Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1917-11-11 / 45. szám
ilarmincegyedih évíoiyaix» 45 >2á« Vác» 1917. r ovember II. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjelenih szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy » vre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő és Dercsényi laptulajdonos:. Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) ilttér so-a egy korona. , Telefon-szám 17 IGalcsek György 1 A székesegyház kripta ajtaja isméi megnyílt és a csendes nyugalomban elfoglalta helyét Galcsek György fáradt teste. Lelke az égben, leste a megszentelt földben, nemes gondolatvilága vájjon közöltünk-e? Földi salaktól megliszhdva immár előliünk áll a nagy, érző, nemesre törő lélek s nincs, ki könnyet ne törölne szeméből, búcsúzván Galcsek Györgytől. Előttünk áll a főpap. Mély vallásossága erőt ad fáradni nem tudó munkájának, hite, meggyőződése átpalántálódik a hívők ezreibe. Látjuk őt a vármegyén, a városházán dolgozni s az! hiszszük, ez a lélek nem fog soha sem megroppanni, ismerjük óriási munkásságát az oltáregyesületben, a líceumban, a hadirokkantak intézményeiben, de nem látjuk, hogy ez a munkában és munkabírásban óriás egy órát szentelt volna a maga emelkedésének. Mindent a közcélokért, ezenfelül a mi ideje maradi, lelke jó sugallatából a rászorultakért — jvalláskülömbség nélkül! Ezt mutatják nekünk életének évtizedei s haló porában áldjuk Galcsek Györgyöt, a kivel megajándékozta városunkat a Mindenható. Lelkinagysága a nagy távolban most bontakozik ki igazi, mindent és mindenkit átölelő nemességében. Sem a papnak, sem az embernek nem tud a gonoszság gáncsot mondani, mert a lelkek mélyén igaz tisztelet, hála kél ezrekben, ha nevét ejtik ki. Ezren és még többen érezzük, .hogy egyháza, városa egyik, legnagyobb fiát vesztette el és nincs százakban sem együttvéve akkora önzetlenség, munkabírás és a jóra való erőszakos törés, mint egyedül ő benne volt. Nincs tehát, ki pótolja árvaságra jutott helyét annyi nemes érzéssel, a melylyel csak egyedül az ő lelke volt teli. Fáradhatatlan lelke éljen közöttünk. Olt állítsunk neki emlékei, a hová legszebben befoglalhatjuk : minden váci poigár szivében és bármi visszavonás, bármily közös munka előli állunk, az ő nemes, mindenkit megbékítő szelleme világítson előttünk. Mutasson utat az emberszereteíre, a közcélokért önzetlen munkára. Ezzel becsüljük meg Galcsek György^ emlékéi ebben a városban, melynek boldogitása az ö tiszta lelkének legszebb fénysugara volt. * Élete elöltünk folyt le. Altól a naptól kezdve, hogy Vácra került, az örökös munka jegyében. Nem kevesebb, mini 28 éven át volt nevelője, tanítója a váci papnövendékeknek. Paptársai, kik az ő nevelése alól kerüllek ki, tudnak beszélni szigorúságáról, de egyúttal a legnagyobb tisztelétadás hangján emlékeznek meg róla..*1 szeminárium‘csendes falai között is akkora munkát végzett, hogy az csodálatot keltett. Megtanulta a logoi, hogy a jogot is taníthassa növendékpapjainak, nyelveket tanult, hogy azokból is juttathasson nekik. Egyik legszebb munkája az egyházmegyei oltáregyesület. A megyés föpásztor jól kikereste, kit állítson annak élére. A líceumról mindenki tud és mindenki látta, hogy Galcsek György voll egymaga mozgatója, irányítója, vezetője. Attól a naplói, hogy a hadüzenet megtörténi, hogy a kaszárnya udvarán fegyvereinkre áldást kérő miséjét elmondta, újabb terheket vállalt a legnagyobb munkabírással : lelkesítette hadbavonuló katonáinkat, vigasztalója az árváknak és a bénák istápolója ... Háf az erdélyi menekültek, ellátása, gondozása — mindenki tudja, hogy még szalmazsákjukért is ő fáradt. Erdélyben is megfogják siratni, ha elmúlását olvassák. A városházán mint a pénzügyi bizottság elnöke elöljárt a munkában. Fáradhatatlan, lelkes minden téren a nélkül, hogy érdemeit önmagának iparkodott volna kamatoztatni. A munkából százakéi magára vállalta, a jutalmakból, kitüntetésekből egynek is főbb jutott mint neki... Betegsége a szüreti időben kezdődött. Nem tulajdonított most sem annak fontosságot,.-mint ahogy testi, telki fáradalmaival fél évszá-, zadon át nem törődött. Gyönyörű szifretje várta, de már a Bafizfalvy-szanaíóriumba kellet* mennie. Itl keresték fel tisztelőinek és barátainak serege, kik megilletődve konstatálták a látogatás után, mint roppant össze a fáradhatatlan lélek Kedden este ért utolsó órájához. Meggyónl, megáldozott s röviddel nyolc óra után a nemes szív megszűnt dobogni. Agyhártyalob oltotta ki életét. A városban mindenki tudott Galcsek betegségéről s mégis mikor szerdán reggel megjött halála hire, mély megdöbbenést és igaz fájdalmat okozol! mindenfelé. Egymásután jelenlek meg a gyászt jelentő zászlók a házakon, minden ember a legnagyobb'részvét hangján beszélt az elköltözött nagy és nemes Jelekről. Temetése szombaton délelőtt volt. PénteTrrF^tenrez^ ték, de a holttestet nem tudták Budapestről felszállitani. A vidéki papság itl volt péntekre,, mert erre a napra jelezték a gyászjelentések a temetési, de csak szombaton végezhették. A Konslanlin-téri kanonoki ház kapualját feketébe vonták, ott állították fel koszorúktól elboriloü ravalalál. A végső tisztességadáson olt volt a város .népe felekezetkülömbség nélkül. Küldötlségek, a melyben legmeghatóbb a rokkant katonáké, a kiket talán senki jobban nem szereteti, nem istápoll, mint ő. A székeskájítalan tagjai, a papság, a lanulóifjúság és nagy részvétéi nyilvánító közönség elölt végezte Podhorányi József prelátus a temetés funkcióját, a dalegyesület pedig Egressy hatalmas gyászkarával markolt a szivekbe. A koporsóval megállód a menet a városháza elölt. A város polgársága nevében Preszly Elemér orsz. képviselőnk a következő nemes szavakkal búcsúzott nagy halottunktól : Megállítom pár percre a fenséges, komor gyászszertartásnak megszabottrendjétjiogy Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Vác város közönségének nevében utolsó Isten Hozzádot mondjak városunk nagy halottjának: dr. Galcsek Györgynek. Galcsek György életét a mindenható váratlanul oltotta ki, ö azt az életet gyönyörű tartalommal töltötte meg. Mint gyermek-ifjú kerüli hozzánk a kies Vág völgyéből, hogy nyelvben és érzésben izzó magyarrá váljon és szerelelíel tapadjon városunkhoz, mélyet soiia többé el nem hagyott és egyeben vágya volt, hogy azt szépnek, nagynak, boldognak lássa. Gyászolja öl egyházunk, hisz egy egész papnemzedékei neveli, a liszla vallásosság és hazafiasság szellemében. Gyászolja öt a vármegye, melynek egyik vezéralakja voll, gyűlésein oiy szívesen ved részi, oly hévvel szónokolt. De az igazi gyász, a mérhetetlen veszteség Vác városáé, melynek közéletében emberfeletti szorgalommal munkálkodott, társadalmának szeretett tisztelt vezére volt. A mit Vácérí, mint a pénzügyi bizottságnak és líciumunknak elnöke lett, az örökké felejthetetlen e város minden polgára elölt. Halála hire mutálta meg veszteségünk igazi nagyságát. Mindenki egy ma ebben a városban érdemeinek me ptélésében. Hősi halod ő, a háború izgalmának, fronl mögötti munkájának hősi halottja. Hisz a hadüzenet óta soha, egy percre sem pihent. Lelkesítette a hadbainduíókat. Vigasztalta a sebesülteket, temette a halottakat s azonfelül Filézte a város ezernyi ügyes-bajos dolgát s volt ideje még szellemi szórakoztatásunkról is gondoskodni. Az önként vállalt herkulesi munka meg■örölte s bár ő nem hitte, a soha nem pihenő agy felmondta a szolgálatot. . Most már nyugszol, pihensz a csendes koporsóban kedves halódunk. Elhoztuk neked, ime, a késő ősznek minden pompáját, minden virágát. Ez utolsó üdvözletünk ! Halottas kocsid itt áll most a városháza előtt, hová oly sokszor szaladtál, hol oly szívesen dolgoztál. Megérzed Te még koporsódban is, hogy uíolsó utad a szivednek oly kedves épület előtt vezet el. S a midőn mi gyászbaborulva elkísérünk nyugvó helyedre, az ősi székesegyházba, örök kegyeletünkről fogadalmat msm
