Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-08-20 / 34. szám
ttarmincadih évfolyam 34 szá ■ Vác 1916. augusztus 20. váci hírlap PolitiKai lap, megjelerciR szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és ianTma]üorms: Dercsénvi Dezső. Szerkesztőseg es kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nviltter S' a 60 filler. Telefon-szám 17. Tanév kezdetén. Nemsokára ismét megnyitnak az iskolák csaknem három hónapon át zárva volt kapui s a tanulók vig serege méhrajként népesíti be a tudomány csarnokait és azok környékét. Lelket emelő látvány a vészes pusztulás, a sivár gondok tengerében a gondtalanság, a boldogsáa, az örök ifjúság tündér szigete. Már harmadszor érjük meg a tanév kezdetét a világháború közepette s a múlt évek tapasztalatából tudjuk, hogy megfő gyatkozott számú tanerővel, összevont osztályokban, mily nehézségekkel keli megküzdeni a nevelés hivatásos végzőinek épúgy, mint a tanulóknak, kik sűrűén egymás mellé zsúfolva, egymást akadályozzák a figyelésben a fegyelemhez való alkalmazkodásban. Ehhez járul még a tanuló erkölcsi magaviseleté tekintetében hátrálólag ható azon körülmény, hogy a háborús viszonyok folytán számos tanuló családi fészke fel van dúlva, anyagi viszonyai megrendülve, a nevelés legfontosabb tényezője, a család ható és nevelő erejében meggyengült A haza virágos kertjének gondozóira a gyermekek és ifjúság nevelőire fokozatosan nehezedik a gond, hogy megfogyatkozott számú erővel az iskolai munkálkodásra kedvezőtlen viszonyok közt nemcsak a hazavédelméért eltávozott kartársak munkáját pótolják, hanem az alapjaiban megrendült család nevelő hatását az iskola fokozott mértékű nevelő hatásával helyettesítsék, hogy azt a derült kedélyáliapotot, melyet a családját gyöngéden szerető apa gyermekei lelkében kelteni és ápolni igyekezik és a mi minden szellemi munka, de különösen a gyermeki lélekben szúnnyadó képességek kifejlésének nélkülözhetetlen feltétele épúgy, mint a növénynek a harmat és a napsugár, az iskola s a mi ezzel azonos a mester, a nevelő nyújtsa. Az iskolából kell a tanulónak meríteni, nemcsak a tudomány alaptételeit, de most fokozottabb mértékben, derült kedélyhangulatot, emelkedett önérzetet, bizakodó reményt a Gondviselés jóságában és kegyelmében a nemzet igazságos és dicső küzdelmében, örök életében és nagy jövőjében. Meg kell értenie, hogy az ő jövője: a nemzet jövője az, melyért a jelen nemzedék oly pazar kézzel áldoz dús kincseiből ; fel kell fognia a büszke fájdalmat, az önérzetes lemondást, a bátor kitartást, melynek próbáját fényesen állja nemzete, hogy múltját megismerve, nemzeti önérzete magasan lobogjon és az sarkalja őt a jövőért való aprólékos fáradságokban kitartásra, nagy tettekre és áldozatokra egyaránt. A történelmi idők iskolájának ez az ideálja, ilyen erkölcsi hangulat ébrentartása, is, melyet a sors kegyetlen próbára tett. Ezen eszmény me jvalósitása nagy és méltó feladat, de annak sikeres megoldása csak úgy remélhető, ha a társadalom, ez a sokoldalról és sokféleképen igénybe vett társadalom, a magyar nemzet intelligenciája áthatva a kérdésnek a késő jövőbe kiható generációk sorsát eldöntő nagyfontosságától, segítségére siet a megszaporodott feladatokkal elhalmozott nevelés ügynek s ez ügy hivatásos munkásainak. Elsősorban a társadalom gondoskodására szorulnak azok a 10—14 éves gyermekek, a kik az elemi iskolák V—VI. osztályának meg nem nyitása miatt és mivel hogy túlnyomó részben középiskolába nem járhatnak minden nevelés és oktatás, sőt minden foglalkozás híján a züllés és erkölcs métely veszélyének vannak kitéve. A mai viszonyok között, a midőn a régi mondást használva, még az apagyilkosnak is meg kell bocsátani, hogy több legyen a magyar, lehetetlen a fentjel- zett korosztályhoz tarlozó gyermekek nagyrészét minden felügyelet és foglalkoztatás nélkül magára hagyni, hogy csak akkor vegyünk róluk tudomást, mikor a rendőrség és a bíróság mint züllésnek indultakra ismételten felhívja rájuk a társadalom emberszerető figyelmét. Itt valamely megelőző intézkedést, napközi otthont, foglalkoztatót vagy más hasonlót kell létesíteni ezek számára. Az egyes iskolaszékek is sokat tehetnének az által, hogy az osztályok lehető összevonása által ezek közül lehetőleg minél többet bocsátanának az iskola falai közé, a mi azonban azzal a hátránnyal járna, hogy a még zsúfoltabb osztályokban nemcsak az eminens egészségügyi követelmények, hanem az alsóbb osztályok előmenetele és a nagyon különböző korú tanulók együtíléte által a nélkülözhetetlen iskolai fegyelem is veszélyeztetve lenne és a fenti korú gyermekek még igy is csak csekély hányadát fogadhatná be. Ezen igénytelen cikk nem vindikálja magának a feladat még ezen részletkérdésének megoldását sem, annál kevésbbé óhajt elébe vágni az illetékesek bölcs belátásának és mérlegelésének a fent felvetett iskolaügy kérdésben, annyi azonban bizonyos, hogy a mint leszállítjuk igényeinket a primitiv életszükségletek dolgában, hogy mindenkinek jusson valami úgy az iskolában is összébb kell szorulnunk, hogy annak áldásában minél többen részesülhessenek és a módozatokról szakkörben bőven lehetne még tárgyalni. E helyen részletekbe bocsátkozni nem óhajtván, csak eszmét kívántam felvetni és a létező bajokra és nehézségekre rámutatni. Különösen azokat illetőleg, a kik gondoskodása nélkül az erkölcsi elzüllés veszélyének vannak kitéve. Ilyen a társadalom gondoskodására utaltak a hadi árvákon kívül még a gyenge anyagi és erkölcsi bázison nyugvó család gyermekei, kiknek megfelelő környezetbe való plántálása vagy a család erkölcsi és anyagi támogatása elsőrangú feladat. Az itt létesült patronázs egyesület, ha azt, a mint remélni lehet, minden jóérzésű intelligens, magát magyarnak érző polgár személyes szolgálattal és anyagilag támogatja, úgy a fent érintett feladatok, valamint ezen egyesület létesülése alkalmával maga elé tűzött más magasztos célok megoldására hivatott. Kívánatos lenne, hogy ezen egyesületben s annak megalakított szakosztályaiban különbség nélkül minél számosabban találkoznánk vállvetett, hazafias és emberbaráti mánkásság kifejtésére. Hollós Sámuel. Hősök lelkiüdveért. Tegnap volt két éve, hogy Czermann József váci kir. adótiszt- s pár hét múlva lesz két éve, hogy Bárdos Ernő városi tanácsos, mindketten fiatalságunknak igen szeretett tagjai a szerbiai harctéren hősi halált haltak. A megrendítő gyászesetkor az elhunyt hős hadnagyok váci legközelebbi barátai megfogadták, hogy felejthetetlen két jó barálukért minden évben gyászistentiszteletet mutattatnak be az egek Urának. Az immár porladó hősök lelkiüdveért tegnap volt az ünnepélyes gyászmise a felsővárosi r. kát. plébánia templomban amit Podhorányi József apátkanonok mondott s a mise alatt Érti Gábor székesegyházi karnagy saját szerzeményű gyászdalait énekelte. A gyászmisén az elhúnyt jóbarátai és tisztelői számosán jelentek meg. Katonai előléptetések. A király óvári Szőke bálint és gici-assa és ablánczkürti Ghyczy Géza m. kir. honv. huszár őrnagyokat alezredesekké, szenczi Fördős Vilmos m. kir. honv. huszárszázadost őrnaggyá, dr. Freysinger István m. kir. honv. huszár tart. hadnagyot főhadnaggyá, dr. Rótt Frigyes, Matlaszkovszky Róbert és dr. Ud- vardi Jenő m. kir. honv. gyalogos népfelkelő hadnagyokat szintén főhadnagyokká,Rázmán Ferenc m. kir. honv. tüzér nfk. hadapród jelöltet hadapróddá léptette elő. Racsek János utóda. Az adókivető bizottságnál a m. kir. pénzügyminiszter az elhúnyt Racsek János helyére az adókiv. bizottságba rendes tagul a kincstár részéről Snapp Lajos sződi nyug. főjegyzőt nevezte ki. Áthelyezés a fegyintézetnél. Az igazságügyminiszter Németh Emil váci büntető intézeti fogalmazót az illavai kir. orsz. fegyintézethez hivatalból áthelyezte s egyelőre ideiglenesen az igazgatói teendőkkel megbízta. minden jó akarat dacára iskolában helyet amely a gyermekről átsugárzik a családra | nem kapnak s a kik a társadalom kellő
