Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1917-12-08 / 49. szám
tiarmincegyediK évfolyam» 49 sra i. Vác, 1917. december 8. VÁCI HÍRLAP Politikai lap. megjelenik szerdán és vasárnap. ’•Jófizfiv'si ;<r;ik helyben eev ívre 12 K, félévié rt K, Tgvedévre '1 K. Vidéken: egy evre 4 K. félévre 7 K Egyes szám ara 20 filler. Felelős szerkesztő és ianiuiaulonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség es kiadóhivatal Gróf Csak» <\Ároly~út 4- sz. (Iparudvar.) Nyihter s .> a egy korona. Telefon-'-'im TP •• gr Vác r. t. város vöröskereszt üdülő kórházának (br. Andreánszky-villa) története. A még most is dúló világháború elején sok egyéb kérdés melleit élénken foglalkoztatta a hivatalos körökéi s a társadalom nemesen érző lagjail a sebesült és beteg katonák elhelyezésének és ápolásának ügye. Vác városának i égebben ’vállalt kötelezettsége érleimében 500 üdülő belegel kellett volna elhelyezni és gondozni A város polgármeslere gyűlésbe hívta lársadalmunk minden önzetlen, hazafias munkára kész lagjail, a kik úgy gondolták, hogy mivel ennyi sebesülíet a i áros egy helyen elhelyezni nem lúd. .magán házakhoz adja őket s bár ez a mód körülményesebb és kényelmetlenebb, de eképen elegei tesz hazafias kötelességének. A magán lakások megtekintésére felkér! hölgyek körében felvelödött az eszme, hogy azok az. úti családok, a melyek mindenkor készek hazafias áldozatra, magánlakásukban sok esetben nem gondozhatják a sebesült katonák*^, hanem egy megfelelő lakatlan házban felszereléssel és munkabírásukkal hajlandók a nemes ügyel szolgálni. Alkalmas, üresen álló ház volt épen a br. Andreánszky villa, a melyet tulajdonosa a helybeli vöröskereszt egyletnek ajánlóit fel kórházi célra. Minthogy a vöröskereszt egylet az ajánlatot nem fogadta el, a Hentesen gondolkodó bárói család a városnak ajánlotta fel a házat hasonló célra, A város az ajánlatot köszönettel elfogadta. Mikor a házat hazafias buzgósággal fáradozó úri nők felszerelték, megalakult a kórházi bizoltság. Az orvosi teendők ellátására sikerült megnyerni dr. Lenesé Fe-, renc főorvost, a főápolónő teendőit Sommer Gyuláné látta el, a konyhán a felügyeletet Korpás Lajosné vállalta, a kórház tisztán tartására, a fehérneműk gondozására Éder Kálmánná, özv. dr. Hudák Janó sné, Takách Zoltánná vállalkoztak; ápolónőket a helybeli vöröskereszt egylettől kaptunk, különösen lelkei buzgósággal fáradoztak Mogyorósy Istvánná, Vizoly Margit és Szekeres Jolán önkéntes ápolónők. A kórház anyagi vezetését, a pénztárkezelést a helyi segítő bizottság vezetősége: dr. Galcsek György, Miltényi Aurél dr. Kisparti János és Borbély István végezték. A kórházba 1914. oki. 28-án kaptunk először belegekel. Ettől kezdve 1915. február 13-ig voltak sebesültjeink. Február 13-tól a kórház szünetelt jun. 7-ig. Közben megnyílt Vác város hadikórháza. Kis körünket elhagyva nagyobb körben végezte minden elismerésre méltó hazafias munkáját Korpás Lajosné, a kinek a helyébe Korpás Páloé úrnőt sikerüli megnyernünk. A hadikórházban fejtettek ki nagy hazafias munkát dr. Galcsek György és Miltényi Aurél. j Kórházunk újra megnyílt 1915 jun. 7-én ; Ettől kezdve a kórházat dr. Kisparti János ; vezette, a pénztárt Borbély István anya| könnyvvezefő kezelte végig. A konyhán I felváltva Éder Kálmánné, Takách Zoltánné, > özv. dr. Hudák Janosné ügyeltek, ez utób! binak szeptemberben történt eltávozása I után dr. Tragor Ignácné jött munkatársnak I a gazdasági ügyekben, a fehérneműk gondozását pedig Velzer Lili végezte. Az ápolást a főorvos és föápolónő vezetésével jun. 7-től Mogyorósy Istvánné, Pres/ly Lincsi, Velzer Lili, Rajzó Sári és Szekeres Jolán önk. ápolónők végezték, az utóbbi 1915. szeptemberig, Preszlv Lincsi 1916. szepí.-ig, Rajzó Sári okl.-ig, a többiek végig. 1916. női. hónaptól kezdve László Endréné volt szives az ápolás munkájában részlvenni s heíenkint egy napon a konyhán is felügyelni. Ez év április havában városunkból elköltözői! Takách Zoltánné, a kinek a helyéi egy ideig Gyürki Manci látta el. A felsoroltak közreműködése mellett a kórház 1915. jún. 7-föl ez. év aug. 1-ig teljesítette hivatását. A katonai felügyeletet a helybeli vöröskereszt egylet kórházához vezényeli felügyelőtiszt teljesítette ; az első időben Kunz Arisztid ’ cs, és kir. huszárhadnagy, 1915. jun. 7-től Kallay Uhui cs. és kir. huszárfőhadnagy, a ki állandó jóindulattal és mindenkor tapasztalt szives készséggel | volt segítségünkre hazafias munkánkban. | A katonák lelki gondozását a róni, katolikusoknál Horváth Elemér pápai kamarás, püspöki titkár, a reformátusoknál Sáfár Béla ref. lelkész, az evangélikusoknál Sommer Gyula ev. lelkész látta el, az izr. vallási! katonákat Pollák Fülöp főrabbi vette pártfogásába. Az egész, idő alatt ápolásban részesült a kórházban 625 sebesült, illetőleg beteg katona; a betegnapok összes szarna 23637. A kórházban haláleset nem fordult elő. Ezek csak külső adatok, ezek csak a keretét adják annak az. odaadó, példás munkának, a melyet a kórház főorvosa az ápolónőkkel kifejteit. Minden válogatás nélkül egyforma szerefetlel fordultak a belegek felé, a legnagyobb lekiismeretességgel teljesítették önként vállalt, önzetlen munkájukat. Minden igyekezetük arra irányult, hogy ne csak a test egészségéi adják vissza, lianem hogy megszerezzék a lélek nyugalmát s megelégedést teremtsenek a családi otthon melegét nélkülöző véreink, a harcosok közölt. Azokat olvasmányokkal láttuk el, ügyes-bajos dolgaikat meghallgatták, lanácsokkal látták el, leveleiket, kérvényeiket megírták stb. Kórházunk üdülő kórház volt, de azért több alkalommal kaptunk olyan katonát, a kinek betegsége vagy sebesülése nagy körültekintést, gondos kezelést igényelt. Ezek a nagy tapasztalatokkal, kitűnő emberismerellel s széleskörű ismeretekkel biró orvosban a biztos megmenlöjükeí, atygilag szerelő para'ncsolójukat találták . meg, az ápolónőkben pedig azt a szeretet teljes gyengédséget és figyelmet, a melyet a szenvedő embernél semmi sem pótolhat, de a mely magában is értékes tényezője a javulásnak. * Kórházunk életét állandó szives érdeklődéssel kísérte és adományaival gyakran felkereste a város áldozatkészségben felül nem múlható közönsége. A kórház berendezéséhez tetemes részben járult hozzá, pénz és természetbeni adományaival a legnagyobb jótevő maga a házat rendelkezésre bocsájló bárói család volt Csak nemes, nagy lelkekben fakadhat az a tettekre buzdító érzés, amely a külső ünnepelletés és elismeréstől elvonulva reklám nélkül, csendben termi a hazaszeretet ilyen hasznos, értékes gyümölcséi. Önkéntes adományokból gyűlt össze a kórház egész berendezése. Senki sem számított arra kezdetben, hogy ennyi ideig fart "a háború. A berendezést, különösen a ruhaneműi újakkal kellett pótolni. A régiek javításában, az újak elkészítésében nagy szorgalommal buzgóikodfak úri társadalmunk hölgytagjai. Öröm volt látni a nem lankadó munkakedvel s nyomában fakadó munkát; jó! eső érzéssel töltött el a boldogság látása, amely ápoltjaink arcáról sugárzott le. Egy kis család volt ez a kórnáz, amelynek minden lagjáí a kölcsönös megértés, az ápolták iránt érzett szeretet fűzte össze. Együtt örültek, ha ezt a nagy világesemények reánk nézve kedvező fordulatai megengedjék, egymás vigasztalásával enyhítették annak a hazafias bánatnak a súlyát, amely felhőként nehezedett valamennyinek a lelkére. A társadalom tagjainak olyankor volt betekintése ebbe az életbe, mikor munkaerejét vagy adományát hozta e! hazafias áldozatnak, továbbá évenként karácsony estélyén, amelyet a szeretet ünneppé avatott a kórházban. Az egyházmegyei növendékpapok ének és zenekarától előadott darabok, szavalatok, beszédek voltak a katonákkal együttérző szivek ünnepi megnyilvánulásai, a közös bajban vigasztalást nyújtó, szebb jövőre biztató eszközei. A kórház anyagi ellátásáról a Magyar Szent korona Országai Vöröskereszt Egylete gondoskodott, amely a’ sebesült és beteg katonák után megegyezés szerint fejenként és naponként kettő (2), majd három (3) korona ötven fillért, utóbb négy (4) koronát adott. Az egész idő alatt kiutalt 79482 koronát; a katonák ellátására, gyógykezelésére fordítottak 81079 koronát. A hiányt adomá-EH lezárult fejezet tlác Boris ítéletéi.
