Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)

1916-09-03 / 36. szám

váci hírlap

képviselő, a Vöröskereszt kórház parancsnoka állott fel ezután és mint erdélyi képviselő (keserűen említette: „in partibus in fidelium“) szólt a rendkívüli időkhöz rendkívüli lelkesedően és lelkesítőén, hogy sem Erdélyt, sem a magyar nemzetet nem hagyjuk el, most érezzük, hogy hi a haza, ki a harcmezőre. Galcsek György dr. részletezte, hogy mi minden kötelesség vár Vác társadalmára, midőn uj feladat elé állították: a reá bízott menekültek gondozásánál. Különösen szivére kötötte mindenkinek, hogy itt nem szabad a presszionált dolgozni, mindenki azt adja, a mit tud és képes, meg van győződve, hogy nagy munkára és áldozatra vagyunk mi váciak képesek.

Podhorányi József préposíkanonok felvetette, hogy miért helyeznék el a menekülteket hozzájuk nem illő helyeken, Itt vannak az iskolák, ha kell, a tanítást nem kezdjük meg egy helyen sem, aztán ne legyen jótékonysági akció, hanem kívánja, hogy testvéreink megmentésére mindenki megadóztassák és pedig városi adója után bizonyos százalékkal. Addig is mig erről a közgyűlés határozhat, jöjjön az erdélyi menekültek támogatására a háború elején alakult bizottság, melynek közel harmincezer korona van kezei között.

Ritka lelkesedéssel, tapssal fogadták ezt a beszédet és nagyon szép volt, hogy nyomában egymásután keltek fel Szommer Gyula, Lengyel Soma dr. Borbély Sándor és mások, hogy felajánlják egyesületük hathatós támogatását.

Balogh Jenő dr. törzsorvos volt az utolsó felszólaló s néhány szavával ugyancsak megfogta a sziveket. Katonás határozottsággal arról szólt, hogy az idő sürget nem szavakra, de tettekre van szükség. Négy napja gyermek, nő, aggastyán utazik iszonyú lelki kínok közt egy embernek nem való kocsiban. Innen mielőbb ki kell menteni őket. Este van, szállásra, nyugalomra vágynak. Ö már Budapestről kért pokrócokat, ha nem kapna, van kétszáz katonaköpenye, rendezzék be valamelyik iskolát a szegény menekülőknek.

Nagyon helyeseltek, éljeneztek, tapsoltak és Balogh drral, Galcsek és Podhorányi kanonokok, kiküldöttek rögtön mentek le, hogy a kőkapu melletti iskolát még ez estén szállásra alkalmassá tegyék.

Végül Göndör Sándor figyelmeztette a megjelenteket, hogy értesülése szerint még több erdélyi menekültet kap Vác városa, tehát a Kinek ágya, ruhája, párnája, szobája van, ajánlja fel testvéreinknél. A lupédig pénzt adhat segítségükre, vagy nála, vagy Klein Zsiga gyógyszerésznek, ki önként, lelkesen vállalkozott a gyűjtésre, jelentkezzék. Már eddig is, fél nap alatt közel kétezer koronát tudtak gyűjteni s remélik, hogy ez az összeg rohamosan szaporodni fog.

Adományok.

Úgyszólván még itt sem voltak a menekültek, a jószivek megnyilatkoztak. Két ezer koronánál már több van együtt, az adományok most egyre jönnek. A városházán Írják össze a lakásokat felajánlókat, azokat, kik természetben adakoznak a menekülteknek. E lelkes jó magyarok névsorát a jövő számunkban adjuk.

A városházán eddig adakoztak : dr. Balogh Jenő törzsorvos 500 K, Szarnék testvérek, Hochfelder Mátyás 200—200 K, Beck Ignác, Tragor Károly 100—100 K, Ivánka

Pál, Intzédy Soma, László Fülöp, Krenedits Ferenc, Statusquo izr. hitközség, Orth. izr. hitközség Gosztonyi Tibor 50—50 K, Ottó József, Ottó Józsefné, dr. Lengyel Soma 30—30 K, dr. Göndör Sándor, Fóti Gyula, Szigvárt János, Boross Andor, Göllner Hugó 20 20 K, Beck Rózsiba gyűjtése 11 K,

Bóday Aurél, Jelűnek Ágoston, Hollós Sámuel 10—10 K, dr. Horváth Elemér pedig egy hektoliter bort ajánlott fel.

Császár István váci lakos 50 koronát hozott szerkesztőségünkbe a menekülteknek. A jószivvel adott adományt már illetékes helyre juttattuk.

Osztályfőnökök a főgimnáziumban.

A kegyestanitórendi főgimnázium tanári kara Schandl Miklós igazgató elnöklete alatt megtartotta az első értekezletét az új tanévben. A nyilvánosságot az érdekli, hogy luk lettek az egyes osztályok fejei. Az I. a) osztályban Gombos Antal, az I. b) osztályban Bertalan István, a Il-ban Drahos Károly, a Ill-ban Molnár Károly, a IV-ben Kisparti János, az V-ben Rozs Lajos, a VI ban Zsigmond János, a Vll-ben Divényi Gyula, a VIII-ban Pesovár Ambrus lesz az új tanévben osztályfőnök.

Menekültek! ki akar* foglalkozási?

A városházán gondoskodás történt, hogy a menekültek megkereshessék betevő falatjukat és ha kívánják, önmaguk gondoskodhassanak fentartásukról. Ezért mindazok a menekültek, a kik foglalkozást keresnek, jelentkezzenek a városházán. Tudomásunk szerint eddig Gedeon Emil fegyintézeti igazgató, a ki a közvetítő intézetet hetven menekültnek felajánlotta, napi- díjas fegyőröket keres. A menekült nők pedig fehérruhavarrást kaphatnak a siketnéma intézetben. Magánosoknál is nyílik munkaalkalom, a kikről jegyzéket vezetnek a városházán.

Az első erdélyi meneküliek Vácott.

Dr. Nagy Sándor szászvárosi főgimnáziumi tanár, kisváci ref. fiú, ki Vácon végezte középiskoláit, az első erdélyi menekült, ki Vácra, szülővárosába jött feleségével, öt apró gyermekével és egy cseléddel. Kedden indult el dr. Nagy Sándor családjával Szászvárosból egy hosszú és túlzsúfolt személyvonattal és szerdán érkezett Vácra. Szomorú meneküléséről annyit mond el dr. Nagy Sándor, hogy ők Szászvárosban keddig nyugodtak voltak, mert a hatóság minduntalan hirdette, hogy nincsen ok a félelemre s alig egy-két ember pakolt csak be, kik nevetség tárgyai is voltak emiatt. Még a romániai hadüzenet előtt egy pár oláh férfiú eltűnt a városból s ezekről sejtették, hogy átszöktek Romániába, mert érzelmeikről ismerték őket és feltehették ezt róluk. A hadüzenetről hétfőn éjjel egy órakor tudtak már, de úgy a katonaság, mint a város vezetősége megnyugtatta őket, hogy fölösleges volna a menekülésre gondolni. Kedden aztán falragaszok útján kihirdette a város, hogy mindenki meneküljön, mert Szászvárost ki kell üríteni. Az állami hivatalok külön vonatra szálltak, a tehetősebb lakosság 2-od és 3-ad osztályú személyvonattal indult el, a fizetni nem tudó szegény népet pedig teherkocsikra rakták. A falragasz megjelenése után fél órára már megteltek a vasúti kocsik s a szomszédos állomásokon várakozó menekültek ezekre már fel sem fértek, mert a szászvárosiak is órákon át

zsúfolva álltak benn a fülkékben, folyosókon. Podgyászt mindenki csak annyit vihetett magával, a mennyi a kezében elfért. Dr. Nagy Sándor tanár szépen berendezett s télire is megtelheti villáját éppen csak hogy bezárhatta s egy kis bőrönddel a kezében sietett családjával a vonathoz. A menekülés, az utazás igen szomorú látvány, rettenetes érzés s csak az itthoni magyar vendégszeretet az, mely kissé gyógyírként hat feldúlt kedélyükre. Dr. Nagy Sándor családja után már itt, ott lehet hallani a városban, hogy érkeztek más menekülők is ide. így egy hadbavonult bádogosnak a felesége és kis gyermeke jött Déváról s ez az asszony azt mondja, hogy ők Déván arról értesültek, hogy a város felé orosz katonák is közeledtek. Déván a szegény és ellátatlan nép között a menekülés előtt a városi hatóság pénzt osztott ki az útra. Az asszony bádogos üzletét be sem zárta, mert egy román bank épületében van az üzlete s a bank személyzete — mely Déván maradt — megnyugtatta őt, hogy a bank házát nem fogják kirabolni, mert ők mint románok az ellenséggel jó viszonyban fognak maradni.

Előléptetés.

Kosa Györgyöt, a m. kir. honv. huszárezred váci osztályának ezredtrombitás őrmesterét, ki a háború kitörése óta az ezredparancsnok oldalán küzd, bátor és vitéz magatartása elismeréséül parancsnoksága törzsőrmesterré léptette elő.

Orosz fogságban.

Iwanovo IVoscsenskből a Váci Hírlap a következő levelet kapta : Üdvözöljük rokonainkat és ismerőseinket az orosz fogságból. Weisz Henrik hadapródjel. a 16. honvédgyalogezredben és Nagy László hadapród a 310. honvédgyalogezredben.

Oroszky József, a Pestvidéki Nyomda gépmestere, ki két év óta harcol az oroszok ellen, hadifogságba került. Most egy levelezőlapon tudatja hozzátartozóival, hogy Csisztjakovo Don folyó melletti táborba vitték s ott fogolytársainak szakácsa lett.

Az áruló románok eüen!

A következő tábori levelező lapot kaptuk : Útban az áruló románok felé, hazagondolunk és szívesen üdvözöljük összes barátainkat, rokonainkat és ismerőseinket; a vig 32-es bakák : Wölcz József Damjanich-tér 2, Füle János Kisváci főút 35, Szabó Sándor Splényi-utca 5 és Lukács András Földváry- tér 10.

Taskendi fogoly-élet.

Gergely József közjegyzői irodavezető, a cs. és kir. 32. gyalogezred póttartalékos őrmestere, ki Przemyslből esett orosz*hadifogságba, május 2-ról keltezve hosszabb német levelet küldött lapunkhoz, melyben a többek között a következőket írja: „Mi itt Taskendben katonai rend és fegyelem szerint élünk, korán kelünk, egész nap heverhetünk, de este ismét korán kell lefeküdnünk. Az őrmesteri rangban lévőket már nem kötelezik munkára. Én szorgalmasan tanulok németül, leveleimet már magam irom és fogalmazom. A Berlitz-féle könyvből tanulok németül. A társaság, melyben vagyok, kedves, úri emberekből áll, mérnökök, tanárok, tanítók, vasúti hivatalnokok és más tisztviselők. A szolgánk mindennap kimehet a városba a mi részünkre való bevásárlások végett. Olykorolykor nekünk is szabad a városba menni, persze felügyelet alatt, imádkozni és für