Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-10-01 / 40. szám
Harmincadik évfolyamú 40. síám. Vác 1916. oKtóber 1 PolitiKai lap, megjeleníti szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy evre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és Dercsényi laptulajdon Dezső. os: Szerkesztőseg és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér so a 60 fillér. Telefon-szám 17. Msí tesz a gyomor. A közönség viselkedése. Felelőtlen rágalmak és sértegetések Nyitóit szemmel látni, hogy a háború harmadik évében sok dolognak, különösen pedig az élelmi cikkeknek hiányát Ítéli éreznünk. Tudja mindenki, hogy mi van fogyatékán, de azért az itthoni nép nem akarja belátni, hogy annak felével is be kellene elégednie, ami a békében volt, össze kellene húznia magát, áldozatokat kéne neki is hoznia legalább azzal, hogy redukálná igényeit.f A nép követelő, lármás, túlzottan rémlátó s ilyenkor türelmetlen, goromba, ideges s meggondolatlanul sérlegető, vádol s felelőtlenül ejt ki száján olyan rágalmakat, hogy ha azokért elővennék, bizony sokan kerülnének a törvényre. Nálunk Vácon régebben is, de különösen a háború alatt igen gyakran halljuk ezt a szavakat maguktól a legősibb váciaktól is, hogy „no ilyen igazán csak Vácon történhetik“. Pedig menjen csak el a városával elégedetlen ember más városba, majd tapasztalni fogja, hogy olt is csak így mennek a dolgok s olt is ugyanígy panaszkodnak a követelődzők. A számtalan szomorú tapasztalatom közül felhozok egypárat mutatóul, talán sikerülni fog néhány türelmetlenkedő! meggyőzni arról, hogy nincsen igaza s máskor majd higgadtabb, béketürőbb lesz. Nem akarom ezzel a hatóságot, vagy egyeseket védelmezni, mert magam is ludom, hogy ők sem csalhatatlan római pápák, nekik is van hibájuk, de annyi bizonyos — s ezt állítom —, hogy panamával, protekcióval, vagy gyűlöletes rosszakaratúsággal vádolni nem lehet őket. * A liszlirodában hallottam: Miért nem adnak nekem több kenyeret, hiszen ezzel éhen halhatok! Haza megyek és megfojtom a gyerekeimet, ha nem adnak elegendőt ! Persze a papok, az urak, meg a zsidók azok kapnak, de mi nem! Könnyű magának, mert sógora a főjegyzőnek (?) s az éjjel is két zsák nullás lisztet vittek a házához! Igen, a polgármester nem éhezik, mert a hengermalomnak az igazgató- sági tagja s még az ágyában is nullás liszt van. No, végre három nap után kaptunk kenyérjegyet, most aztán együk meg a cédulát, mert a lisztet már elhordták az uraknak. És ezeket mind, szépen le kell nyelni a lisztirodában. Hiába magyarázzák ott, hogy a törvény szerint csak ennyi deka kenyér jár egy személyre s ha azt megették, várni kell, mig esedékes lesz az új szelvény, hiába mondják, hogy a papok, urak és zsidók is csak akkora adagot kapnak, mit a szegény emberek, azt a nép dehogy is fogja elhinni. Hogy pedig az öreg Krenedils Géza bácsinak két zsák nullás lisztet ne vittek volna éjjel a lakására, vagy hogy a polgármester ágya tele ne volna hengermalmi panama-liszttel, azt dehogy is ne hinné el az is, aki most hallotta ezt először. Amikor pedig megtörtént, hogy napokig nem volt liszt a városban, hiába mondták a népeknek, hogy a katonaságnak foglalták le azt s hogy a hadseregé az elsőség és majd ha kapunk, akkor lesz liszt, ezt senki sem akarta elhinni, hanem vexálást, panamát, nemtörődömséget láttak a liszthiányban s röpködtek városszerte a rágalmai«, koholt rémmesék s gyanúsítások. Amikor pedig egy váci asszonyt egy hónapi fogházra, két másikat pedig 8—8 napra elitéltek lázitás miatt csak a napokban a pestvidéki törvényszéken, akkor megint előkerülnek a bosszú, a szegény néppel való kibánás s más efféle szállóigéi«. * A napokban megnyílott a hatósági hússzék. Már az első kimérésnél panamáról, protekcióról, csalásról, rebachról beszélt a nép, de azon csak mosolyogtak még ,úri embere)«“ is, hogy miképpen próbálkoztak egyes megint csak „úri emberek“, hogy a kimondott adag zsírnál többet kaphassanak. Hacsak Perlusz Mártont láttál«, vörös posztó volt a szemükben, amikor pedig Perlusz rendet kért a tolakodóktól s nem hagyta magát, illetve a város közönségét becsapni, rögtön készen voltak vele, hogy gorombáskodik, csal, a maga zsebére dolgozik stb. stb. Megtörtént, hogy egy „úri ember“ az egyik kimérésnél már elvitt két kiló szalonnát. A következőnél már nem mert ő maga vásárolni, hanem elküldte a cselédjét. Amikor ezt leleplezték, küldött egy másik asszonyt, de ez is üresen tért vissza. Végre ennek az asszonynak a lánykájával próbált szerencsét, de ekkor sem sikerült szalonnát vásárolnia. Többen városi alkalmazottakkal próbálkoztak a kimondottnál többször és többet beszerezni. A nép maga pedig igazán botrányosan viselkedik a kis bolt előtt. Töri, zúzza egymást, tolakszik, gorombáskodik s ha a boltból rájuk szólnak, szörnyen meg van sértve. Pár félóra múlva pedig alig van vevő már az üzletben s vehetne szépen, nyugodtan, aki csak akar. A vége természetesen most az lesz a dolognak hogy mindenki csak utalványra fog zsírt kapni. * A lisztes boltok előtt épp olyan tolongás, lárma, veszekedés van, mint a hatósági hússzél« előtt. Rendőr nélkül már el sem lehet képzelni lisztárusitást. Itt is kora reggeltől délig ostromolják a boltokat az asszonyok, de másnap már itt-olt lézeng egy-egy vevő. Persze itt is a goromba rendőr, a csaló kereskedő, a protekciót gyakoroló hatóság az oka minden szenvedésnek', minden bajnak. Eleinte az volt a hiba, hogy sok apró szatócsnál vagy más kereskedőknél is árullak lisztéi, akik nem adták ki a dekákat. Most, hogy csak 6, vagy 7 lisztkereskedő árulhat lisztet, most ez a baj. A Roller nem hitelez a hadisegély kiosztásáig, fél Vácot egy boltba szorítják a városházán, zsidóknak adják a hasznot, oda kell menni, ahová parancsolják stb. stb. panaszok s az ezekkel járó gyanúsítások és rágalmak járják manap. * Tegyen tehát a hatóság mindenkinek a kedvére 1 De azért jó tanácsok folyton mennek, hogy miképpen, hogyan kellene lebonyolítani a közélelmezés nehéz kérdéséi. Eszméje, egészséges gondolata mindenkinek akad, de hát a hatóság makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy gyötörje, vexálja a szegény népet! Piszkolják, gya- lázzák, rágalmazzák még azokat is, akik saját jószántukból, hogy segítsenek a népen s hogy segítő kezet nyújtsanak a munkávai túlterhelt hatóságnak, önként, önzetlenül vállalkoztak arra a töviseket termő, nagy és fáradságos munkára, melyért hálátlansággal, gúnnyal és szidalmakkal fizet a gyámoltalan, magában tehetetlen, de annál rosszindulatubb nép. Azt pedig elfelejti, hogy mi az a nélkülözés, mi az az éhség, fáradság, gyötrődés, a miket szegény véreinknél« ott kint a lövészárkokban, vagy Szibéria valamely elrejtett zugában kell elviselniük akkor, a mikor őnekik a legfőbb kincsük, az életük is minden percben kockán forog. Csak már egyszer azt megértenék az itthoniak, hogy engednének egy kissé a régi, békésebb időkbeli követeléseikből s megnyugodnának a megváltozhatatlan, szűkös mai helyzetükben. Türelem, békesség, kevés igények, e ymás megértése, a nélkülözések megszokása, inkább ezek illenének ma mihozzánk, mint a rágalom, gyűlölség, követelődzés, pazarlás, jó élet, gúny, becsmérlés s ki tudja még hányféle és milyen erkölcsi hibák. X Harctéri kitüntetések. A király az ellenség előtt tanúsított vitéz magatarásaelismeréseül kossuthiés udvardi Kossuth Kálmánnak, a m. kir. 15. honvéd gyalogezrednél beosztott IV. csendőrkerü- letbeli csendőrfőhadnagynak (néhai Udvardi Kálmán volt váci ügyvéd fiának) a hadi- disziíményes 3. oszt. katonai érdemkeresztet adományozta. Közhirrététel végett hiva- ialosan értesítették Vác városát, hogy az ellenség előtt tanúsított vitéz és bátor magatartásuk elismeréséül a következő váci illetőségű katonák kaptak kitüntetést: Pauer Frigyes cs. és kir. 7. huszárezredbeli hadnagy a bronz-, kis ezüst- és nagy ezüst vitézségi érmei, Horváth Miklós cs. és kir. 32. gyalogezredbeli őrvezető a nagy ezüst vitézségi érmet.