Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1917-12-02 / 48. szám
VA Ci HÍRLAP 3 Nyomozások és ki h a 11 g atá sok a városi közélelmezós körül. Szombaton reggel az Orsz. Közélelmezési Hivataltól egy rendórfógalmazó és egy detektív jöllel< ki Vácra, hogy a hosszúcirnű újsággal kapcsolatos feljelentések alapján itt a helyszínen tjtsék meg az álIilólagos árdrágitási, áruzsorázási eseteket, a jogtalan rekvirálási históriákat s a közönséggel való közélelmezési visszaéléseket, amelyek ismert okokból Perlusz Márton és Vác városa ellen irányulnak. A rendőrfogalmazó a délelőtt folyamán a polgármestert hallgatta ki, tőle kért egy és más följelentési adatokra felvilágosítást, délután pedig kémpróbákal „ejtettek meg, hogy az éppen akkor folyamatban levő hús- és zsirkimérésnél a hatósági székben rendesen adagolnak-e ? Amikor itt nem talállak visszaélést, felhívták a még zsírra várakozó asszonyokat, hogy ha esetleg panaszuk van, jelentkezzenek a rendőrségnél s mondják azt el. Különböző, hihetetlenebbnél hihetetlenebb hírek terjedtek el egyszerre a városban, amikor megtudták a népek, hogy Budapestről detektívek járnak a városban s egyeseket már keresztre is feszítettek a félrevezetett elégedetlenek. Mindössze azonban annyi történt, hogy a zsirjegyek kilukasztás; módját nem értők panaszra mentek a rendörfogalmazóhoz, a ki sorba vétette fel velük a jegyzőkönyveket, de amikor estére a polgármester felvilágosította a fogalmazót a lyukasztásokról, a több, mint ötven jegyzőkönyvet megsemmisítette a panaszfelvevő. A héten azlán ismét kijött a rendőrfogalmazó Vácra s a hatóságilag lefoglalt sertések, a gabona és liszt ügyek iránt érdeklődött. A fölfujt s az elégedetlen nép előtt nagy botránynak látszó, de alapjában véve csak egyesek ellen irányuló hajszának pedig az lesz a vége, hogy a nép még azt a keveset sem tudja majd megkapni, amit eddig nagy nehezen birtak nekik megszerezni. Ha pedig ez megtörténik — amint hogy kilátás van rá —, akkor aztán a már méltán zúgolódó lakosság fenyegető föllépését vájjon hogyan fogja majd lecsillapítani a purifikáló, ki.s dolgokban botrányokat kereső fel jelen tő. Nekünk nincs szándékunkban bűnöket leplezgetni, bűnösöket védelmezni, nem is erről vanfjmosf szó, de hogy valaki részben szenzáció-hajhászásból, részben az ől éri kellemetlenségek miatti bosszúból a szegény, háborús viszonyok miatt elgyötört s igy könnyen ugratható, mindennek felülő népet még jobban uszítsa s végül is kitegye annak, hogy aztán igazán semmihez se tudjon majd hozzájutni, ezt már igazságérzelünk s a fenyegető bajok meggátlására való törekvésünk követeli, hogy ez éllen komolyan, higgadtan,'a lakosság érdekében tiltakozzunk. Halálozás. Özv. Pertik Gyuláné szül. Vadkerty Ilona, néhai Pertik Gyula siketnémaintézeti tanár özvegye rövid szenvedés után 60 éves korában tüdőgyúladás következtében szerdán délután meghalt. Az elhunyt úrnőt kiterjedt rokonsága nagy részvét mellett temette el tegnap délután az alsóvárosi sirkerlben lévő családi sirboltba. Galcsek-utca. A váci múzeumegyesület választmánya szerdán délután ülést tartott, hogy a jövő évi rendes közgyűlését előkészítse. A választmányi ülésen parentálta el dr. Tragor Ignác elnök Vác városának nagy halottját, mint a muzeuinegyesülel választó ányi tagját s indítványára egyhangúlag Ihatározták, hogy a muzeumegyesület felkéri Vác város képviselőtestületét, hogy elhunyt nagy halottjáról, dr. Galcsek György prelálus-kanonokról nevezzék el az egyik utcát. Itt említjük meg, hogy a múzeum jövő évi közgyűlésén néhai dr. Freysinger Lajos felett dr, Tragor Ignác fog emlékbeszédel mondani. Köszönet. A váci rokkantiskola igazgatósága úgy az intézet, mint a rokkantak nevében hálás köszönetéi fejezi ki a november 24-én tartott művészestély rendezőbizolfságának, a Vácon állomásozó géppuskás és kerékpáros osztag tisztjeinek, a kik szenei Fördös Vilmosné és Kállay Uhui gondos és fáradhatatlan irányítása mellett, Rády József és Lemberkovics Alajos századosok vezetése alatt a legönzellenebbül végezték a rendezés munkáját. Ugyancsak köszönetéi mond az összes szereplőknek és mindazoknak, a kik bármily természetű közreműködésükkel hozzájárultak az est sikeréhez. Végül pedig az áldozatkész közönségnek, a mely bőkezű feíülfizetésükkel lehetővé tette, hogy vitéz rokkantainknak karácsonykor némi ajándékkal kedveskedhessünk és rövid időre feledtetni tudjuk • kiállott szenvedéseiket. Nyugiázás. A váci szervezett munkások nov. 25-én tartott Kkíalin-estélyén a jótékony célhoz fel üifizetései k kel a következők járultak hozzá : E. L. 8 K, Simei István 6 K, Gebhardt József 5, K, Bene Andor 4 K, Hirmann Lajos 3 K, Kovácsik Mihály, Soós János, Gotthárszky Lajos, Noficer János, T. Tóth Ferenc, Horniczky Anna, Gubacsi György, Bogdán Sándor 2 —2 K, Lőbl Ernő, M M., Leopold Jenő, Bakos János 1 — 1 K. A felülfizetéseket hálás köszönettel nyugtázza a rendezőség. A szerkesztő távolléte alatta szerkesztésért felelős: BORBÉLY ISTVÁN. Szellemjárás a Zeneiskolában. — 1917. november 25. — Gyermek mesékből hallottuk, hogy a szellemek rendszerint az éjféli tizenkettő és egy óra közötti időt tartják legalkalmasabbnak a földre való vándorlásra. Múlt vasárnap azonban közös elhatározással megváltoztatták ezt ez időt és délután öt órakor a váci zeneiskolában lelki szeméink előtt megjelent Erkel Ferenc és Ábrányi Kornél szelleme... Ságh József, a zeneiskola igazgatójának egyszerű meghívására jöttek le a felhőkön túlról, hogy megismerjük őket szelleiui nagyságukban, a mint megismerték hívei művészetük csillogó korálgyöngyének fenséges ragyogásában azt a mély tudást, mellyel a magyar zene a magyar fajjal együtt vigad örömében és együtt sir bánatos óráiban. Szép számú hallgatóság gyűlt egybe a zeneiskola növendékéin kívül s még az ünnepség el sem kezdődőit, mikor szájról szájra ment a hir: köztünk van Siposs Antal is! Ugyanaz a közönség, mely most körülfogta Siposs Antalt, már elbúcsúzott egy alkalommal nyilvános működésétől, - nem is azért jött hozzánk, hogy a zongora húrjaiból varázszenét fakasszon, hanem eljött, mert mágnesként magához vonzotta a két művésziélek: Erkel Ferenc és Ábrányi Kornél szelleme. És Sipos Antal úgy érezte, a hol ők e földön járnak, ott van az ö helye is; mert csak művészlelkek társaságában érzi jól magát a művész. Pontban öt órakor nyitotta meg Erkel Ferenc és Ábrányi Kornél tiszteletére rendezett zenetörténelmi előadást Ságh József igazgató s bevezetésül Szlacsányi Olga elmondta Kökény Lászlónak néhány sorban megirt prológusát, melyben a két szellemhez fűzi elismerő szavát. Majd Halászy Elvira és Erzsiké négy kezes Erket-nyitánya üdvözölte a két szellemet, hogy eme üdvözlésben a hallhatatlan lelkek kiváló tehetségei ismertek fel a Halászy nővérekben, azt mondanunk sem kell. Most Ságh József igazgató az ö megszokott. tapintatos előadásával gondolatokban elvezeteti Erkel Ferenc szülőházáig, onnan a művészietek pályafutásán keresztül a ravatalig, mely megállította az oly szépen fejlődő zenei kultúrának haladását. A kedves előadást olykor olykor Szlacsányi Olga és Szenczy Lajos illusztrálták: az előbbi zongorán, az utóbbi pedig hegedűn előadta Erkel Bánk-bán egyvelegét, melynek végén a közönség úgy az igazgatót, mint a két növendéket osztatlan tapsaival jutalmazta. Ezután, áitért az előadó Ábrányi Kornél művészi pályájának ismertetésére. Előadásából megtudtuk, hogy Ábrányi Kornélnak ő maga is kedves családtagja, aki a nagy mesternek leányát bírja feleségül. Előadását Halászy Edith fűszerezte Ábrányi Virágdalával, de kedves vott Nell Mancika éneke is, a ki Ábrányitól népdalokat adott elő kellemes hangján az igazgató zongorakisérete mellett. Utolsónak a zeneiskola buzgó tanárnője, Hervay Irma Pelőfi-Ábrányi Szegény legény búja című zeneképet adta elő zongorán, melyet a hallgatóság nagy tetszéssel fogadott és tapsokkal bőven jutalmazta az előadót. A kis műsor utolsó száma volt ez a zenekép, de a közönség még várt egy szereplőt: a fehérfürtű Siposs Antalt. Nem váratott sokáig magára, odaült a zongorához, melytől már búcsút vett egy Ízben s több magyar népdal előadásával a hallgatóságnak is, meg önmagának is bizonyára sokáig feledhetetlen perceket szerzett. Elmerengett a nóták szövegén, lelke a meszszibe szállt, ezüst fürtjei csillogtak a villanyfényben, ő maga pedig olyan lett egy-egy pillanatra, mint a hazajáró Ábrányi Kornél szelleme... * Bánffy Gyula. Paleszt.nai menekültek. Városunknak újabb lakói vannak, még pedig nagyon messziről, a szent földről. Most, hogy az angolok Palesztinában erősebb offenzivát kezdettek, az ottani, amúgy is csak könyöradományokból éldegélő zsidó lakosság menekülni volt kénytelen s igy került Vácra is egy pár zsidó család, különösen asszony- és gyerek nép.ség Fóliák Fülöp főrabbinak újabb bajára «miimwnmmMUMreMmHamft'SMMMd
