Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1917-09-30 / 39. szám
? Termelő, saját termésű burgonyájából visszatarthat minden háztartásában étkező a) nehéz testi -munkát végzőfelnőtt család* tag után szémélyenkini 2.ÖÍ) kilogrammot, b) egyéb családtag után 150 kilogrammot. Nem termelő vásárolhat minden a ház-^ tartásban étkező felnőtt családtag ulan 120 kilogrammot, egyéb családtag után 100 kilogrammot. Gazdasági szükséglet: a) vetőmag kát. h oldatként 12 mm. b) takarmányozásra ott, ahol másként az állatok eltartása nem bikíosithaíó, csak fejős tehén és sertés után tartható vissza burgonya, és pedig minden darab fejős tehénre havi 150 kg., de egy állatra legfe jebb 1.0 mélermázsa, hat hónapon aluli sertésre naponkint 1 kilogramm, de legfeljebb 200 kilogramm, 6 hónapon felüti sertésre napi 2 kilogramm, de legfeljebb 400 kilogramm számítható fel. Időszaki és gazdasági munkásokra fejenként havi 20 kgm. de munkásonként legfeljebb 60 kg. tartható vissza. 2 Emléket Bárdos Ernőnek ! Már vidékről is, Egerből, Budapestről is megnyilatkozik a szeretet és megemlékezés hősi halált halt Bárdos Ernőnk iránt. Küldik a pénzt jóbaratai. tisztelői s még olyanok is, akik csak hírből hallották az ő nevét, hogy ne maradjanak idegen földben a hamvai s hogy emléke1 maradandóan fennálljon Vác városában. Külön kell kiemelnünk Krakker Béla lionv. főhadnagy adományát, ki olvasva felhívásunkat, az olasz frontról sietett hozzájárulni a nemes célhoz szives adományával, s külön köszönjük meg azoknak az apró gyermekeknek koronáit, akik szüleiktől hallhatták, hogy ki is volt az a Bárdos Ernő. Az elmúlt héten az alábbi összegeket kaptuk: Nikitits Sándor 50 K, dr. Tragor Ignác, Krakker Béla főhadnagy, Mlinkó István (Eger), Ősz Kurdi Pál 20 K. Szényey Ferenc, R. B., Szombathy Ernő, Tragor Ernő, Jeszenszky Imre, Jelinek Ágostonná, Meiszner Rudolf 10 K, dr. Horváth Károly (Budagest), özv. Zalánffy Károlyné, Scheffer András, P. Priszter Ágoston, Polacsek Károly 4 K, -Horváth Irénke (Budapest), Horváth Ferike (Budapest). Szkuhra György, Grusz Józsefné, Simalcsik Károly, Kemény Bertalan, Molnár Gézáné, Palkovits Pál, Kubinyi Gézáné, Novotny Ferenc, Rozs Lajos 2 K, Juracsek Alajos, Juracs'ek Mancika, Lamport Sománé, N. N., Demeter Ferenc, Hansz Ernő, Demjén Lajos, N. N„ N. N., N. N., 1 K. — Régebbi gyűjtésűnk összege volt 495 K, a mull heti 252 K, összesen eddig 747 K. Váci polgárok és munkások az éSelmiszeruzsora ellen. Az élelmiszerrel űzött uzsoráskodás a váci polgárságot és munkásokat is megmozdította : ma vasárnap, szeptember hó 30-án délután a városházán nyilvános értekezletet tartanak és jogos követeléseiket fogják egy határozati javaslatban formulázni, melyet a hatósághoz juttatnak el. A bécsi hajó utolsó útja, A Dunagőzhajózási társaság forgalmi igazgatósága arról értesít bennünket, hogy a Budapestből Becsbe induló személyszállító hajó ez idén utoljára tegnap indult ki a kikötőből, mig a Bécsből Budapestre érkező hajó holnap, hétfőn teszi meg utolsó járalát. VÁCI HÍRLAP Közgyűlés a siketnémáknál. A siketnéma-intézeti tanárok országos egyesülete Váczolt, a sik ‘Inémák kir. orszintézetének dísztermében tartotta ez évi (XV.) rendes közgyűlését f. hó ,23-ár. A közgyűlés, amelyen Borbély Sándor váczi igazgató, egyesületi elnök elnököli, mindvégig méltóságteljes lefolyású voll. A siketnémák hazai intézeteinek kiküldöttei szép számban jelentek meg, hogy'megvitassák a közgyűlés tárgysorozatának tételeit. A közgyűlés legfontosabb tárgyai voltak: 1. A siketnéma oktatásügy viszonya a gyógypedagógiai oktatáshoz. 2. A gyógypedagógiai tanárképző reformja. Az első tárgyról, mint előadó, Györgyfy Ákos váczi tanár tartott szabadelőadást, melynek vég ez lével a váczi tanári testület nevében határozati javaslatot nyújtóit be a gyógypedagógiai szaktanácsnak a siketnémák oktatásügye szempontjából szükségesnek .mutatkozó átalakítására, illetve l i,bővítésére. Mint második előadó, dr. Bihari Karoly budapesli sikelnémaintézeti tanár olvasta fel ezután nagy alapossággal megirt s a történeti fejlődés adataival támogatón értekezletét. Ebben a gyógypedagógia fogalmái tisztázta s kimutatta, hogy a sik-etnémák oktatása, mivel az nem gyógyító eljárás, hanem tisztán csak pedagógia, csak erőszakkal sorozható a gyógypedagógiai intézmények közé. A megindult vitában számosán vettek résit s végül a közgyűlés elfogadta a váczi tanári testület javaslatát, Plicht,ő Béla szegedi tanár módosításával. A második tárgynak Zemko Péter budapesti tanár volt az előadója. A benyújtott tervezeiet a közgyűlés a iovábbi munkálatok alapjául elfogadta s annak az egyesület költségén való kinyomatását határozta el. A megejtett tisztujitásnál elnök lelt: Borbély Sándor váczi igazgató, alelnök : Gönczi Gyula kecskeméti tanár, titkár: Záborszky Árpád, jegyző: Györfy Ákos, pénztárnok: Valter Ferenc váczi tanárok, lapszerkesztő': Kegler Ferenc körmöczbányai igazgató. Megválasztották még a választmány rendesés póttagjait és a számvizsgálókat, mely után a közgyűlés lelkes hangulatban véget éri. A közgyűlési megelőzőleg szept. 22-én d. u. tarlóba az egyesület választmányi ülését. Ennek keretében az intézet növendékeinek bevonásával megkoszorúzták jólészi Cházár Andrásnak, a magyarországi siketnéma[oktaíásügy első szószólójának az intézet /kertjében lévő szobrai. Ifi Borbély igazgató mondott rövid beszédet s egy siketnéma tanulóleány áidozolt kegyeletes szavakkal a nagy emberbarát szellemének. Este az Egyesült Kaszinó-Kör helyiségében, a szokásos Cházár-estély folyt le. Ez alkalommal Mlinkó István egri siketnémaintézeti igazgató, városunk szülötte, mondotta az emlékbeszédet Cházár Andrásról. Mint nagy emberbarátot magasztalta a kiváló férfiúi s ürítette a díszes serleget a magyar siketnéma-oktatásügy felvirágozására. A jelenvoltak lélekben megerősödve távoztak a szép ünnepségről. ___________ '■ '; ’ /___________ A szerkesztő távolléte alatt a szerkesztésért felelős: BORBÉLY ISTIÍÁ N. Színház. Olvasóinknak, a kikel minden alkalommal minden, eseményről gyors és megbízható értesüléshez szoktattunk, kissé feltűnt, hogy a színházról eddig hallgattunk. Ezért elnézést kell kérnünk. De viszont arról is meggyőződön, hogy ha mi valamiről hallgatunk, akkor annak bizonyosan lényeges alapjának is kell lennie. Ez a feltevés megerősítésre nem szorul. Színházlátogató közönségünk tudja, hogy a mi városunk mily jó talaj ama társulatok részére, a kik jó darabokkal és különösen jó erőkkel rendelkeznek. De nem egy esetben számoltunk be azokról a direktorokról sem, a kik pár heli működés után eladósodna, búcsúzás nélkül voltak kénytelenek kereket oldani városimból, meri a mi jó ízlésű publikumunk nem ült fel az ő hangzatos, de üres Ígéreteiknek. Az ilyen társulatoknál csaknem mindig telilalálat szokott lenni az a közmondás, hogy „a ki sokai igér, kévéséi ad.“ Miklóssy Gábor is sokai Ígért nemcsak a jó darabokból, hanem a fellépő erőkből is, a mit — úgy látszik — maga is megsokalt, mert a mi sajtónkat is csak akkor hívta meg. a mikor látta, hogy a Kúria nagyterme ha nem is azzal a közönséggel. a mely a múltban ünnepelte a társulat tagjait, de mégis minden esle népes. És Miklóssy Gábornak ez a fő. Az Ígéret beváltása, a jó erők alkalmazása, az mellékes, mert igy is hozzá gurul a váciak sok-sok kerek' koronája. Volt alkalmunk egynéhány darabot végig nézni; beszélgettünk is egynéhány férfi és nő taggal a társulatból s ha a látottakat és hallottakat összegezzük, a következő eredményről tájékoztathatjuk olvasóinkat: Miklóssy fested világából sok tehelséges egyén hiányzik. A régiekből, a kiknek játékát mindig dicsérnünk kelleti, alig találunk egy-két működő tagol. Ágotái, Feleki és Kovács Terus neveinél tovább nem mellelünk a régi tagok között. Most is az ö létük a társulatban a vér, mely erőt ad az élethez. De a mit ők építenek, lerombolják az uj tagok, tönkre teszik a különben jó szövegű darabokat. Alkalmazkodnak a háborúhoz, mely szintén ront és bont mindent, a mit mások alkottak. Ennek hibáját a szerződő feleknél találjuk. Mert az uj tagok közt is akadnának tehetséges egyének, ha annak a szerepkörnek betöltésére szólna szerződésük, a melyre hajlamuk és ambíciójuk van. Miklóssy társulatában is a szerepékért való tülekedés, különösen a színésznők közölt annyira el van terjedve, hogy minden szerepet akarnak, azt is, mely nem való nekik, csakkogy más íöléjük, vagy melléjük ne kerüljön. Ha Anday Ella és Kállai Rózsi nem volnának az uj lagok között, a kik kis szerepükben néhány pillanat alalt tudnak méltó jellemet produkálni, azt mondhatnánk. hogy Miklóssy mai társulata meg sem közelíti a tavalyit Meri a mikor kritikát mondunk a szereplők feled, nem tévesztjük szem elő! a kisebb szerepeket. Ezeket figyeljük a kritikus szemével, mert ezek mutatják meg, mire képesek, hogyan tudják kielégíteni a darab összjátékában a néző várakozását. De a mig a társulat belső éleiében el nem simulnak a tülekedések, a viszálykodások, addig a publikumnak kell éreznie i
