Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)

1916-11-05 / 45. szám

váci hírlap 3 A sebesült katonák a grófpüspökhöz. Tegnap volt az egyházmegye főpásztorá­nak névünnepe, a székesegyházba a Ros- koványi hívta a híveket imára, a püspöki palotában a tisztelők százai írták alá a névnapi üdvözlési tartalmazó iveket. Meg­ható és igen szép volt a sebesült katonák üdvözlete a főpásztorhoz. A jószivű főpap • szeretetteljes gondoskodásából sok száz hősünk nyerte vissza egészségét s ezt köszönték meg ebben a hálairatban a gróf­püspöknek. Érdemesnek tartjuk leközölni hálás soraikat, melyek igy szólnak:Boromei szt. Károly ünnepén üli Kegyelmességed becses névünnepét, amikor hűséges és engedelmes hívei a legbensőbb és leg­őszintébb jókivánalaikal halmozzák el. Ekkor jut mindenkinek eszébe, hogy Kegyel­mességed mily jószivű és áldozatkész hí­veivel szemben. A jó pásztornak a példája lebeg kegyes szemei előtt, a ki szerelte juhait és életét áldozta fel érettük. Ezen a mai szép ünnepen sok templomban, sok iskolában és sok nép ajkán jámbor imák és könyörgések hangzanak el a váci me­gyés Eőpásztor jólétéért, tartós egészségé­ért és sikerdús kormányzásáért. A jó hí­vek ostromolni fogják kéréseikkel az Ege­ket, hogy a jólelkű Főpásztor még igen sokáig éljen a legnagyobb boldogságban. A hívek ezen nagyszámú seregéhez csat- ( lakozni óhajtunk mi is, engedelmes, hálás és legutolsó fiai, a sebesült katonák. A haza szolgálatában, a becsület mezején küzdöttünk, harcoltunk és ezért a drága magyar hazáért készek voltunk a legna­gyobb áldozatra is. A háború viszontag ságai megviseltek minket, az ellenséges golyó többünknek életét már-már csaknem kioltotta. Mint sebesültek, mint beteg ka­tonák élvezzük Kegyelmességed kórházá­ban a jólétet és boldogságot. Van meleg szobánk, puha ágyunk, jó táplálékunk, pá­ratlan kiszolgálásunk, zavartalan békénk és nyugalmunk. Mindezt Kegyelmességed- nek köszönhetjük, a ki a sebesült kato­nákkal szemben oly kegyes és jószivű. Mindezekért a mai magasztos ünnepen emelkedett lélekkel Kegyelmességednek köszönetét és hálát mondunk és buzgón kérjük a jóságos istent a szt. misében, hogy áldja meg mindkét kezével, ajándékozza meg hosszú és boldog élettel, részesítse számtalan kegyelmében és a más világon adja meg az igazak hervadhatatlan koszo­rúját. Jóságos és áidoíí kezeit számtalan­szor csókolják a sebesültkatonák. A katonák aláírásai. Orosz hadi fogságból. Szentgyörgyi Gusztáv siketnémaintézeli tanár, városi képviselő, m. kir. honvéd nfk. zászlós julius 13-ról keltezve lapot küldött nekünk Nolinsk-ból (Wjatska Gu- vernement), melyen értesít, hogy sebesü- lellenül orosz fogságba került, jó társasá­gával együtt a körülményekhez képest jól érzi magát, levelet és tarokk kártyát kér. Olaj Ferenc, honvédönkéntes, aki már két éve orosz hadifogoly, szeptember 25-ről keltezve Ruzsevkábó! magyarul Írja, hogy pár nap előtt az arra menő vo­natnál találkozott Nagy László váci had­apróddal, akit fogolyszáilitmányával líaba- roszkba vittek. Sokáig elbeszélgettek a földiek a váci otthonvalókról és esemé­nyekről. 15© mázsa cukrot kap egy hónapra Vác lakossága. Ahhoz a szomorú látványossághoz, mely a dohány-, petróleum-, liszt- és mi másfajta várásoknál már meg is szoktunk, az utóbbi napokban egy újabb járult: a cukorért való várás. Egyes boltok előtt immár nem szokat­lanul megjelennek a rendőrök s ököllel, vagy szépszóval tartják vissza a tömeget, mely félnapokig tülekedik, hogy 10-15 deka cukrot kapjon. A városban nincs cukor, legalább igy mondják és Hufnägel Imre boltját ostro­molja csak már hetek óta a nép. Lehetetlen, hogy ebben az egy boltban lenne cukor, nagy a valószínűség, hogy van itt Vácon eldugott cukor, de azzal spekulálnak. A rendőrség igen könnyen kinyomozhatná, ha pl. a vasútnál átnézné az utolsó 2—3 hónap szállítóleveleit. Vác nem oly nagy város, hogy meg ne lehetne állapítani: ki mennyi cukrot adott el s ha a tényleges eladás és a fuvarlevél közt nagy különbséget kons­tatálnának, kérdőre lehetne vonni a keres­kedőt, a ki a leggaládabb spekulációt űzi. A hatóság azonban nem ehhez a röktö- nös és alapos segítséghez fordult, hanem magára vállalta, hogy szerez cukrot a lakos­ságnak és cukorjegy ellenében, felügyelet alatt fogja kiméretni. Mert a cukorjegy is kisírt már nálunk. A polgármester a cukorközpontnál ki­eszközölte, hogy Vác lakossága 150 méter­mázsa cukrot kapjon havonta. Húsz ezer lakost vesznek számításba s igy egy-egy lőre háromnegyed kilo cukor jutna. Nem sok, de többel nem adnak. Ha tekintetbe vesszük, hogy sok család el van látva cukorral, igen sok, főleg a gazdálkodó nép alig fogyaszt cukrot, bizonyos, hogy a má­sodik hónapban már több cukor fog jutni egy-egy 1 élekre. A tervezet az, hogy a kereskedők utján osztatja szét a polgármester a cukrot. Az intézkedés helyes, de viszont ha már nem nyomozták ki, hogy ki rejtette el Vácon a cukrot, most még kideríthetik és azoknak a kereskedőknek, ki ma tojásért, mimásért tudnak titokban cukrot adni, ebből a ható­sági cukorból ne juttassanak. A hatóság­nak akaratlanul is nem szabad pártolnia a szegénységre spekuláló, önző kereskedő­ket ! Lesx e rézgálic, szénkéneg ? Pestvármegye alispánja a héten értesí­tette Vác városát, hogy az 1916. évre meg­rendelt rézgálic-mennyiséget mind nem küldhette meg, hanem egy kis része a megrendelt mennyiségnek elmaradt s azt pénzben adja ki a megrendelőknek. Hogy kinek mennyi összeg jár vissza, azt a vá­rosházán fogják kiszámítani és Borbély István anyakönyvvezető adja vissza majd a szőlőtulajdonosoknak. A jövő évi réz- gálic-szükséglet bejelentéséről intézkedés még nem történt, de úgy tudjuk, hogy 1917. évre is lesz rézgálic, mert maga az állam állíttatott fel rézgálicgyárakat. Hogy a jövő évi rézgálic-szükséglelre mikor lesz az összeírás, azt lapunkban jelezni fogjuk. — Nap nap után sokan járnak a városházán s arra való hivatkozással, hogy egypáran kaptak szénkénegef, kérnek. Tudomásunk van róla, hogy hárman, négyen tudtak szerezni szénkéneget az államtól, de ez a szénkéneg nem a város útján jutott egye­seknek, hanem azt ők maguk szerezték meg s ehhez a városnak semmi köze sem volt, a város legkevésbbé sem járt közbe, hogy megkaphassák a szénkéneget. Amikor azonban a város tudomást vett róla, hogy egyeseknek jutott az államtól szénkéneg, a városi gazdasági intéző bizottság azonnal felkérte a polgármestert, hogy sürgősen intézkedjék, hogy Vác város szőlőtulaj­donosai mind kaghassanak kéneget s az őszre ne maradjon senki se anélkül. Hogy aztán meg fogjuk e kapni, az már kérdés, de ha lesz kéneg, úgy arról lapunk útján is mindenki tudomást fog szerezhetni. Jelen hírünk megírása után értesülünk róla, hogy az idei őszre semmi szin alatt sem kap­hatunk kéneget, de tavaszra biztatást kap­tunk a föidmivelésügyi minisztériumból. Esküvő. Dr. Körner Jenő cs. és kir. 23. gyalog­ezredbeli tart. hadnagy (Vác) és Adler Jancsika (Brassó) a mai napon Budapesten örök hűséges esküdtek egymásnak. Pestmegyében élelmezési biztos iesz ? A honli újságokban jelent meg a napok­ban egy kis hir, a melynek az a tartalma, hogy az uj élelmezési hivatalba a földmű­velésügyi miniszter dr. Fodor Vilmos ipolysági főszolgabírót berendelte és a fő­szolgabíró Jietenkint kétszer haza fog járni, hogy otthon is elláthassa hivatalát. Most a budapesti lapok azt a hirt közölték, hogy Kürthy báró, az élelmezési hivatal főnöke dr. Fodorral, Peslmegye élelmezési bizto­sával az újpesti piacot megvizsgálta. Úgy látszik, az ipolysági főszolgabírónak nagy szerep fog jutni Pestvármegye élelmezésé­ben, ha már élelmezési biztosnak emlegetik. Várjuk elég türelmetlenséggel, hogy szét­üssön az áruzsorások közt. A sárkány. Ez a csodaszép, modern mesejáték ke­rül színre e hó 9 én az Állandó mozgóban. A kitünően megjátszott főszerepet Marge- ritha Fischer, egy kiváló amerikai művész­nő alakítja. A film az amerikai termékek egyik legkiválóbbja, melyre előre is felhív­juk olvasóink figyelmét, lit említjük meg, hogy az Állandó mozgó még egy minden izében elsőrangú film előadására készül s ez báró Eötvös József neves regénye, A karthausi. A legkiválóbb magyar színészek játszók a főszerepeket. Ez a film, mely ná­lunk kerül szilire legelőször, oly nagy si­kerű, hogy a János vitézt, ezt a valóban jól rendezett magyar filmet messze túlha­ladja, 15. és 16-án, szerdán és csütörtökön kerül szinre. Az erdélyi menekülteknek. Nem várt szép eredménnyel jár! a hétfői és keddi gyűjtés az erdélyi menekültek ré­szére. Alig akadt ház, a honnan ne adtak volna valamit a gyűjtő kocsikba. Nemcsak az avitlas ruhák kerültek elő, de sok he­lyen egészen jó dolgokat is kaptak a gyűj­téssel fáradozó gimnazisták. Cipő akadt persze legkevesebb, de a sok-sok ruhán kívül, különösen a felsővárosban adomá­nyoztak többen élelmiszereket és pénzt is. A ruhaneműeket most fertőtlenítik a hon­véd hadikórházban, mely után gyorsan el­készülnek a javításokkal is s aztán kiosz­tásra kerülnek az adományok. Hölgyek fogják bejárni a menekültek lakásait s ott Írják össze, hogy kinek mire lesz szük­sége. Pénzbeli adományokkal járulták a gyűjtéshez: özv. Kaiencsik Istvánná 10 K, Nagy Józsefné 5 K, Bonrod Jánosné 1 K,

Next

/
Oldalképek
Tartalom