Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1917-07-15 / 28. szám

2 VA C I HÍRLAP bízom a polgárságban, különösen az iparos emberekben és az ipari munkásságban. Dehál hogyan is legyen a pénzügyi ol­dala, mikéntje ezen eszméknek megvetve? így: Álljon az eszme élére a Ganz gyár egy mérnöke, a hajóstársaságnak egy mér­nöke, esetleg kettő, a villanyos vasul en­gedményeseinek egy mérnöke, Vác város mérnöke és a polgárság érdekében két­­három mérnök-megbizott. Alakuljon egy bizottsággá, a mely előkészíti az ügyet. Vegye tárgyalás alá az én, majd Ili-ik cikkemben elmondandó tervemet. Ha azután az én tervem nekik talán képzelődésnek tűnne fel, talán annak révén lesz nekik egy más, jó eszméjük. Fogjanak hozzá és készítsenek egy hoz­závetőleges költségelőirányzatot, egy vég­rehajtási tervezetet. Ha ez megvan, jöjjenek vele ide a nyilvánosság elé. Azután vegye ezen bizottság a pénz meg­teremtésére elő a dolgot, a melyet én igy gondolok keresztülvinni. Bocsásson ki az alakulási előkészítő bizottság aláírási iveket 40000 drb 200 K-ás részjegyekre. Ezen összeget ennek azért jelölöm meg ilyen nagyra, hogy inkább több legyen, mint kevesebb s nem kell esetleg még egyszer pénzt [kérni. Ebből a 40000 részjegyből jegyezzen a Ganz villanyos­sági társaság iOOOO drbot 2000000 értékben. A hajóstársaságok ,5000 drbot 1000000 értékben. Vác város közönsége 2500 drbot V2 millió értékben, Vác és környékének polgársága 7500 drbot 1500000 értékben, a pénzes emberek csoportja 5000drbot 1000000 korona értékben. Azaz 40000 drb részje­gyet 8 millió korona értékben. Midőn az aláírási összegek biztosítják az elkészített részleges terveknek költsé­geit, tartsák meg az alakuló közgyűlést. S ha megalakult a váci vizerőre beren­dezett Áramfejlesztő Központ r. t., megin­dulhat a munka, ha úgy tetszik, mint azt a harmadik cikkemben leirom. A váci csata évfordulója. Kedden, július 17 én iesz 68-ik évfor­dulója az 1849 iki váci csatának. Vác város hazafias közönsége minden évben meg­szokta e napot ünnepelni a Hétkápolnánál és a honvédszobornál. Az idén is reggeli hét órakor lesz a gyászmise az elesett szabadsághősökért, majd a közönség átvo­nul a honvédszoborhoz, ahol a nagy nap jelentőségéről Melha Endre polgáh fiúis­kolái igazgató fog beszédet tartani. Aki csak teheti s akiben magyar szív dobog, ne hiányozzék az ünnepélyről. A mai függetlenségi pártgyűlés. Múlt számunkban jeleztük, hogy a váci orsz. gyűl. választó kerület függetlenségi és 48-as pártja ma délután öt órakora Káp­talan sörház kertheiyiségében politikai érte­kezletet tart, melyen képviselőnk, dr. Preszly Elemér beszámoló beszédet mond. Az érte­kezlet nagyobb arányú lesz, mint amilyen­nek azt tervezték, mert részt fognak azon venni a város függetlenségi érzelmű polgá­rain kívül, a kerület községeinek képvise­lői s úgy Vác város,- mint a vidék mun­kássága, akiknek szociál-demokrala szóno­kuk is fel fog szólalni az értekezleten, Úgy tudjuk, hogy az értekezlet elnöke Sá­fár Béla ref. lelkész lesz s szónoklatot tartanak az elnökön kívül dr. Preszly Elemér ország gyűlési képviselő, Nagy Ferenc református esperes, Zlinszky István orsz. gyük képviselő, az orsz. függetlenségi (Apponyi) párt ügyvezető alelnöke és a szociáldemokrata munkásság szónoka,való­színűleg Pelczéder Ágoston. Ezen az érte­kezleten alakítják meg a jelenlévők a Váci választókerületi egyesült függetlenségi és 48-as pártot s elhatározzák egy állandó pártkörnek a létesítését. A nagyszabásúnak és érdekesnek ígérkező párfgyűlés részle­tes lefolyásáról jövő számunkban fogunk beszámolni. A pártvezelőség lapunk útján értesíti mindazokat a polgártársakat, akik a gyűlésre tévedésből meghívót nem kap­tak volna, hogy őket az értekezleten szí­vesen látja. Egyházi szerelvények kiállítása. A váci Oltáregyesület a Karolina-zárda nagytermében szépen sikerült munka­­kiállitást rendezett dr. Galcsek György prelátus kanonok s az egyesület választ­mánya rendezésével. A kiállítás meg­nyitását ünnepélyes szentmise előzte meg, mely után dr. Galcsek György oltáregyleti igazgató, dr. Baksay Károly nagyprépost szép szavakkal ismertették a kiállítás cél­ját. Czibor. Aranka pedig hatásosan sza­valta el Paksy Gáspárnak ez alkalomra irt Háladal c. költeményét, mig a zárda nö­vendékei vallásos énekükkel emelték a ki­állítás impozáns megnyitását. A kiállított tárgyak közül értékesség és művészi ki­vitel szempontjából Ítélve, egy arany orná­­íus, melyet a grófpüspök ajándékozott, a félegyházi iskola-nővérek selyemfestésű ol­­tárteritője, Czuczor M. karingje tűntek ki, de kiválóan szépnek mondhatjuk, dr. Rap­­csák ÍMréné pointlas oltárleritöjét és Ka­pás Mária csipke munkáját is. A kiállítás iránt nemcsak városszerte érdeklődtek, ha­nem az e yházmegye távolabb eső közsé­geiből is számosán keresték fel a kiállí­tást. Tevékeny munkálkodást fejtettek ki a kiállítás sikerében lovag dr. Rapcsák Im­­réné elnöknő, özv dr. Freysinger Lajosné, özv. Horváth Gyuláné, Köller Arturné, özv. Udvardy Kálmánná és még igen sokan az Oltáregyesület tagjai közül, hogy az egy­házmegye szegényebb templomait minél bővebben elláthassák az isteni tiszteletek­nél használni szokott egyházi szerelvé­nyekkel. A gyöngyösi fűzkárosultaknak. A gyöngyösi tűzkárosultak felsegélyezé­sére a Vác város által kiadott gyűjtőiveken adományoztak: Váci hengermalom 1000 K, Iparbank 400 K, Szövőgyár 200 K, Lemez­gyár 200 K, Váró Károly és Nagy István 10—10 K, kisváci ref. Gazdakör 5 K t. A gyöngyösi iparosoknak elégett szerszámaik beszerzésére a váci iparosok az ipartes­tület gy ü j tői vén összesen 170 K 20 fillért adományoztak. Középiskolai hadiárvák segítése. Az országos hadsegélyző egyenkint 400 —800 K segélyt ad a háborúban elesettek és rokkantakká váltak gyermekeinek, ha azok közép, vagy felső iskoláikat nem tud­nák tovább folytatni. Ha vannak ilyenek, úgy azok, vagy azoknak hozzátartozóik a bővebb felvilágosításokért forduljanak Täu­ber Ferenc városi fogalmazóhoz a hivata­los órák alatt. Szeretetadomány a katonáknak. Deutsch Gábor és Hollós Sámuel váci tanítók növendékei a király születése nap­jára 104 K 20 f gyűjtöttek a harctéren levő katonáknak. A gyűjtött összeget a vörös­­kereszt egyesület utján küldik el. Gaál úr meghalt. Még a háború előtt eltűnt Vácról egy érdekes ember, a kit itt mindenki ismert s a ki ugyan nem volt se elmebajos, se félkegyelmű, se koldús, se részeges csa­vargó, de azért mindig az utcán volt lát­ható, mint olyan alak, amilyen minden vá­rosban szokott akadni, különösen a régebbi időkben. Az utca-gyerekek mégsem kezd­hették ki őt soha, mert nem volt rögesz­méje, nem adott okol rá, amivel ingerel­hessék őt s ha valamelyik mégis meg merte kérdezni tőle, hogy „mi újság Gaál úr?“, úgy az nagyon megbánta a csipke­dést, mert Gaál úr minden méreg nélkül, hidegen végig vágott rajta kis pálcájával, szóval ha dologkerülő közalak is volt, de tekintélyes. Egyébként Gaál Józsefnek hív­ták őt, anyai-nagyapja orvos, apja jónevű szabó-mester, ősrégi váci családból való, ki itt végzett 4 gimnáziumi osztályt, majd elvégezte az esztergomi tanítóképzőt, va­lahol Hontmegyében helyettes tanitóskodoll is s egyszer csak megjelent Vácon vállig érő hosszú hajjal, rongyosan, piszkosan s azóta itt is ragadt szülővárosában, de nem foglalkozott semmivel sem, csak élt napról­­napra dolog nélkül, sétálva, a templomo­kat látogatva. Soha nem kért senkitől sem­mit, nem koldult s ha megéhezett, beállí­tott olyan helyre, a hol őt ismerték s ké­rés nélkül is adtak neki ennivalót, a mit fölöslegesnek tartott megköszönni. Ha pénzt kapott, azon cigarettát (kizárólag csak hölgyet), vagy újságot vásárolt, de pálinkára nem költött. Senkivel nem be­szélt, télen, nyáron kint lakott a szérűkön a szalmakazlakban, de soha nem nyúlt idegen jószághoz, nem lopott még útszéli gyümölcsöt sem. Iskolatársai szokták fel­ruházni (de sohase az ő kérésére) s azok el-el beszélgettek vele néha. Nem szívesen állt velük szóba s csak inkább felelt, amire kérdezték. Ostobát nem mondott, tájékozva volt mindenről, mert elejétől végig elol­vasta az újságot. Egyik régi iskolatársa egyszer elővette-őt: „Ugyan Jóska, miért nem folytatod a pályádat, hiszen igy egé­szen elzüllesz?“ „Minek dolgozzam, meg­élek én igy is“ volt rá a felelet. „De az Isten nem a dologíalanságra teremtette az embereket!“ „Tudom, igy tanítottak ben­nünket, de nekem ez az élet tetszik. Ha íanitóskodnék, hasznára lennék ugyan az emberiségnek, de mint gyarló lénynek bizonyára több alkalmam lenne bűnöket is elkövetni a társadalomban, de igy távol mindentől, tudtommal csak egy bűnöm van, hogy nem dolgozom.“ S ezzel ott hagyta köszönés nélkül a barátját. Iyenféle ember volt Gaál József, a kit ezelőtt négy évvel a város valamelyik vidéki munkakerülő foglalkoztatóba internáltatott s a kiről most jött a hir, hogy Sátoraljaújhelyen az Er­­zsébet-kórházban 42 éves korában meg­halt június 29 én. A kerékpárosoktól. A legutóbb harctérre indult váci honvéd kerékpáros osztag 238. tábori posta szám­mal tábori lapot küldött szerkesztőségünk­höz, melyben Vác város közönségének hálás és őszinte üdvözletét küldik az orosz frontról. Aszerkesztő távolléte alatta szer­kesztésért felelős; BORBÉLY ISTVÁN. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom