Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)

1916-03-12 / 11. szám

ttarmincadih évfolyam 11. szám. Vác 1916. március 12. VÁCI HÍRLAP Politiliai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő es laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (íparudvar.) Nyiltter sora 6J fillér. Telefon-szám T. Reflexiók a liceumi hangversenyről. A szombati, izzóan forró hangversenyen szerzett impressziónkból nemes előkelő­séggel emelkedik ki a Galcsek dr. prelá- tusnak, a nagy „szerveződnek alakja, a kire még abban az időben mondta az itt működő Walsch angol nyelvtanár, a mikor még azt hittük, hogy a világon csak két alkotmányos ország van, a Walsch mister hazája, meg a mienk: hogy „Galcsek dr. a legjobb tanítványom az bizonyos, de az is bizonyos, hogy az érintkezéssel mégis csak én nyertem legtöbbet, mert én meg­tanultam megismerni őt.“ Nem abban kulminál a Galcsek dr. ér­deme, hogy a liceumi előadások keretében egy hatalmas összejövetelt, egy hangver­senyt tudott ma rendezni, a hol két kerek esztendő óta először találkoztak a Kúria nagytermében Vác legelőkelőbbjei, hogy egy kevés időre elvonja figyelmünket a háborús borzalmak öldöklő sirámai elől, hanem abban, hogy egy ilyen nivós estét rendezett. Mert Magyarország szóló művé­szete az utolsó évtizedek alatt óriásit sű- lyedt, nem részletezzük ennek nivótlansá- gait, csak annyit mondunk, hogy a régóta romlásnak indult közélet kenyérként üdvö­zölte, karolta s emelte fel a divatművésze­tet, annak múló hóbortjaival s mulattató értéktelenségeivel, Galcsek dr, mint ezt máskor is tette, nem törődött a kisebb em­berek ízlésével, a néhány évtized óta iz­mosodó irányzattal, hanem visszament az ideális s mindenesetre konzervatív múltba s felkereste a klasszikus művészetet és ebben a jelben fényes győzelmet aratva az értéktelen divatművészeten, bemutatta a klasszikusat, a mindig értékeset, mely nem elégszik meg a pillanatmulattató, szórakoz­tató értékeivel, hanem a maradandóság csillogó patinájával bevont, ragyogó zász­lójával fel ej tli ellenül bevonult a szép esté­vel szivünkbe. Ez dr. Galcsek érdeme. Az előadást Palló Imre Leoncavallo Ba- jazzójának prológusával vezette be, a kit közönségünk az idei ciklus első liceumi estélyéről, mint ismerőst üdvözölt s hálá­san tapsolta a bájos muzsikájú prológust, melynél szebb és értékesebb prológus nincs a világon, a mit a kedves hangú baritonista keresetlen könnyedséggel bra­vúrosan énekelt s olyan meleg iníerieurra változtatta a fényes terem milieujét, hogy már akkor biztosra vettük az egész est sikerét. Már itt kell Vác legértékesebb zongoris­táját, Hangay Rupperlet, a 32-ősök regimenf- páterjét megemlítenünk, a ki egy valósá­gos rejtély, hogy miként tudott eddig is elismert, nagy tudásából, nagy és idegölő elfoglaltsága mellett a zenei tökéletesedés felé, az utolsó másfél év alatt olyan elha­tározó lépést tenni. Egész este ö ragyog- tatta gyönyörű teknikáját, virtuozitását a zongoránál. Éppen úgy Lévay Ilonka is, a kit nem féltettünk, hogy Verdi Troubadur Leonora áriáját, Mascagni Cavaleria Ruslicájának Saníuzza áriáját, majd a második számá­ban Liszt Ferenc Loreleyét választotta, de óriási haladásával bámulatba ejtett. Jutal­mát nemcsak abban kapta meg, hogy ki­tüntető tapssal honorálta a közönség, de még az előadás után a Kúriában maradlak is folyton felelevenítették témáikban a bá­jos művészkisasszony tudását. Ez. a tény az ő igazi jutalma. Az Opera fuvolása, Prasky Ferenc, obois- lája, Bynewelt Márton, klarinétosa, Förster Ferenc, kürtöse, Romagnoli Ferenc és a fagotíistája, Pethes Alfréd két számmal il­leszkedtek be a gyönyörű programúiba. Az első szám a Beethoven Es dur zongora­ötöse volt, a melyben Hangay Rupperí zongorázott, az oboa, klarinét, a kürt és a fagott szereplésével. A minden idők legna­gyobb zeneköltőjének hatalmas koncepció­ját nagy figyelemmel hallgatta a közönség, de még nagyobb volt a hatása az öt fúvós Klughardf Andantéjának és Pierne Pastor j raljának, melyek közül a bájos kis francia lirát, a Pasturellt meg is ismételte az emelt hangulatba bohém vérrel, nagy művészet­tel beleíalált kis zenekar. A régóta várt Geyer Stefi végre engedett dr. Galcsek hívásának és két számmal dí­szítette a fényes műsort- Az első számban Händel Largettoját, Leclair-Geyer Ländler- í jéf, melynek történetében discréten szerepel a Geyer név és Mozart Menüettjét, - a második számában Hubay egyik csárdaje­lenetét (Lengetegi csárda) mutatta be. A művészet az igazi élet, a hol az embe­rek elhagyják a szürke hétköznapiságot, felemekednek a poros szürke földről s az ihlettől kiváltott nagy gondolatokat, nagy érzéseket tolmácsolják. A művész mindig a lélekre hat s nem törődik emberi gyön- geségekkel. Csak nagy érzések vezethetik a művészt conceptiójában s csak azok számára nyitják meg a titkos kapuikat, a | kikben megvan az alap, a tudás ezeknek megértésére és tolmácsolására. Mintha a házas élet, az igazi élethivatás Istenhez közelebb emelő nagy érzései hatották volna át a művésznőt, mintha a házas élet na­gyobb, önzetlenebb gondolatai adtak volna erőt és újabb felfogást az interpretálásában — ezt constaíálhattuk nála s csak annyit teszünk még hozzá, hogy fenomenális, biz­tos vonóját, csillogón tiszta játékát még visszakivánjuk s az őt nagy szeretettel ün­neplő közönségről biztosan hisszük, hogy ünnepnapnak fogja tartani azt a napot, a mely essék minél közelebbre és adja Isten, hogy szerénykedhessék majd a babérko­szorú mellett egy ezüstszürke kis olajág Dr. Csongor Gergely. A váci ipiíi és iMm liítslssövetHezet múlt hó 27-én délelőtt 11 órakor tartotta 15. évi rendes közgyűlését, a szövetkezet hi­vatalos helyiségében a tagok impozáns részvétele mellett. A közgyűlésen dr. Lencsó Ferenc igaz­gatósági elnök elnökölt, az igazgatóság terjedelmes évi jelentését pedig Donovitz Ferenc ügyvezető igazgató adta elő. A je­lentés kiemeli, hogy az 1100 tagol szám­láló szövetkezet a lefolyt háborús évben a tagok hitelellátásán kívül, különösen az árubeszerzés megkönnyítése céljából állt | tagjai szolgálatára. így a lefolyt év folya­mán 170000 koronát meghaladó árúeladást eszközölt, melyből a tagok ellátására 100 waggon rakományt meghaladó különféle árút, nevezetesen tejet, lisztet, korpát, kő­szenet, tűzifát, műtrágyát, rézgálicot, sző­lőkarót, benzolint, valamint különféle sző­lészeti és gazdasági gépeket és eszközö­ket hozatott tagjai részére elsőrendű mi­nőségben mindenkor jutányos áron. Kölcsönöket egész év folyamán korláto­zás nélkül folyósítóit s a hadikölcsönökre 150000 koronát jóval meghaladó jegyzést gyűjtött tagjai sorában. Ez utóbbi összeg­nél 50000 koronát meghaladó betétátutalást eszközölt s ennek dacára betétállománya mégis 17000 koronával emelkedeit. A szövetkezet öt millió korona összfor­galom mellett 105000 K saját tőkével a hi­telszövetkezet és borgazdaságnál együtt 14896 K 75 f tiszta hasznot ért el, az üz­letrészek után pedig az alapszabályok ér­telmében megengedett legmagasabb, vagyis öt százalékos osztalékot fizet. Közgyűlés a jelentést megelégedéssel vette tudomásul s az igazgatóságba dr. Lencsó Ferenc és Donovitz Ferencet, a felügyelő bizottságba pedig Bajkó Vilmost újra egyhangúlag beválasztotta. Ezután dr. Preszly Elemér mondott ma­gas nívójú beszédet, a szövetkezetek áldá­sos működéséről és nagy horderejű hiva­tásáról, kiemelve azon hatalmas erkölcsi, de nem kisebb anyagi erőt, melyet ma a szövetkezetek képviselnek, a melyről fé­nyes tanúbizonyságot tettek akkor, midőn a három kibocsájtású hadikölcsönnél az orsz. központi hitelszövetkezet kötelékébe tartozó szövetkezetek közel 200 millió K-t jegyeztek. Sáfár Béla f. ti. b. elnök lendületes sza­vakban köszönte meg a vezetőség nevé­ben dr. Preszly Elemér ama kiválóan érté­kes szolgálatait, melyeket országgyűlési képviselői minőségében a szövetkezeti eszme szolgálatában a parlamentben ala­pos hozzáértéssel már több ízben mondott, altruisztikus beszédeinek keretében ki­fejtett. Végül dr. Lencsó Ferenc elnök megható szavakban emlékezett meg a harctéren el­esett és küzdő hőseinkről, mely utána

Next

/
Oldalképek
Tartalom