Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)

1916-08-20 / 34. szám

indították útnak, hogy mint rokkantat ki­cseréljék. Ő már tavaszszal tudta, hogy ki fogják cserélni, de mert a németektől so­káig ért Szentpétervárra az orosz rokkant szállítmány, addig őket sem engedték el. Oroszországból 163-an jöttek az ő transz­portjával, magyarok és osztrákok. Kórházi vándorlásairól, az ottani életről, a velük való bánásmódról s tapasztalatai­ról a következőket mondja el: Minden vá­rosban, a hol csak megfordult, több kór­ház is volt, melyek számozva vannak* Ott is önkéntes és hivatásos ápolónők — az előbbiek előkelő hölgyek — vannak és a szolgai munkát egészségügyi katonák végzik. A kezelő orvosok javarésze cseh fogoly tiszt, de voltak orosz orvosok is. A kórházakban rendkívül szigorúan bántak a beteg katonákkal, különösen a magyar és német sebesültekkel. A városbeli lakosok­kal nem is találkozhattak, még a kórházak ablakain sem nézhettek ki, sőt az ablakok mind be voltak meszelve, a mikor pedig vonaton, vagy villamoson vitték őket, erő­sen lefüggönyözték az ablakokat. Csak ak­kor volt szabad nekik az utcára lenézni, de akkor aztán kényszeritetfék is őket, a mikor valami orosz győzelemre körménél volt az utcákon, igy pl. Przemysl elfogla­lásakor, a mikor az egész város örömmá­morban úszott, búgtak a harangok és nagyszakállű papok körmenetet vezettek az utcákon, a hol minden ház fel volt lo­bogózva. Az élelmezésük eleinte tűrhető volt, húst is kaptak naponkint kétszer, de később mindig és mindig rosszabb lett. Legtöbbször hajdina kását kaptak olajjal, de elég gyakori volt a nyers, savanyú ká­poszta is, a mibe cukorrépa volt belevágva. Még ezzel is meg lettek volna elégedve, ha kaptak volna belőle eleget. A magya­rokra és németekre különösen haragudtak a kórházakban s legkevésbbé sem bántak velük úgy, a hogy betegekkel szokás bánni. A mikor például az evő csajkát elébük tették, ha tudta az ápoló, hogy magyar, vagy német a beteg katona, előbb a csajkával dühösen meglökte a tehetetlen harcost s szidalmak között adta oda az eledelt. Hu­szonkét hónap alatt három Ízben látogat­ták meg őket az amerikaiak, mindig höl­gyek voltak a látogatók s fejenkint három rubellel ajándékozták meg őket. Az orosz- országi drágaságra vonatkozólag azt mondja Hidvégi, hogy bizony eleinte ott elég olcsó volt minden, de ma már min­dennek az ára ötszörösre, hétszeresre emelkedett, úgy hogy a beteg katonák már tisztán csak a gyenge kórházi koszira vol­tak utalva, mert pénzükön nem bírtak vá­sárolni élelmi cikkeket. A beteg, fogoly katonák a háborúról mindent tudtak, ide­jében értesültek a gorlicei áttörésről, az orosz várak elestéről, Szerbia, Montenegró elfoglalásáról stb., mert az orosz szanitéc katonák pár kopekért szívesen lefordítot­ták az orosz újságokat tót nyelvre. Szo­morú kórházi vándorlásai alatt Hidvégi Já­nos két váci bajtársával találkozott, Wirtz János órással Tambowban és Prukker Mi­hály csizmadiával Mnszkvában. Az előbbi mint beteg, az utóbbi mint sebesült volt a kórházban. Július 2-án Szentpétervárról indították útnak a kicserélt fogoly katonákat, de előbb az épp bakancsot és jobb ruhákat leszed­ték róluk és adtak helyébe ócska rongyo­kat. Útjuk JHnnörszágon, Svédországon és váci hírlap Németországon keresztül vitt s különösen Svédországban leírhatatlan ünnepélyesség­gel fogadták őket minden állomáson. A szegény, bágyadt rokkant harcosoka meny­országban érezték magukat, a mikor a fei­le bogózott állomásokon ezrével várták és ünnepelték — különösen a magyarokat és németeket. Tüzek a vidéken* Csernák Imre kisnémedii lakos kárára múlt hó 28-án szalmával fedett háza ki- gyuladt és leégett, a kár 2200 korona. A tűz a rossz kéményből kiszálló szikrából keletkezett. — Főt község szérüs kertjében folyó hó 5-én este 9 óra tájban Verebes János szalmája kigyuladt s ettől még 5 ember szalmája leégett, az összes kár 2000 korona. Gondatlanság látszik fennforogni. Biztosítva nem volt. — Gróf Károlyi László fóti földbirtokos az úgynevezett Somlyói erdőrészén f. hó 6-án tűz keletkezett és 3 holdnyi terület leégett, a kár jelentéktelen. Ezen erdőégést egy fóti lakos idézte elő gondatlanságból és bár bizonyíték van el­lene, a tettét tagadja. A járásbíróságnál fel­jelentették. Olasz fogságban. Körner Zsigmond m. kir. honv. népfel­kelő zászlós értesítette szüleit, hogy a leg­utóbbi olasz offenziva alkalmával sebesü- letlenül olasz fogságba esett. Mi van a dekákkal. Általános a panasz, hogy több pék és kereskedő a felek kenyér- vagy liszt utal­ványaira rém adja ki az esedékes és fel­tétlenül kijáró adagokat, hanem ha például valakinek 1 kiló 40 deka járna, csak 1 kilót ad ki s a 40 dekát visszatartja, mert „holmi dekácskákkal nem érdemes baj­lódni.“ Persze sok deka sokra megy, sigy elég szép surpma megmarad az elárusító­nak, a mely fölött aztán szabadon rendel­kezhetik. A tudatlan embereknek levágják az utalványukat s igaz, hogy csak 1 kilóért vesznek el tőlük pénzt, de a 40 dekát aztán soha többé nem kapják meg szegények. Alig van egy- két pék vagy kereskedő, aki a felmaradt 40 dekáról ad elismervényt, mert ezzel bajlódni nem akar. így történik tehát meg az, hogy oly sokan keveslik az adagokat, de ezért nem a hatóság, hanem az elárusító a bűnös. A megröviditetí felek tegyenek ilyenek ellen panaszt, mely orvos­lásra fog találni. Veszélyben voltaZichy-utca. Csak az Isten tartotta, hogy csütörtökön délután úgy Va 2 óra tájban a rekkenő hőségben és szárazságban s még hozzá szélben is el nem hamvasztotta egy hirtelen keletkezett tűzveszedelem a városnak egy jó részét, a Zichy utcát, Vásárteret s esetleg a Kossúth utcának egy részét is. A tűz keletkezésének utcája maga is csupa tűz­fészek, a házak egymásra építve, kis, szűk udvarok, tűzfal alig itt ott, sok apró zsúfolt házikó egymás hátán. Ha éjjel jön a vesze­delem, bizony ma sok szegény család hajléktalan már. így is szomorú, rettenetes képet nyújtanak a szénné égett gerendák s borzalmas volt maga az irtózatos látvány. Félkettő alig múlott el, amikor a Reitter gyár vészesen kürtőit s a harangokat félre- vérték. Pár pillanat s megakadályozhatat- lanul terjedt tova Reitter kocsigyárának hátsó udvarán lévő szénapadlásáról a pusztító láng, a romboló tűz, mely másod­perc alatt a szomszédos Bódy féle házat emésztette. Az Úristen sugallta tán, hogy kimondhatatlan csapás készül a város lakóira, de szinte hihetetlen gyorsasággal a vész helyén termettek önkéntes tűzoltóink, a fegyintézet s a szövőgyár tűzoltósága, a katonaság s az embertársaikon segíteni iparkodó lakosság egyaránt. Úr, szegény ember, katona, pap, asszony, gyerek, min­denki a mentéshez látott s ennek a köteles emberbaráti igyekezetnek tulajdonítható csak, hogy a veszedelem továbbterjedésé­nek minden kellékét biró, irtózatos hőségű időben meg tudták fékezjii a legborzasztóbb féktelen elemet. A Bódy féle házat nem lehetett megmenteni, mert az pár perc alatt teljesen elhamvadt, de a mellette lévő Lopos féle háznál már elvágták a tüzet, úgy hogy annak alig történt baja. Kár ugyan volt még a szomszédos házak ingóságaiban, mert túlságos és fölösleges igyekezettel azokból is mindent kihurcoltak az emberek, s bizony sok minden eltörött, elpusztult igy a vigyázatlanság következtében. A veszedelem keletkezésének okát ez ideig még nem lehetett megállapítani, de annyi máris bizonyos, hogy szándékosságról szó sem lehet s tisztán véletlen szeren­csétlenség okozta a pusztulást. Legérzé­kenyebben károsult Bódy Pál fuvaros, kinek házán kívül, gabonája, bútorá, ruhái s egyébb ingóságai is a tűz martalékává váltak. Sok kára van azonkívül Bódy Taken inak is, akik mint szegény emberek vele együtt nagyon megsinylik e szerencsét­lenséget. Mint minden nagyobb és veszedelmesebb tűznél, úgy most is több olyan eset fordult elő,, mely figyelmeztetőül szolgáljon a jövőre, hogy kerüljük azokat. így például a vész helyétől messzebb lakók ne a maguk ingóságaikat féltsék, fölösleges azokat ki­hurcolni a házakból, mert csak elállják vele a gyors közlekedést, hanem inkább igyekezzenek a kutaikat megnyitni és nyugodtan, nem fejüket is elvesztve vizet és csak vizet hordjanak szerencsétlen embertársaik házához. Igazán dicséretes volt az utca asszonyainak magatartása ennél a tűznél, kik távollévő férjeiket is helyettesitve, szinte emberfeletti munkát végeztek az oltásban. De általában sokjó- < indulattal és igyekezettel volt mindenki a tűznél, csak még azt szokják meg az em­berek, hogy a szakavatott tűzoltóknak úgy is segítségükre legyenek, hogy szívleljék meg azok utasításait, mert ők tudják a legjobban, hogy hol és mit kell ilyenkor cselekedni a legeredményesebben. Egye­bekben pedig óvja meg az Isten városun­kat eme legveszedelmesebb elemtől, a lakosság pedig sokszorosan éberebben vigyázzon a rekkenő nyárokon, hogy sem a saját, xsem embertársai vagyonát pusz­tulás ne érhesse. 3 A szerkesztő távolléte alatta szer­kesztésért felelős: BORBÉLY ISTVÁN. t ■" , HALA késet.* engem, hogy minden tűdo- is torokbaj ban szenvedővel saiveseo is díjtalanul koaöljem, mily módon szabadult moit mór tanító ftam egy egyszerű, olcsó is hatásos termák által hoswadalmae szen­vedőitől. -e g n.wíMgartl, Gastwirt In Kendek bel gar láb ad^

Next

/
Oldalképek
Tartalom