Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1917-08-19 / 33. szám

rtarmincegyedih <*vloiyHm 33 számi. Vác. 1917. augusztus 19. VÁCI HÍRLAP , PoiitiKai lap, ctiegjeleniK szerdán es vasárnap. előfizetési árak: helyben egy.evre 12,,K,’ felévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K. félévre 7 K. , •' Eerves szem era 20 fillér. Felelős, szerkeSzV es • Uipayaidonos: Dercsényi Dezső. , _ Szerkesztősig es kiadóhivatal : Gróf Csaky Karoly-út 4. sz. (fparudvar.) Nviltter 9ora egy korona. Telefon-szám 17, Szent István napja. Ina: Rassovszky Káinja». Lángban áll a világ s immár negyedik éve folyik a gyilkos háború. Nemzetek viv- . nak egymás ellen ádáz harcol eddig Soha nem látott elkeseredéssel s a harcok tüze mein lankad, hanem inkább rnég mindig fokozódik. És ebben a szörnyű felfordulás­ban, ebben a nagy bizonytalanságban készül az ország megülni nemzeti ünnepet, Széni István király napjai, ünneplés körmenetben hordozva körül a szent király Jobbját, áldva az egek Urát, hogy ilyen királyt adói! a magyarnak s kérve áz Isién segilségél, hogy amit a szent király bölcsességgel megala­pított, megszerzett, azt tie hagyjja elpusz­tulni, hanem egy újabb ezer évre engedje íelvirulnj. - ■ Ez a régi, nemzeti ünnepünk nem vala­mely nagy történeti győzelmet hozó csatá­hoz, hanem egy nagy embernek .'névünne­péhez fűződik, aki a magyar nemzetet apostolként a keresztény hitre terítene, a . magyar államot a nemzeti királyság'intéz­ményes- megalapításával megszervezte é-s a néptörzsek fáz a szövetségi Szervezetéből egységes nemzetet teremteti, mely azöia kilencszáz év viharait szerencsésen kiál­totta s nemzeti érzésében, hagyományaiban, szokásaiban akkor is úgy maradi, amikor áílami berendezkedésében a sors .hnosto- hasága miatt két részre szakadni kény­szerült, De a mai napon a most folyó világhá­ború közepette nem a nemzeti királyságnak megalapozása az, a mi megragadja figyel­münket, hanem inkább a nemzeti hivatás­nak az a gondviselésszerű meghatározása, mely megjelölte helyünket a világ történe­tében, amikor a nagy király külső politiká­jában a kelettel szemben a nyugathoz csat­lakozott s e csatlakozását a nyugati -egy­házhoz való kapcsolódásával beláthatatlan időkre biztosította. A magyar nemzetnek Rómához s nem Bizánchoz kapcsolása a vallás segítségével örök időkre elszakította keleti rajunkat a kelettől s a nyugathoz s ezzel a fejlődésre j képes civilizációhoz kapcsolta. Így vállunk a nyugati műveltség legszél­sőbb exponensévé a keletről jövő támadá­sok hullámtörő szirtjévé, a nyugati kultúra védelmezőivé és kelet felé terjesztőivé. Rajtunk tört meg a mongol támadás, mely elsöpört ugyan, de itt, hazánk földjén fáradt ki és visszatért medrébe. Rajtunk tört meg az Izlám hóditó áradata, mely bár megnyo­morított s Rét részre tagolva államunkat Ausztriához kapcsolódni kényszerűéit, mé­gis csak hazánk földjén akadt meg hódító útjában s három évszázados meddő eről­ködés utón rntfen vonult vissza. És ma, a most dúló világháborúban ujra a mi hazánk Határai, a Kárpátok bércei szolgáltak vár­fal gyanánt az orosz-román támadás ebem amely ha diadalmaskodott volna, egy év­! század alatt egész Európa orosz járom alá ! került volna. A mi ezer év élőit a nyugati civilizáció i nézőpontjából a nyugati egyház volt, az ma ! Németország. Szent István politikája akkor | Rómához kapcsolta nemzeíünkeí s ma a nyugati kultúra 'védelmében Oroszország törekvései ellen a némethez kapcsolódtunk s ezzel annak a hagyománynak teszünk elege!, mely a szent kiráiy Jobbjával együtt egyenesen Szent Istvántól, az első magyar királytól maradt nemzelünkre! I Az ő nagy szelleme lebeg felettünk e nehéz órákban. Bármennyire hibásak is voltunk, bár sokszor ellérlünk az ö elveitől, kell, hogy lássa mindenki, hogy szent István { nagy szelleme él és munkálkodik a nagy nemzefteslben s hogy még nagy tettekre fogja lelkesíteni. Ezért hisszük és -reméljük, hogy a Min­denható, akinek oly hűséges szolgája vqlt a koronás apostol, megáldja fegyvereinket s a diadal napját fogja felhozni sokai szen­vedett szegény hazánkra! Minden szent István napja arra emlékez­tet bennüntVef, hogy akkor rem'élhet­jük fennmaradásunkat a népek nagy töme­gében, ha a dicsőséges szent Jobb fog bennünket vezetni békében és háborúban egyaránt. Sótt megpróbáltatáson keresztülment hazánk, kell, hogy a szebb jövendő szent szimbólumának tartsa a.zt az- ünnepet, mely, .amíg megtartjuk, egész világ előtt hirdetni fogja aztv hogy a magyarságnak rörgkké helyének kell lenni a kujturnépek sorában 1!! ! Királyi kitüntetések. A király születésnapja alkalmával váci ismerőseink közül dr. Di-msits Sándor pest­vidéki bírónak, továbbá dr. Perémy Gábor budapesti büntető bírónak, kik régebben Vácon jártak iskolába,' azonkívül Arany Sándor és dr. Rácz Béla járásbiráknak, kik Vácon voltait albirák, kitüntetésképpen a kir. ítélőtáblái címet és jelleget adományozta, Berecz Gyula újpesti kir. tanfelügyelőnek, ki szintén Vácon járt iskolába, a Il-od osz­tályú polgári hadi érdemkeresztet adomá­nyozta. Súlyos sebesülés. Dr. Freysinger István miniszteri fogal­mazó, m. kir. tart. honvéd főhadnagy, gép- puskás parancsnok a mostani bukovinai harcokban-srapnell-szilánktól az arcán sú­lyosabban megsebesült s most az egyik budapesti szanatóriumban ápolják. U] temető-gondnok. Zemanovich József ipartestületi jegyző, ki 24 éven át viselte az alsóvárosi temető gondnoki tisztét, erről betegeskedésére való hivatkozássá?1 lemondott. A r. kát. is­kolaszék vasárnap tartott ülésében köszö­nettel ismerte el Zemanovich bácsi érde­mei! & a megüresedett temető-gondnoki tisztségre Mischler Kornélt válaszlotta meg. Arányi Béla arany­misét mond. Mindnyájan ismerjük öt. Legtöbbnek közölünk tanára is volt a jóságosán mosolygó arcú, daliás termetű kegyesrendi áldozópap Arányi Béla, a ki majdnem egy félszázadig, 4ó évig tanított a piaristák gimnáziumaiban. A nevelés-oktatás terén ennyi ideig mun­kálkodni csak olyan vasegészséggel és erős lélekkel lehetett, mint a milyennel Arányi Bélát áldotta meg a jó Isten. 74 éves korá­ban is testi és szellemi erejének üdesége jellemzi. Ezelőtt óévvel vonult nyugalomba.'■Ered­ményekben gazdag életéről és működésé­ről a váezi főgimnázium akkori értesítőjében jelent meg egy szép ismertetés. Mi a jelen alkalommal csalt főbb voná­saiban emlékezünk meg gyönyörű pálya­futásáról. ~ Arányi Béla a csendes zajtalan munka embere.’-Sokoldalú tevékenységéért elis­merést és jutalmat nem hajhászott soha. .Munkásságát nem jelzik hangos, feltűnő emlékek, de tanítványainak lelkében szám­talan kedves visszaemlékezés őrzi a vele töltött időknek felejthetetlen jelenségeit. Mindegyik tudja, hogy lelke és esze kimű­velésénél ennek a kiváló mesternek is része volt. Neki is sokai köszönhet. Ennél a beismerésnél szebb jutalma nevelőtanár­nak nem is lehet. Arányi Béla előkelő családból származott. Atyja a fővárosban egyetemi tanár és hir- j neves orvos volt, aki Béla fiát is kitűnő nevelésben részesítette. A jeles tanuló 5-ik osztályos korában hivatást érezve a szerze­tes-tanári pályára belépett a kegyesrendbe. A növendék évekei Váczon, Kecskeméten és Szegeden i töltötte. Tanári működését 1865-ben Szegeden kezdte, majd Buda­pesten folytatta, ahol az egyetem elvégzése után a számtanból és fizikából magyar és német nyelven való előadásra képesítve tanári oklevelet szerzett. Nagy dolog volt ez abban az időben, amikor a tanári vizs­gálat letétele még nem volt kötelező, A tanítás terén mintaképei az elnyomatás korának nagy magyar piaristái voltak, a nemzeti szellem derék őrei, akik hazafias kötelességnek, élethivatásnak tekintették . pályájukat és nem kenyéradó mesterségnek. Arányi is e régi nagy mesterek nyomán indult és önképzéssel igen sokat tanult, jóval többet mint mások. Ismereteit nem csupán könyvekből szerezte, hanem sokat tanult az életből is. Majdnem egész Európát beutazta. Tudományos látókörét világismerettel is kiszélesítette. Beszél német, angol és francia nyelven. Jól ismeri a legnagyobb nemzeték irodalmát is. Nagymüveltségű ember és kiváló képzettségű tanár. Gazdag ismere­teiből tanítványainak is bőven juttatott. Lelke

Next

/
Oldalképek
Tartalom