen a mai véres háború is, haladt a civilizáció útján. A szeretet, a jóság Istene nem győzheti le az irigység, a hatalmi' vágy és önzés ördögét nagy áldozatokkal járó küzdelmek nélkül. De, mint mindig legyőzle, akként most is le kell győznie. S mi is le fogjuk győzni ellenségeinket, ha bízunk Istenben, ügyünk igazságosságában . . . Önuralom, kitartás és bizalom a jövőben és akkor az elkövetkezendő szent karácsony-esték boldogsága tisztább és nagyobb lesz, mint a milyenben részünk ma van! Esküvő. Farkas Jenő honvéd százados, a m. kir budapesti honvéd táviró tiszti tanfolyam vezetője, Farkas Antal n yug. államvssuli főellenőr fia, nőül velte dr. Soós Józse mezőtúri orvos leányát, Erzsébetet. <• üj parancsnok. Az országos hadigondozó hivatal váci rokkantrskolájánát Károlyi Lajos honv. főhadnagy utóda, mint felügyelő különítmény parancsnok dr. Farkas István m. kir. honv főhadnagy lett. Hősi halál. Koch Imre gépész-mérnök, többszörösen kitüntetett cs. és kir. szapőr hadnagy, ki hosszú ideig Zubovich Fedor bombavető csapatánál teljesitelt hadi szolgalatot, az olasz harctéren fejlövéstől megsebesülve, november 20-án az insbrucki kórházban hősi halált halt. A megboldogult fart. hadnagy Koch Henrik nyűg. máv. főellenő.’ fia voit, mindössze 29 éves, néhai Szabó Antal belügymin. oszt. tanácsos leányát, Szabó Mártát vette nőül s két kis árvát hagyott hátra. Hoitkéz a múzeumért. Újabban a Muslay Bertalan és Alojzia hagyatéki vagyoni kezelő bizottság fizette be a múzeumegyesülel pénztárába az alapítványi dijat. Eddigi rendes tagjaink közül Hirmann István gyáros, dr. Mayer József ügyvéd és Meiszner Rezső nagykereskedő a 120 korona összeggel alapító tagok lettek. , Zenetörténefmi előadás. Múlt vasárnap délután ismét vendége volt a váci zeneiskolának: Janatschek István zeneszerző és zongoraművész, kinek tiszteletére Ságli József szépen sikerült kis házi ünnepséget rendezett szép számú érdeklődő jelenlétében. Tiz pontból állt a kis müsoL melyet Kökény. László prológusa nyitott meg. Weinberger Mancika mondta ezi ei kedves csevegéssel, majd az igazgató a vendégül latot! művész működési körének fontosságát fejtegeíle a zenei élet fejlődésével, haladásával szemben. Ezután Szabó Magda, Halászy Erzsiké és Hervay Irma tanárnő mutattak be egv-egy művet az ünnepelt szerző alkotásaiból,mig Halászy Elvira és Erzsiké Szigetvár ostromát adták elő zongora képletben, ahol szemeink előtt átvonult a tanácskozás, a végbúcsú, az ima és a harcoló hadak harctérre való indulása. S ha Perlusz Mancinak a művészhez szóló üdvözlő szavai nem siettek volna igazolni, hogy a zeneiskola ünnepélyén vagyunk, hát azt hittük volna, hogy jelen vagyunk teljes szivveHéiekkel Szigetvár ostrománál. De odaült a művész is a zongorához, hogy eljátsza a Barcarollát, a ki varázshangokot csalt elő a zongora húrjaiból, mely elismerés nélkül nemi maradi: a növendékek babérkoszorúval jutalmazták meg a zenei élet fejlődésének úllörőjét, melyet szép szavak kíséretében Mészárics Kamilla nyújtott át. A kis ünnepséget a művész impromtujával zárta be, a mit bámálatos készültséggel, hivatásának teljes művészetével adott elő1
