Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-09-24 / 39. szám
rtarmincadih évfolyam 39 szám. Vác 1916. szeptember 24. VÁCI HÍRLÁP PolitiKai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 filler Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám KÁLLÓ ANTAL Az alispán rendelkezése az erdélyi menekültekről. (Össze keli írni a menekülteket. — Liszt és kény ér jegyet kapnak. —Napi egy korona jár mindegyiknek. — Lakbért naponta egy fillért lehet követelni. — A lakosság adakozásra erkölcsi kényszer útján is kötelezhető. — A jótékony adományokat nem szabad kiosztani. — Munkát a menekülteknek ! — Rendkívüli segélyt is kaphatnak.) Az alispán következő rendeletet intézte városunkhoz: Minden városban és községben kihirdetendő, hogy az érkező menekültek kötelesek a városi hatóságnál illetve a községi elöljáróságnál azonnal jelentkezni s a nyilvántartási ivek kitöltéséhez szükséges adataikat bemondani. A bemondott adatok alapján a helyi hatóság által az is megállapítandó, vájjon a menekült rendelkezik e oly anyagi eszközök felelt, hogy önmagát hatósági támogatás nélkül is képes fenntartani Minden menekült az ellátatlanokról vezetett nyilvántartásba veendő és egy-egy heti liszt, illetőleg kenyérjeggyel látandó el. A menekültek azon csoportja, akik önmagukat fenntartani képtelenek, személyen- kint napi egy kor. ellátási segélyben ré- szesitendők és pedig olykép, hogy ezen segély a begyűlt közadókból a községbe történt érkezés napjáig visszamenőleg, egyébként 3 — 6 naponkint előre segélyellátmány terhére a helyi hatóság által előlegezendő. Minthogy vármegyénk területére a belügyminiszter által megállapított napi egy kor. segély a mai viszonyok között az ön- fenntartásra nem elegendő, a következőkre hívom fei a helyi hatóságok figyelmét: Hogy az ily menekülteknek a napi egy korona segélyből még lakásbérüket is fizetni ne kelljen, elsősorban középületekben helyezendők el, magán házakban elhelyezettek lakásáért annak tulatdonosa pedig személyenkint és 10 köbméterenkint legfeljebb egy fillért számíthat. A helyi segély bizottságok kötelesek az egyes menekültél helyzeíéllelkiismeretes vizsgálat tárgyává tenni, menekültek javára gyűjtést indítani, — amely lehet pénzbeli vagy természetbeli adomány (burgonya, bab, só, cukor, árpagyöngy, főzelék félék stb.) Ily adományokra a lakosság erkölcsi kényszer útján is felhívandó. A pénzgyüjtemény azonban nem osztandó ki, hanem összegyűjtve tartandó oly célból, hogy az önként beszolgáltatott élelmiszer fogytával ilyenek készpénz ért beszerezhetők legyenek. — Az élelmi cikkeket felajánlan- dók azok beszolgáltatására a fogyasztás mérvéhez mérten időről időre hivandókfel, nehogy a jótékony adományként beszolgáltatott élelmiszerek romlásnak legyenek kitéve. Végül a mit a segélyezés legfontosabbikának tartok, a menekülteknek munkaalkalom nyújtandó. E célból mindazok jegyzékbe veendők akik menekülteket megfelelő ellenszolgáltatás mellett házi, ipari, vagy mezőgazdasági munkára alkalmaztatnak. Minthogy különösen mezőgazdasági munkához értő menekültek az egyes gazdálkodóknál való elhelyezése, a munkáskéz | hiánya által oly nehéz helyzetben levő termelésünk szempontjából igen nagy jelentőséggel bir, kötelességévé teszem a helyi hatóságoknak azt is, hogy abban az esetben ha a földmiveléshez értő menekültek nagy száma miatt az illető hatóság területén munkaalkalom már nem volna biztosítható, a még munkára elhelyezhető mene- i kültek számát valamint az általuk igényelt munkabéreket, hozzám haladéktalanul jelentsék be. A fentieken kívül a menekültek a legsürgősebb szükség (betegség stb.) esetén rendkívüli segélyben is részesíthetők. E célból a járási főszolgabirákat és polgár- mestereket a belügyminiszter által az országos gyűjtésből befolyt és rendelkezésemre bocsátott összegből a kívánt mérvben részesíteni fogom. Harctéri kitüntetések. Hivatalosan értesítették a várost, hogy a hadseregfőparancsnokság az ellenség előtt tanúsított bátor és vitéz magatartása elismeréséül Kovács Sándor váci illetőségű, cs. és kir. 31. nehéz tüzérezredbeli szakaszvezetőnek a II. oszt. vitézségi érmet adományozta. — Ugyancsak a harctéren kapott bronz vitézségi érmet Bokor Lajos váci illetőségű, cs. és kir. 32. gyalogezredbeli telefonista tizedes. — Steidl Nándor 86. gyalogezredbeli pionér, ki a háború elejétől állandóan a harctéren van, a II. oszt. ezüst vitézségi érmet kapta. Tanári meghívás. Bocskay Károlyt, a váci r. kát. polgári iskola rendes tanárát a kalocsai érseki tanítóképző intézet rendes tanárává nevezte ki, illetve hivta meg. Bocskay tanár a jövő hó elsején foglalja el uj állását. Halálozás. Nógrádverőce községet és a környék tantestületét nagy veszteség érte. Nyilasy Antal r. k. tanító, egy tevékeny és munkáséletű tanférfiú, ki az iskolának épp oly példás életű kiváló erője volt, mint községének derék polgára s a nép lelkes barátja, vasárnap 45 éves korában elhúnyt. Nagy részvét mellett temette el kedden az elhalt jeles tanítót Lepey Emil tb. szentszéki ülnök, ki a sírnál, Fridrich Sándor nógrádverőcei plébános pedig a gyászháznál meghaló beszéddel búcsúzott tőle. Erii Gábor székesegyházi karnagy vezetése mellett a környékbeli tanítóság gyászdalokkal vett búcsút volt kartársuktól. ROMTRfl héderváry lehel A képviselőházban a napokban felszólalt Héderváry Lehel, a gödöllői kerület ország- gyűlési képviselője és összehasonlítást tett a Magyarországon internált ellenséges országbeliek és a Franciaországban internált magyarok sorsa közölt. Azt mondotta, hogy szomorú helyzetben vannak az entente által elfogott magyarok, a kik kazamatákban sínylődnek, inig nálunk akkora szabadságot élveznek ellenségeink, hogy azon már nem bosszankodni, hanem nevetni kell. Példával is illusztrálta állítását: legutóbb egy nemzetközi bizottság járt künn Vácon és kereste az angol internáltakat, hogy sorsuk iránt érdeklődjék, de nem találta. Mindnyájan Bécsben voltak — lóversenyen. Képzelhető, hogy milyen elkeseredést keltett Hédervárynak ez a kijelentése a parlamentben. Itthon is olvasták és sokan mosolyogtak fölötte, mondván : — No természetes, ilyen a mi rendőrségünk ! Mi mentünk a rendőrkapitányhoz, mondja el, miért kezelik ily botrányosan a váci internáltakat. — Kijelentem, — mondotta Kálló rendőr- kapitány — hogy Héderváry képviselő által felhozott esel Vácon nem történt meg. A Vácon internált angolok száma összesen kilenc s ezek között két angol zsoké van. Azt hiszem, ezek érdeklődhetnek a lóversenyek iránt, de áliitom, hogy mióta Vácon vannak, innen ki nem mozdulhattak. Legalább is oly gyors forgalmi eszközt még nem ismerünk, hogy egy fél nap alatt megjárják Bécset. A künn lakó internáltak — tehát az angolok is — naponta kétszer: reggel nyolc óra után és délután két órakor jelentkezni tartoznak a rendőrségen, a hol név és számszerint konstatálják (erről irás is van) megjelenésüket. Áliitom, hogy mióta itt laknak, egyszer sem hiányoztak. De különben Héderváry képviselő egy nemzetközi bizottságot is emleget. Nos hát ez is ellene mond. A legutóbbi ilyen nemzetközi (illetve semleges állambeli: ezt kellett volna a képviselő úrnak mondania) bizottság a spanyol követ és kísérete volt Vácon és vizsgálta az internáltakat. Ez áprilisban volt. Nos áprilisban a kilenc angol még nem lakott Vácon, hanem Aszódon. Egyebet mondani nem kívánok. Mi sem. Csak annyit, hogy alighanem Kálló Antalnak van igaza. Meghalt egy kis menekült. IIkei Julianna segesvári születésű, unitárius kis leány a múlt héten veselob következtében a városi kórházban meghalt. A kis erdélyi menekültnek vasutas az atyja s az elhalt leányka az anyjával került Vácra. Sáfár Béla ref. lelkész temette el.
