Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)

1916-06-04 / 23. szám

VÁCI HÍRLAP 3 A Fürgéről. Éppen most, amikor a megvásárolt „Fri­gyes“ csavargőzöst hazahozták és elfog­lalta a jó, öreg Fürgénknek helyét, hallot­tunk hirt róla. Még 1914. év őszén rekvi- rálta a hadvezetőség kis propellerünket s személyzetével együtt levitte Belgrad tá­jára, hadi szolgálatra. A kis Fürge azóta is lent van és sok viharos napot látott Belgrad előtt. A hajó vezetője most itthon járt pár napi szabadságra s ő beszélt egyet mást a Fürgéről. Alig merjük el­hinni, de mégis igy van, hogy kis propel­lerünk nagy megtiszteltetésben részesült, mert alighogy levitték, rögtön előléptették segédcirkálóvá s azonnal vaspáncéllal lát­ták el. Az 1914. év őszén a Szávába és Dunába lerakott almák felszedése volt a dolga, majd mikor a Belgrádba való első bevonulásunk történt, a Fürge a bevonuló csapatokat kompokon vitte át a belgrádi partokra, de csakhamar szomorú köteles­séget kellett teljesítenie, mert sietett vissza a csapatokkal. Azután jó darabig nem volt veszedelmes munkája, mert a szerbeknél csend volt, csak mikor az 1915. év őszén újból megindult a nagy offenziva, akkor lépett elő ismét a kis Fürge. Állandóan a monitorok előtt cirkált, szedte fel az ak­nákat s nem egyszer lövés érte a gyenge, de megpáncélozolt alkotmányt. A lövések nem rá voltak irányozva, hanem az utána jövő monitorokra, de ilyenkor - egy-egy lövés után — hatalmasakat bukdácsolt a kis Fürge. A hajóvezető büszkén dicse- kedte el, hogy Vác város propellerje min­dig „kivágta a rezet“, s bár sok veszély környékezte, de megmaradt épen, sértet­lenül. Néha-néha találkoztak váci katonák­kal, kik örömükben majd megcsókolták a csöppnyi hajócskát, mint kedves ismerő­süket. Most már leszedték róla a vaspán- célzatot s jelenleg a hires Cigány-sziget­ről hordja a szerbektől elhagyott hadi­anyagot. Egyre büszke még Király Lajos hajóvezetö, hogy a kis Fürgét nem igye­keztek sem elosztrákositani, sem elnéme- íesiteni, sem elbolgárositani, mert máig is megmaradt a neve „Fürgédnek s úgy ő, mint a hajócska gépésze, Gutsik Ernő egy percre sem hagyták el a nehéz napokban sem a kedves alkotmányt, mely dicsősé­get szerzett Vác városának is. Most értesültünk róla, hogy a Fürge hazajön. A hadvezetőség ugyanis távirato­zott a városnak, hogy a Fürgére már nincs szüksége és két héten belül visszaérkezik Vácra. Így hát most a városnak két pro­pellerje is van egyszerre, ami természete­sen luxus dolog, de ha majd az egyiktől meg kell válnunk, már mégis csak inkább a Fürge érdemli meg, hogy mint leszerelt hadihajó a várost szolgálja s díszére váljék. A kaszinó költözködik. A héten kezdte meg a kaszinó a Kon- stantintéri helyiségéből a nagysörház épü­letébe való költözködését. Az uj helyiséget már teljesen átalakították, a szobákat szé­pen kifestették, átpadlózták, a kerthelyisé­get kellemessé tették s e héten már min­den bútorával átmegy a kaszinó kényelmes és kedves uj helyiségébe. Úgy tudjuk, hogy a vendéglő megmarad továbbra is s azt a kaszinó kezelteti a szolgájával. A vendéglő helyiségeit a nem kaszinó tagok is láto­gathatják majd, de ezek a helyiségek tel­jesen el lesznek különítve a kaszinó he­lyiségeitől, a hová a tagoknak külön bejá­rásuk is lesz. El — Amerikába. Ezzel a jelszóval készül városunk kö­zönsége az első szárazföldi amerikai uta­zásra, melyet Bánffv Gyula rendez jövő va­sárnap, június 11-én a Lőházban. Csak egy kellemes sétából fog állani ez az utazás és mégis az újvilágban fogjuk magunkat érezni, ha látjuk Báiiffynak legújabb vigjá- tékát, melyben a kivándorolt magyar tipikus alakja tűnik fel a színen. Alig érkezik meg rokonához, máris elő tör leikéből a dollárok megszerzése utáni vágy, melyet csakhogy elérhessen: megta­gadja magyar voltát és néger lesz. Ám a sors — talán büntetésből — ellene szegül, börtönbe jut és megfosztva szegénységé­ben gazdagságra vágyó reményétől, a sza­badság földjén, a hová pénzsóvár lelke ve­zette, most fogságban él. Azonban a magyar faj szabadságszerető érzése erőt vesz rajta, börtönéből meg­szökik s a sok balszerencse közt akad egy gyönge nő, a ki szivére hallgatva vállalja a fogház nehéz büntetését abban a remény­ben, hogy kiszabadulása után a felesége lesz. De a magyar szive a messze idegen­ben is azzal az izzó, rajongó szeretettel tudja szeretni a selyembe öltözött, gazdag családok lányait, mellyel itthon a pozsgás képű, rövid szoknyás falusi népét. És mert odakinn nem építettek válaszfalakat a tár­sadalom tagjai közé, feleségül is veszi gazdájának leányát, de házaséletében sincs öröm, felesége félti őt és ez elég ahhoz, hogy az amerikai törvény az asszony vé­delmére álljon. Hónapok mennek tova a boldognak nem mondható házaséletben; naponkint per­patvar támad uj otthonában s egy ilyen családi zivatar után keresi fel őt az a nő, a ki már elszenvedte azt a büntetést, me­lyet magára vállalt. De ez felesége lelké­ben csak tápláló anyag a féltékenységre, mely annyira indulatossá teszi, hogy a vé­delmére álló törvényben keres magának utat az elválást követő élet bizonytalan ös­vényén. A néző közvetlen a másik pillanatban látja, hogy a férj lelki világára miképen hat az elválás : számot vet azzal, hogy helyte­lenül cselekedne, ha nem venné most már feleségül azt a nőt, a ki szabadságát vissza­adta. A magába szállás emez idejében pil­lanat műve csak, hogy átlássa a minden jóval és széppel, gazdagsággal és könnyű megélhetési móddal lelekürtölt újvilági éle­tet, melyekből azonban valójában egy szó sem volt igaz: haza gondol, elfogja szivét, lelkét a honvágy keserű érzése, mely bűn­bánóan vezeti vissza a megtagadott, az el­hagyott szép Magyarországba... Mindezt élőképekben, a négy felvonáson végig vonuló, derűt és mosolyt termelő jelenetekben fogjuk látni pünkösd vasár­napján s ha még hozzá tesszük, hogy az iró és rendező Bánffy uj jelmezekkel, uj színpadi díszletekkel emeli az amerikai est erkölcsi sikerét, mondhatjuk, méltán megérdemli az anyagi sikert is, mert itt sem fog elmaradni a jótékonyság nemes gondolata. Közgyűlés. , A vöröskereszt egylet múlt hó 30-án tar­totta a nőegyleti ovoda helyiségében köz­gyűlését meglehetős kevés számú érdek­lődő jelenlétében. A közgyűlés kimagasló részét képezte a kórházi jelentés az 1915. évről. A kórház az elmúlt évben 613 bete­get bocsájtott ki hajlékából, kiket 34773 betegnapon át ápolt. Az egylet 50000 kor. névértékű 5V29/o-os hadikölcsönt jegyzett. Az egylet szegénykonyhát nem nyitott a múlt évben, mert minden idejét a had­egészségügy szolgálatába állította. A kór­ház működéséért magas helyről legtelje­sebb elismerést és dicséretet kapott, mert mig a hadvezelöség számos kórházat meg­szüntetett, addig a váci vöröskereszt kór­házát meghagyni rendelte. A beteg harco­sok szamára a múlt évben is tartatott karácsonyfa ünnepély, urihölgyeink pedig lelkesen szorgoskodtak a fehérnemű stop- polás, javítás nagy munkájában. A választ­mányi tagok kisorsolása után, miután in­dítvány nem tétetett az igazán nagyobb érdeklődést érdemlő közgyűlés véget ért. Hangverseny. Lapunk múlt számában megemlékeztünk már a tüdőbeteg katonák szanatóriuma javára rendezendő hangverseny előkészü­leteiről. A közreműködő Horváth Attila vi­lághírű vak zongora művészen kívül Lumpe Gizella vak énekesnő is szerepel, a ki külföldi nagy sikerei után itthon telepedett le. Elsőrendű művészi esemény az ő sze­replése. Látszólag teljesen épszemű mű­vészek együttes közreműködése iránt igen nagy az érdeklődés. A hangverseny befe­jező számát Simon—Pikethy—Wolkóber trio adja elő. A rendezőség azonkívül egy oly szenzációs meglepetés létrehozásán fáradozik, a mely ha sikerül, a szanatórium javára rendezendő hangverseny országos érdeklődést fog kelteni. Lapunk legköze­lebbi számában a részletes műsort is fog­juk közölni. A Magyarvédő Egyesület Vác rok­kantaiért. A Váci Magyar Védő Egyesület 10 év óta hirdeti a háborút; azaz izgatja a lelkeket, hogy erősítsük meg ma­gunkat iparilag, ne küldjük pénzün­ket külföldre, elégedjünk meg a ma­gunkéval, s becsüljük meg jobban a ma­gunkét. Á „ki nyugtot óhajt, harcra kél“ elve alapján ébresztgetett, szólifgatott s gazdasági harcra tüzelt — mikor mind­nyájan tétlen nyugalomban, békés nem­törődömségben éltünk. A háború zajában és izgalmai között ázó-fázó katonáink testi védelmezésében találta meg felada­tát: ezerszámra s szekérszámra küldötte a harctérre a meleget adó ruhadarabokat Most a háború megrokkantjai javára kivan alapot kezdeni. E végből junius 8-án, csü­törtökön a koronázás évfordulóján mozgó- szinház előadást csinál a Pannónia épü­letében. Muszkaország politikai, gazdasági s társadalmi életéből mutat be számos ér­dekes és tanulságos képet, hogy ismer­jük meg alaposabban azt a nagy északi kolosszust, mely állandó ránkdüléssel fe­nyeget már évtizedek óta, de amellyel — mint mindenki tudja — két év óta dicső­séggel álljuk a küzdelmet. Ez előadásnak értékét nagyban emeli az, hogy a képek­nek bemutatója és magyarázója Dobieczky Sándor országgyűlési képviselő, a nagy­érdemű és nagynevű központi magyarvédő egyesületi alelnök lesz, ki Oroszországban tett utazásai s személyes tapasztalatai alapján fogja érdekfeszitő ismertetését közkincscsé tenni. Ezenkívül lesznek harc­téri képfelvételek is. Két előadás lesz. Egyik V2Ó-kor, a másik 729-kor kezdődik. Mindkét előadás jövedelme a váci rokkant katonák javára forditlatik. A helyek számo- zoftaC A jegyek az egyesület pénztárosá­nál (Borbély István anyakönyvvezető, Vá­rosháza) kaphatók. A szerkesztő távolléte alatta szer­kesztésért felelős: BORBÉLY ISTVÁN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom