Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-12-03 / 49. szám
lyezletve, megengedte a visszatérést és sok vasutas család is elment Vácról. Ma az összes menekültlétszám nem több- 338-nál. Ezek is december 6 án majdnem teljes számban visszatérnek szűkebb hazájukba. A kereskedelmi kormány értesítette ugyanis a várost, hogy december 6-án külön vonatot állít állomásunkra és főleg vasutas családokat visszaviszi Erdélybe. Kevesen maradnak Vácon, de ezek közt, hir szerint, akad nem egy, a ki nem akar visszamenni. Úgy megszerették új otthonukat. királyi kitüntetés. A néhai király a háború alatt teljesített kitűnő szolgálatai elismeréseid Pálffy László m. kir. honvédelmi miniszteri főszámlisztnek a koronás arany érdemkeresztet a vi- tézségi érem szalagján adományozta. Vallásos est. A váci evangélikus egyház ma, vasárnap délután fél öt órakor íarlja ez idei első vallásos esi él y él. Vendégeket szívesen látnak ezen, valamint a dec. 10. és 17-én tartandó estéken is. A honvédelmi miniszter átveszi Vác város hadikórházát? A legközelebbi napokban egész csendben átmegy a Kobrákban berendezett hadikórház a honvédelmi miniszter kezelésébe. Vác városa rendezte be a kórházat, mely állandóan 4—500 sebesültet ápol, a város adta az ellátást is, melyért naponkint és fejenkint a honvédelmi minisztérium 3 K 40 fillért térített meg. Ebből az összegből a mai viszonyok között lehetetlen a kórházat fentartani, miért is a város folyamodott a miniszterhez, hogy vagy házi kezelésbe vegye át a kórházat, vagy emelje fel az ellátási dijat fejenkint öt koronára. A miniszter döntése, bár a város határnapul december elsejét jelölte meg, még nem érkezett meg. Egy hírneves kér, tanácsos múzeumunkért. Holzer Sándor kir. kér. tanácsos, az országosan ismert cs. és kir. udvari szállító, Holzer divatház tulajdonosa Budapesten, a belvárosi Kossuth Lajos-utcában, ritka ía- nuságtételét adta kulturérzékének, a mikor muzeumegyesületünk alapitó tagjai sorába lépett. A fővárosnak ezt a vezető emberét Judtunkkal egyéb kötelék nem fűzte városunkhoz, mint az, hogy határában van a vadászterülete. Try 0 by. Színmű 5 felvonásban, bemutatja vasárnap és hétfőn az Állandó mozgó. Az eddigi tapasztalai szerint megfilmesített regény vagy színdarab értékében veszített. A Tryiby esetében a regény irodalmi szempontból messze fölötte áll a színdarabnak. Viszont mint film a színdarabnak áll fölötte. Ha Maurier élne, a regény édes testvérének inkább a filmet vallaná mint a színdarabot. A Trylbyt filmdarabnak amerikai gyár készítette el. Mint hatalmas áradás özönlik a macjyar piacra az amerikai film : egyszerre, egyY időben zúdult át hozzánk a filmek nagy tömege, miért is nem nehéz megállapítani egy egy sajtóbemutató után, hogy az ame- ti kai filmek legjobbika a Tryiby. Kápráz- rató technikájában, a rendezésében, a meg- játszásában. Nagyszerűen hat ahogy Sven- gáli mint egy moslruózus pók elnyeli Trylbyt. Ahogy Tryiby Svengálinak hipnotikus hálójában vergődik. Ahogy Billi megpillantja aktot ülni Trylbyt a festő iskola előtt. Képek Párisból. A Mont martre stb. Csütörtökök és pénteken az Állandó mozgó egy másin kiváló amerikai filmet mutat be, mely páratlan a maga nemében s ez A rózsafüzér. A harmadik nagy amerikai sláger cime:A királyligris bűnügyi re ény teljesen uj fajla rendezésben mely egészen eltérő a régiektől. ______ va ci hírlap 1 Leszállítják a liszfadagokaf! Rekviráinak a háztartásokban ! Nemrégiben irtunk arról a fontos miniszteri rendelkezésről, mely a közélelmezési hivatalnak engedélyt ad arra, hogy a vármegyékben a közellátásra szorulók lisztadagját a megállapított mértéken alul oszf- hassa ki. A fővárosi sajtó löbb közléséből megállapíthatjuk, hogy egyes vármegyékben 10, 20 sőt 50 percenttel kevesebb lisztet adtak ki, Pestmegyében azonban már régebben leszálltak a lisztadagokkal s nem várták, hogy még újabb leszállítás következzék be. Most arról értesülünk, hogy a mi vármegyénknek is redukálni kellett a lisztmennyiséget, mert a belügyminiszter, ki a lisztelosztást vármegyénkiní végzi, sokkal kevesebb lisztet! bocsátott december hónapon Pestvármegye rendelkezésére, mint az előző hónapokban. Bizonyára meglepetést kelt majd széles körben a városban és a járásban, hogy az alispán nem tehetett máskép, mint elrendelte, hogy a vármegye minden városában és községeben ezentúl havonta egy-egy ellátásra szoruló csupán két kiló és hetven deka lisztet kapjon! Az eddigi lisztkiosztásoknál is művészet volt úgy elrendezni, hogy egész hónapra elég legyen a kevés lisztmennyiség, most pedig teljes kíváncsisággal várhatjuk, hogyan lehet elég egy embernek, (akár gyermeknek is) egy egész hónapra 27 kiló liszt, a miből legfeljebb 3V2- 4 kiló kenyeret lehet sütni! Eztameny- nyiséget minden illetékes helyen természetesen keveslik, ámde mindenki azzal védekezik, hogy legfelsőbb kiosztó helyen : a belügyminiszternél nem adtak többet a vármegyének, az alispán, polgármesterek és fő§zolgabirák a kevésből nem sokat, de elegendőt sem tudnak tehát kiosztani. * A másik rendelet pedig a lakosságnak azt a részét fogja erősen érdekelni, mely az aratás után kellő mennyiségű gabonát szerzett be, hogy a hatósági ellátásra ne szoruljon. A hivatalos lap tegnapi száma közölte ugyanis a kormány rendeletét, a mely szerint tekintet nélkül a minisztérium, vagy az egyes miniszterek által eddig kiadott rendeletekben megállapított korlátozásokra, az Országos Közélelmezési Hivatal elrendelheti a rekvirálását mindazon terményeknek és őrleményeknek, akár termelőknél, akár magánháztartásokban található készleteire, a melyek emberi élelmezésre használhatók A kormánynak ez a rendelete érthető élénk feltűnést keltett. A közönség nyugtalankodására való tekintettel egyik munkatársunk felkereste br. Kürthy Lajost, az Országos Közélelmezési Hivatal elnökét, és megkérdezte, hogy az uj rekvirálás hol iesz. Báró Kürthy Lajos igy válaszolt: — A kormánynak tegnap kiadott rendeleté a vidékre vonatkozik. A rekvirálást decentralizáljuk és a törvényhatóságok első tisztviselői a kapott felhatalmazás alapján a rekvirálás eredményéhez képest állapítják meg és esetleg le is szállítják egyes tőrvényhaló'ágok területein az adagokat és ennek megfelelően osztják be a készleteket. Ez valósággal uj rekvirálás lesz, a melyet a legnagyobb erélyességgel kívánok végrehajtani. 3----7----------------------------------------------------------------------------------------—---------------------------— Az általános rekvirálásnak minő volt az eredménye? — A mint a kormánynak tegnap kiadott rendelete is igazolja — bár egyes helyeken jó eredménnyel járt a rekvirálás — az egész ország területéről ez nem mondható és ezért rendelte el a kormány ezt a második rekvirálást. — Hogy állunk a petróleummal? — Remélhetőleg decemberben javulni fog a helyzet a fővárosban is, a vidéken is. Túlságos bőségre azonban egyáltalán nincs kilátás. Megölte a gyermekét. Dobiasik Józsefné sz. Megyeri Julianna 22 éves földmivesnő kedden este három hónapos méhmagzatát megszülvén, azt cukorskatulyába pakkolta és szerdán reggel a fegyintézet elölt a Dunába dobta. Az asszony ismerősei gyanították az esetet, szájról-szájra került a hir, a rendőrség fülébe jutott ez s mikor az anyát letartóztatták, az beismert mindent. A legnagyobb valószínűség szerint az anya szégyenében követte ei tettét, mert a férje harctéren van s félt a következményektől. A váci rendőrség az anyát, az ügyészséghez kisértette le Budapestre. A szerkesztő távoSléte alatt a szerkesztésért felelős: BORBÉLY ISTVÁN. Nyilttér. Hála. Bánatos szivem mélyéből átérezve mondok hálát főtisztelendő méltóságos Schmidt János pápai prelátus úrnak, ki jó pásztori szerető szivével oly sokszor részesítette az én boldogult^des jó uramat szent hitünk vigasztaló áldásaiban. Nem mulaszthatom el, hogy meg ne köszönjem fáradságát Kern Évike őnagyságának is, ki mint a betegek vigasztaló angyala jár a szenvedők házaiban. E szép fehér lélek majdnem naponta való megjelenésével szegény kedves betegemnek és nekem sok jó órát szerzett. Fájó szívvel válók meg Vác nemes közönségétől, kiknek a részvétért hálás köszönetét mondok. Budapest, 1916. december 1. Özv. Szinegh Györgyné, Csáktornyái semosi Molnár Ilona A ^érfam*. Filko Sándor azzai kiabálja tele a várost, hogy személyében egy nagyhatalmat pofoztam meg. Az Álfényeslászló hazudik mert szeretne vértanú lenni. A tény ez: Este kávéházból menet találkoztam vele a Hörl-ház előtt. A rossz lelkiismerete szólalhatott meg benne, mert igy szólt; „Perlusz bácsi én magáról soha rosszat nem irtani!“ De következő percben a Hörl- ház lépcsőjében felbukolt és én a hazug ember büntetését láttam ebben. Nem szoktam nyilatkozni, hanem dolgozni. De most, hogy e nyilatkozatot meg kellett tennem, kérem városunk közönségét, minden kritikáját tartsa fenn akkorra, midőn illetékes helyen, a képviselőtestület előtt beszámolnak az általam vezetett városi üzem eredményéről. Polemizálni senkivel sem fogok. Perlusz Márton. t
