Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)

1916-01-23 / 4. szám

tönkretételünk után akarnak velünk békét kötni.

Nekünk addig kell folytatni a háborút, a mig ellenségeink belátják, hogy nem bírnak velünk és igy céltalan a további vérontás.

A második kérdés, hitem szerint már nem lehet kétséges, mert ha a központi hatalmakat a fél világ a poklok minden ördögével 17 hónap alatt nem tudta legyőzni; sőt mi állítottuk és vertük meg őket mindenütt; ezután a mikor már az erőviszonyok a javunkra változtak meg, lehet-e képzelni oly változást, mely a mi eddigi sikereinkből származott előnyeinket mind megsemmisítené ?

Igen lehet, ha most, a mikor a hadviselő államokban a végső erőfeszítésre került a sor, mi elcsüggednénk és nem hoznánk meg a hadseregnek és a hazának a legmesszebbmenő áldozatokat.

Ha azonban ennek lehetőségét kizárjuk : a világháború a végeredményben a mi győzelmünkkel fog végződni.

Minden hadviselő fél ezt mondja ; ezt hirdetik a kegyelem kenyéren élő belgák és szerbek is; de kiknek van több okuk bízni a végső győzelemben ? Azoknak-e, a kik önvédelemből voltak kénytelenek fegyverhez nyúlni, vagy azoknak, a kik a mi országainkból akarták és akarják a saját országaikat megnagyobbítani ? Azoknak-e, a kiknek földjén az ellenség csak addig ment be és addig van, a meddig azt ők maguk engedték, vagy azoknak-e, a kik legértékesebb nagy területeikről nem bírják az ellenséget elkergetni?

Velünk van az igazság és az Isten, — a ki már eddig is meg mutatta, hogy a számbeli többség még nem biztosítja a győzelmet.

Türelem a várakozásban, kitartás az áldozatkészségben és hazafias munkában, rendületlen bizalom fegyvereinkben és Istenben, megnyugvást nyújt, könnyűvé teszi a terheket, fokozza a lelki erőket magunkban és másokban, elősegíti és bizíósitja a végső győzelmet.

A harmadik kérdés, hogy a háború után mit hoz ránk a jövő ?

A történet tanúsága alapján állíthatjuk, hogy a háború után nagy változások lesznek : a romok eltakarítása, a tönkretett, megsemmisített alkotások — és minden veszteségek pótlása, a megmaradónak fokozottabb, behatóbb munkásságát fogja igényelni. — Hogy a veszteségeket pótolni lehessen, új szellemi, erkölcsi és anyagi forrásokat kell feltárni és azokat minél jobban kihasználni; tért nyitni olyanoknak, a kik eddig tétlenségre, vagy korlátoltabb tevékenységre voltak szorítva' — Egyszóval a nemzeteknek, népeknek és államoknak uj-, a kor követelményeinek megfelelő életet kell kezdeni,

Minden tavasz uj virágzást, uj életei fakaszt a természetben. A pusztító háború után is uj élet, uj virágzás indul majd meg ott a hol életerő van.

Hogy a magyar fajban mily életerő van, azt megmutatta ezeréves életében, küzdelmeiben, s megmutatta a világnak a mostani világháborúban.

Nincs kétség, hogy habár elhunytak is legjobbjaink a hosszú harc alatt : megfogyva bár, de törve nem él és az idők végtelenségéig élni fog e nemzet e hazában.

A svéd- királynak mély vallásos meggyőződéstől áthatolt szavaival zárom be beszédemet :

„A romlás, a mely most végigvonul a

Hitetett lilli Hielt tain

mondta :

Ivánka Pá!

föszoigabíro

a Váci Járási Közművelődési Egylet elnöke 1915. december 23-án a Váci Járási Közművelődési Egylet közgyűlésében.

Hogy a jó tanító mily tényezője a Jcöz- ségi társadalomnak, azt minden falusi ember jól tudja. A taniló a gyermekek oktatója, jövő tudásuk megalapozója; az ifjúság irányítója; a papnak segítő társa; a jegyző jóbarátja és támogatója.

A község anyagi, erkölcsi és szellemi színvonalából meglehet ál lapiiani, hogy a községben, milyen tanítói voltak annak a nemzedéknek, mert a tanító, tanításával, nevelésével, irányításával, tanácsadásaival és elöljáró példaadásával rá nyomja a maga bélyegét arra az egész nemzedékre melyet ő. nevelt fel az iskolában és az iskolán kívül. A jó tanító ugyanis nemcsak az iskolában, hanem az iskolán kívül is nevel. Meg is becsülik az ilyen tanítót a faluban.

Hogy a hazafias, művelt magyar társadalom hogyan becsüli az érdemes tanítókat, arról az országban lévő azon számos közművelődési egyesület tesz tanúságot, melyek célul tűzték ki máguk elé az érdemes tanítók jutalmazását.

A Váci Járási Közművelődési Eegylet is felvette alapszabályaiba az érdemes tanítók jutalmazását (a magyar nyelv tanításában és általán a tanításban s a magyar nemzeti és erkölcsi nevelésben kitűnő, erkölcsös életű néptanítók részére magasabb kitüntetéseknek kieszközlését, illetve ez irányban szükséges társadalmi és.hivatalos eljárás megindítását és előmozdítását.)

Az első időben az egylet saját pénztárából adott jutalmakat és készíttetett díszes elismerő íaniíói okleveleket. Később az Országos Magyar Iskola Egyesület vállalta magára a tőlünk javaslatba hozott tanítók jutalmazását.

Mielőtt a tőlünk a folyó évben javaslatba hozott és az Országos Magyar Iskola Egylettől elfogadott tanítók jutalom dijait átnyújtanám, felolvasom egy tekintélyes, elterjedt, magyar újság vezércikkét a ma gyár tanítókról.

“A magyar tanító, a ki a világ legbékésebb mesterségét gyakorolja, szerzetesi szegénységben elve szent hivatásának, — mikor a háború kitört elment katonának. A ki tényleges katona volt köztük, az jórészt közlegény sorba vonult be, mert ők beosztásuk szerint a béke idején póttartalékosok voltak, a szerény két hónapi szolgálati idővel. Mikor tehát a háború felkavarta az országot s megindultak derék fiaink határaink védelmére, az a finom és nemes anyag, a mi a magyar tanító, — elkeveredett a nép fiai közölt, őszinte lelkesedésével, tiszta hazafiaságával és megható idealizmusával magasra emelve, mint egy zászlót, azt a lelkes szellemet, melyet a magyar csapatoknál dicsér a szövetséges és retteg az : ellenség.

Azóta sokat hallottunk a magyar tanítóról, a ki ábécéskönyv, kréta és spongya helyett manlichert és szuronyt fogott a kezébe. Hírek jöttek, hogy a kit a nem túlságos bő élettől a nem helyén való viccelődés soványnak és gyengének ábrázolt, acélos erőt és kitartást tanúsít a fronton. Es arról is tudunk, hogy a pihenés óráiban még a lövészárkokban is tovább folytatják szép hivatásukat: a katonák oktatását, lelkűk ébrentartását, szál leintik ápolását. Dallal, verssel, szép szóval vigasztal

maradt őrökre néma, a magyar tanitóságds súlyosan vérzik a háborúban.

Legjobb magyar ezredeinkben vannak egész zászlóaljak, melyekben minden tiszt tanító : a magyar vitézeket, a kikkel együtt élnek béke idején a falukban, ők nevelik katonákká is és ők vezetik a halálos és a győztes rohamokra. Százakra megy az elesett, ezrekre megy a megsebesült tanítók száma.

Rendkívül rokonszenves tehát az a törvényjavaslat, mélyet most terjesztettek a képviselőház elé s mely a csatában meghalt, vagy szolgálatra képtelenné vált tani tők nyugdijáról s feleségeik s gyermekeik ellátásáról intézkedik. A magyar tanító özvegye és árvája ... a törvényjavaslat szerény és józan intézkedéseket tartalmaz róluk, — mi a szivünk minden szereteíével szeretnék őket elborítani.,,

így gondolkozik és érez a művelt , magyar társadalom, és igy ir a hazafias magyar sajtó a magyar tanítóról.

Hogy mi itt a váci járásban milyen viszonyban vagyunk a mi kedvelt derék tanítóinkkal, azt nekem nem kell bizonyítanom, mert közismert, hogy érdemes tanítóinkat szeretjük, megbecsüljük. Ezt bizonyítja szőnyegen levő tárgyunk : a tanítók jutalmainak és kitüntetéseinek kieszközlése és átadása.

50—50 korona jutalmat kaptak : Pohánka Ödön csővári, Háger Frigyes csomádi, Hri- bál Ferenc püspökszilágyi, Pongrácz Antal alagi és Láng Géza veresegyházi tanítók ; elismerő díszokleveleket kaptak: Mindák Béla püspökhatvani, Komonyi László veresegyházi tanítók, Pongrácz Aníalné és Hajnal Ilonka alagi tanítónők.

A kitüntetett tanítók sorából Hribál Ferenc, Pongrácz Antal, Mindák Béla-hadban vannak, Háger Frigyes pedig dicső halált, halt.

Felkérem a kitüntetett jelenlévő tanító urakat és hölgyeket, vagy meghatalmazott hozzátartozóikat, vegyék át a jutalom dijakat és elismerő okleveleket.

Ezek a szerény pénzbeli jutalmak és díszes elismerő oklevelek, a mi szereíeíünk- nek beszédes bizonyságai, biztosítják önöket arról, hogy habár terhes, de szép pályájuk,on, talán sokszor úgy látszik mintha nemzetnevelő munkájukban el volnának hagyatva, ez csak látszat. A hazafias művelt, magyar társadalom éber figyelemmel kiséri az önök munkáját, elismerése, köszöneté és hálája követi minden önzetlen tevékenységüket.

Azt a két ellentétes felfogást, hogy akit az istenek gyűlölnek, tanítóvá tesznek, és a másikat, mely szerint a háborúban az ellenséget a harcmezőn atanitók gyözikle, nem csakkélezer esztendő,hanem egy egész világ választja el egymástól. A művelt magyar társadalom, — hála Istennek, — az utóbbi felfogást valja, a mit a felolvasott vezér cikk is igazol.

Emeljék magasra a hazaszeretet, vallásosság és erkölcsösség eszményeinek tiszta zászlaját, neveljék ezen eszmények szereidére és követésére tovább is lankadatlan buzgósággal a gondjaikra bízott nemzedéket, és akkdr a harctereken nem győzi le a magyart sem észak, sem nyugat, sem dél fegyveres hatalma.

Isten éltesse önöket, adjon egészséget és erőt, nemes, hazafias munkájuk folytatására. Isten oltalmazza a hadban levő derék tanítókat. Isten nyugtassa és jutalmazza meg a megdicsőült Háger Frigyes tanítót* a ki velünk van és köztünk marad; szelleme buzdítani fog bennünket, hogy kitartással és lankadatlan buzgósággal dolgozzunk; — önzetlen, odaadó mnnkálkovilágon, figyelmeztet bennünket arra, hogy