Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1917-12-02 / 48. szám

VA Ci HÍRLAP 3 Nyomozások és ki h a 11 g atá sok a vá­rosi közélelmezós körül. Szombaton reggel az Orsz. Közélelme­zési Hivataltól egy rendórfógalmazó és egy detektív jöllel< ki Vácra, hogy a hosszú­­cirnű újsággal kapcsolatos feljelentések alapján itt a helyszínen tjtsék meg az álIi­­lólagos árdrágitási, áruzsorázási eseteket, a jogtalan rekvirálási históriákat s a közön­séggel való közélelmezési visszaéléseket, amelyek ismert okokból Perlusz Márton és Vác városa ellen irányulnak. A rendőrfogalmazó a délelőtt folyamán a polgármestert hallgatta ki, tőle kért egy és más följelentési adatokra felvilágosítást, délután pedig kémpróbákal „ejtettek meg, hogy az éppen akkor folyamatban levő hús- és zsirkimérésnél a hatósági székben rendesen adagolnak-e ? Amikor itt nem talállak visszaélést, felhívták a még zsírra várakozó asszonyokat, hogy ha esetleg panaszuk van, jelentkezzenek a rendőrség­nél s mondják azt el. Különböző, hihetet­lenebbnél hihetetlenebb hírek terjedtek el egyszerre a városban, amikor megtudták a népek, hogy Budapestről detektívek járnak a városban s egyeseket már keresztre is feszítettek a félrevezetett elégedetlenek. Mindössze azonban annyi történt, hogy a zsirjegyek kilukasztás; módját nem értők panaszra mentek a rendörfogalmazóhoz, a ki sorba vétette fel velük a jegyzőköny­veket, de amikor estére a polgármester felvilágosította a fogalmazót a lyukasztá­sokról, a több, mint ötven jegyzőkönyvet megsemmisítette a panaszfelvevő. A héten azlán ismét kijött a rendőrfogalmazó Vácra s a hatóságilag lefoglalt sertések, a gabona és liszt ügyek iránt érdeklődött. A fölfujt s az elégedetlen nép előtt nagy botránynak látszó, de alapjában véve csak egyesek ellen irányuló hajszának pedig az lesz a vége, hogy a nép még azt a keve­set sem tudja majd megkapni, amit eddig nagy nehezen birtak nekik megszerezni. Ha pedig ez megtörténik — amint hogy kilátás van rá —, akkor aztán a már mél­tán zúgolódó lakosság fenyegető föllépé­sét vájjon hogyan fogja majd lecsillapítani a purifikáló, ki.s dolgokban botrányokat ke­reső fel jelen tő. Nekünk nincs szándékunkban bűnöket leplezgetni, bűnösöket védelmezni, nem is erről vanfjmosf szó, de hogy valaki részben szenzáció-hajhászásból, részben az ől éri kellemetlenségek miatti bosszú­ból a szegény, háborús viszonyok miatt elgyötört s igy könnyen ugratható, minden­nek felülő népet még jobban uszítsa s végül is kitegye annak, hogy aztán igazán semmihez se tudjon majd hozzájutni, ezt már igazságérzelünk s a fenyegető bajok meggátlására való törekvésünk követeli, hogy ez éllen komolyan, higgadtan,'a la­kosság érdekében tiltakozzunk. Halálozás. Özv. Pertik Gyuláné szül. Vadkerty Ilona, néhai Pertik Gyula siketnémaintézeti tanár özvegye rövid szenvedés után 60 éves ko­rában tüdőgyúladás következtében szerdán délután meghalt. Az elhunyt úrnőt kiterjedt rokonsága nagy részvét mellett temette el tegnap délután az alsóvárosi sirkerlben lévő családi sirboltba. Galcsek-utca. A váci múzeumegyesület választmánya szerdán délután ülést tartott, hogy a jövő évi rendes közgyűlését előkészítse. A vá­lasztmányi ülésen parentálta el dr. Tragor Ignác elnök Vác városának nagy halottját, mint a muzeuinegyesülel választó ányi tag­ját s indítványára egyhangúlag Ihatároz­­ták, hogy a muzeumegyesület felkéri Vác város képviselőtestületét, hogy elhunyt nagy halottjáról, dr. Galcsek György pre­­lálus-kanonokról nevezzék el az egyik ut­cát. Itt említjük meg, hogy a múzeum jövő évi közgyűlésén néhai dr. Freysinger La­jos felett dr, Tragor Ignác fog emlékbe­­szédel mondani. Köszönet. A váci rokkantiskola igazgatósága úgy az intézet, mint a rokkantak nevében há­lás köszönetéi fejezi ki a november 24-én tartott művészestély rendezőbizolfságának, a Vácon állomásozó géppuskás és kerék­páros osztag tisztjeinek, a kik szenei För­­dös Vilmosné és Kállay Uhui gondos és fáradhatatlan irányítása mellett, Rády Jó­zsef és Lemberkovics Alajos századosok vezetése alatt a legönzellenebbül végezték a rendezés munkáját. Ugyancsak köszö­netéi mond az összes szereplőknek és mindazoknak, a kik bármily természetű közreműködésükkel hozzájárultak az est sikeréhez. Végül pedig az áldozatkész kö­zönségnek, a mely bőkezű feíülfizetésük­­kel lehetővé tette, hogy vitéz rokkantaink­nak karácsonykor némi ajándékkal ked­veskedhessünk és rövid időre feledtetni tudjuk • kiállott szenvedéseiket. Nyugiázás. A váci szervezett munkások nov. 25-én tartott Kkíalin-estélyén a jótékony célhoz fel üifizetései k kel a következők járultak hozzá : E. L. 8 K, Simei István 6 K, Geb­hardt József 5, K, Bene Andor 4 K, Hir­­mann Lajos 3 K, Kovácsik Mihály, Soós János, Gotthárszky Lajos, Noficer János, T. Tóth Ferenc, Horniczky Anna, Gubacsi György, Bogdán Sándor 2 —2 K, Lőbl Ernő, M M., Leopold Jenő, Bakos János 1 — 1 K. A felülfizetéseket hálás köszönettel nyug­tázza a rendezőség. A szerkesztő távolléte alatta szer­kesztésért felelős: BORBÉLY ISTVÁN. Szellemjárás a Zeneiskolában. — 1917. november 25. — Gyermek mesékből hallottuk, hogy a szel­lemek rendszerint az éjféli tizenkettő és egy óra közötti időt tartják legalkalmasabb­nak a földre való vándorlásra. Múlt vasár­nap azonban közös elhatározással meg­változtatták ezt ez időt és délután öt óra­kor a váci zeneiskolában lelki szeméink előtt megjelent Erkel Ferenc és Ábrányi Kornél szelleme... Ságh József, a zeneiskola igazgatójának egyszerű meghívására jöttek le a felhőkön túlról, hogy megismerjük őket szelleiui nagyságukban, a mint megismerték hívei művészetük csillogó korálgyöngyének fen­séges ragyogásában azt a mély tudást, mellyel a magyar zene a magyar fajjal együtt vigad örömében és együtt sir bána­tos óráiban. Szép számú hallgatóság gyűlt egybe a zeneiskola növendékéin kívül s még az ünnepség el sem kezdődőit, mikor szájról szájra ment a hir: köztünk van Siposs Antal is! Ugyanaz a közönség, mely most körülfogta Siposs Antalt, már elbúcsúzott egy alkalommal nyilvános működésétől, - nem is azért jött hozzánk, hogy a zongora húrjaiból varázszenét fakasszon, hanem eljött, mert mágnesként magához vonzotta a két művésziélek: Erkel Ferenc és Ábrányi Kornél szelleme. És Sipos Antal úgy érezte, a hol ők e földön járnak, ott van az ö helye is; mert csak művészlelkek társasá­gában érzi jól magát a művész. Pontban öt órakor nyitotta meg Erkel Ferenc és Ábrányi Kornél tiszteletére ren­dezett zenetörténelmi előadást Ságh József igazgató s bevezetésül Szlacsányi Olga elmondta Kökény Lászlónak néhány sor­ban megirt prológusát, melyben a két szel­lemhez fűzi elismerő szavát. Majd Halászy Elvira és Erzsiké négy kezes Erket-nyitá­­nya üdvözölte a két szellemet, hogy eme üdvözlésben a hallhatatlan lelkek kiváló tehetségei ismertek fel a Halászy nővérek­ben, azt mondanunk sem kell. Most Ságh József igazgató az ö meg­szokott. tapintatos előadásával gondolatok­ban elvezeteti Erkel Ferenc szülőházáig, onnan a művészietek pályafutásán keresz­tül a ravatalig, mely megállította az oly szépen fejlődő zenei kultúrának haladását. A kedves előadást olykor olykor Szlacsányi Olga és Szenczy Lajos illusztrálták: az előbbi zongorán, az utóbbi pedig hegedűn előadta Erkel Bánk-bán egyvelegét, mely­nek végén a közönség úgy az igazgatót, mint a két növendéket osztatlan tapsaival jutalmazta. Ezután, áitért az előadó Ábrányi Kornél művészi pályájának ismertetésére. Előadá­sából megtudtuk, hogy Ábrányi Kornélnak ő maga is kedves családtagja, aki a nagy mesternek leányát bírja feleségül. Előadá­sát Halászy Edith fűszerezte Ábrányi Virág­dalával, de kedves vott Nell Mancika éneke is, a ki Ábrányitól népdalokat adott elő kellemes hangján az igazgató zongoraki­­sérete mellett. Utolsónak a zeneiskola buzgó tanárnője, Hervay Irma Pelőfi-Ábrányi Szegény legény búja című zeneképet adta elő zongorán, melyet a hallgatóság nagy tetszéssel foga­dott és tapsokkal bőven jutalmazta az elő­adót. A kis műsor utolsó száma volt ez a zenekép, de a közönség még várt egy sze­replőt: a fehérfürtű Siposs Antalt. Nem váratott sokáig magára, odaült a zongorá­hoz, melytől már búcsút vett egy Ízben s több magyar népdal előadásával a hallga­tóságnak is, meg önmagának is bizonyára sokáig feledhetetlen perceket szerzett. El­merengett a nóták szövegén, lelke a mesz­­szibe szállt, ezüst fürtjei csillogtak a villany­fényben, ő maga pedig olyan lett egy-egy pillanatra, mint a hazajáró Ábrányi Kornél szelleme... * Bánffy Gyula. Paleszt.nai menekültek. Városunknak újabb lakói vannak, még pedig nagyon messziről, a szent földről. Most, hogy az angolok Palesztinában erő­sebb offenzivát kezdettek, az ottani, amúgy is csak könyöradományokból éldegélő zsidó lakosság menekülni volt kénytelen s igy került Vácra is egy pár zsidó csa­lád, különösen asszony- és gyerek nép­­.ség Fóliák Fülöp főrabbinak újabb bajára «miimwnmmMUMreMmHamft'SMMMd

Next

/
Oldalképek
Tartalom