Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-10-15 / 42. szám
VÁCI HÍRLAP 2 csak novemberig. Most folyamodlak, hogy hosszabbítsák meg és — adjanak száz percentes emelést a tarifára, aztán még szabad egyezkedést a város határára (zsarolást, vagy rablást? kérdik a zúgolódó képviselők). Hát a százpercentet nagyne- hezen megszavazták, de az egész aktát odaadták a pénzügyi bizottságnak, hogy az tegyen majd később indítványt. Addig se legyenek a bérkocsisok oly nagy urak. Zádor Jánosnak, Kalló Antalnak, Göndör Sándornak, Fóti Gyulának és Zsarnóczay Jánosnak a szabályrendeletben előirt 15 évi szolgálat után járó pótlékot megszavazták, Podhorányi József, Jeszenszky Imre felszólalása után Sáfár Béla Írásban benyújtott indítványát, hogy hat szorgalmas és nagy munkájú tisztviselőt jutalmazzanak, kiadták a pénzügyi bizottságnak, hogy az összes tisztviselők háborús javadalmazásáról tegyen előterjesztést. A városi alkalmazottak részére 30—50 százalékos beszerzési előlegeket, melyeket a törvény ir elő, megszavazták, a város 23 tisztviselője 20 ezer, 24 dijnoka 10 ezer, 21 altiszt és szolga 7 ezer koronát kap. így folyt tovább a jótékonyság jegyében a közgyűlés: A kéményseprési dijakat városszerte húsz százalékkal felemelték, a vakokat gyámolitó egylet, a vidéki hírlap- irók egyesülete 100—100 koronát kapott, a nyomorék gyermekek otthona kétszázat, a zeneiskola háromszázat, mert három szegény váci gyereket tanít ingyen zenére. Podhorányi József azt mondotta ezekre, hogy ezt a kulturális áldozatkészségét a képviselőtestület őrizze meg akkorra is, a mikor a polgári fiúiskola jön kérni, a mely legalább is ily kulturmissziót tölt be, hisz évente legalább 200 váci fiút nevel és kapott eddig a várostól - ezer koronát. Korpás Márton tanácsos özvegyének nyolcszáz koronáról ezerre emelték a nyugdiját, a városi rendőrök húsz százalék fizetésemelést kaptak és minden gyermek után 20 koronát. A Fehérló bérletét 32 koronával, a Pokol-csárdáét 40, a Kissörházéí 25 százalékkal engedték alább. Csak Hartmann Gézának nem engedték meg, hogy a vasútnál elárusító bódét állítson és Récsei Gyula városi jegyzőnek nem adtak helyettesítési dijat. No meg öt illetőséget szó nélkül megtagadtak. Hét óra felé járt az idő, mikor az egyszer tartalmas és érdekes közgyűlésről széíoszloltak a városatyák, a kiknek jórésze már évek óta ‘nem tanúsítottak ily hosszú türelmet, mint az elmúlt csütörtökön. HaSáSozások. Fiiser Paulina életének 72. évében hosz- szas szenvedés után f. hó 7-én elhunyt. Temetése hétfőn délután volt a Hétkápolnától őszinte részvét mellett. Az elhunytban Fóti Gyula városi főszámvevő testvérét gyászolja. — Tőig Károly vasúti gyakornok életének 17. évében meghalt. Temetése hétfőn délután volt a középvárosi temetőbe. — Kovács József iparos életének 49. évében vasárnap meghalt. Temetése kedden délután volt az alsó temetőbe. — Wopper- scháll Anna életének 23. évében szombaton meghalt. Temetése hétfőn délután volt nagy részvét mellett. Temetésén testületileg részt vett a legényegyesület fiatalsága is. Á megboldogult a legényegyesület szinielőadásain sokszor közreműködött. Az egyesület nevében a sirnál Csemniczky József dékán mondott beszédet. Királyi kitüntetések. A király az ellenség előtt tanúsított vitéz és eredményes magatartása elismeréséül nádosi Nádassy György m. kir. 7. honv huszárezredbeli ezredesnek (régebben a váci huszároknál szolgált) a hadidiszitmé- nyes 3. oszt. katonai érdemkeresztet, Sommer János m. kir. 37. honv. tábori tarackos ezredheli főhadnagynak (Sommer Gyula rnáv. főfelügyelő fiának) pedig a signum laudis-f újólag adományozta Ä menekültek álgyeinek intézése* Az erdélyrészi menekültek ügyeinek intézése céljából a múlt szombat délutánján a városházán gyűlés volt dr. Zádor János polgármester elnöklete mellett, mely értekezleten az alábbi bizottságok alakíttattak meg: A menekültek egyéni és vagyoni viszonyait elbíráló bizottság elnöke Podhorányi József apátkanonok, tagjai Bu- csek István prelátuskanonok, Borbély Sándor siketnéma int. igazgató. Sáfár Béla, Sommer Gyula és Pollák Fülöp lelkészek. A segélyzö bizottság eliröke dr. Galcsek György prelátuskanonok, tagjai: a ruha, cipő slb. kiosztására Bercsényi Dezső lapszerkesztő, a pénzbeli segélynyújtásra dr. Kisparti János kegyesr. tanár és Borbély István anyakönyvvezető. Az élelmezési bizottság elnöke Bajkó Vilmos városgazda, tagjai Perlusz Márton mészárosmesfer, Korpás Lajos magánzó és dr. Hör! Péter v. főorvos. A közegészségi bizottság áll dr. Hör! Péter és dr. Vadas József orvosokból. Az iskolai bizottság elnöke Podhorányi József, tagja Borbély Sándor. A menekültek nyilvántartását, munkaközvetítését stb. vezető központi iroda a városházán van s annak vezetését Teszák Gyula nyug. m. kir. posta- és táviró főfelügyelő vállalta. A menekültek összes ügyeinek felügyeletét a polgármester magának tartotta fel s a bizottságok a működésük körében felmerült minden fontosabb mozzanatot vele szóban közölnek s a mikénti működésekről a bizottságok a polgármestert mindenkor tájékoztatják. A síács gazdákat érdekli. A polgármester a következő hirdetmény közlésére kérte fel lapunkat: Felhívom a város gazdaközönségét, hogy minden más gazdasági munka elhalasztásával kiki a szántást és őszi vetést végezze legelső sorban — s igájával kiki álljon a többi földtulajdonos rendelkezésére, mert különben hatóságilag fog munkára kirendeltetni. Akinek szántóigára van szüksége, ezt jelentse be a városgazda hivatalos helyiségében. A felmentett népföl kelők különösen figyelmeztetnek gazdasági munkájuk gyors elvégzésére és hogy munkaerejükkel bárkinek rendelkezésere kötelesek állani. Ezüst lakodalom. Lamperl Soma iparos polgártársunk szombaton ülte meg teljes csendben hitvesével ezüsllakodalmát. A status-quo izn. hitközség gyásza. A napokban meghalt Vácon Abeles Mór 87 éves korában. Az elhunyt régebben tekintélyes nagykereskedő és az izr. status- quo hitközség elnöke volt. Nevéhez kiváló esemény fűződik. Mint hitközségi elnök indítványozta, hogy az addig német nyelven szerkesztett gyűlési jegyzőkönyvek a jövőben magyar nyelven vezettessenek. Az indítványt elfogadták és azóta a jegyzőkönyvek magyar nyelvűek. Ne bántsd a menekülteket! Több oldalról panaszos hangokat hallottunk nemcsak maguktól a szerencsétlen, hontalanná vált erdélyi meneküllek részéről, de váci polgároktól is, hogy az akaratukon kívül nálunk rekedt magyar véreinkkel különösen egyes, nélkülözések miatt ingerült asszonyok, bizony nem a vendégszeretetre valló módon viselkednek. Ez Vácnak nagy szégyene! Milyen lelkes, megható volt a szerencsétlen menekültek fugadtatása, olyan hamar kihűlt egyeseknek szivéből a könyörülef, sőt nem átallják ma már azt sem, hogy gorombásködjanak velük. A péküzletek- s a hatósági hússzék előtt csúnya hangokat hallunk nap nap után: „Miért nem pusztulnak már haza, miért jöttek ide, hiszen egészen kiesznek bennünket stb.“ Az üres lakásokat is készségesen átadták egyesek a menekülteknek, eszükbe se volt, hogy azokért pénzt kérjenek s ma már olt is gorombáskodnak az egyes lakásadók és mondhatni vagyonos emberek is folyton zaklatják a szerencsétleneket, hogy mikor fizetnek már, ki fog fizetni értük, amiért kerülgetni kell őket. Pénteken reggel pedig már igazán botrányos jelenet történt a városházán. Egy földühödött asszonyi furia, mert már leette a kény ér utalványát s pó {utalványt nem kapott mérgében a legocsmányabb káromkodások és szitkozódások közepette neki rontott a lisztiroda körül cipőkiosztásra várakozó erdélyi menekült asszonyoknak és mezitlá- bos gyermekeknek, szidta, piszkolta, gyaláz- ta őket, ahogy csak kifért a száján, hogy azért nem kap ő lisztet, kenyeret, mert ezek a „gyűlt- ment“ népek feleszik az ő porcióját is. Szegény erdélyieknek könnyek jöttek a szemükbe, ők nem tehetnek róla, hogy idejutottak, ilyen sorsra kerültek, de még a többi váci asszonyok is szégyenkezve, pirulva menekültek a botrányos jelenet helyéről, annyira röstelték az esetet s szinte megnyugodva, jólesőleg vették, amikor valaki karonfogta a magáról megfeledkezett, vad, őrült némbert s vitte őt egyenesen a rendőrkapitány elé, hogy ott vegye el méltó büntetését. Sajnos, hogy ilyenekről kell Írnunk, hogy ily megtörtént esetekkel kell megcáfolnunk a magyar vendégszeretetet, de megtesszük az igazság kedvéért s azért, hogy megvetéssel forduljunk el máskor az ilyen őrült alakoktól. Egy pár eset volt csak ilyen városunkban, általánosítani nem is akarunk, nem is szabad ezt tennünk, mert általában a jóérzésű lakosság mindig' a legjobb szívvel és könyörüleílel viseltetik a szegény menekültekkel szemben, elmondják ezt ők maguk is, de ime mégis szégyenfolt esett városunk lakosságának tisztességén s viselhetjük, szenvedhetjük azt egypár magáról megfeledkezett, őrült asszony miatt, akiket egy cseppet se lesz kár, ha a közmegvetésen kívül, kérlelhetetlenül oda fogunk a jövőben is állítani a szigorú törvény elé. Az ilyenek nemcsak a szegény sorsiildözölt magyar testvéreik szemeit könnyesitik meg, de a mi városunk becsületét is aláássák, a mi arcunkra is szégyenpirt hoznak s ezért megérdemlik a törvény sújtó kezét. Végül mégegyet felvilágosításul. Az erdélyiek külön készletet kapnak a vármegyétől, ahhoz Vácnak semmi köze, tehát az erdélyiek egy deka lisztet sem ettek meg a váciakéból.
