Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1917-12-25 / 51. szám
VÁCI H I KL A H A ruszki krumplit keres. J Olyan kegyetlenül hideg az idő, hogy reggel tőlünk kérdik telefonon: nálunk löl- lék-e a farkasokai? Honnan gondoljátok? érdeklődik az tileg ielefonislája. Meri hát a lövések abból az irányból jöttek — szól a válasz — a fronton, tudod, hogy béke van, ott nem szabad elsülni a fegyvert. Igen, fegyvernyugvás van, talán még a figyelőnek kiállított baka is a dekkungjá- ban ül. A honvéd-családból sem látszik senki sem az utón, pedig azokból a legmulatságosabb ürügyek alatt egynéhány mindig lóg a fagyos rögeken ide, oda. Senkinek sincs sürgős dolga most,. fel:ége- sen néma a megriíkilotl fenyves erdő, hallgat a Sólyomfár, meg a Magyaros, némán ülnek alattuk a behavazott fakeresztek glé- dába állítod sorai. Egyedül az arbajlos ruszik nem nyugodnak. Esik, vagy havazik, mindegy, szabályos, soh’ se sietős tempóban megjárják az útjukat, savószinű szemük egy pillanatra megakad az útszéli elhagyatott istállón (de jó lenne lűz mellett melegedni benne!) aztán elhaladlak mellette, másfelé révedezik a gondolatuk. Vagy talán nem is gondolkodnak. Az úton nincs mit javítani, (Ivégezfe azt a húsz fokos fagy. szeszélyesen összerángatva a vasat és kőnél keményebb röge- ket merevített bele a keréknyomba. A csákány is szikrát hányva patlan le róluk. Dolgozni azonban csa>; kell valamit, az őrig szegedi népfelkelő mutogat nekik kézzel is, meg az otromba fegyverével is. hogy a Csóbányos-patak pariját tisztogassák a hegyről legörgetett fenyőszálak'.ól. A nagy harcok idejéről maradt igy, mikor az oláh volt a hegyen és száz meg száz szálfát taszított le, hogy a bakák sorát ritkítsa. Most máskép van már: mi vagyunk a hegytetőn és az olajt — mint a székely mondja — mézes pogácsával sem lehet kicsalni föld alatti fedezékéből. Nézem a ruszik munkáját, hogy az a száz ember mikor kezd munkához. Mert ő náluk is közös vonás, hogy minden fölös fáradságot el lehet tenni holnapra. Először egypár a jegel tapasztalja, hogy rá lehet-e lépni a Csóbányosra. A többi meg már helyet is foglalt a falörzseken, a melyek most úgy festenek, mintha valami.földrengés hányta volna egymásra. Munka elölt édes a pihenés. Lapál, csákány, ásó sincs már a hónuk alatt, egyik, másik rábámul, mintha kérdenék mozdulatlan arcukkal: — ki fog veletek dolgozni? Az én ruszkim nem ül, a jégre se kívánkozik. Az ő testén is az a jellegzetes, kopott, földbarna kabát, a mii odaátról hozott magával, az ő füle is le van kötve a piszkos ronggyal, mint a többié, csakhogy a szeme élénkebben csillog, mintha azt látnám, azért figyelik. A patakparlon egy kis tisztás. Kerítés van körülte, kidőlf, bedőlt, a ruszki szép tempósan odatart, gondolja, mind hiába. Az egyik karóban megfogódzik, a havat rúgja serényen, aztán megint tovább ballag és előbb táncolja a kérges földteritől, hogy engedjen, megmeg rúgja üirelmeíle- nül, mint az állását megunt ló a port. Egy pillanatra felnéz, lehajol a csákányért és vágja, döngeti a rögöt, melyik erősebb nála. Ám a két karja győzi, ha megsiklik is szikrázva a csákány, hogy majd elröpül. Egyik ütés a másik nyomában, mind sűrűbben követik egymást, a ruszki már rém lát, nem hall, lázas türelmetlenséggel dolgozik. Ilyen lehet a munkája a blum- fonleini gyémántkeresőnek, mikor a kavicsrétegben kincset sejt . . . Most már enged a rög, tenyérnyi mélyedés is van előP.e, a ruszki mint a sas, lecsap, meggémberedett marka egy fél krumplit szőrit görcsösen. Nem nagyobb egy diónál, kőkeményre van fagyva, odaviszi a szája elé és I ehell elé vei szeretné felengesztelni, Most ökle eltűnik a barna kabát feneketlen mélyén, már megint vájja, vájja a jéggel bélelt fészket nagyobbra. És ismét egy krumli . . . Egész. Viszi az ajkához, úgy tűnik, mintha a fagyos röget leharapná a drága kincsről. Hanem a többi nehéz munka aztán hiába való: a fészek legmélyén sincs több. De nem fárad, újra rúgja, más helyen a röget, a csákány megint szikrázik és néha, ritkán le-le csap a sas a jeges fészekre . . . De neszei az öreg szegedi népfelkelő' is. Érzékében vame, hogy a bandából hiányzik valaki, vagy a szokatlanul gyors csákányülések figyelmeztetik, nem tudom, arra fordul és óvatosan felé tart. Most baj lesz, gondolom. A fegyveres hatalom majd erélyesen megreparáljn a megsértett rendet. Hát a fegyveres halalom semmi gorombaságot nem csinált, csak mikor odaér, szól röviden: — No van ? — Ván, van ! válaszol rekedlen a ruszki és arcán csillog a nehéz .munkában szeméből kibugyant köny. Csend. A szegedi magyar szólal meg ismét: — Ruszki, van masinám! Oh, a gyújtó, itt a harctéren majdnem olyan kincs, mint a krumpli, a miből az idén oly kevés termelt! A ruszki arca szélesre húzódik és groteszkül int kérges tenyerével. Hát ehhez a képhez, kérem, épen alko- nyodik. Itt, keleten nagyon korán van este. A patakparton pattog a száraz fenyőgaly. Két arcot világit meg a fény, néha egy-egy kezet, a mint szakértőén forgatja a parázsban a drága, jó krumplit, hogy meg ne égjen. Úgy szerelném ezt a képet a népek sorsáért aggódó komoly diplomatáknak Becsbe; vagy hova elküldeni . . . * Hazamenet, botorkálva a rögeken, az a gondolat foglalkoztat, hogy ennek a képnek alighanem vau pendantja is. Odaát nagy Oroszországban Az egész külömb- ség csak az, hogy ott a magyar fogoly vájja a krumpli-fészket és a muszka őrnek van gyújtója. Fenyőgaly meg olt is akad. Ezt a képet is el lehetne küldeni Petro- grádba, vagy hova. A csendes megértésből talán hamarább megszületnék a béke ; . . (Monte Nemira, 1917. dec.) D. D. Az ujj telefon tarifa * előre láthatólag 1918. jan. 1-vel lép életbe s megszűnik az ingyen beszélgetés Vácról Budapestre s a környékbeli helyekre. Az uj rendelet megszünteti az egész országban a környékbeli és törvényhalósági távbeszélő forgalmat s e helyett a következő zónarendszert állapítja meg: 3 perces rendes beszélgetés dija (sürgős eseteknél ennek háromszorosa) 25 km távolságig 25 í„ 26—50 km-ig 50 f., 51—100 km-ig 1 K, 3 101 — 200 km-ig 2 K, 201 km-en túl 3 K. Az előfizetési díj oly vidéki városokban, a hol száznál kevesebb előfizető van, évi 120 K, a nyilvános jellegű helységekben 240 K, nyári állomás 60,K; a hol száznál több előfizető van, évi 240 K, nyilv jellegű helységben 360 K. A mellékállomások tekintet nélkül az előfizetők s a mellékállomások számára évenként 75 K nyári állomásoknál is. Hivatalos állomások (valamint orvosok és állatorvosok csakis előfizetési díjra nézve) ölven százalékos előfizetői s beszélgetési dij kedvezményben részesülnek. Az ugyanazon központhoz kapcsolt előfizetők egymással ingyen beszélgetnek, (tehál a váci előfizetők egymás közt a jövőben is ingyen beszélgetnek). Uj főállomás bekapcsolási dija dec. 1-től egyszers- mindenkorra 100 K, mellékállomásé 50 K. A váci városi területen túl levő előfizetők külkilométer dijai az eddigi évi 24 km helyett is arányosan emeltetnek mint p. u. Vác 45 (Marx János Mária-udvar), Vác 26 (Serényi János «gróf Vácduka). Vácon jelenleg 98 fizető-főállomás van, tehát egyelőre évi 120 K-t fizetnek az előfizetők, de ha a bekapcsolásra bejelenteti körülbelül 26 uj előfizető megkapja vezetékét, évi 240 K-t fog az előfizetés kitenni. Egy 3 perces beszélgetés Budapesttel 50 í-be fog kerülni, mig p. u. Rákospalota , Leányf lu , Nézsa-, Nagymaros sal (a melyek a váci központtól 25 km távolságon belül fekszenek), 25 f-be. Lesznek kedvezményes árú beszélgetések, nagyobb (p. u. 500, 1000) számú beszélgetésekre való előfizetésnél. Az egész uj tarifa a háború tartamára érvényes. A rokkantak karácsonyára utólag adpmányoztak még Vörösmarty Lajos, ifj. Potlornyai Gyula 25—25 K-t, Váci Dijnok Egyesület 20 K-l, Korpás Lajos, Mébold Lajos 10—10 K-t, özv. Mébold Frigyesné és Arányi Krisztina 5—5 koronát. Váltsuk meg újévi üdvözleteinket! Az idén is felkérjük olvasó közönségünket, hogy régi szokásukhoz híven váltsák meg újévi gratulációikat! Oly egyszerű és kényelmes a dolog s mégis mennyi szemrehányástól szabadulunk meg, ha beküld- jük egy-kél koronánkat a V. H. szerkesztőségébe s nem kell aggódnunk, hogy valakinek elfelejtettünk gratulálni, amiből majd harag származik. A begyüit összegeket átadjuk a polgármesteri hivatalnak, ahol majd kiosztják a váci szemérmes szegények között, nekünk pedig nem kell irkálnunk, gratulációkat küldözgetnünk, hanem leróttuk adóságunkat azzal, hogy az adakozók neve olt lesz az újságban, hogy megváltották a szegények javára gratulációikat. Uj iüzifa-árak. A Vác városi szénbizottság megállapította, hogy a tűzifa métermázsája 10 K 1918. febr. végéig Grünhut Józsefnél. A viszonteladó a tűzifát felvágott , állapotban kilogrammonkint 13 fillérért adhatja legmagasabb áron. N yiltíér. Köszönefsiyifvánifás. A Vác városi íiszíujitásnál a tanácsnoki állásra pályáztam, de még a választás előtt lemondtam erről a tervemről. Most mindazoknak a mélyen fiszielt v. képviselő uraknak, akiknek bemutatkoztam s akik directe vagy indirecíe is pártfogásukba vettek, ezúton fejezem ki szives jóindulatukért hálás köszönetéinek Budapesten, 1917. decz. 15. Dr. Szokol Willibald.
