Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-07-09 / 28. szám
'2 VÁCI HÍRLAP jelentés hiányzik a mi újságjainkból, akkor bizonyos nyugtalanság keletkezik. Épen ezért, de már csak a parlamentarizmus elveiből kifolyólag is jogosnak tartom azt a kívánságot különösen az ellenzék részéről, hogy az állam jelenlegi pénzügyi erejével megismerkedhessünk, mert hiszen mi nem veszünk részt a kormányzásban, mi nem vagyunk beavatva a titkokba, ellenőrző, ellenzéki képviselői hivatásunkat tehát csak abban az esetben teljesíthetjük, ha a helyzet valódi képét látjuk és ismerjük. De annyira megyek, hogy elfogadom a L pénzügyminiszter urnák azt a kijelentését, hogy az ország jelenlegi pénzügyi helyzete nem enged meg nagyobb segélyezést. Tekintettel arra, hogy nincs szándékom egyenetlenségeket kelteni, sőt inkább szándékom az egyenetlenségeket, a menynyire lehet, elsimítani, mert hiszen háború van, a magam részéről ezt elfogadom. Azonban hangsúlyozni kívánom azt, hogy amikor a kormány, a mikor az országgyűlés annak a tisztviselőnek 35. 30 és 25 százalékos segélyt ad, akkor még nem tettük meg kötelességünket. Gondoskodnunk kell arról és mindent meg kell tennünk a tekintetben, hogy ez a háborús segély tényleg a tisztviselőt segítse. De ha mi nem tudjuk a drágaságot megakadályozni; ha az árúcikkek értéke napról-napra emelkedik és ez a segély az árdrágítók zsebébe vándorol, akkor mi nem segítettük meg a tisztviselőket, akkor mi nem tettük meg a tisztviselőkkel szemben a kötelességünket. Épen ezért a magam részéről melegen pártolom és hozzájárulok pártomnak határozati javaslatához és különösen ahhoz a pontjához, a mely beszerzési központ alakítását sürgeti és a mely a kormányna’7 figyelmébe ajánlja, hogy élelmicikkeknek, szükséges ruházati cikkeknek beszerzése és elosztása utján iparkodjék segíteni a tisztviselők helyzetén. Én nem hiszem, hogy ez annyi nehézségbe ütközhetnék, mint a t. pénzügyminiszter úr egy előző ülésszakban kijelentette. Hiszen e tekintetben csak utalok arra, hogy pl. a katonaság tud gondoskodni a katonatisztek részére olcsó ruházati cikkeknek, cipőnek, posztónak és nem tudom mi mindennek beszerzéséről. Miért ne lehetne ugyanezt a tisztviselők részére is előteremteni és ha lehet, akkor meg kell csinálni, még pedig a legrövidebb időn belül. Általában véve nem zárkózhatom elánnak hangoztatása elől, hogy a drágaság ellen nem látom azt az erélyes kezet, nem látom az erélyes fellépést a kormány ténykedéseiben. Hiszen hallatlan helyzet az, hogy a legszükségesebb élelmi cikkek árát maximáljuk és akkor köztudomású dolog, — még a verebek is csiripelik — hogy azon a maximális áron azt az élelmicikket megvásárolni nem lehet, köztudomású dolog, hogy a hatóság elnézésével azt az élelmicikket sok esetben még maga a hatóság is csak a maximális áron jóval felül tudja megvásárolni. Hol van itt az erélyes kéz, hol van ill az erélyes fellépés, ha ilyen esetek napról-napra előfordulhatnak? Ezeket ki kell irtani, ezeket el kell tiporni; meg kell szüntetni a visszaéléseket, mert máskülönben itt a drágaság emelkedését megállítani nem lehet. Felhívom egyúttal a l. kormány figyelmét arra is, hogy a hatósági ellátás a legszükségesebb élelmicikkek terén pl. a liszt terén igen sok esetben késedelmes, úgy hogy a legnagyobb bajokra, kellemetlenségekre, zúgolódásra ad okol. Hogy pl. egyebet ne mondjak, saját városomban megtörtént,hogy pünkösd előtti napon egy szomorú asszonyi deputáció jött hozzám és felkért arra, hogy mint a város képviselője szerezzek nekik lisztet, mert a városban sem lisztet, sem kenyeret nem lehet kapni. El kell ismernem, — nem akarok igazságtalan lenni — hogy a közigazgatás mer tette a maga kőtélességét, a szükségletet kellő időben bejelentette, azonban a Hadilermény Részvénytársaságnak hetekre volt szüksége, a mig azt a szükséges lisztmennyiséget Vác i városának átutalta, hetekre volt szüksége, a mig a hatósági ellátásra szorulóknak meglehetős nagy tömege hozzájuthatott a mindennapi kenyérhez. Ezek oly nagy hibák, ezek oly nagy mulasztások, a melyeket tűrni nem lehet, a melyek ellen okvetlenül teljes szigorral kell fellépni. Hosszasabban beszélt ezután képviselőnk a községi és körjegyzők háborús segélyéről s azt kérte a pénzügyminisztertől, hogy ők is olyan elbánásban részesüljenek, mint az állami és megyei tisztviselők, majd a tiszteletdíjas állami anyakönyvvezetők státusának rendezését kérte a belűgyminisz- terlől s felhívta a kormány figyelmét a hajózási vállalatok tisztviselőinek helyzetére s kérte a minisztert, hogy vegye pártfogásába ezen tisztviselők kérését, hogy ők >s, a másik két társaság tisztviselői is, épp úgy megkapják a háborús segélyüket, mint ahogy megkapják a Magyar Folyamhajózási Társaság tisztviselői. Képviselőnk a beszédét igy fejezte be: Ezek voltak’, a miket a magam részéről előterjeszteni szándékoztam. Midőn hatá- rozaii javaslatomat beterjesztem s annak elfogadását kére , egyúttal kijelentem azt, hogy csatlakozom a Sághy Gyula i. képviselőtársam által beterjesztett határozati javaslathoz. (Helyeslés balfelől.) Or. Freinreisz ezredorvos meghalt. A váci honvédhadikórház ormán gyász- zászló hirdeti, hogy a kórház köztiszteletben és közszeretetben álló ezredorvosa, dr. Frenreisz Ferenc m. kir. h. nfk. ezredorvos, a koronás arany érdemkereszt és a hadiékitményes II. oszt. vöröskereszt díszjelvény tulajdonosa, a m. kir. államvasutak főorvossá meghalt. Csak pár napja még ott működött a nagy kórház sebesültjeinél, országosan elismert, kiváló orvos-sebészeti tudományával, páratlan lelkiismeretességével megszámlálhatatlan sebesült katonát adott vissza az életnek, a hazának, a családjának s a jótevő kéz ma már hidegen kulcsolódik imára koporsójában. Az egyénileg, társadalmilag s bajtársilag is végtelenül kedves ezredorvos a múlt hét csütörtökén lett rosszul s még aznap Budapestre, a Pajor szanatóriumba szállíttatta magát. Dr. Hültl Hümér tanár vette gyógykezelés alá, de a hirtelen erőségű baján már az operálás sem segített, most szerdán kiszenvedett. Az elhunyt ezredorvos előbb a harctéren, majd a váci honvédhadikórház megnyitása óta itten működött s tiszttársai kedves figyelméért, a hozzá beosztott személyzete jóindulatú magatartásáért s áz általa kezelt sebesült osztály atyai bánásmódjáért tisztelte, becsülte s a rajongásig szerette a 42 éves „Frenreisz papát“. A megboldogultat dr. Galcsek György pápai prelátus kanonok temette el pénteken délután Budapesten nagy részvét mellett. Temetésén utolsó útjára elkísérték a váci honvédhadikórház tisztikara, egy katonai osztag a kórházból s tisztelőinek nagy sokasága. Ny. b. Kispapok felvétele. A mull szombaton kegyelmes urunk megbízásából Jung János félsz, püspök, nagy- drépost elnökleté alatt megtartott vizsgálaton a váci egyházmegye kispapjainak sorába felvétettek: Almásy Miklós, Méhes L. és Szahulcsik Mihály a váci, Kiima Gusztáva budapesti, Smeringa Tibor a szakolezai és Herczeg Károly a szarvasi gimnáziumból. A pestvármegyei ref. tanítóegyesület gyűlése. A pesti ref. egyházmegyei tanitó-egyesület folyó évi közgyűlését áz idén szerdán tartotta meg Vácon, melyre mintegy 60 ref. lelkész, tanító és tanítónő jelent meg. Részt vett a közgyűlésen Nagy Ferenc Budapesti kerületi esperes és dr. Preszly Elemér or z. gy. képviselő is, valamint a pesti egyházmegyei körlelkészek teljes számban. A közgyűlés délelőtt V2 11 órakor vette kezdetét a ref. templomban Sáfár Béla lelkész imádságával, mely után Vargha Lajos egyházmegyei tanitóegyesületi h. elnök magas színvonalú, szép beszéddel nyitotta meg a közgyűlést s kegyeletes szavakkal parentálta el Borzsák Benőt, az egyesület elhúnyt elnökét. Ez után Sáfár B. lelkész a váci gyülekezet és presbitérium nevében szeretettel köszöntötte az egyesület tagjait, Nagy Ferenc esperest, a megjelent lelkészeket és vendegeket. A tanítók gyámegyesületének ügyeit tárgyallak ezután, majd Fiers Elel<, a Kálvin szövetség titkára szabadelőadást tartott a vallástanitásról. Fülöp Béla tahitótfalusi rektor mondott még emlékbeszédet Borzsák Benő feleli s végül a uj tisztikart választották meg. Az egyesület uj elnöke Vargha Lajos lett, mig a többi tisztségeket a regiekkel töltötték be. Közgyűlés után a váci ref. egyházközség látta vendégül a tanítókat, délben pedig a Váci Egyesült Kaszinókor helyiségében kb. 50 terítékes bankett volt, melyen Nagy Ferenc esperes, Sáfár Béla ref. lelkész, dr. Preszly Elemér orsz. gy. képviselő, Fábián Lajos kosdi, Csép Gyula üllői rektorok s még többen mondottak hazafias eszmékkel telitett szép pohárköszöntőket. Ebéd alatt a rokkant hős. Csuka Géza Kitűnő cigánybandája játszott szép magyar nótákat, melyek mellett a nagy társaság estig kellemesen elszórakozott. Zsigmond Jénos. Múlt számunkban megírtuk, hogy a ke- gyestanitórend kormánya Vácra helyezte Zsigmond János kegyesrendi tanárt. A Veszprémi Hírlap a következő meleg sorokban vesz búcsút a népszerű s városunkban is kedvelt piarista tanártól: „A kegyestanitórend kormánya Zsigmond János főgimn. tanárt Vácra helyezte át. Ha ez a változás megmásithaílan, bele kell nyugodnunk, de az bizonyos, hogy városunkban osztatlan és őszinte sajnálkozást kelt. Társadalmunknak egyetlen osztálya sincs, melyhez egyik-másik társaskör kapcsolatával Zsigmond Jánost a megbecsülő szeretet hozzá ne fűzte volna. Adásiéi évtizeden át hordozta nagy lelkességgel, fölényes tudással, lankadatlan energiával s munkakedvvel ezekben a társaskörökben az ismeretterjesztés, a lélek- és szivneme- sités szövetnekél. Igazi, buzgó vándortanára volt a tudomány népszerűsítésének s ehez bőséges anyaggal, sok közvetlenül szerzett tapasztalattal rendelkezett. Európa s Észak-Afrika országaiban lett utazásai közben gazdag tárházát gyűjtötte a társadalmi, néprajzi, alkotmányjogi, művészeti ismereteknek. S mindezt nemcsak földol- dolgozta s lapunk útján is, könyvalakban is nyilvánosságra hozta, hanem felolvasások keretében is a társadalom széles körében közkinccsé tette. A társaskörökben elnyert bizalmi állásait nem tiszteletbeli, hanem munkára kötelező tisztségnek tartotta s azoknak buzgőan, híven meg is fe
