Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-06-04 / 23. szám
HarmincadiK évfolyam 23 szám Vác 1916. június 4. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ara 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Diákok oszlására. A kulíuszminiszter rendelkezésére ma ér véget a tanév a középiskolákban, ma osztják ki a bizonyítványokat. Kilenc hónapi rendszeres munka után fellélegezve, egy három hónapos vakáció boldog bizonytalanságának örülve s még a kevésbbé jól teljesített munka mardosó tudatától sem háborítva vígan verdesi le magáról az iskola porát a derűs arcú diáksereg. Apraja- nagyja siet az édes otthonba, a helybelieknek is sóvár álma-vágya, hogy bár rövid időre is elhagyják az iskola székhelyét, kedves örömek, édes-bús emlékek megszokott tanyáját. Már a második iskolai év végződik úgy, hogy a következő elé kérdőjelet kell tennünk, már a második Te Deum-oí éneklik az iskolai év végén soha el nem képzelt vérzivatarban az ellenséges dühtől, gyűlölettől fűtött pokoli gépek őrjítő hangzavarában. A hálaadó ének fenséges melódiája valahogyan ki érzi 1< e pokoli koncert észbontó dissonanciájából s e vad szenvedélyek tajtékzó árjában a szelíd megnyugvás jóleső érzését kelti fel bennünk. Háborús évet élt át az iskola is s gyermekeink azon ismeretek mellett, a melyeket a könyvek néma betűinek megszólaltatásával szereztek, olyan tudással, olyan tapasztalással gyarapították lelkűket, a mely az eleven valóság közvetlen erejével, a jelenvalő óra, perc örökre szóló tanúságával hatott. Művelődésünknek az emberiség évezredes gondolkodásában ki- jegecesedetí pilléreit tanulták megismerni s amig figyelmük az idők forgatagában nem múlóra, az eszméire volt irányítva, tekintetük a csatatereken révedezett mig a változatlant figyelték, a változások vettek hatalmat lelkükön. Szó sincs róla, hogy a háborús évek diákjának tanulása olyan, mint az előző békés esztendők diákjának tanulása volt. De a mi az ismereteket illeti azok rendszeresítését, harmonizálását elvégzi az iskola. A háborús események, a háborús esztendőnek sok jelensége memento volt a nevelő számára is. A háború nemcsak az ismeretek megszerzésében, hanem a jellem kifejlődésében is számításon kívül nem hagyható komoly tényező. A nevelés dolgát már nem intézheti el az iskola egy magában, a nevelés harmóniája, a harmonikus jellem megteremtése több tényező munkája, a több közül csak az egyik az iskola. S most mikor az megszakítja munkáját, kétszeresen terelődik a figyelem más tényezők, első sorban a család és társadalom tevékenysége' felé. A múlt évi hosszú vakáció meghozta a maga tanulságait. A hosszú ideig'végzett rendszeres munka után s tervszerű nevelői 4 eljárások következetes alkalmazása, után a vakáció mint a szabadság netovábbja tűnik fel s hetek, hónapok észrevétlenül suhannak el, a szabadságból nem ritkán szabadosság lesz, a mely a sok öröm és vigság közepeit nem egyszer veszélyezteti azt a nagy üggyel-bajjal elért eredményt, a melyet a kellemes, szerény, helyes gyermek nevelésben több tényező közös munkája létrehozott. A vakáció a pihenés, a szórakozás ideje, nem gondolattornákra, hanem a test gyakorlására való, de már a múlt évi három hónapos szünet tanulságai megmutatták, hogy a gyermek vakációzása, a tanulásról nem is szólva, nevelés szempontjából sem lehet egyenlő a semmittevéssel. Ha nem is viszi magával egy év alatt megúnt, vagy ha nem is, de ritkán kedves tankönyveit, állandó elfoglaltsága otthon, a gazdaságban, a ház körül, a mezőn, stb. a legjobb mód arra, hogy lelki erőit folytonos tevékenységben tartsa, el ne ernyessze. Most nyílik különös alkalom arra, hogy a gyermek megismerje a munka értékét, annak . komolyságát. Ez részben célja is a hosszú vakációnak. Mezőgazda- sági, ipari és bármilyen foglalkozásnak, munkának a tisztelete, megbecsülése olyan férfitől várható első sorban, a ki gyermekkorától megszokta azt a maga tevékenységében vagy másoknál. A munka megbecsülése és megbecsültetése lesz a gyermeki lélek egyik legszebb tulajdonsága, a melyet a család e komoly idők szórakozásra szánt részében is a legjobb eredménnyel fejleszthet ki a gyermekben. A társadalom tennivalója, kötelezettsége a jövő nemzedékkel szemben sokirányú, mint maga a társadalom is többféle tagszálú. A társadalmi tennivalók céltudatos szervezése a legjobb erők önzetlen munkáját kívánja; de a sokféle mód és kivánalom mind azt a célt szolgálja, hogy a gyermek majdan becsületes, józan gondolkodású, önzetlen munkás tagja legyen a társadalomnak. Nos ennek a célnak a tudatában legyenek rajta a társadalom felnőtt tagjai, hogy mindenek előtt ne rontsák le azt, a mit iskola és család közös munkával megteremtett, Úgy van—sajnos — hogy sokszor e negativ munkával meg kell elégednünk. Ideális az az állapot, a mikor a társadalom pozitív munkájával se- giti elő a többi nevelő tényező munkáját. Alkalomszerűen oktat, nevel, buzdít a jóra, megakadályozza a rosszat. Alkalom mindig van és sokféle van, de ritkán, olyan kínálkozó, annyira kihasználható, mint most. A hazafias lelkesedés legjobban fellobban az ifjúban; hogy az ne legyen szalmaláng, abban közremunkálhat a társadalom is. Igénybe veszi, bármilyen csekély is, a gyermek önzetlen, hazafias munkáját, azt elősegíti, abban kitartásra serkenti. E munka emléke nagyobb, fontosabb munkálkodás rúgója lehet valaha. Talán soha nem lesz annyira érezhető, szemléletes a haza összekapcsoló fogalma, mint ma. Hogy ez ne mint kép legyen, hanem valóság a gyermek lelkében, hogy erősödjék, azt nagy mértékben mozdíthatja elő a társadalom munkája. A nagy idők nagy tanulsága egyebek között az is, hogy önzetlenül lelkesedni, bízni, kitartani csak az erős lelkek tudnak. A lelket erőssé fejleszteni, nevelni kell. Sok eddigi törekvésnek, divatnak, hóbortnak, szeszélynek hiábavalóságát, káros voltát is megismertük most. Űzzük a lelkek kultuszát, őrködjünk azokra, neveljük, erősítsük azokat s akkor, a mint most fegyverben erőseknek bizonyulunk, békében lélekben leszünk erősek. S a lélekben erős magyarság lesz az igazi magyarság. PKitüntetés a harctéren. A király Walla Ferenc vezérkari századosnak, néhai Walla László volt váci takarékpénztári váltópénztáros fiának az ellenség előtt tanúsított vitéz és bátor magatartása elismeréséül a signum laudist újólag adományozta. Katona orvosi kitüntetések. A király a háború alatt az egészségügy terén kifejtett eredményes szolgálataik elismeréséül dr. Freinreisz Ferenc népfölkelő ezredorvosnak, beosztva a váci honvéd hadikórházhoz a koronás arany érdemkeresztet és a vöröskereszt hadiékitményes II. oszt. díszjelvényét, dr. Schmidt Adorján nfk. főorvosnak, beosztva a váci honvéd hadikórházhoz a koronás arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján és a vöröskereszt hadiékitményes II. osztályú díszjelvényét, dr. Tóvölgyi Elemér nfk. főorvosnak. ki nemrégen még a váci honvéd hadikórháznál tett szolgálatot a vöröskereszt hadiékitményes II. oszt. díszjelvényét díjmentesen adományozta. Kinevezés. A király Kornis Gyula kegyesrendi áldozópap bölcsészetdoktort, Vác város szülöttét, a Magyar tudományos Akadémia tagját, a pozsonyi Erzsébet tudományegyetem bölcsészét nyilvános rendkívüli tanárát, nyilvános rendes tanárrá a hatodik fizetési osztályba a törvényszerű illetményekkel kinevezte. Dr. Csősz Imre halála. Öt évvel ezelőtt ünnepelte Vácon tanárkodásának 50-ik évét dr. Csősz Imre piarista tanár, aki 17 évi itt tartózkodása alatt ismert tagja volt a társadalomnak. 1911-ben ment nyugalomba, amikor is a rend kormánya Nagybecskerekre helyezte. Összeköttetéseit állandóan fentaríotta ismerőseivel. Most vettük a gyászhirt, hogy május 30-án Nagybecskereken meghalt korának 78., szerzetesi életének 61., áldozópapságának 53. évében. Kecskeméten családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Ny. b. Jótékonyság a harctéren. Biel Jenő zászlós 10 koronát küldött az olasz harctérről az izr. Montefiore Judit nőegyletnek, melyért ezúton mond köszönetét az egylet vezetősége.
