Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-04-23 / 17. szám
MarmincadiK évfolyam 17. szám Vác 1916. április 23. VÁCI HÍRLAP Politi&ai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Oercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 1' Feltámadunk! Irta: KÁLLAY UBUL országgyűlési képviselő. „Szombat elmúltával, szürkületkor pedig, mely a hét első napjára virrad, eljőve Mária Magdolna és a másik Mária megnézni a sirt. És Íme! nagy földindulás Ion, mert az Űr angyala leszálla mennyből és oda járulván, elhengerité a követ és ráüle. Vala pedig az ő tekintete mint a villámlás és ruhája mint a hó. Tőle való féltőkben pedig megrettenének az őrök és lőnek mint a holtak.“ Felelvén pedig az angyal, mondá az asszonyoknak: „Ne féljetek, mert tudom, hogy Jézust keresitek, ki megfeszittetett. Nincs itt, mert feltámadott, a mint megmondotta, . És ime Jézus eléjek jőve, mondván: „Üdv nektek!“ Üdv nektek! Üdv nekünk! A harangok megszólalnak, felbúg az orgona, ajkról-ajkra száll égnek az „Alleluja! Hála légyen az Istennek!“ Üdv nektek! Üdv nekünk! Üdv . . . Ám az ember porból lett, a porhoz húz és tele földi, hiú gyengeséggel. És ezen az örök szent ünnepen is — talán csak pillanatokra — úrrá tud lenni felette a kétkedés. Üdv? ma, mikor már majdnem két éve, hogy nagy földindulás lön, hogy a harc szelleme leszálla. Vala pedig az ő tekintete mint a villámlás és ruhája mint a vér. Elfog a kétkedés . . . Szemeink csak az egyesek szenvedéseit, az emberiség válságát látják, az emberek tragédiáit, az ember tragédiáját. Csak azt, hogy: „Az élet mellett ott van a halál, A boldogságnál a lehangolás, A fénynél árnyék, kétség és remény,“ bármint cseng is a fülünkbe szüntelen: „Hozsán’ az úrnak, ki törvényt hozott!“ A harang megszólal, felbúg az orgona, ajkról- ajkra rebeg égnek az ima, de lelki szemeink ott révedeznek a csatamezőkön, magyar véreink, a kiöntött tenger magyar vér mellett. „Az élet mellett ott van a halál!“ Ám eszünkbe jut mind az az óceánja is a vérnek, mivel a magyar e magyar földet ezer év óta öntözte. S a magyar még él, Buda még áll, ősi lobogónkat még lengeti a magyar róna szele. És ha e szél magával is hozza haldoklók sóhaját, ágyúk dörgését, ezer év minden szenvedésének panaszát, fülünkbe susogja a diadalmas „feltámadunk“-ot is! Feltámadunk! Igen, ha a világtörténelem logikája nem dőre álom, nem lázas agyak réme, ha végigküzdöttük a véres csatákat magyar szivvel, magyar becsülettel, ha megvívtuk a nemzet élet-halál harcát győzedelmes magyar acélkarral, nem csüggedve, nem habozva, ha a hadak útjáról cserfalombbal koszorúzva visszatérnek a magyar harcosok s hadak oszlásakor felsüt a hála napja: a béke jegyében, a világ ünnepén, mikor örömlázban konganak meg a harangok, diadalmámorral búg fel az orgona és milliók szavából harsan fel égnek a hála himnusza, a „Te Deum lau- damus!“, feltámad minden régi dicsősége a magyarnak, feltámad maga a régi magyar. Fel kell támadnia, ha élni akar, élni mint magyar! Árpád vasidegű leventéi, Szent István hitben erős országa, Mátyás igazsága, Rákóczi hazáért lángoló nagy szive, Széchényi bölcsessége, egy évezred mindennapi gazdasági munkájának hangyaszorgalmú napszámosai, névtelen hősei: nektek mind-mind fel kell támadnotok, fel történelmünk minden kincsével, együtt, de úgy, mint a nemes érc támad fel ízva a kohóban-------, menten minden salaktól ! Salakból volt a kő, mit ezer év balsorsa, de talán maga a magyar is hengeritett magára, e kő, melyről elleneink bent is, kint is, elakarták hitetni a világgal: ez a mi sirunk. Ezt a követ magyar erővel, de magyarságunktól összetartva is, el kell hengeritenünk, mert diadalmasan fel kell támadnunk. Fel is támadunk ízva minden nemestől! Nagy földindulás lesz, mikor leszálland az Űr angyala, de tekintete csak elleneinknek lesz olyan, mint a villámlás, melytől való féltőkben a hazátlanság, a felforgatás őrei leendenek mint a holtak, ám ruhája mint a színtiszta hó. Jelképezve majdan a magyar jellemben a színtiszta magyar jelent. A vér a múlté, a jövőé áldásthozó együttes munkánk örökzöld reménye. Egy boldog nagy magyar jövendőnek, egy magyar vérrel, magyar észszel megalapozott Nagymagyarországnak örökké győzedelmes trikolorja! Mert ezt parancsolja a világtörténelem logikája, ezt hirdette nekünk a mi bibliánk: hazánk története. A történelem pedig az Úr törvénye. „Hozsán’ az Úrnak, ki törvényt hozott!“ S ha szivén találnak is az emberek tragédiái, az „Ember tragédiájáéból csak az jusson eszünkbe : „Mondottam ember: küzdj és bizva bizzál!“ Üdv nektek! .Üdv nekünk! Feltámadunk! na
