Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-01-16 / 3. szám
A Máéi SCath, üör 1916. évi január hó 30-án délelőtt fél 11 órakor (határozat-képtelenség esetén febr, 6-án d. e. fél 11 órakor) saját helyiségében huszonkettedik évi rendes közgyűlését tartja. Téli gsötrtaíhák hsar*téíM katonámkraak» A váci és vácvidéki magyar védőegyesület nagyobb mennyiségű pamutot szerzett be, a melyből rövid harisnyákat és lábszárvédőket szándékozik köttetni a harctéréi! küzdő hős katonáink számára A kik a nemes cél érdekében hajlandók díjtalanul fáradni, azok kötésre való pamutot kaphatnak hétköznapokon d. u. 3—6 órák között az egyesület titkáránál, Valter Ferenc tanárnál a sikelnémák intézetében, a hol a harisnyáit és lábszárvédők elkészítési módjáról is felvilágosítást kapnak. Adományok a kórháznak. „Az Est“ kiadóhivatala 36 pohár, Ho- reczky Aladárné i pár csirke, Gedeon Emiiné zöldbab, Hadsegélyző Hiv. 46 kg. újság, könyv, Udvarnagyi Hiv. 1 drb 90 kg-os szarvasbika, Tragor Ernő 49 i. bor, Horváth Jánosné 6 férfiing, Paul! Béláné 16 p. fuszeklit javított, Zalánffy Károlyné 15 ü. paradicsom, Goszlonyi Tibor 10 zsák burgonya, Muzslay Gyuláné 52 drb fehérnemű, Kösd község készpénz 46 Fi 90 f, terményekben 354 K 60 f, Gróf Csáky Károly püspök úr 34 kg. s/.arvashús, Vörös- kereszt központ 1 láda fehérnemű, Gosz- tonyi Tibor 90 K, F’öídváry Ilona 1 zsák burgonya, zöldség, dió, lekvár és vászonnemű, Dunabogdányi Fiók Vöröskereszt 3 zsák bab, 1 zsák dió, 1 pár csirke, 1 kosár vegyes, 8 zsák burgonya, 56 tojás, 142 ü. paradicsom és befőtt, Scheffer András 1 pálmaág, S. T. a karácsonyfára 5 K, Prakker Kálmánné koszorú megváltás 10 korona, Varga Beatrix koszorú megváltás . . Ursziny Arnoldné koszorú megváltás 10 K, Teszák Gyula koszorú megváltás 20 korona, Hitzigrád Lajosné 11 ü. paradicsom, Csővár község adománya: 3 zsák bab, 5 kg. méz, 19 zsák burgonya, 2 kg. lekvár, 6 ü. paradicsom, kel, káposzta, bab, dió, Novotny Kornél katonák koszorújára 2 K, Borsosberény község 4 zsák burgonya, fél zsák bab, Kis Bálintné burgonya, 6 I. bab, Szabó Sándorné 10 kg. burgonya, bab, kukorica, Mébold FTigyesné 15 kg. bab, Rád község 10 zsák burgonya, fél zs. bab, kukorica, retek, Schneller Albert 1 zs. burgonya, Vácduka község készpénz 40 f, 2 zs. bab, 6 és féi zs. burgonya, 14 fő káposzta, 2 kg. hagyma, 41 ü. paradicsom, 4 ü. kompót, 2 ü. lekvár, 3 ü. zöldbab, 1 p. csirke, 5 kg. méz. Reymeier G. karácsonyfára 5 K, Filó Pálné 1 ü. savanyú uborka, 1 ü. tök, 3 ü. befőtt, Szilágyi Elekné 8 fej káposzta, 1 kosár bab. Flöszönetnyüvánétás. Mielőtt eltávoznánk Vác városhonv. hadi kórházából nem mulaszthatjuk el köszöne- tünkef kifejezni dr. Balogh Jenő törzsor- l vos urnák s Freinreisz Ferenc ezredorvos* j urnák- az osztály- orvos uraknak buzgó j gyógykezelésükért és azon nemes lelkű j úrnőknek akik közreműködnek Fajtársaim gondos ápolásában.Fogadják hálás köszö- netünket! Bajtársaim nevében : Gft’j. Király József. 'Szsiiiendriai siet, Magyar zongora a szerbek- i nél. Egy megható jelenet, A hűséges szerb kutya, Jó a szerb új bor, Tisztelt Szerkesztő Úr! Még november hóban történt, hogy Sze- mendria városa zsúfolva volt német katonákkal, mi által természetesen az élet nagyon mozgalmas volt, még a legjobban romokban heverő házakban is akadt egy-egy j lakó helyiség, hol a katonák lehetőleg kényelmesen berendezkedtek'. Éri egyik este egy német tisztek által lakott első emeleti lakásba voltam hivatalos egy kis dókára. Az iíóka engemet ugyan nem nagyon vonzott, de egyrészt nem bújhattam ki a meghívás elől, másrészt pedig vitt a kíváncsiság. Nem bántam meg, hogy oda mentem, láttam sok idő után egy kedves családi otthont, melyben sajnos a szorgos házi asszony és gyermekek hiányoztak, a mi azonban legjobban meglepeti, az egy budapesti cégtől származó remek zongora volt. A zongora talán nem lepett volna meg, de annál jobban megörvendeztetett annak felírása, meiy igy szólt: „A magyar nemzet ezeréves fennállására rendezett milléniumi kiállításból Budapesten 1895.“ Megörvendeztetett továbbá a hangjegyek között a sok szép magyar népdal és eredeti magyar operett, melyek egyikének (Azért csillag, hogy ragyogjon) előíábláján a kővetkező szintén magyar felírás volt Olvasható; „Markovics Mariska úrhölgynek tiszteletem jeléül“ olvashatian aláírás. Ez reám örvendetesen hatott, mert hiszen ez elég bizonyítéka volt annak, hogy még is csak voltak olt olyanok is, kik bentiünket nem gyűlöltek. Odamenet (lehetett fél nyolc) a város a lehető legzajosabb volt. Van a városban egy katonai sörmérés a keresztül vonulók részére (mert polgári üzlet egyáltalán semm nincs) ebben a katonai zene szólt, máskülönben pedig minden 3--4-dik házban vig daloíás mellett szóit a harmonika. Visszafelé (fél 11 lehetett) bár kihaltnak mondani ekkor sem lehetett, de már sokkal csendesebb volt. Azután sorsom elvitt erről a vidékről, az első hetet Szegeden töltöttem, de sajnos hamar vége lett és én nem maradhattam ott honnét csak egy ugrás lett volna haza menni. Amit Szegedről el kellett hoznom azzal dec. 7-én Szemendriára érkeztem, hol ezen 10 nap alatt elég változás történt. Legjobban csodáltam azt, hogy a pari kibírja azt a rengeteg sok élelmiszert, muníciót, fát és szenet, ami ott össze van halmozva. A lisztes, zabos és cukros zsákok emelet magasságban vannak felhalmozva, a konzerves és ásványvizes ládáknak s a boros hordóknak olyan halmaza fekszik olt, hogy az ember önkéntelenül megáll és csak néz, dacára annak, hogy naponkint egyik vonatot a másik után indítják. Pedig ezenkívül Szerbiának még négy vasúti kiinduló pontja van a Dunáról. Akkor oti, mint azóta is és még ma is erre egész májusi enyhe és napsugaras időjárás van. Mackensen felhívásának, vagy talán a szerb hadsereg pusztulásának meg volt az a hatása, hogy az elmenekült lakosság nyakra-főre vándorol visz- sza. (Elég rosszul tették, hogy elmentek, ma semmi bajuk sem volna.) A múltkor j még asszonyt, vagy polgári embert a viVÁCI Hl R L A P 3 lágért sem lehetett volna ott látni, ma már az egész város tele van asszonyokkal és gyermekekkel, kik a szép enyhe napsütésben sütkéreznek az utcán és tereken. Egy megható jeleneinek is voltam tanúja. A templom téren sütkérezik egy csomó asz- szony és tárgyalnak nem tudom miről. Egyszer csak jön arra egy nagy csapat szerb fogoly, a midőn már egészen közel érkeznek, az asszony-csoportból kiválik egy 30—40 év közötti asszony (a nyomorúság annyira megviselte, hogy lehetetlen a kort meghatározni) egy lapos cipót szorongat a kezei között,' oda szalad a foglyok közé s ott egy íorzonborz szakálú bácsinak sírva a nyakába borul, össze csókolják egymást, éppen olyan gyorsan elválnak, a fogoly megy tovább, de már tör egy darabot a cipóból és mohón majszolja a kedves hites társ által hozott kenyeret. Bár a fogolyhoz képest nekem királyi helyzetem van, mégis nagyon meghatott a jelenet, mert édes jó Istenem én is de szívesen ennék már jó feleségem vagy leányom sütötte kenyeret. Bár a szegénység óriási, de azért még is nagyon sok kalapos hölgyet látni, hiába a hiúságot a háború sem képes kiirtani. Van a Duna felől a város végén már majdnem a szőlőkben e y kis ház. Ennek a háznak falát a gránát kivitte a tető alól és most a tető majdnem még jó állapotban a romokon fekszik. Még október második felében néhány nappal a szerbek hátra szorítása után láttam én itt egy kutyát, egy közönséges, de okos szemű kuvaszt. Akkor a kutya közeledíemre besompolygott a tető alá, ott lefeküdt és hívásomra farkcsóválva nézett reám, de ki nem jött. Legközelebbi alkalommal vittem neki enni, de arra sem jött ki, de a midőn bedobtam neki, mohón bekapta. Én ezt a szegény állatot azután is gyakran megnéztem és irne most két hónap után még mindig ott van. Ismét egy bizonyítéka a kutya hűségnek. De hogy az asszonyokra vissza térjek, tudja isten nekem úgy rémlik, hogy a német testvérek most már nem fognak esténkint oly nyugodtan dalolni. S most vissza térek még egyszer a szőlőre. A!ár november közepe felé járt, amidőn mi is a többieket utánozva nemcsak annyi mustot csináltunk a mennyit naponkint elfogyasztottunk, de elszűrtük üvegbe, korsóba vagy hordóba, már ami volt. Én az enyémet 2 —3 napig a kályha közelében tartottam, azután hideg helyre, a kerék szekrénybe tettem. Ma nem egészen négy hét múlva olyan tiszta és zamatos borom van, hogy nincs az a három éves óbor, a mely ezzel vetélkedne. Hoffhauser Pepi bácsinkat arról a tulajdonságáról ismerem, hogy az új bort még új év után sem issza meg, de ha egyszer ebből inna, soha többé nem óhajtana óbort inni. Hogy ez a bor oly remek és zamatos én annak tulajdonítom, mert hiszen a szőlő hat héttel tovább állott a tőkén, mint rendes körülmények között állott volna. Nagyban reménykedtem, hogy viszek belőle kóstolót sőt még szegedi telelésem alkalmával is bíztam benne, de hogy most már lefelé indultam, nincs arra többé reménységem, hogy a váciakkal megkóstoltassam, hacsak rá nem szánják magukat engemet valahol az aldunán látogatásukkal megtisztelni. Még csak annyit, hogy a németek a la- j kossággal szemben elég barátságos indulattal viseltetnek, de azért miként az ellenség teszi, úgy e tekintetben a mieink előtt n.kiink is kalapot kell emelni. Mindnyájukat szeretettel üdvözli Menzik Ferenc
