Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)

1916-01-30 / 5. szám

Harmincadik, évfolyam 5 szám. Vác 1916. január 30. VÁCI HÍRLAP Poliíitíai lap, meiy eleműi sserdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 Egyes szám ár» 12 fillér. Mélyen lisztéit Főszolgabíró Űr! Járása hazafias lakosaihoz intézett sze­retetteljes levele és a V. J. K. E. közgyű­lésén tartott két beszéde visszhangot fog kiváltani minden oldalról, de különösen a tanítóság köréből. Amit ott elmondott, az már többé nem beszéd, hanem szózat, egy gondos szerető szív szózata, buzdí­tása, lelkesítése ahhoz a családhoz, mely büszkén vallhalja magát az ország első járásának. Szózat az, melyben a zokogó árva ép­pen úgy újra hallja csendülni hős atyja vigasztaló hangját, mint az aggódó, bána­tos hitves messze küzdő férjének türe­lemre, kitartásra buzdító szerető szavát. De lelkesít is, mely egyformán szólt a a hadbavonult közel és távollevőkhöz, mint a társadalom otthon dolgozó tagjaihoz. Növeli a hatását a kivívott sikerek leg­utóbbi örvendetes eredménye. Mintha már pirkadna, mintha már feslene a nyomasztó sötétség! Az a felvillant pici kis fény, bár­mennyire kicsi is, a tapogatódzó utasnak elég jel kivezető útjához! . . . A jó tanítókról mondott beszéde messze túl szárnyalja a járás határait. Azoknak, akik közlegényi sorban teljesítjük köteles­ségünket, mily jól esik tudnunk, hogy a társadalom méltányolja helyzetünket. Az igaz, hogy amikor eltávoztunk hazulról, egyrészt otthon hagytuk szivünket, hogy hitveseink, gyermekeink legalább szerete­tünk selyem kendőjével száriígaíhassák könnyeiket, addig másrészről magunkkal vittük a nép fiai iránt érzett bizalomteljes ragaszkodásunkat és innen van az, hogy amikor elegyedtünk közöttük, itt-ott tanit- ványainkra akadva, ritka tisztelettel csüng­tek a rangnélküli póttartalékoson. Főbíró Ur szavai igazságát, hogy a ta­nító még a lövészárokban is tovább foly­tatja szép hivatását: „a katonák oktatását, lelkűk ébrentartását, szellemük ápolását dallal, verssel, szép »zöval“, mi sem bizo­nyítja jobban, mint a 32-sek 4 századának az az érdekes vállalkozása, hogy a leg­utóbbi menettel harmoniumot vittek ki a frontra. Az árát (140 K.) rövid biztatá­sunkra a legénység adta össze lénung- fizetéskor, szerény zsoldjából. Nehezen tudjuk elképzelni, hogy mit gondol majd a muszka, ha csöndes téli este a szom­széd árokból harmonium kiséret mellett csendül fel, örök fohászunk az egek Urá­hoz; „Isten áldd meg a magyart!“ Majd utánna : ,,iít élned és meghalnod kell!“ Ez a pár ütem az ágyúk bömbölése Felelős szerkesztő ós laptulajdonos: Dercsényi Dezső. N mellett megmagyarázza az újra toborzott millióknak, hogy a gépfegyverekkel bizfat- gatott véreik miért nem tudtak átjönni a Kárpátokon ! Híreink vannak arról, hogy a hadba­vonult helyi szolgálatos tanítók, sőt tan- felügyelők vonatbiztositó őrségeken ren­deztek be iskolát és szabad óráikban lel­kes buzgalommal tanítják a környékbeli gyermekeket. Mélyen tisztelt Főbíró Űr! Ön kirendelt őrségén, irodájának négy fala között már békében szervezett iskolát, megalakította a Járási Közm. Egyesületet, melynek gyű­lésein hatalmas munkabírása, fáradhatat­lan munkássága, ritka idealismusa példá­jával nemcsak nevel, hanem gazdag szel­lemi kincseivel oktat is! Feltálalja lelki világának érett gyümölcseit, hogy az új és dúsabb virágzásnak, új és gazdagabb gyümölcsérésnek legyen előidézője. így lett Ön a V. J.K. E. iskolájának mes­tere és ez által járásának első tanítója! Mi, tanítók büszkék vagyunk arra, hogy nemzetneveiő munkánk berkeiben együtt dolgozhatunk! S hogy Főbíró Ur mennyire megbecsüli munkatársait, bizonyítja a V. J. K. E. vala­mennyi közgyűlése. Sőt még a világháború közepette is talál módot a jutalmak kiesz­közlésére. De bizonyítja azt nagyhatású beszédének minden sora. S amikor kegye- leíes szavakban emlékezik meg hős baj- társunkról és Isten oltalmába kéri a had­ban levő „derék tanítókat“, lehetetlen, hogy szivünk vissza ne sugározza a szeretetek lehetetlen, hogy munkás életére ne kérjük a jó Isten áldását azok helyett is, akik messze-távo! nem is sejtik, hogy övéik szerelő gondossága mellett, egy szív sze- reíetével több aggódás kiséri lépteiket! Hazafias üdvözlettel : Bajnok Géza. H©si foalálh Egy fiatal váci törekvő iparosról szo­morú hirt hozott bánatos családjának a vörös kereszt tudakozódó irodájának pos­tája. Cserny István cs. és kir. vasúti ez- redi munkásosztagbeli póttartalékos — a levél szerint — 1915. ápr. 17-én Przemysl- ben a 3-ik számú helyőrségi kórházban meghall s az ottani központi temetőben el- temeítetetf. A hazáért hősi halált halt ka­tona tehát a levél szerint még akkor szen­vedett volna ki, a mikor a várban oroszok tanyáztak, de dacára a pontosan megirt adatoknak, az még nem tekinthető hivata­los értesítésnek. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (iparudvar.) r sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Liceum-est. A szerdai liceum-est egyike volt e ciklus legelőkelőbb estéinek. A Kúria nagy ter­mét zsúfolásig töltötte meg az érdeklődő közönség, hogy az ismert nevű szereplők közérdeklődést keltő előadásait meghall­gassa. Az első előadást dr. Kisparti János pairista tanár tartotta a nevelés nem vál­tozó elveiről. Szólt a nevelés művészi fel­fogásáról, arról, hogy annak mindvégig egységesnek, lói átgondoltnak kell lenni. Ez az egységes nevelés folytonos tevé­kenység; a nevelés külső módjáról szóló fejtegetései eredményeképen megállapí­totta, hogy a legjobb neveiőeszköz a munka. Előadása továbbá részben a neve­lés egyéni voltát fejtegette, mely szerint a nevelésnek az egyénhez kell simulni s egyben a szociális nevelés elméleti téve­déseit bírálta. A nevelésnek és oktatásnak a tartalmát a kuliura adja. Tartalmi szem­pontból a nevelés irányát minden válto­zástól függetlenül a kuiturértékek határoz­zák meg. A tartalmas, elmélyedést kívánó előadást szeretettel fogadta a hálás közön­ség. A második előadó dr. Angyal Pál egyeiemi lanar von. t\ rokkant ügyet is­mertette s szólt azokról a teendőkről, amelyek már most is, de főképen a há­ború után várnak a társadalomra. Dr. An­gyal Pál a patronázs mozgalomnak egyik leglelkesebb és legképzettebb vezére; fej­tegetéseiben abból indult ki, hogy amint minden ember élvezi a társadalmi közön­ség rá nézve hasznos előnyeit, ebből ki­folyólag kötelességei is vannak ezzel szemben. A társadalomnak önmagát kell erősíteni, a gyöngülést ellensúlyozni. Kö­telessége ez éppen u rokkantakkal szem­ben. A rokkantak a közönségért, a ha­záért adták oda épségüket, nagyon is meg­tették kötelességüket a társadalom iránt, amely ezáltal kötelezve van irányukban, hogy segítségükre legyen. A rokkantak ügyét nem intézheti el maga az állam. Ki kell venni a részét a társadalomnak e munkából nemcsak adakozással, hanem munkaalkalmak keresésével, a rokkanta­kat foglalkoztató iskolák támogatásával, azok lelki ügyeinek gondozásával. Dr. An­gyal Pál az apostol lelkesedésével, a tu­dós alaposságával, igazán lélekből beszélt s hogy a lelkekhez is szólt, azt mutatta az a meleg ünneplés, amelyben ®l elő­adása végén a közönség részesítette. Kitüntetés a harctéren. John Rezső cs. és kir. 31. gy. ezredbeli nfk. zászlósnak az ellenség előtt tanúsított vitézsége és bátorsága elismeréseid a ktrály az ezüst vitézségi érmet adományozta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom