Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-12-03 / 49. szám
MarmincadiK évíolyütu 49 száíi> Vác 1916. december 3 VÁCI HÍRLAP PoiitiKai lap, megjelenik szerdán és> vasárnap Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér so a 6'1 fillér. Telefon-szám 17. B>écsben, a király temetésén. Késő novembernek szürke köde eresz- kedeit Budapesí utcáira, a mikor reggel nyolc órakor vonatunk kiröhögött a nyugati pályaudvar kormos csarnokából, hogy a főrendeket és képviselőket a király temetésére vigye. A kelő nap sugarai egyre viaskodtak a sűrű ködpárákkal s mikorra vonatunk a Duna parijáról befordult a kis magyar Alföldre, már tiszta kék ég ragyogott le a jobbról-balról elterülő vetésekre, melyeknek zöld pázsitja, mint finom perzsa szőnyeg takarta be az édes magyar földet. Vájjon mi sors vár ezekre a vetésekre ? Ma még a gazda reménységei. De szorgos emberi kéz munkáját nem teszi e tönkre tél fagya, tavaszi dér, szárazság, jégeső. Elgondolkoztam, hogy ezek a zöldülő vetések nem a bizakodó magyar sorsot, magyar jövőt példázzák-e a világégés közepette ? Dél volt mikor vonatunk Becsben, a Duna vashidján átrobogott. Öreg halász egykedvűen halászott a parton. A vanitaíum-vaniías bölcseleté tette e őt érzéketlenné a császár városban lejátszódó gyászünnepségek iránt, vagy az éhező gyomor hatalma veíelle e ki hálóját, ki tudná megmondani. A mi Becsben valamennyiünknek szembe tűnt: a becézett császár város közömbös arculata. Mig Budapesten minden házon gyászlobogót lenget a szél s az üzletek kirakataiban az elhunyt király képéj látjuk fátyollal körülvéve, addig itt kevés a fekete zászló, az üzletek nyitva vannak még a temetés alatt is, a kávéházak zsúfoltak s nem látszik a bámészkodó tömegen, hogy legnagyobb jótevőjüket temetik ma. Hiába a magyar még gyászában is egészen más. Nem hangos, nem hivalkodó, de komor és méltóságos. Eszembe jut Friedjung osztrák történetíró leírása, a mikor 1866-ban a sadovai vereség hire Bécsbe érkezett, Schön- brunnból a Burgba hajtató uralkodót a bécsi nép megabcugolta. S ezzel szemben eszembe jut az a másik történelmi tény, hogy az ugyanezen nehéz időkben gyermekeivel Budapestre utazó Erzsébet királynét a magyar nép viharos lelkesedéssel, kitörő örömmel fogadta, úgy, bogy a gyermek Rudolf trónörökös a magyar éljenektől megriadva édes anyja szoknyájába fogózkodoít. A magyarok felvonulása' Bécs ufcáin nagy feltűnést kelt. Imponálunk már számunkkal is, de sok bámulója akad a fekete diszmagyarnak s a protestáns papképviselők magyaros talárjának is. Általában véve észrevették, hogy vagyunk. Tisztelettel nyitnak utat, a merre elhaladunk. Igazolás után jutunk be a Szent István templomba, kijelölt helyünkre. A templom sötétjét a gyászlepel még komorabbá teszi. De a mi magyar szemnek azonnal feltűnik : az oszlopokon Ferenc József címere, az osztrák korona mellett a magyar korona. Lassan megtelik a templom. Általános mozgolódás támad: Ferenc Ferdinand árvái foglalják el helyüket, sorban a legutolsót. Az idősebbik fiúcska szakasztott édes apja, a kis leány arcát a sűrű gyász egészen elfedi. Váljon, ha apjuk élne, ugyanez a sors jutna e nekik osztályrészül ? Pontban három órakor felhangzik a gyászdal. Jön a halottas menet. Magasra emelve hozzák a Király koporsóját, melybe csaknem egy évszázad történelme van bezárva. Ez a gyászünnepség az ö utolsó búcsúja. A mikor a koporsót nézem, elmémbe önkéntelenül a halál, az enyészet egyenlőségének képe rajzolódik. Király halála — ember halála a Teremtő rendeléséből Por vagyunk és porrá leszünk. Elmélyedésemből a Dies irae megrázó dallama ébreszt fel, mely a percre megszabott templomi szertartás befejezése. Indul a gyászmen í ki a templomból, hogy Ferenc Józsefet örök pihenő helyére kisérje. Sietünk ki a templom elé, a hol csodás kép tárul a szemünk elé: a mit az évszázados spanyol szertartás fel tud mutatni, mindaz mintegy összesűrilve jelenik meg előttünk. Fehér ruhás testőrök ülnek fehér paripákon, mint mesebeli vitézek. Éles ellentéte a fekete gyászkocsi fekete lovaival. Közbül a különféle egyenruhák szemkápráztató kaleidoszkópja. S mind e gyászpompában feltűnő kedves kép az öt éves trónörökös szőke hajfürtjeivel. Csak a nép hiányzik, a szertartás szabályai nem engedik a kordonon belül, csak bámészkodó tömegképen a katonák sorfalán kivül. S mialatt itt e méltóságos gyászmenet halad, sortüzet a katonák a kárpáti és olasz, fronton adnak. Mert a háború fúriái még akkor sem pihennek, a mikor azt a fejedelmet kísérik örök pihenőre, a ki a békét oly nagyon szerette. Preszly Elemér orsz. képviselő. Kiiíinfctés a harctéren. A hadseregparancsnokság dr. Csányi László 4. honvédtüzérezredbeli hadnagynak a nagy ezüst vitézségi érmet adományozta. Dr. Csányi ezt a kitüntetést még zászlós korában érdemelte ki, midőn ütegét az orosz sereg elfogta, de az üteg tisztikara és legénysége a fogságból nemcsak kivágta magát (az őrizetükre rendelt kozákokat lekaszabolták), hanem értékes híreket is hozotf az oroszok állásairól hadosztályának. 10000 K hadiárváknak. 14 város A város képviselőtesiülele ő császári és királyi apostoli felsége, I. Ferenc József elhunyta alkalmából pénteken délelőtt dr. Zádor János poigármesler elnöklete alatt gyászközgyűlést tartott, melyen a képviselőtestület tagjai nagy számban, a városi tisztikar pedig testületileg veit részt. Dr. Galcsek György prelátus-kanonok, pénzügyi bizottsági elnök mélyen átgondolt, magas szárnyalásai beszédben méltatta az elhunyt uralkodó nemes gondolkozását, emberszeretetét és uralkodói erényeit. Majd dr. Zádor János elnök indítványára elhatározta a képviselőtestület, hogy a megboldogult király emlékére a hadiárvák javára 100 0 koronás alapítványt tesz és emlékét, valamint az azt méltató beszédet jegyzőkönyvben megörökíti Közgyűlés uíán a képviselőtestület tagjai és a tisztikar a székesegyházban tartott, rekviemre vonult. S^ászünnepségek a királyért. Az elmúlt héten a temetés napjáig az összes templomok harangjai naponkint egy-egy félóráig szóltak. A temetés napján az iskolákban az előadások s a hivatalokban a munka szünetelt, a gyárak nem dolgoztak s az összes harangok zúgtak. Délelőtt minden iskolában gyászünnepség volt s a felekezeti templomokban egyházi ünnepség tartatott. A kegyesrendi főgimnáziumban Schandl Miklós igazgató gyászmisét mondott, melynek végeztével gyászünnepség volt a következő programmal: 1. Gyászdal, előadta a főgimn. énekkar 2. Gróf Zichy ,,Fáradt vagyok“ c. költeményé^ szavalta Dilye László ÍI. o. t. 3. Rassovszky Kálmán főgimn. tanár ünnepi beszéde. 4. Babits Mihály „Miaíyánk“-ját szavalta Joób Imre VIII. o. t. 5. Az énekkar a himnuszt adta elő. Pénteken reggel a városházán gyászközgyűlés, majd délelőtt kilenc órakor fényes egyházi segédletű gyászmise volt, a mit a grófpüspök jelenlétében Jung János felszentelt püspök mondott a székesegyházban, a hol a szentélyben és tumba körül délszaki növények, pálmák és virágok diszlettek. A mise végeztével, a hol jelenvoltak az összes hivatalok, egyesületek, testületek, az öt feloldozás közül a legutolsót maga a xmegyés főpásztor mondotta. A gyászmisén a székesegyházi ének- és zenekar ünnepélyes' rekviemet adott elő. A vöröskeresztegylet csütörtökön délután tartott választmányi közgyűlést őfelsége I. Ferenc József emlékének megörökítésére. Dr. Hörl Péter elnök megnyitó beszédében megemlékezett elhunyt királyunkról, kinek emlékére a választmány 50 koronát ajándékozott koszorúmegváltás címén a hadi rokkantak alapjára és elhatározta hogy I. Ferenc József nevére ezer koronás ala-
